Holocaust csúcstalálkozó Izraelben – avagy “színház az egész világ”

 

75 éve szabadult fel az auschwitzi halálgyár

 

Az Egyesült Nemzetek Szervezete 2005. november 1-jei határozatában Auschwitz-Birkenau felszabadulásának dátumát, január 27-ét jelölte meg a holocaust áldozatainak emléknapjaként.

Az izraeli parlament, a kneszet, 1959-ben hozta meg az emléknappal kapcsolatos törvényét, amelynek értelmében a vészkorszak áldozataira és hőseire a varsói gettófelkelés kitörésének dátumát – כ”ז בניסן – תש”ף – polgári időszámítás szerint: 1943. április 16.) teszi hivatalos emléknappá. A zsidó naptár szerinti dátum az idei évben április 20-a estétől, 21-én az esthajnalcsillag feljöveteléig tart.

Izrael január 23-24-én ad otthont a Nemzetközi Holocaust szimpozionnak, melynek mottója: emlékezz a holocaustra – az antiszemitizmus elleni küzdelemre.

A rendezvényen 47 állam –  közülük számosan több küldöttel is – képviselteti magát, részben a legmagasabb szinten. Izrael 26 államelnököt, alelnököt négy királyt, miniszterelnököket, külügyminisztereket, vezető politikusokat lát  vendégül. 

A teljesség igénye nélkül: az Egyesült Államokat  Mike Pence, Oroszországot Putyin képviseli, a vendégek között szerepel Károly herceg, Dánia és a Cseh Köztársaság, valamint Svédország miniszterelnöke és Magyarország államelnöke.

Az európai országok közül csak Lengyelország marad távol az eseményről.

Az eddigi gyakorlattól eltérően, az idén magam is a nemzetközi dátumhoz igazodok megemlékezésemmel, melynek oka már a címadásból is kitűnhet.

Érdemes néhány másodpercig ízlelgetni, mit is ír holocaust címszó alatt a Wikipedia: 

“A holokauszt. A holokauszt legismertebb jelentése a náci Németország által kontrollált területeken a második világháború alatt végrehajtott, a nemzetiszocialista német kormány által eltervezett és irányított népirtás, amelynek körülbelül hatmillió európai, zsidó származású ember esett áldozatul. Wikipédia”

Ezzel a megfogalmazással kapcsolatban eszembe jutott egy kifejezés – “emlékezetpolitika”! Számomra ez nagyon fontos, mert sok mindent megmagyaráz. Az én olvasatomban ez annyit jelent, hogy bármelyik politikai kurzus a “maga képére” formálhatja az emlékezést.

 

Minél távolabb kerülünk időben a történésektől, annál elképesztőbb a szerecsenmosdatás, szerte Európában. És ebben az érintett kormányokat a németek által precízen dokumentált tények sem zavarják. Sőt, még az izraeli, 

pártfüggetlen Yad Vashem kutatásai, dokumentumai sem.

Persze, lehet a szerecsent mosdatni, attól még a tények – nevezetesen, hogy a holocaust NEM Auschwitz-val kezdődött – tények maradnak.

Különösen a volt szocialista tömb országai szeretnek azzal takarózni, hogy “mit tehettünk volna”, minket is “megszálltak”…a tény viszont az, hogy van kelet-európai ország, amely az első zsidótörvényeket Hitler hatalomra kerülése (1933),előtt mintegy 13(!) évvel,  már 1920-ban életbe léptette!

Európában a történelem hamisítás turbó üzemmódba kapcsolt, és ahogy néhány évvel ezelőtt még határt lehetett vonni a kelet és nyugat európai országokban fellelhető antiszemitizmus milyensége között, (Kelet Európát a hagyományos, a nyugatot ennek “szmokingos” változata, az Izrael ellenesség jellemezte) mára a határok elmosódtak. 

Tény, hogy Európának egyik térségében sincs állami szintű “zsidóverés”, de az is tény, hogy a regnáló politikai kurzus kevés helyen lép fel (nem szóban, mert beszélni mindenki tud) hathatósan az antiszemita megnyilvánulások ellen.

