Tag Archives: Hezbollah

Az elsőszámú közellenség…

19 nov

A történelemben nincsenek véletlenek!

A történések precíziós pontossággal egymásba illeszthetők, az ok-okozati összefüggés az érdeklődő olvasó számára egyértelműen nyomon követhető.

Bár ebben az írásban nem foglalkozom aktuálpolitikai kérdésekkel, reményeim szerint a gondolatmenet végére a napi eseményekkel való összefüggés világossá válik.
Ehhez azonban vissza kell kanyarodnunk a történelemben, egészen a Szovjetunió széthullásáig. Akkor ugyanis azt hihettük, hogy egy történelmi folyamat végéhez értünk és a világ a nagyhatalmi erőegyensúly, a “Pax Americana”útjára, a demokrácia, a nyitott piacgazdaság és a globalizáció útjára lép. Tévedtünk, nem így történt.

Ennek első jele a történelem legnagyobb terrortámadása  New York-i ikertorony ellen, 2001. szeptember 11-én. Még ez után a szörnyű tragédia után is úgy tűnt, hogy az élet visszatér a rendes kerékvágásba és ennek megfelelően elég későn ébredtünk rá, hogy ez is optikai csalódás.

Az Oszama bin Láden vezette al-Kaida igen nagy mértékben megváltoztatta az amerikai életérzést, de ami még ennél is fontosabb, a szunniták tudatában végbement változás.

Nemrégiben Obama elnök háborút hirdetett az Iszlám Állam ellen, amit a civilizációk civilizációk összeütközésével magyarázott. Ez már a sorban a harmadik tévedés, mert úgy az Egyesült Államok, mint talán az egész nyugati demokratikus világ legalább 13 éve harcot folytat a radikális iszlám ellen.

A jelenlegi válság gyökereit keresve – bár ezek időben és térben egymástól távol esnek – a kronológiai sorrendet felállítva bizton állítható, hogy nem egymástól függetlenek.

Az első 1979-ben történt, amikor Iránban Khommeini megbuktatta a sah rendszerét és létrehozott egy olyan iszlám államot, amelyet vallási vezetők irányítanak. Ez a történelmi esemény ragadta ki a síitákat a passzivitásból és az elnyomott kisebbségi létből a muzulmán világon belül. Rávilágított arra,  hogy az iszlám törvényei szerint is lehet egy államot irányítani.  A sikereket a síiták érdekeinek elősegítésére használták az egész Közel-Keleten, ami Libanonban teljes sikerrel járt.

Az irániak kettős játszmába fogtak. Egyrészt a síita terrort fejlesztették fel nagy mértékben (Hezbollah), másrészt a szunnitát (Hamasz és Iszlám Dzsihád).Ezt követte a második esemény, amikor is Afganisztánban a szunnita szélsőségesek szembe kerültek az ateista nagyhatalommal, a Szovjetunióval. Felfogásuk szerint a SZU Afganisztánból történt kiszorítása vezetett a Szovjetunió széthullásához.  Ez a siker még egy lökést adott ahhoz meggyőződésükhöz, hogy a radikális szunnita iszlám legyőzhetetlen. És ez vezetett az  al-Kaida megalapításához Szaudiában, majd  Afganisztánba történt áttelepüléséhez és végül –  mint a fennmaradt egyetlen nagyhatalom –  az USA elleni harcához.

Ennek kicsúcsosodása volt szeptember 11. Ekkor hirdette meg az Egyesült Államok a szunnita terror elleni általános támadást, illetve az afganisztáni és iraki katonai fellépést.

Sorrendben a harmadik állomása az u.n. arab tavasz, mely felszámolta az első világháború után a kolonialisták által kialakított helyzetet. A térség totalitárius államaival szemben előtérbe kerültek a régi erők, úgy mint a család, a törzs, a népcsoport és a vallás. A régi, behatárolható államformák gyakorlatilag megszűntek, helyükre a fent felsorolt erőközpontok léptek, ami nagyon jól látható Líbia, Szíria és Irak esetében. És még azokban az államokban is, amelyek egybe maradtak –  és vezetésük továbbra is diktatórikus – kénytelenek figyelembe venni ezen régi-új hatásokat.


A fenti eseménysorhoz  alapvetően helyi hatású változások is csatlakoztak.  Az első ilyen változás Irak esetében történt, ahol az USA megbuktatta a világ egyik legerősebb kezű arab diktátorát, ami Irak széteséséhez vezetett.  A másik alapvető változás bár három különböző helyszínen történt, lényegét tekintve azonos végeredménnyel járt. Úgy a palesztinoknál, mint Egyiptomban és Törökországban, a szabad választások az iszlám győzelmét hozták.

Az eddig ismertetettek világosan mutatják, hogy a politikai iszlám megerősödése nem tekinthető múló epizódnak és nem is helyi jelenség, hanem szerteágazó, mély gyökerekkel rendelkezik az arab-muzulmán világban.

Egyiptomban – valószinűleg török tapasztalatokból kiindulva – a tábornokok ellenforradalmat hajtottak végre. A törökországi változások az Attatürk indította történelmi kísérlet – az iszlám állam szekuláris módon történő szerveződése – végét jelentik.

Az események gyors lefolyását és egyben a radikális iszlám erejének növelését olyan miniállam is elősegíti, mint Katar, mely korlátlan pénzügyi lehetőségeivel terrorszervezeteket támogat (ISIS, Hamasz, Muzulmán Testvérek), valamint a tulajdonában lévő al-Dzsazira televíziós hálózat útján a mérsékelt elők hatalmát igyekszik megingatni.

A terror másik jelentős támogatója ma Törökország, amely az ISIS által megszállt olajmezőkből származó nyers olajat fél áron felvásárolja, finomítja, majd Európában világpiaci áron adja tovább. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy azok az európai országok, melyek ebből a forrásból jutnak olajhoz, ha a felszínen el is ítélik a terrort, maguk is jelentősen hozzájárulnak annak terjedéséhez.)

Összegezve, az “arab tavasz”  hozadékaként az “utca ereje” növekedett.  

Az eseményeket jelentősen befolyásolja az a tény, hogy ma nincs egyetlen olyan nemzetközi erő sem, amely a történéseket szankció útján, vagy akár erő alkalmazásával mederben tudná tartani.

Az ENSZ gyakorlatban teljes csődöt mondott, ma a világon senki sem veszi komolyan. Európa pedig elsősorban önmagával van elfoglalva. Hiányzik a szándék, a lehetőség, valamint a politikai felépítmény ahhoz, hogy egy jelentősebb politikai döntés szülessen, amit végrehajtás is követ. Következik ez abból, hogy az EU egyes tagállamai nagyobb jelentőséggel bírnak, mint maga az Európai Unió.

Az Amerikai Egyesült Államok, mint napjaink egyetlen szuperhatalma, nem érzi szükségét a “nagyhatalmi egyensúly” stabilan tartására, ezért igyekszik csökkenteni a közel-keleti kötelezettség-vállalásainak mértékét.

Mindez együttesen eredményezi, hogy nincs olyan külső erő, amely megakadályozná a radikális erők élre törését a Közel-Keleten.

Ez a háborgó tenger veszi körül Izraelt, amelynek határai mentén a Közel-Kelet legszélsőségesebb erői találhatóak.

