Nem hiszem, hogy messze járok az igazságtól, ha azt mondom, hogy Jeruzsálem harmadik leglátogatottabb nevezetessége – az Óváros és a Siratófal után – a Shuk Mahané Yehuda – jeruzsálemiesen “Mahnéjuda”, vagyis Júda tábora piac!
Érzésemet az is alátámasztja, hogy az utóbbi években a közönséges vásárló nem csak a külföldiek hadát kénytelen kerülgetni, de Izrael más városaiból, településeiről is jut csoportos látogató bőven a hét minden napjára.
Jeruzsálem legnagyobb piaca a 19. század végén kezdett kialakulni, amikor a várostól nyugatra lévő arab falvak lakosai ezen a hatalmas, beépítetlen területen értékesítették terményeiket.
Amint a képen is látszik, a mai értelemben nem volt ez egy rendezett piac. A fellahok földre terített zsákokról, kosarakból árultak. A zsidók arabul, az arabok jiddisül próbálták megértetni magukat.
Nem találtam utalást, pedig érdekes lenne kideríteni, hogy a gyors ütemben terjedő piac miért nem keltette fel az ottomán hatóságok érdeklődését. Annyira nem, hogy sem kereskedelmi ellenőrzést nem folytattak, nem gondoskodtak a terület árnyékolásáról, de még valamiféle vízvételi lehetőségről sem. A forró nyári napokon a környező zsidó kerületek lakói látták el vízzel a fellahokat.
Az árusok lassan kezdték a saját kezükbe venni a “piacépítést” és nagyjából 15 év alatt a kezdeti vászon -és deszkatákolmáyokat felváltotta az állandó bádog -és deszkaépületek sokasága.
A változások a brit mandátummal kezdődtek. A város első brit kormányzója elsőrendű fontosságot tulajdonított a piacnak. Ezzel a kereskedelmi hagyományok megőrzésén túl munkaalkalmat kívánt teremteni a lakosságnak. Ezért megbízást adott egy minden közművel felszerelt új piac megtervezésére.
A tervrajz szerint fallal kerítették volna le a teret melyről négy kapun lehetett volna megközelíteni a falak mentén és közepén szimmetrikusan elhelyezett üzleteket. A Jaffó út felől fasorral képzelték elválasztani a komplexumot. A terv költségvetési okokból nem valósult meg, a piac maradt a rendezetlen, elhanyagolt állapotban.
A vásárlók száma ugyanakkor gyorsan növekedett, hiszen a ‘20-as években egymást érő zavargások miatt zsidóknak nem volt tanácsos az Óvárosba belépni.
1920. március 8. – anti cionista tüntetés a Damaszkuszi kapunál
Erre az időre tehető a piac arculatának első gyökeres változása. Az arab őstermelőket felváltották az újonnan bevándorló zsidó kereskedők és a környező kerületek lakosai.Ezt a helyzetet használta ki a piac nyugati oldalán fekvő Etz Chaim (az élet fája) jesiva vezetősége, amikor a jesiva kerítése mentén üzletek építését kezdeményezte. Egyrészt a város zsidó lakosságát akarták jövedelemhez juttatni, másrészt a bérleti díjakból a jesiva bevételét akarták növelni.
Igazán gyökeres változást és a mai napig tartó átalakítást a “Városi Bizottság” – mely Jeruzsálem zsidó polgárait képviselte a brit városi hatósággal szemben – érte el azzal, hogy kölcsönökből és több részletben sikerült megvásárolnia a földet az eredeti tulajdonosától és megkezdődhetett az első 40 állandó üzlet kialakítása.
1931-ben új üzletsor létesült a Ben Yehuda utcával párhuzamosan. Mivel a kereskedők iraki származásúak voltak, a mai piacnak ez a része továbbra is “iraki piac” néven ismert.
A brit városi hatóságok az építkezés során szigorú feltételeket szabtak. Az üzleteknek egységes méretűeknek és kinézetűnek kellett lenniük, szabályozták a szemétgyűjtés módját és a szabályok betartását szigorúan ellenőrizték. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy itt létesült Jeruzsálem első nyilvános WC-je.
Ma a piacot önkormányzat irányítja, amely szakemberekből, a városháza és a kereskedők képviselőiből áll. Ők tartják fenn és üzemeltetik a piacot és minden vitás kérdésben is ők döntenek.
Az évek folyamán – nem kis mértékben a rohamosan növekvő idegenforgalomnak köszönhetően – a piac egyszerű élelmiszer és ruházati piacból “butik piaccá” alakult.
Iparművészeti és ruházati üzletek, különleges kínálatot nyújtó csemegeüzletek és a régi “etetőhelyek” helyén igényes éttermek, kávézók, fagylaltozók nyíltak. A változásnak másik oka, hogy az elaggott kereskedők gyerekeiknek, unokáiknak adták át az üzletek egy részét, akik már a mai kor igényeinek megfelelően alakítják áruválasztékukat. Így fordult elő, hogy a vásárlásimat még a papánál kezdtem, aki a piac legnagyobb sajtkínálatával rendelkezett, e mellett házi készítésű salátái is híresek voltak. Amikor a fiai átvették az üzletet, teljes átalakítást végeztek, ma is ők a legnagyobbak a piacon, elvesztették ugyan a jeruzsálemi vásárlóközönség egy jó részét, ugyankkor megnyerték az abszolút különlegességre vágyó turistákat és a hazai látogatókat.
A piacot két utca, a Jaffó és az Agripasz határolja és két hosszanti (egy nyitott és egy zárt) utcából áll. Ezeket – létrafok szerűen – kötik össze a mellékutcák.
az u.n. zárt utca
és a nyitott
turistáknak és helybélieknek egyaránt kedvence az energiabomba “halva” különböző ízesítéssel (őrölt szezámmag)
szárított gyümölcs felhozatal
és még aszalt gyümölcs, valamint számomra egy jó időpont – kevés vásárlóval
gyümölcs minden mennyiségben
és olajbogyó
és müzli
És a képek sora végtelen. A választás nehéz, mert máson akad meg a szeme az ide látogatónak és mást keres az, aki nap-napi vásárlását végzi. Igaz, hogy “A” shuk minden nap, minden órájában változatos képet mutat, de vannak figurák, akiket talán még a végítélet sem tart távol kedves helyüktől. Ők azok, akik a kora reggeli órákban egy jó reggelt erejéig körbe járják a piac minden árusát, majd a nap hátralévő részében kedvenc időtöltésüknek, a shes-beshnek hódolnak.
Képek forrása: 1-3. HE Wikipédia
4-8. és 15. Google
9-14. saját
19. augusztus 2013.
leharblog 