2017-ben, német bírósági ítélet szerint például  a zsinagóga gyújtogatás az Izrael kritika része! Vagy Szlovénia, ahol semmisnek nyilvánították egy náci kollaboráns (Leon Rupnik) halálos ítéletét, mely ‘46-ban a kommunista Jugoszlávia bíróságának igazságtalan döntésén alapult. Ezért ügyének újratárgyalását rendelték el. 

És senki ne dugja homokba a fejét, mert a múltjával ugyan úgy nem nézett szembe a kommunista rezsim, mint a maiak. Az egyetlen különbség, hogy amíg az azóta letűnt kormányzó pártok úgy nem vettek tudomást az antiszemitizmusról, hogy fennen hangoztatták: a fasizmust felszámoltuk, ezzel a zsidóellenesség is megszűnt, de a zsidók se akarjanak zsidók lenni – a maiak pedig intenzíven hamisítják a történelmet.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a lengyelek, a litvánok törvényileg akarják tisztára mosni magukat, miszerint egyikük sem felelős a holocaustért!

Azonban a második világháború előtti, alatti és utáni lengyel pogromokat, a koncentrációs-  és fogolytáborok litván őreit és az SS hadosztályokat, a magyarok mindenkit felülmúló együttműködési készségét Adolf Eichmannal – semmilyen mellébeszélés, vagy törvénykezés nem tudja meg nem történtté tenni.

Mások pedig, az ősök második világháborúban vállalt szerepe miatt,  látványosan tartanak “bűnbocsánatot”. Azért ehhez nem kellene a szétszórattatásban élő zsidó szervezeteknek asszisztálni, de legalábbis nem kellene piedesztálra állítani a mea culpázót.

Ha mégis, akkor legalább ne törjenek pálcát az iráni zsidóság felett, amiért azok annyira lojálisak az államhoz, hogy elítélik a legfőbb terrorista likvidálását.

Ugyanis mindkettő egy tőről fakad: a génekben hordozott félelemből!

Ébresztő! Európában ma a az egykori “megmentők”, a “baloldal” (EZ a baloldal már nyomaiban sem AZ a baloldal – ideje lenne új megnevezést bevezetni.) nemcsak antiszemita, de Izrael ellenes is.

És ez utóbbi a galut zsidóságára nézve sokkal veszélyesebb, mint a hagyományos antiszemitizmus!

Nem néztem utána, hogy a világ különböző helyein milyen számban élnek túlélők. Az izraeli statisztikai hivatal legfrissebb közzététele alapján néhány nappal a nemzetközi megemlékezés előtt a soah túlélők száma 192 ezer volt.

2019-ben 14.800 főt veszítettünk el, ami azt jelenti, hogy havonta 1.233 lelket.
A még életben lévők 64%-a Európában, gyerekként élte át a borzalmakat.

És mindezek után, és mindennek ellenére Izrael fővárosa, Jeruzsálem a következő héten több napra bedugul, hiszen a látszatra adni kell.

Aztán vége a diplomáciai színjátéknak, hazamennek a legények és folytatják ott, ahol abbahagyták: a masszívan Izrael ellenes rabbi továbbra is uszít Izrael ellen, politikusok továbbra is ízetlen, sokszor már nem is burkolt zsidózással a saját belső problémájukat igyekeznek palástolni, valamint azzal érvelnek, hogy a migránsok és a velük beáramlott terroristák felelősek mindenért. 

Ez utóbbiban van némi igazság, de a mag is csak tápdús termőföldben indul csírázásnak. 

Ez azonban már egy másik téma.

19/01/2020 – Jeruzsálem

Válogatás a témában megjelent korábbi írásaimból:

1. https://leharblog.wordpress.com/2011/11/23/hholocaust-revizionistak-es-a-tenye

2. https://leharblog.wordpress.com/2012/09/20/az-antiszemitizmus-uj-ruhaja/

Újraírni a történelmet…

Mielőtt mondandóm lényegi részére rátérnék,  tisztázni kell az összefüggést Palesztina, mint földrajzi egység és a magukat ma “palesztinnak” vallók között.