A szélsőséges iszlám képviselői (szalafisták)  a Szináj félszigeten, a Muzulmán Testvérek leányvállalata a Hamasz, Gázában és bizonyos mértékben Júdea-Szamáriában. Libanonban az irániak által életre hívott,  a világ jelenleg legerősebb terrorszervezete, amely fejlett katonai erővel rendelkezik, a Hizbollah. Szíriában a  megszámlálhatatlan szélsőséges csoport, élükön az ISIS-szel.

A köztük lévő különbségek ellenére minden radikális erőnek van egy közös alapelve, mindannyian hiszik, hogy az iszlámnak kell uralkodnia a világ felett.  A vita tárgya – nem egyszer a halálig – hogy az iszlám melyik ágának.

Az egyetlen, amiben teljesen egységesek, az Izrael gyűlölete. Még a legszélsőségesebb vitákat is hajlandók félre tenni, ha Izrael elleni fellépésről van szó. Izraelre úgy tekintenek ebben a térségben, mint idegen testre.  Mint egy másik világ előretolt bázisára, amely ellenséges, liberális és demokrata. Mint az USA és a Nyugat kinyújtott karjára.

És az igazság az, hogy Izrael valóban ez! És ezért nem ártana a nagyvilágnak szem előtt tartania, hogy ebben a kegyetlen környezetben az ellenség a 21. század fegyvereit használva a 7. századba igyekszik visszarántani a világot. Nem ártana szem előtt tartania, hogy Izrael nem engedhet az erőből és az elszántságból. Nem ártana szem előtt tartania,  hogy még nagyon sok időnek kell eltelnie és nem kevés vérnek elfolynia, amíg a nyugati normák alkalmazhatóak lesznek a közel-keleti térségre. Lehetőleg katasztrófa előidézése nélkül.

Éppen ezért rendkívüli jelentőségű az Obama elnök által meghirdetett ISIS elleni  háború, amely megfékezheti e szélsőséges terrorszervezet előretörését, még ha a megsemmisítéséhez kevés is. Azonban tilos, hogy ez a szélsőséges szervezet a különleges kegyetlenségével elvonja a figyelmet a többi iszlám radikális erőkről.

Izraelre, de véleményem szerint az egész világra nézve is,  Irán veszélyesebb, mint az ISIS. Ha Irán valamilyen módon nukleáris fegyverhez jut, még nagyobb támogatást fog nyújtani azoknak a szervezeteknek, amelyek mindent és mindenkit készek megölni, aki az útjukban áll. Ez ugyan csak jövőbeli veszély, azonban úgy tűnik, hogy a világ figyelmét elkerüli (szándékosan v. sem) hogy Irán elsősorban a nyugat ellen harcol, Izrael csak a “spanyolfal” szerepét játssza.

Végezetül pár szót a káoszelméletről, amely kimondja, hogy bármennyi és bármennyire is pontos információval rendelkezünk egy folyamat elindításához, nem számítható ki pontosan annak végeredménye. Ha az elméletet konkrétan az ISIS-re adaptáljuk, elmondható: Az ISIS ellen létrehozott külső koalíció elképzelhető, hogy képes a szervezet gyengítésére, (felszámolására véleményem szerint nem) de a láncolat végeredménye nem kiszámítható. (Ugyan ez vonatkozik a többi terrorszervezetre is.)

Ezért Izraelnek – mivel gyakorlatilag még a szövetségeseire sem számíthat teljes mértékben, ami a terror nem egységes megítéléséből adódik – rendkívül óvatosan kell eljárnia, minden lépését számos oldalról mérlegelve.

Különösen fontos ez azért, mert Izrael kicsi állam és ebben a szövevényes helyzetben a számára lehetőleg legkisebb veszélyt jelentő lépéseket kell megtalálnia.

 

19/11/2014

Újraírni a történelmet…

19 máj

Mielőtt mondandóm lényegi részére rátérnék,  tisztázni kell az összefüggést Palesztina, mint földrajzi egység és a magukat ma “palesztinnak” vallók között.

Az összefüggés nem több, mint hogy Palesztina a nevét a filiszteusokról kapta és a ma “palesztinjai” a földrajzi egységről nevezték el magukat. Ugyanakkor tény, hogy sem kulturális, sem nyelvi, vallási, sem vérségi kapcsolatuk nincs a filiszteusokkal.

Történelmi tény, hogy Palesztina 1516-tól az Oszmán Birodalom része, majd az I. világháború és 1947 között angol gyarmat. Ebből egyenesen következik, hogy a terület soha nem volt “ősi palesztin föld”.

Az itt élő arabok még Izrael állam megalakulásakor sem nevezték magukat “palesztin népnek”. Ahogy az államalapítás előtt a zsidók is palesztinai zsidók, a keresztények pedig palesztinai keresztények voltak, úgy az itt élő arabok palesztinai arabok. A “palesztin nép” fogalmát  a ‘70-es években Arafat honosította meg – és ezzel kezdetét vette a történelem hamisítás, melyet napjainkra csúcsra járattak.

 

Saib Erekat a “béketárgyalások”-on  résztvevő palesztin küldöttség vezetője nemrégiben Münchenben kijelentette Cipi Livni (az izraeli küldöttség vezetője) előtt, hogy ő és családja a kánaáni őslakók leszármazottja és  már 3000 évvel az előtt Jerikóban éltek , hogy a zsidók odaérkeztek volna Jehoshua Ben Nun vezetésével.

Az évek óta tartó “palesztin” agymosás eredménye, hogy vannak, akik nem csak kánaáni ősökkel rendelkeznek, de egyenesen a filiszteusoktól (tengeri nép, amley az i.e. 12. században érkezett a területre, valószínűleg az Égei tenger felől) származtatják magukat.

Azt állítják, hogy már sok ezer évvel a zsidók ide érkezése előtt itt éltek, tehát a zsidók a hódítók és ők az őslakosok. Így válnak a kánaáni őslakosok arabokká, Jézus palesztinná, aki az iszlámot terjesztette és nem a kereszténységet. És különben is, Jézus eredetileg nem is zsidó, hanem muzulmán volt.

 

Azoknak, akik mindezt elhiszik – és nincsenek kevesen – csak ajánlani lehet az internetet, ahol számos olyan írás olvasható, melyben a “palesztinok”, illetve izraeli arabok családjainak történetét ismerhetjük meg és amelyekből egyértelműen kitűnik, hogy gyökereik egészen máshol vannak. Nem egy esetben családnevük is származási helyükre utal.

Kfar Kaszem lakója az az asszony, aki az egyik izraeli kereskedelmi televízió “mesterszakács” vetélkedőjén vett részt, ahol a “koshari” nevű,  rizsből és lencséből készült fogást, mint hagyományos egyiptomi ételt mutatta be és elmondta, hogy családja Egyiptomból, El-Fayoumból származik. Az asszony családneve, Fayoumi.