Az összefüggés nem több, mint hogy Palesztina a nevét a filiszteusokról kapta és a ma “palesztinjai” a földrajzi egységről nevezték el magukat. Ugyanakkor tény, hogy sem kulturális, sem nyelvi, vallási, sem vérségi kapcsolatuk nincs a filiszteusokkal.

Történelmi tény, hogy Palesztina 1516-tól az Oszmán Birodalom része, majd az I. világháború és 1947 között angol gyarmat. Ebből egyenesen következik, hogy a terület soha nem volt “ősi palesztin föld”.

Az itt élő arabok még Izrael állam megalakulásakor sem nevezték magukat “palesztin népnek”. Ahogy az államalapítás előtt a zsidók is palesztinai zsidók, a keresztények pedig palesztinai keresztények voltak, úgy az itt élő arabok palesztinai arabok. A “palesztin nép” fogalmát  a ‘70-es években Arafat honosította meg – és ezzel kezdetét vette a történelem hamisítás, melyet napjainkra csúcsra járattak.

 

Saib Erekat a “béketárgyalások”-on  résztvevő palesztin küldöttség vezetője nemrégiben Münchenben kijelentette Cipi Livni (az izraeli küldöttség vezetője) előtt, hogy ő és családja a kánaáni őslakók leszármazottja és  már 3000 évvel az előtt Jerikóban éltek , hogy a zsidók odaérkeztek volna Jehoshua Ben Nun vezetésével.

Az évek óta tartó “palesztin” agymosás eredménye, hogy vannak, akik nem csak kánaáni ősökkel rendelkeznek, de egyenesen a filiszteusoktól (tengeri nép, amley az i.e. 12. században érkezett a területre, valószínűleg az Égei tenger felől) származtatják magukat.

Azt állítják, hogy már sok ezer évvel a zsidók ide érkezése előtt itt éltek, tehát a zsidók a hódítók és ők az őslakosok. Így válnak a kánaáni őslakosok arabokká, Jézus palesztinná, aki az iszlámot terjesztette és nem a kereszténységet. És különben is, Jézus eredetileg nem is zsidó, hanem muzulmán volt.

 

Azoknak, akik mindezt elhiszik – és nincsenek kevesen – csak ajánlani lehet az internetet, ahol számos olyan írás olvasható, melyben a “palesztinok”, illetve izraeli arabok családjainak történetét ismerhetjük meg és amelyekből egyértelműen kitűnik, hogy gyökereik egészen máshol vannak. Nem egy esetben családnevük is származási helyükre utal.

Kfar Kaszem lakója az az asszony, aki az egyik izraeli kereskedelmi televízió “mesterszakács” vetélkedőjén vett részt, ahol a “koshari” nevű,  rizsből és lencséből készült fogást, mint hagyományos egyiptomi ételt mutatta be és elmondta, hogy családja Egyiptomból, El-Fayoumból származik. Az asszony családneve, Fayoumi.

Ha a szükség, vagy az érdek úgy kívánja, még a Hamasz belügyminisztere is kiadja családja származási helyét. Fathi Hammad 2012-ben Gázából a következő szavakkal fordult Egyiptomhoz. “Amikor segítségért fordulunk hozzátok, hogy folytathassuk a dzsihádot,  (szent háború) akkor a testvéreinkhez fordulunk, hiszen minden palesztin, akár Gázából, akár bárhonnan Palesztina területéről bizonyítani tudja, hogy arab gyökerekkel rendelkezik. Jött akár  Szaudi Arábiából, akár Jemenből… Mi vérrokonok vagyunk. Az én családom egyik fele egyiptomi és itt Gázában több, mint harminc család viseli az Al-Maszri (egyiptomi) nevet. A palesztinok egyik fele Egyiptomból, másik fele Szaudiából érkezett… Mi egyiptomiak vagyunk, mi arabok vagyunk, mi muzulmánok vagyunk.”

 

Nemrég jelent meg héber nyelven Benedict Anderson “Kitalált népek” c. könyve, amelyhez az előszót egy izraeli keresztény arab, Azmi Bishara írta. Bisharáról érdemes tudni, hogy a BALAD nevű arab nacionalista párt alapítója, volt kneszet képviselő, akivel szemben a második libanoni háború idején a Hezbollah számára történt kémkedés gyanúja merült fel. Jobbnak látta elhagyni az országot és jelenleg Katarban él.

Az általa leírtak figyelmet érdemelnek: “A modern arab nacionalizmus, ugyan úgy, mint más népi nacionalizmus, a 19. században alakult ki. Az arabok azonban úgy érzik, hogy ez levon az értékükből és ezért az arabul beszélő népek történelmét, arab nacionalista történelemmé változtatják, amely az iszlám keletkezése előtti időktől napjainkig tart. A palesztin nacionalista mozgalom, hogy versenyre keljen a cionizmussal, a palesztin népet a kánaániaktól származtatja, akik már a zsidó törzsek előtt itt éltek.”

 

Nem tudom, hogy mielőtt Bishara ezt az előszót megírta, ismerte-e Anthony D. Smith (1939-) brit szociológus munkásságát, akinek szakterülete a nacionalizmus, de ő a nemzeti önazonosság építésének kétféle módját említi. Az egyik, amikor ez a történelmi események és a kultúrtörténet felhasználásával történik, a másik – amikor ezek nem állnak rendelkezésre – a tények kitalálásával.

Hasonlóan fogalmaz Yitzhak Reiter professzor (1952-) politológus, az jeruzsálemi Héber Egyetem tanára, az ashkeloni egyetem Politikatudományi Tanszékének vezetője a “Jeruzsálemtől Mekkába és vissza” c. könyv szerzője is.  Szerinte a történelem időnként pontatlan, szélsőséges esetekben pedig kitaláció.

És még egy példa: Jeruzsálem Óvárosában lévő mughrabi negyed, amely arra utal, hogy lakói a maghreb országaiból érkeztek (Mellesleg legtöbbjük nem közvetlenül az anyaországból érkezett, hanem Mekkából hazatérőben ragadt itt, ahol munkát találtak. Az itt élő zsidók őrként alkalmazták őket.

 

A görcsös igyekezet,  amivel a “palesztin nép”  szinte kényszeresen bizonyítani kívánja, hogy Palesztina ősi palesztin föld, mára már az oktatásba is beszivárgott és a legfogékonyabb korosztály között szedi áldozatát és generációkon át a gyűlölet gerjesztője. A Palesztin Hatóság területén használatos, második osztályos tankönyvből a kisiskolások azt tanulják, hogy  “az arab kánaániak voltak az elsők, akik Palesztina területén éltek” – mindenki más megszálló. A tanárok számára kiadott kézikönyv az óra célját a következőkben határozza meg: “Cél, hogy a tanulók összekapcsolják Palesztinát az itt élt kánaániakkal”. A Hetedik osztályos tankönyv szerint: “A palesztin kánaániak találták fel az abc-t”…

Hogy mi a célja a történelem megmásításának, érthető! Nem érthető viszont a felvevő közeg, mely világviszonylatban elég széles skálán mozog. Bár… belegondolva mégis érteni vélem.

2014. május 19.

 

 

Történelem-hamisítás palesztin módra

A Palesztinában élő arabok népként való aposztrofálása Arafat nevéhez fűződik. 
(A Palesztinának nevezett földdarab előbb a török birodalom része, majd a brit népszövetségi mandátum része volt.)
Nincs abban semmi kivetni való, ha emberek egy csoportja úgy dönt, hogy népként ismerteti el magát a világ közvéleményével és mint ilyen, saját, önálló állam létrehozására törekszik. Önálló állam alapításának megvannak a nemzetközi kritériumai, ezen kritériumok között azonban a történelem hamisítása nem szerepel.

Az utóbbi hónapokban a palesztin televízióban a nézők az alábbi klippet láthatják:

http://www.palwatch.org/main.aspx?fi=496&fld_id=496&doc_id=6555

Egy képzeletbeli tér közepén, ahol együtt látható a sziklamecset és egy felékesített székesegyház, egy fehérbe öltözött gyönyörű lány (aki az “őspalesztinokat” jelképezi) többszáz galambot etet. Egyszer csak a galambok eltűnnek és a lány egyedül marad.
A háttér változik és végtelen sivatag látszik, ahol a lány egyszer csak egy római katonával találkozik, aki elől elfut. Futás közben elvonul előtte előbb egy keresztes katona, utána egy brit katona, végül egy izraeli katona, aki égő cigarettát hajít felé.
A befejező képsorban megjelenik a “megszabadító” szerepében a Szalah-a-din (Szaladin) modern kiadásban, aki fekete lovára kapja a lány és segít neki feljutni a hegycsúcsra.
A záróképben a lány egyedül áll a hegycsúcson, megszabadulva minden “elnyomójától”.
Az üzenet világos. Az őslakosok a palesztinok és nem a zsidók, akik végül is ugyan úgy el fognak tűnni, mint a rómaiak, a keresztesek és a britek.