Ha a szükség, vagy az érdek úgy kívánja, még a Hamasz belügyminisztere is kiadja családja származási helyét. Fathi Hammad 2012-ben Gázából a következő szavakkal fordult Egyiptomhoz. “Amikor segítségért fordulunk hozzátok, hogy folytathassuk a dzsihádot,  (szent háború) akkor a testvéreinkhez fordulunk, hiszen minden palesztin, akár Gázából, akár bárhonnan Palesztina területéről bizonyítani tudja, hogy arab gyökerekkel rendelkezik. Jött akár  Szaudi Arábiából, akár Jemenből… Mi vérrokonok vagyunk. Az én családom egyik fele egyiptomi és itt Gázában több, mint harminc család viseli az Al-Maszri (egyiptomi) nevet. A palesztinok egyik fele Egyiptomból, másik fele Szaudiából érkezett… Mi egyiptomiak vagyunk, mi arabok vagyunk, mi muzulmánok vagyunk.”

 

Nemrég jelent meg héber nyelven Benedict Anderson “Kitalált népek” c. könyve, amelyhez az előszót egy izraeli keresztény arab, Azmi Bishara írta. Bisharáról érdemes tudni, hogy a BALAD nevű arab nacionalista párt alapítója, volt kneszet képviselő, akivel szemben a második libanoni háború idején a Hezbollah számára történt kémkedés gyanúja merült fel. Jobbnak látta elhagyni az országot és jelenleg Katarban él.

Az általa leírtak figyelmet érdemelnek: “A modern arab nacionalizmus, ugyan úgy, mint más népi nacionalizmus, a 19. században alakult ki. Az arabok azonban úgy érzik, hogy ez levon az értékükből és ezért az arabul beszélő népek történelmét, arab nacionalista történelemmé változtatják, amely az iszlám keletkezése előtti időktől napjainkig tart. A palesztin nacionalista mozgalom, hogy versenyre keljen a cionizmussal, a palesztin népet a kánaániaktól származtatja, akik már a zsidó törzsek előtt itt éltek.”

 

Nem tudom, hogy mielőtt Bishara ezt az előszót megírta, ismerte-e Anthony D. Smith (1939-) brit szociológus munkásságát, akinek szakterülete a nacionalizmus, de ő a nemzeti önazonosság építésének kétféle módját említi. Az egyik, amikor ez a történelmi események és a kultúrtörténet felhasználásával történik, a másik – amikor ezek nem állnak rendelkezésre – a tények kitalálásával.

Hasonlóan fogalmaz Yitzhak Reiter professzor (1952-) politológus, az jeruzsálemi Héber Egyetem tanára, az ashkeloni egyetem Politikatudományi Tanszékének vezetője a “Jeruzsálemtől Mekkába és vissza” c. könyv szerzője is.  Szerinte a történelem időnként pontatlan, szélsőséges esetekben pedig kitaláció.

És még egy példa: Jeruzsálem Óvárosában lévő mughrabi negyed, amely arra utal, hogy lakói a maghreb országaiból érkeztek (Mellesleg legtöbbjük nem közvetlenül az anyaországból érkezett, hanem Mekkából hazatérőben ragadt itt, ahol munkát találtak. Az itt élő zsidók őrként alkalmazták őket.

 

A görcsös igyekezet,  amivel a “palesztin nép”  szinte kényszeresen bizonyítani kívánja, hogy Palesztina ősi palesztin föld, mára már az oktatásba is beszivárgott és a legfogékonyabb korosztály között szedi áldozatát és generációkon át a gyűlölet gerjesztője. A Palesztin Hatóság területén használatos, második osztályos tankönyvből a kisiskolások azt tanulják, hogy  “az arab kánaániak voltak az elsők, akik Palesztina területén éltek” – mindenki más megszálló. A tanárok számára kiadott kézikönyv az óra célját a következőkben határozza meg: “Cél, hogy a tanulók összekapcsolják Palesztinát az itt élt kánaániakkal”. A Hetedik osztályos tankönyv szerint: “A palesztin kánaániak találták fel az abc-t”…

Hogy mi a célja a történelem megmásításának, érthető! Nem érthető viszont a felvevő közeg, mely világviszonylatban elég széles skálán mozog. Bár… belegondolva mégis érteni vélem.

2014. május 19.

 

 

A dzsihád már a spájzban van…

16 feb

És a címben nincs semmi túlzás. Sőt! Túlzás nélkül állítható, hogy a jelenséggel szemben Európa sem védett.

Ahhoz, hogy a nemzetközi dzsihád veszélyét helyén kezeljük, nem árt ismerni céljukat. Ami nem más, mint a  világot átfogó iszlám kalifátus felállítása, amelyhez az út általános háborún (dzsihád)  keresztül vezet a nyugati kultúra ellen. Az ellenség listáján egyaránt szerepelnek a zsidók és a keresztények, akiket “keresztesek”-nek neveznek, de harcolnak a síiták és a mérsékelt szunniták ellen is.

A nemzetközi dzsihád legismertebb szervetete az al-Kaida. Megalapítása óta a szervezet életében fontos szerepet játszik az Izrael elleni harc.

1998-ban Oszama Bin Laden bejelentette a “nemzetközi front a zsidók és keresztesek ellen” megalapítását és felhívott a zsidó és izraeli célpontok elleni merényletekre. A felhívás eredményeként merényletek sorozatát hajtották végre zsidó és izraeli célpontok ellen Kenyában, Tunéziában, Marokkóban és Törökországban. Ezek a merényletek azonban csak másodlagosak voltak. Az al-Kaida célja a világ minden pontján végrehajtandó merényletek kivitelezése volt, amely csúcspontját a szeptember 11-ei terrortámadásban érte el. Ugyanakkor ez a merénylet vezetett végül is a szervezet utáni világméretű hajtóvadászatoz, melynek során 2011 májusában Bin Ladent likvidálták.

Az amerikaiak elsietett kijelentése – miszerint Oszama Bin Ladennel együtt az al-Kaida is likvidálásra került – tévedésnek bizonyult. Az igazság ugyanis az, hogy ma, alig két és fél évvel a likvidálás után, az al-Kaida erősebb, mint valaha. Számos alszervezettel, terroristák tízezreivel rendelkezik, bázisai megtalálhatok a Közel-Keleten és Pakisztánon kívül Délkelet Ázsiában, Afrikában, sőt Európában is.

A nemzetközi dzsihád 50-70  különböző szervezete működik a Közel-Keleten, (ezek közül a legnagyobb a  Jabhat al-Nusra. Harcosainak száma  több tízezerre tehető. Ezen belül csak Szíriában több, mint harmincezren vannak és számuk rohamosan szaporodik.

Terrortevékenységüket igyekeznek vallási törvényekkel alátámasztani. Ebben élen jár Aiman Al-Zavahini Bin Laden helyettese, majd örököse az Al-Kaida élén. Zavahini Bin Ladenétől eltérő, sokkal veszélyesebb stratégiát képvisel. Bin Laden nagyméretű merényleteket tervezett és vitelezett ki, Zavahini négypontos tervet állított fel: Az amerikaiak eltávolítása Irakból (kivitelezve), iszlám kalifátus felállítása minél nagyobb területen, a dzsihád kiterjesztése az Irakot környező államokra, közvetlen összeütközés Izraellel.

Izrael számára a kérdés csak a mikor? A Közel-Kelet történetében először van a nemzetközi dzsihádnak közvetlen érintkezése Izraellel (Szíria, Szináj). Ami veszélyessé teszi a helyzetet az nem csak a földrajzi közelség, hanem a korlátlan mennyiségben rendelkezésükre álló fegyverzet, a harci gyakorlat és a szélsőséges ideológiával párosuló különös kegyetlenség.

https://www.youtube.com/watch?v=TTH3JCrpsgw

A fenti videó egy másik változatát azóta vagy levették, vagy csak az alatta lévő szöveget törölték.  Minden esetre, a történés ugyan az. A filmen valaki a Koránból tart felolvasást a vele szemben bekötött szemmel térdeplő fériaknak. Látható, hogy a felolvasást befejezve, revolvert ránt és egyiket a másik után, közvetlen közelről főbelövi. A kísérő, írott  szövegből megtudható volt, hogy a főbe lőttek a “Sviha”,  az Aszadot támogató, nem hivatalos fegyveres csoport tagjai, a  gyilkos pedig a nemzetközi dzsihádhoz tartozó Jabhat al-Nusra  – Gzőzelem Frontja – nevű szervezet tagja.

Az esemény a kelet-szíriai Dir A-Zorban történt, de a yuotube-on számos hasonlóval  találkozunk, a Közel-Kelet különböző országaiban. Egy másik videón az “iszlám állam Irakban és Al-Samban” (DAAS) szervezet tagjai Aleppó mellett egy frissen legyilkolt szír katona fejét tarják a kezükben (kiejtésükből ítélve nem szírek).

Üzenetük világos: Ez a sors vár rátok is! A “rátok” adott esetben a szíriai kormánykatonák, de, vonatkozik ez a libanoni Hezbollah harcosaira csakúgy, mint a Szinájon szolgálatot teljesítő egyiptomi rendőrökre, vagy az izraeliekre. Vagyis mindenkire, aki nem az ő útjukat járja.

Maradjunk még Szíriánál. Egybehangzó információk szerint 14 ezerre tehető a Csecsniából érkezett terroristák száma, 12 ezren Szaud Arábiából, 11 ezren Irakból segítik a felkelőket. Libanonból 9 ezren Törökországból 5600-an, a Palesztin Hatóság területéről 5 ezren erősítik az Aszad rezsimet megdönteni akaró ellenzéket. Hozzájuk csatlakoztak  Líbiából 4400-an, Tunéziából 4 ezren, Egyiptomból 2600-an, Jordániából 2400-an, Pakisztánból 1900-an, Jemenből 1600-an, Afganisztánból 1200-an,. Az oroszországi  750, a németországi 660, a  franciaországi 450…  fő elenyésző szám.. Eddig 258 orosz halt meg, 56 eltűnt. Németországból 142-en, Franciaországból 107-en vesztették életüket.

Fentiekből is látható, hogy Szíria vonzza messze a legtöbb dzsihád “harcost”,  amelyet egyre több megfigyelő csak új Afganisztánként emleget. A szabadon átjárható iraki határnak köszönhetően a beáramló fegyverutánpótlás mennyisége szinte felmérhetetlen.

A dzsihádisták az ország jelentős részét ellenőrzik. Az olajmezők és a vizierőművek jelentős része ellenőrzésük alatt van. Számos fegyverraktárat és katonai bázist foglaltak el. Az elfoglalt területeken bevezették a saariát (iszlám törvénykezés). Az idegen harcosokhoz sok ezer helybéli csatlakozott, részben az Aszad rezsim iránti gyűlöletből, részben a katasztrofális gazdasági helyzet hatására. Itt kell megjegyezni, hogy a dzsihádista szervezetek csak egy része tartozik az al-Kaidához, más részük ellenzi annak ellenére, hogy ideológiailag egy platformon állnak.

A szervezetek felismerve a szűkös helyzet kínálta lehetőséget,  “szociális” szervezeteket hoztak létre. Támogatják a lakosságot élelmiszerrrel, egészségügyi és oktatási intézmények fenntartásával. Cserébe viszont megkövetelik szélsőséges nézeteik támogatását. Mindehhez az anyagi háttér több forrásból származik: Helyi üzleti tevékenységből, adománygyűjtő szervezetek által az egész világról összegyűjtött pénzből és gazdag családok támogatásából, amelyek támogatják a szélsőséges nézeteket a Perzsa öböl vidékéről, főleg Szaúd Arábiából.

Libanonról elmondható, hogy  a legtöbb Szíriában működő szervezet ott is tevékenykedik. A Hezbollah csatlakozása a szíriai harcokhoz – Teherán egyenes utasítására – talán megmentette az Aszad rezsimet, ugyanakkor a síita szervezetek közvetlen háborúban találták magukat a nemzetközi dzsiháddal úgy Szíriában, mint Libanonban.

Egyiptom esetében elmondható, hogy  a nemzetközi dzsihád harcosai nagyjából tíz évvel ezelőtt érkeztek a Szinájra, kihasználva, hogy a Mubarak rezsim mérsékelt érdeklődést mutatott a terület iránt és azt, hogy Gáza és a Szináj között folyamatos volt az átjárás.

Az első nagyobb szabású terror akciójukat  2004 augusztusában hajtották végre Tababan és Dahavban.  A következőt 2005-ben Sharm El-Sheikben, ami után az egyiptomi biztonsági erők nagyon sok terroristát letartóztattak és bebörtönöztek, akik három évvel ezelőtt , a forradalom során szabadlábra kerültek. Az eredmény azonnali volt.  2011 augusztusa óta gyakorlatilag  folyamatosak a merényletek.

A szináji szervezetek az Al-Kaidához állnak közel éppen ezért Zavahiri tervei szerint működnek, amely szerint először az  Izraelt körülvevő arab országok rendszerét kell megdönteni és utána Izrael ellen fordulni. Ennek köszönhető a pillanatnyilag  viszonylag kevés számú merénylet Izrael ellen. Zavahiri egyébként egyiptomi származású, ezért az Egyiptomban történtek különösen fontosak számára. Fő képviselője a Szinájon nem más, mint testvére, Muhamad – aki a börtönből szökött meg – szorosan együttműködve a szalafista Asus sejkkel.

Az egyiptomi biztonsági erők elleni terrorhullám következtében – amelynek csúcsa 2013 augusztusában 25 rendőr lemészárlása volt – a kormány katonai támadást indított a terrorszervezetek ellen. Izrael hozzájárulásával jelentős katonai erősítést küldött a Szinájra és drasztikusan lépett fel. A terroristákkal együttműködők házát lerombolják. Ez különösen a beduin törzsek körében hatásos, akikből a szervezetek tagjainak többsége kikerül. A december közepi szélsőségesen viharos időjárás után, amely az egész körzetben nagy károkat okozott, katonatisztek keresték fel a törzseket és ruhát, takarót, élelmiszert osztottak. Maga Sziszi is ellátogatott a Szinájra, beszélt a törzsfőnökökkel, utasítást adott részükre pénz és felszerelés juttatására,  hogy ezzel is csökkentse a nemzetközi dzsihád bázisát.

Az al-Kaidának természetesen nem tetszett a kormány és a törzsfők közeledése. Dzsora körzetében egy törzsfőt és fiát – akik segítették a hadsereget – fényes nappal koncoltak fel. Az üzenet világos volt: így jár mindenki, aki együttműködik a kormánnyal.