A kisfilm nagyon jól összevág azzal,a mit dr. Jusuf al-Zamel a han yunesi főiskola történelem tanszékének vezetője mondott sok évvel ezelőtt: “A régi és a mai zsidók között nincs semmi kapcsolat.”

A palesztinok már egy jó ideje igyekeznek kitörölni a zsidó történelmet és helyére fiktív palesztin történelmet állítani. A Kánaán földjén lakott ősnépeket egyszerűen palesztinokká változtatják. Továbbá meghazudtolják az Egyesült Nemzetek Szervezetét is azt állítva, hogy 1947-ben nem is ajánlott fel államalapítási lehetőséget az itt élő araboknak

http://www.palwatch.org/main.aspx?fi=496&fld_id=496&doc_id=1611

Úgy néz ki, hogy szinte minden eszköz megengedett ebben a képzeletbeli időutazásban, amivel a palesztin lakosságot sikeresen lehet manipulálni. Már ez is elég nagy baj, hiszen az oktatási intézmények tananyagként használják, így már az óvodás korú gyerekbe is belenevelik a zsidók, Izrael elleni gyűlöletet. Ezen felül nem kevesen a “művelt” Európában is inkább hiszik az elmarasztaló mesét, mintsem a történelmi igazságot.

Így lehetséges, hogy Nabil Alqam 4-5 ezer éves palesztin hagyományról beszél, vagy hogy a Palesztin Hatóság legfelsőbb iszlám tanácsa i.e. 7500-ra teszi a palesztin letelepedés dátumát.

http://www.palwatch.org/main.aspx?fi=496&fld_id=496&doc_id=1412

Arafat már küldte a zsidókat Jemenbe, hogy ott keressék a “képzelt” Templomot. De, mi ez ahhoz képest, hogy Jarir al-Kdoh, aki Arafat oktatásügyi tanácsadója volt és dr. Issam Sissalem, a gázai iszlám egyetem történelem tanszékének vezetője azt állítják, hogy az Ószövetség nem más, mint iszlám szöveg.

http://www.palwatch.org/main.aspx?fi=496&fld_id=496&doc_id=1170

Al-Kdoh azt állítja, hogy a Templomot nem a már időközben eltűnt héber törzsek építették, hanem “ősapáink, a kánaáni palesztinok”.

http://www.palwatch.org/main.aspx?fi=496&fld_id=496&doc_id=1169

Még ennél is meglepőbb állítás, hogy zsidók azelőtt soha nem éltek ezen a földön. Azok az országok, ahol a zsidók sok ezer évig élek, megunták a viselkedésüket, kitalálták számukra a cionizmust, hogy így szabaduljanak meg tőlük és egyúttal rátegyék a kezüket a Közel-Kelet természeti kincseire.

Még két példa, 11 év különbséggel.

1998. a Palesztin Hatóság hivatalos lapja: “A különbség Hitler és Balfour között az, hogy amíg az elsőnek nem voltak gyarmatai, hogy a zsidókat oda deportálja, ezért kénytelen volt megsemmisíteni őket. Balfour Palesztinát gyarmattá változtatta, hogy a zsidókat oda küldhesse. Balfour tulajdonképpen Hitler, aki uralkodik a gyarmatokon, Hitler pedig Balfour, gyarmatok nélkül. Mindketten meg akartak szabadulni a zsidóktól, ezért kihasználták a cionista terveket.