A gázai övezetben a nemzetközi dzsihád erősödése párhuzamos a Hamasz viszonylagos gyengülésével. Az “arab tavasz” előtt arab fiatalok százai érkeztek az övezetbe a nemzetközi dzsihád ösztönzésére. Az összeütközés elkerülhetetlen volt, amelynek csúcsa 2009-ben rendőrök támadása volt a rafiah-i mecset ellen. A támadásnak 24 polgári áltozata volt, valamint  a mecset igehírdetője Abed al-Latif Musza, aki az al-Kaida vezetőjének számított az övezetben. Az esetet nagyszabású letartóztatások követték, amelynek következtében hosszabb ideig csönd volt. Az utóbbi időben azonban felélénkült az Izrael elleni (és bizonyos mértékben a Hamasz elleni) terror a korlátlanul rendelkezésre álló fegyvereknek és az Irakból és Szíriából érkező pénznek köszönhetően.
Összességében elmondható, hogy a  nemzetközi dzsihád élre törése az “arab tavasz” hozadéka!

A körzet totalitárius rendszereinek  megingása utat nyitott a szélsőséges szervezeteknek. Egyes szervezetek globális célokat, mások helyieket tűztek maguk elé. Ma már nem csak Afganisztán és Irak kényelmes terep az anarchista és dzsihádista fiatalok számára, hanem Szíria, Egyiptom, a Maghreb országok sőt Törökország is. Terroristák ezrei özönlenek ezekbe az országokba, ahol helyi fiatalok újabb  ezrei csatlakoznak hozzájuk részben a szélsőséges ideológia, részben a nyomor és csalódás hatására.

Az amerikaiak iraki kivonulása is jócskán hozzásegített ehhez. Terroristák ezrei találták magukat ellenség nélkül és elkezdték az új terepek keresését. Az az óriási gyakorlat, amit az iraki háború tíz éve alatt szereztek, hozzásegítette őket, hogy az új harci terepeken gyorsan akklimatizálódjanak, új szervezeteket hozzanak létre és “működni” kezdjenek.

A közeli napokban, került fel a Youtube-ra egy videó, melyen 70 levágott fej volt látható. Bár a felvételt szokatlanul gyorsan eltávolították, azok, akiknek ez a feladatuk, mégis láthatták és megérthették belőle, hogy mire lehet számítani a dzsihádtól.

És bár jelen pillanatban sem  Szíria,  sem Libanon nem jelent közvetlen terrorfenyegetést Izrael számára, az izraeli katonai hírszerzés úgy véli, hogy 2014-ben a nemzetközi dzsihád az első öt veszélyforrás egyike. A szervezet folyamatos erősödése, a harcosok nagy száma, valamint a szinte korlátlan mennyiségű fegyverkészletük, illetve motiváltságuk  ezekben az országokban új katonai problémát jelent Izrael számára, amely a biztonsági erők jelentős részét leköti az elkövetkezendő években.

Ezeknek a dzsihádista szervezeteknek ugyanis  nincsenek állandó intézményeik, bázisaik, raktáraik, mint például  a Hamasznak, vagy a Hezbollahnak, így egy terrortámadás esetén nincs mi ellen irányítani a válaszcsapást.

Mivel ezen csoportok soraiba majdnem lehetetlen beférkőzni, ezért a hírszerzési tevékenység egyre inkább az internetre tevődik át, ugyanis a nemzetközi dzsihád jelenléte az internet világában kifejezetten feltűnő. Az interneten keresztül tartanak egymással kapcsolatot, gyűjtenek pénzt, szerveznek be új harcosokat, adnak gyakorlati tanácsokat szervezésben bombakészítésben, harci technikában stb.

A problémát még az is fokozza, hogy a dzsihádot (szent háború) hirdető szervezeteken belül sincs egység. Friss értesülések szerint Szíriában az al-Kaida és az “Iszlám Állam Irakban és Al-Samban” (DAAS) fizikailag is támadják egymást. Az al-Kaida el akarja érni, hogy a DAAS hagyja el Szíriát és térjen vissza Irakba,  hogy a terepen egyeduralkodóvá válhasson. Az ilyen “közjáték” azonban egyedül Aszadnak kedvez, aki ezt ki is használja.

 

2014. február 16.

Nincs új a nap alatt!

17 Júl

Van úgy, hogy az ember békés álmát maga mögött hagyva, beidegződött szokás szerint a napot újságolvasással kezdi. És vannak békésnek induló reggelek, amelyet egy pillanat alatt a biztosíték kicsapódása követ. Na, ilyenkor nem szabad belekezdeni új blogbejegyzés írásába, sőt tízig-százig számolva, mindenféle véleményalkotást mellőzni kell.

Lassan számoltam és ezerig, íme az eredmény!

Nyílt levél… és mos bajban vagyok. A címzettet – úgy tanultam – meg kell szólítani. De hogyan? Kedves? – Nem, egyáltalán! Tisztelt? – Na, az végképp nem! A kettős mérce nagymestere? – Ez már közelít! Aljast mégsem írhatok – még beperel igazmondásért!

Maradjunk annyiban, hogy:

Rövid emlékezetű Európa, figyelj!

Te, akinek jól jött az ősök pénze, hogy fegyverkezhess a szomszédaid ellen, majd a visszafizetést elkerülendő a kiűzetést választottad! Te, akinek jók voltak az ősök, amíg általuk elmondhattad, hogy vannak polgáraid! Te, aki megakadályoztad a zsidó állam időben történő újjáalakítását és ezzel segédkezet nyújtottál egy őrült rendszer elmebeteg vezetőjének az ősök gázba küldéséhez! Te, akiben csak annyi tisztesség maradt, – bár ezt inkább lelkiismeret furdalásnak nevezném –  hogy a vészkorszakot követően nyögvenyelősen, de mégis rábólintottál a modern zsidó állam felépítésére! Te, aki házad táját szinte zsidómentessé tetted! Te, aki kényelmes karosszékedből, ölbetett kézzel nézted végig, az alig 48 órás újszülött harcát hat szomszédja összehangolt, egyidejű támadással szemben! Te, akinek egyetlen szava nem volt az Izraelt ért további háborúk során sem! Te, aki évtizedek óta hallgatsz, holott ismered Irán Izraellel szembeni uszító hadjáratát és minden bizonyíték a kezedben van atomprogramjukat illetően! Te, aki 65 éve mást sem teszel, mint tudomásul veszed Izrael polgári lakossága ellen irányuló terror-támadásokat, családgyilkosságokat! Te, aki csendes szemlélője vagy a szíriai vérfürdőnek! Te, aki hallgatsz és álintézkedéseket foganatosítasz a terjedő európai antiszemitizmussal szemben! Te, aki megkérdőjelezed a kóser vágás létjogosultságát! Te, aki aláásod az izraeli demokráciát azzal, hogy finanszírozod a  szélsőbaloldali szervezeteket és a “emberjogi aktivistákat”! – Természetesen csak Izrael ellenében! Te aki a palesztinok legnagyobb anyagi támogatója vagy és ezzel nyíltan támogatod a terrorizmust és a korrupciót! Te, aki annyira gyűlölöd Izraelt, hogy  nem vagy hajlandó a terroristák listájára felvenni a Hezbollah-t annak ellenére sem, hogy köztudott a Szíriában játszott szerepe!