11 évvel később Naja Abu Bakr, a palesztin parlament tagja a következőket nyilatkozta a palesztin televízióban: “Európa és elsősorban Britannia, amely megalapította Izraelt… ha mi arabok… palesztinok találkozunk az európaiakkal… azt kell mondanunk nekik: Ti idegen testet ültettetek a palesztin földbe. A zsidók Herzl idejében elfogadhatatlanok voltak az európai társadalmak számára, ezért palesztin földre telepítettétek őket.”

Az egész hazugság-hadjárat fő célpontja minden kétséget kizárólag Jeruzsálem, a Templomhegy és a Sziklamecset. A muszlemok egyfolytában azt állítják, hogy a zsidóknak soha sem volt semmi közük Jeruzsálemhez, a Templom csak a képzeletükben létezett.

A palesztinoknak legnagyobb problémát az archeológiai kutatások nagy számú eredménye okozza, ami bizony a zsidó jelenlétet igazolja. Ezért egyszerűen átlépnek ezen az “aprócska” zavaró tényezőn és maradnak a propagandánál.

Egy újabb gyöngyszem a palesztin televízióból: “Az izraeliek pontosan tudják, hogy a mi gyökereink sokkal mélyebbek ebben a földben, mint az ő hamisított történelmük. Jelenleg újra rajzoljuk térképünket és ha a zsidók eltűnnek – mint egy fejelthető epizód városunk történetében – a Nyugati falnál újraépítjük   a mugrabhi negyedet.” (A mugrabhi  negyed a Nyugati fal tövében állt néhány száz évig és majdnem lehetetlenné tette a zsidók számára, hogy a falhoz jussanak imádkozni. Az isztállókat és a WC-ket – nem véletlenül – a falhoz építették. A házakat a hatnapos háború után lerombolták.)

Idézet az Arab Liga palesztin szekciójának kiadványából: “A zsidók könnyeztek a Nyugati falnál, azt hazudva maguknak és a világnak, hogy ez a – csak képzeletükben létező – Templom maradványa, holott ez a Sziklamecset része.” (A mecset 600-700 méterre van a faltól!)

Amikor New Yorkban elárvereztek 1.2 millió dollárért egy i.e. 66-ból származó pénzérmét, amelyre régi héber betűkkel van írva “a szent Jeruzsálem” , a PFSZ folyóirata úgy írt róla, mint ősi palesztin pénzdarabról, a palesztin kulturális örökség részéről.

Azonban nem csak ezt a pénzdarabot térítették át muzulmán hitre, hanem Mózest és Jézust is.
Részlet a nablusi al-Najah egyetemen elhangzott előadásból: Mózes, aki muzulmán volt, vezette ki izrael muzulmán népét Egyiptomból.” Kánaán földjének az izraeli törzsek által  való elfoglalása úgy szerepel, mint Palesztina első felszabadítása. Az előadó dr. Omar Ja’ara úgy fogalmazott,  hogy mondandóját a muzulmán történelmi hagyományokra alapozta. (A Korán ugyan egy helyen említi “izrael népét”), de sehol sem említi a “palesztin népet”.)

http://www.palwatch.org/main.aspx?fi=496&fld_id=496&doc_id=6717

Nem tudni, vajon a keresztények mit szólnak ahhoz, amit a palesztinok Jézussal csinálnak.

http://www.palwatch.org/main.aspx?fi=505

Idézet az al-Hayat – al-Jadida című palesztin folyóiratból: “Nem szabad elfelejtenünk, hogy Jézus a Messiás, a palesztin Mária fia.” És még egy idézet, ez a PFSZ internetes oldaláról, a nemzetközi nőnap alkalmából: “Legyünk büszkék, hogy a szent asszony az első és a legfontosabb a népek és nemzetek között, Szűz Mária a palesztin népből származik.”
A jeruzsálemi főmufti Muhammad Hussein, Jézust, mint palesztin prófétát említi: “Mi hiszünk Jézusban, mint ahogy hiszünk Mohamed prófétában…”

Néhány évvel ezelőtt, a vallással és történelemmel foglalkozó El-Kudsz (Jeruzsálem) konferencia zárójelentése a következőket tartalmazza:  “A nyugati történetírás feladata újraírni Jeruzsálem és Palesztina történelmét, kritikus és igazságos módon…”

2012. október 6.