Te, most megszólalsz! Bár maradtál volna csöndben, akkor nem járatod le magad a kelleténél jobban!

Európa, Te beteg vagy! Gyógyíthatatlanul! Betegséged neve: Antiszemitizmus! Ahelyett, hogy kezelnéd, úgy vagy vele, mint a zugivó, aki a látszatra – ameddig lehet – megpróbál adni. Te úgy adsz a látszatra, hogy elhiteted a világ kevésbé fertőzött részével, hogy az, amit lát, nem is antiszemitizmus, hanem Izrael “jogos” bírálata!

Hát, vedd tudomásul, hogy Auschwitz után ehhez nincs erkölcsi alapod!

Különösen nincs erkölcsi alapod arra, hogy bármely ország állampolgárainak egy részét megbélyegezd, mert ezzel az erővel Izrael is semmisnek tekintheti a háborúk után kialakult európai országhatárokat. Tudatom veled, hogy Te is telepes vagy ezen a bolygón!

Most pedig kezdhetném a dátumszerű felsorolását azoknak az alkalmaknak, amikor megtehetted volna, hogy az asztalra csapsz és érvényt szerzel az izraeli-palesztin “béketárgyalások” során elfogadottaknak. Kezdve Oslo-val és befejezve a 2010-ben még el sem kezdett, de máris félbeszakadt tárgyalások ismertetésével. De Te hallgattál, amikor a szerződésben foglaltakat a palesztin fél megszegte, hallgattál akkor is, amikor a polgári lakosságot vették célba rakétáikkal, hallgattál a Vogel család lemészárlásakor és sorolhatnám napestig.

Álságos megszólalásaid rendre akkor hangzottak el, amikor a palesztin érdekeket kellett védened. Mérsékletre intetted Izraelt, amiért “aránytalan” visszacsapással élt.

Gyáva vagy Európa és számító! Szükséged van az arab olajra és ezért mindenre képes vagy! Minden kivizsgálás nélkül ítélted el Izraelt a közelmúltban három esetben is, de amikor kiderült, hogy a videó felvételek manipuláltak, hogy azt a palesztin érdekeknek megfelelően vágták össze európai sajtómunkások – megint csak hallgattál!

Európa! Túllépted a vörös vonalat! Ráadásul kiderült, hogy fogalmad sincs, mit beszélsz! Szankciókat alkalmazol Júda-Somron területén élő, általad telepeseknek nevezett emberekre, ide sorolod Jeruzsálem keleti részének zsidó lakosságát és nem átallod ide keverni a Golánt? Hát kérdezlek, a Golánnak mi köze van az izraeli-palesztin megegyezéshez? Tovább kérdezek? Ki az, akivel ma szír oldalról tárgyalni lehet? Az oroszok által támogatott Aszad rezsim, vagy a többségében idegen zsoldosokat tömörítő “felkelők”?

Kérdések után egy kérés! Állj elő egyetlen olyan dokumentummal, mely igazolja, hogy a ma magát  “palesztin népnek” nevező arabok valaha is tulajdonosai voltak ennek a földnek. 

Megkönnyítem a dolgod! Ilyen irat nincs, már csak azért sem, mert Izrael Jordán megszállás alól szabadította fel Jeruzsálemet és a nyugati partot. Figyelj! Ők sem annektálták! Úgyhogy keresd meg valamelyik török szultán még élő leszármazottját – csak hogy topon légy a közel-keleti történelemben.

Európa! Ostoba vagy! Ostoba a kísérleted gazdasági szankciókkal meghúzni az országhatárokat!  Képmutató vagy és csőlátásban szenvedsz! De legalább mára már nyílt kártyákkal játszol!

Nincs új a nap alatt, Európa, te a régi vagy!!!

2013. július 17.

Szíria – a végjáték…

20 dec


Forrás: Google


Ezekben a napokban Marokkó ad otthont a szíriai ellenzéki erők képviselőinek, akik a másfél éve tartó véres harcok során negyedik alkalommal üléseznek.
A megbeszélés számos kérdést vet fel: Vajon Szíria következő vezetője az ellenzéket képviselő szervezetekből kerül ki? Vajon a harcoló erők kapnak-e utasítást, útmutatást a politikusoktól? Az ENSZ és Európa miért nem próbálja leállítani a vérfürdőt, amelynek eddig több, mint 50 ezer áldozata van? Miért támogatja Irán az Aszad rezsimet? És végezetül – hogyan hat mindez Izraelre?

Mára minden jel egyértelműen arra utal, hogy az Aszad rezsim a vég felé tart. Azonban nincs ember, aki meg tudná mondani, hogy ez a folyamat még meddig fog tartani.
Ugyanis Irán, Kína és Oroszország változatlanul támogatja a szír rezsimet. Irán katonai és morális, Kína és Oroszország diplomáciai segítséget nyújt Aszadnak. Az összeomlásnak belső jelei sincsenek. A közigazgatás és a parancsnoki rendszer működik, nincs tömeges dezertálás. A biztonsági szervek működnek. Igaz, összetételüket tekintve szinte teljes egészében alauitákból állnak, ami nem meglepő, hiszen az egész rendszer a kisebbségek szövetségére épül, beszámítva a drúzokat és a keresztényeket is.

A szíriai ellenzék négy fő csoportból áll, az összekötő kapocs köztük az a  fő törekvés, hogy mindnyájan szunnita, iszlamista államot akarnak.
Az egyik szervezet, a Dzsabhat al-Nuszra, az al-Kaida fiókszervezete. Ezt a szervezetet az USA az elmúlt héten vette fel a terror-szervezetek listájára. Ők az Aszad rezsim elleni terror-merényletek fő végrehajtói és ez az egyik ok, amiért a nyugatnak problémát okoz a szíriai ellenzék egyértelmű támogatása.
Ennek ellenére, mivel Aszad folytatja a népirtást, valamint az Irán elleni közös fellépés miatt 130 ország – köztük az USA – elismerte a szíriai ellenzék legitimitását.
A szituáció megértéséhez tudni kell, hogy az iszlám világ nagy része (90%) szunnita, a maradék 10% siita. A szíriai ellenzéket szunniták alkotják. Irán siita, a szíriai rezsim alauita, ami a siita vallásból nőtte ki magát.

Az ellenzéki erőket egyetlen cél tartja össze: Aszad megbuktatása. Ezért nagyon könnyen elképzelhető, hogy Aszad bukása után kezdődik az igazi vérfürdő. Először az aluitákat fogják irtani, azután egymást.

Irán egyenes utasítására a Hezbollah teljes erővel támogatja Aszadot, aminek a szervezeten belül vannak ellenzői. Mondván, hogy a Hezbollah ellensége Izrael, miért kell muzulmánokat ölni és bérgyilkosként elpusztulni.

Miközben Marokkóban összeül a szíriai ellenzék kongresszusa, a Hezbollah kongresszusa – amelyet három évenként hívnak össze – már hónapok óta halasztódik. E kongresszus feladata a célok megvitatása és a szervezet vezetőjének megerősítése. Aki miatt a kongresszus halasztódik, az maga Naszrallah, aki tart attól, hogy az Aszad támogatását ellenzők túl nagy teret nyernek. A Hezbollah és Naszrallah népszerűsége egyébként – Aszad támogatása miatt – erősen csökken a libanoni és az arab országok lakossága körében.

Irán azért támogatja ilyen erővel Aszadot, mert rendkdkívül  fontos előretolt bázist lát Szíriában a nyugat (a “nagy ördög”) és Izrael ellen folytatott harcában. Most, hogy ez a támaszpont veszélyben van, Irán még fokozza is a támogatást. Nem csak tanácsadókat küld Aszadnak és hadseregének, hanem az iráni Forradalmi Gárda különleges egységének az al-Kudsznak (Jeruzsálem) a harcosait is. Ezt az egységet a határon túli műveletekre hozták létre, jelen vannak a Perzsa-öböl országaiban és Észak Afrikában is.
Ugyanakkor Iránon belül egyre inkább hallatszanak kritikus hangok az óriási összegű pénz miatt, ami erre a támogatásra megy, különösen most, hogy a nyugati szankciók kezdik éreztetni hatásukat.

Kérdés, hogy az ENSZ miért nem lép fel határozottabban? Az egyetlen szervezet, amely ezt megtehetné az a Biztonsági Tanács. Ott azonban Kína és elsősorban Oroszország minden kezdeményezést megakadályoz. Oroszország Csecsnia, Tadzsikisztán, és a Kaukázus miatt a szunnitákban látja az ellenséget. Ezeken a helyeken az oroszok a szunniták ellen harcolnak, akiket itt is a Perzsa-öböl menti országok támogatnak a Muzulmán Testvéreken keresztül. Ezért az oroszok úgy döntöttek, hogy a siitákat támogatják.

Van még egy “játékos” és ez Irak, ahol Szaddam Husszein idejében a szunnita kisebbség volt hatalmon, most azonban a rezsim siita, amelyet ténylegesen Irán irányít.

Nem elhanyagolható kérdés a kurdok helyzete. Nagyon elképzelhető, hogy Aszad bukása után Északkelet Szíriában egy de facto független kurd állam jönne létre, határosan az iraki Kurdisztánnal.És itt lép Törökország a képbe, ugyanis az eddigi 400 kilométer helyett 1200 kilométeres “kurd határa” lenne, amit nagy valószínűséggel nem hagyna szó (vagy beavatkozás) nélkül.

Végezetül nézzük, hogyan hatna mindez Izraelre. A jelen helyzetben valószínűnek látszik, hogy úgy, mint Líbiában, szélsőséges muzulmán milíciák által irányított önálló területek jönnek létre, gyenge központi hatalommal. Ebben az esetben kézenfekvő megoldásnak látszik az erők egyesítésére  egy közös fellépés Izrael ellen.

2012. december 20.

 

“Vérvád” muzulmán módra

16 máj

2000 decemberében, két hónappal a második intifáda kitörése után Mohamed abu Samra, a FATAH hírszerzésének alezredese jelentést írt Jasszer Arafatnak, amely a következő címet viselte: “Cionista terv az Al-Aksza mecset lerombolására, mesterséges földrengés által!”

Al-Aksza mecset

Idézet a jelentésből:
“Amerikai katonai jelentések szerint, 1997-ben az izraeliek egy bizottságot állítottak fel, mely a haifai Technion és a Weizmann Intézet tudósaiból áll. Ez a bizottság tervet dolgozott ki az Al-Aksza mecset lerombolására, mesterségesen keltett földrengés által, amit erős hanghullámokkal és vákuummal érnek el, miközben jégvihart idéznek elő. A legtöbb ez irányú kísérlet már 1999-ben lezajlott a Holt-tenger vizében és a Negev sivatagban. A jelentések szerint az Al-Aksza mecset alapja az izraeli archeológiai kutatások következtében úgy meggyengült, hogy mesterséges földrengés keltésével könnyen romba lehet dönteni.
Várom az utasításokat.”

Arafat a legteljesebb komolysággal reagált a jelentésre és továbbította is kelet-jeruzsálemi személyiségeknek, köztük Feiszal Husszeininek és Ziad abu Zidnak.
(Arafat reagálása teljesen érthető, ha tudjuk, hogy ő is az egyik legfőbb terjesztője volt a “veszélyben az Al-Aksza” legendának.)

A legenda szülőatyja Hadzs el-Husszeini főmufti, Hitler harcostársa volt. Ő kezdte el terjeszteni, hogy a cionista mozgalom a Templomhegyen található mecsetek lerombolására törekszik azért, hogy helyükön felépítse a harmadik Templomot.

Ez a  legenda “legyőzhetetlen” csodafegyverré  vált minden olyan muzulmán és arab személyiség kezében, aki tömegeket akart mozgósítani a “Jeruzsálemért vívandó harchoz”. Napjainkban is ez a legtöbbet és legnagyobb sikerrel használt “fegyver” Irán, a Hezbollah és a Muzulmán Testvérek kezében. Ma a muzulmán világban megcáfolhatatlan tényként fogadják el a vádakat, melyeknek a területen valóban történtekhez az égvilágon semmi közük.

Nézzünk néhányat a legabszurdabb vádakból:
Amikor Izrael helyreállította a “Hurva” zsinagógát, amit a jordánok 1948-ban felrobbantottak, fellármázták az egész muzulmán világot. Tudni kell, hogy a zsinagóga 400 méternyire van a Temlomhegytől és padlószintje 50 méterrel magasabban helyezkedik el, mint a mecsetek padlószintje.
Ugyan ilyen felháborodás tört ki, amikor megnyitották a “Nyugati Fal alagutakat” a Via Dolorosa felől. Ezek az alagutak több száz évvel az Al-Aksza mecset előtt épültek és egyáltalán nem húzódnak a Templomhegy alatt.
Fényképek járták be a muzulmán világot “alagútfúrás a Templomhegy alatt” címmel. És tényleg, a fényképeken tagadhatatlanul  alagútfúrás látható, csak éppen az “Izsák sátra” zsinagóga alatt, a Haggaj utcában, mintegy 60 méterre nyugatra a Temlomhegytől.
Még attól sem riadtak vissza, hogy olyan  rajzokat  keringessenek a muzulmán országokban, melyeken “klasszikus” kinézetű, zordon tekintetű zsidó Al-Aksza alakú fagylaltot nyal, vagy süteményt eszik.

Azon kívül, hogy a muzulmán mecsetek imahelyül szolgálnak, egyéb funkciót is betöltenek. Íme:
A mecsetek érinthetetlenségét még napjainkban is igen gyakran kihasználják terrorcselekmények előkészítésére. Ennek a hagyománynak megteremtője  Hadzs Amin El-Husszeini volt, aki részt vett a britek elleni felkelésben (1936-1939) és a mecsetekben fegyvert valamint lázadókat rejtett el. A britek minden posztjáról elmozdították, de letartóztatni nem tudták, mivel maga is az egyik mecsetben bujkált. Később, egy direkt erre a célra rendezett felfordulás alkalmával az éjszaka leple alatt, női ruhába öltözve leereszkedett a falon és külföldre szökött.

1986 október 15-én kézigránátokat hajítottak a Nyugati Falnál lévő újonc katonák közé. Csodával határos módon “csak” egy halott volt, az egyik katona édesapja.
A mai napig számos olyan merénylőt tartóztatnak le, akik a kihallgatáskor azt vallják, hogy mecsetekben találkoztak a merénylet megtervezésére.

Az uszítás napjainkban sem lankad, sőt egyre képtelenebb dolgokkal  vádolják a zsidóságot.  Az, aki ezt az uszítást új “magaslatokba” emeli, Raad Szalah sejk, az izraeli Iszlám Mozgalom vezetője. Szalah minden helyet és fórumot felhasznál Izrael, a zsidók és a cionizmus elleni uszításra.

Idézet egy pénteki igehirdetésből:
“Micsoda szemtelenség részükről (mármint a zsidók részéről) templomot építeni, amikor a vérünk még a ruhájukon, az ajtójukon, az ételükben és az italukban van…”

Végül egy “klasszikus” ugyanonnan: …”Mi nem vagyunk a gyűlölet népe! Mi nem engedjük meg magunknak, hogy a kenyérbe gyerekek vérét keverjük…”

Szalah sejk azonban ennél sokkal messzebbre tekint. Álma, amiért egyébként intenzíven dolgozik, egy muzulmán világ-kalifátus létrehozása Jeruzsálem központtal. Ez a kalifátus Európa egy részét is magában foglalja, elsősorban azokat a területeket, amelyek a történelem folyamán már voltak muzulmán befolyás alatt!

2012. május 16.

Az “arab tavasz” további hozadéka

17 Júl

Hét hónapja tart az észak-afrikai országokban fellángolt, “arab tavasz” néven elhíresült felkelés sorozat, melynek még koránt sincs vége. Jelen pillanatban még azt is nehéz felmérni, hogy milyen következményekkel kell számolnunk, hogyan és milyen hosszú távú stratégiai lépésekre kényszerül Izrael annak érdekében, hogy  határait és lakossága biztonságát szavatolni tudja.
Nem nehéz azonban észrevenni, hogy már az elmúlt fél év is változást hozott az izraeli biztonsági és államközi viszonyokban. Mint ahogy azt sem, hogy a felkelés haszonélvezői égyértelműen a Hamasz és az Iszlám Dzsihád.

Elmondhatjuk, hogy  Délen győzött a Hamasz és a közvetlen iráni utasításokat követő  Iszlám Dzsihád, az északi részen tovább erősödött a Hezbollah. Irán pedig élen jár felfegyverzésükben, de ami még ennél is fontosabb, hogy  nevezett  terrorszervezetek legfőbb ideológiai támasza.

Minden jel arra utal, hogy a Muszlem Testvériség, kihasználva az Egyiptomban uralkodó kaotikus állapotokat, egyértelműen a Hamasz és az Iszlám Dzsihád malmára hajtja a vizet.  A helyzetet kevéssé befolyásolja,  hogy –  tartva az amerikai segély blokkolásától – a jelenlegi kormány igyekszik megakadályozni a csempész alagutak használatát.
Ma ahhoz, hogy a gázai övezetbe fegyvereket, robbanó tölteteket juttassanak, már alig van szükség az egyiptomi területről nyíló csempész alagutak használatára, a muníció szabadon áramlik a Szinájon élő, mintegy 300.000, 4-5 beduin törzshöz tartozó, eddig is főfoglalkozású csempészbanda segítségével.
Ennek köszönhetően a gázai terroristák kezében lévő rakéták és egyéb robbanófejek száma a tavalyi évhez viszonyítva eddig megduplázódott, de ehhez hozzávéve a Szinájon, a beduinok által kialakított  bunkerekben tárolt és szállításra váró robbanótöltetek mennyiségét, nyugodtan lehet állítani, hogy fél év alatt a muníció a háromszorosára nőtt, mára a birokukban lévő mintegy 10.000 különféle rakéták száma elérte a Hezbollah álal a II. libanoni háború idején uralt robbanótöletek számát.
A rakétákon és robbanótölteteken kívül nagy mennyiségű légvédelmi fegyver , vállról indítható rakéta és különböző könnyű fegyver került részben a Hamasz, részben az Iszlám Dzsihád  birtokába.

Szakértők ugyan azt állítják, hogy ezek a  rakétafejek viszonylag kis hatótávolságúak – alig néhány kg-nyi töltettel.
Ehhez azért nem árt hozzáadni a különféle Kasszamokat, a több ezerre tehető Graad rakétákat, melyeknek hatótávolsága viszont  22-40 km (ez utóbbi már Kiriát Gát és Beer Sheva körzetét is veszélyezteti). Ezen túlmenően rendelkezésükre állnak az iráni fejlesztésű “fajr-3” és “fajr-5” elnevezésű rakéták. Hatótávolságuk: 65 km.

De nem csak a Dél, nem csak a Hamasz és az Iszlám Dzsihád  erősödik, a Hezbollah is ugrásra kész!

A szíriai felkelés szerves részét képezte, hogy az ellenzék kifosztott két nagy katonai raktárat. Mivel  Irán csakúgy, mint a Hezbollah tart Assad bukásától, az eddig Szíriában tárolt, de a Hezbollah tulajdonát képező fegyereket átszállította libanoni területre. (A Hezbollah azért tárolta fegyverei egy részét Szíriában, mert úgy gondolta, hogy ott kevésbé vannak kitéve izraeli támadásnak.)
Információs források nehéz rakétákról, Scud-D modellt képviselő, 700 km-es s tonnányi robbanófejjel ellátott rakétákról beszélnek. Ez egészíti ki a tavalyi modelleket, a több tucat M-600-asokat, valamitnaz iráni fejlesztésű “FATAH-100”-asokat. (Arra nézve pillanatnyilag nincs megbízható információ, hogy a Scud rakétákhoz érkeztek-e kilövő állványok és ha igen, akkor azok mobil vagy fix kivitelezésűek-e?)

A fegyverszállítók között első helyen Irán áll, ami azt jelenti, hogy egy összehangolt támadás estén egész Izrael lakossága kerül veszélybe, beleértve a légi és szárazföldi katonai bázisokat is.

Az persze halandó ember számára elég érthetetlen, hogy Izrael nem tett semmit a Hezbollah ilyen mértékű felfegyverzése ellen. Erre egyetlen magyarázat a nyilt konfrontáció elkerülése lehet.

Mivel a Hezbollah lehetségesnek tartja, hogy a szíriai események kapcsán bedugul az iráni fegyverszállítás, minden segítséget megad a szíriai vezetésnek. Ugyanakkor Irán megpróbálja elvonni a figyelmet a szíriai zavargásokról azzal, hogy magára vállalja a  szíriai-libanoni határon a palesztin tüntetések szervezését, koordinálását. (Megjegyzendő, hogy Irán a felére csökkentette a Hezbollah anyagi támogatását, így az eddigi 1 milliárd dollár helyett az idén “csak” 500 millióval számolhatnak. Ez a csökkentés az Iránt sújtó gazdasági szaknkciók másodlagos hatása.)

Fentiekben elmondottak természetesen lehetnének Szíria, Libanon, Egyiptom és Irán belső ügyei, csakhogy még külön-külön elemezve is, közvetlen hatással bírnak Izrael biztonságára.

%d blogger ezt kedveli: