Archive | augusztus, 2013

Jeruzsálemi körséta – “A” piac

19 aug

Nem hiszem, hogy messze járok az igazságtól, ha azt mondom, hogy Jeruzsálem harmadik leglátogatottabb nevezetessége – az Óváros és a Siratófal után – a  Shuk Mahané Yehuda – jeruzsálemiesen “Mahnéjuda”, vagyis Júda tábora piac!

Érzésemet az is alátámasztja, hogy az utóbbi években a közönséges vásárló nem csak a külföldiek hadát kénytelen kerülgetni, de Izrael más városaiból, településeiről is jut csoportos látogató bőven a hét minden napjára.

Jeruzsálem legnagyobb piaca a 19. század végén kezdett kialakulni, amikor a várostól  nyugatra lévő arab falvak lakosai ezen a hatalmas, beépítetlen területen értékesítették terményeiket.

Amint a képen is látszik, a mai értelemben nem volt ez egy rendezett piac. A fellahok földre terített zsákokról, kosarakból árultak. A zsidók arabul, az arabok jiddisül próbálták megértetni magukat.

Nem találtam utalást, pedig érdekes lenne kideríteni, hogy a gyors ütemben terjedő piac miért nem keltette fel az ottomán hatóságok érdeklődését. Annyira nem, hogy sem kereskedelmi ellenőrzést nem folytattak, nem gondoskodtak a terület árnyékolásáról, de még valamiféle vízvételi lehetőségről sem. A forró nyári napokon a környező zsidó kerületek lakói látták el vízzel a fellahokat.

Az árusok lassan kezdték a saját kezükbe venni a “piacépítést” és nagyjából 15 év alatt a kezdeti vászon -és deszkatákolmáyokat felváltotta az állandó bádog -és deszkaépületek sokasága.

A változások a brit mandátummal kezdődtek. A város első brit kormányzója elsőrendű fontosságot tulajdonított a piacnak. Ezzel a kereskedelmi hagyományok megőrzésén túl munkaalkalmat kívánt teremteni a lakosságnak. Ezért megbízást adott egy minden közművel felszerelt új piac megtervezésére.

A tervrajz szerint fallal kerítették volna le a teret melyről négy kapun lehetett volna megközelíteni a falak mentén és közepén szimmetrikusan elhelyezett üzleteket. A Jaffó út felől fasorral képzelték elválasztani a komplexumot. A terv költségvetési okokból nem valósult meg, a piac maradt a rendezetlen, elhanyagolt állapotban.

A vásárlók száma ugyanakkor gyorsan növekedett, hiszen a ‘20-as években egymást érő zavargások miatt zsidóknak nem volt tanácsos az Óvárosba belépni.

1920. március 8. – anti cionista tüntetés a Damaszkuszi kapunál

Erre az időre tehető a piac arculatának első gyökeres változása. Az arab őstermelőket felváltották az újonnan  bevándorló zsidó kereskedők és a környező kerületek lakosai.Ezt a helyzetet használta ki a piac nyugati oldalán fekvő Etz Chaim (az élet fája) jesiva vezetősége, amikor a jesiva kerítése mentén üzletek építését kezdeményezte. Egyrészt a város zsidó lakosságát akarták jövedelemhez juttatni, másrészt a bérleti díjakból a jesiva bevételét akarták növelni.

Igazán gyökeres változást és a mai napig tartó átalakítást a “Városi Bizottság” – mely Jeruzsálem zsidó polgárait képviselte a brit városi hatósággal szemben – érte el azzal, hogy  kölcsönökből és több részletben sikerült megvásárolnia a földet az eredeti tulajdonosától és megkezdődhetett az első 40 állandó üzlet kialakítása.

1931-ben új üzletsor létesült a Ben Yehuda utcával párhuzamosan. Mivel a kereskedők iraki származásúak voltak, a mai piacnak ez a része továbbra is “iraki piac” néven ismert.

A brit városi hatóságok az építkezés során szigorú feltételeket szabtak. Az üzleteknek egységes méretűeknek és kinézetűnek kellett lenniük, szabályozták a szemétgyűjtés módját és a szabályok betartását szigorúan ellenőrizték. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy itt létesült Jeruzsálem első nyilvános WC-je.

Ma a piacot önkormányzat irányítja, amely szakemberekből, a városháza és a kereskedők képviselőiből áll. Ők tartják fenn és üzemeltetik a piacot és minden vitás kérdésben is ők döntenek.

Az évek folyamán – nem kis mértékben a rohamosan növekvő idegenforgalomnak köszönhetően – a piac egyszerű élelmiszer és ruházati piacból “butik piaccá” alakult.

Iparművészeti és ruházati üzletek, különleges kínálatot nyújtó csemegeüzletek és a régi “etetőhelyek” helyén igényes éttermek, kávézók, fagylaltozók nyíltak. A változásnak másik oka, hogy az elaggott kereskedők gyerekeiknek, unokáiknak adták át az üzletek egy részét, akik már a mai kor igényeinek megfelelően alakítják áruválasztékukat. Így fordult elő, hogy a vásárlásimat még a papánál kezdtem, aki a piac legnagyobb sajtkínálatával rendelkezett, e mellett házi készítésű salátái is híresek voltak. Amikor a fiai átvették az üzletet, teljes átalakítást végeztek, ma is ők a legnagyobbak a piacon, elvesztették ugyan a jeruzsálemi vásárlóközönség egy jó részét, ugyankkor megnyerték az abszolút különlegességre vágyó turistákat és a hazai látogatókat.

A piacot két utca, a Jaffó és az Agripasz határolja és két hosszanti (egy nyitott és egy zárt) utcából áll. Ezeket – létrafok szerűen – kötik össze a mellékutcák.

az u.n. zárt utca

és a nyitott

turistáknak és helybélieknek egyaránt kedvence az energiabomba “halva” különböző ízesítéssel (őrölt szezámmag)

szárított gyümölcs felhozatal

és még aszalt gyümölcs, valamint számomra egy jó időpont – kevés vásárlóval

gyümölcs minden mennyiségben

és olajbogyó

és müzli

És a képek sora végtelen. A választás nehéz, mert máson akad meg a szeme az ide látogatónak és mást keres az, aki nap-napi vásárlását végzi. Igaz, hogy “A” shuk minden nap, minden órájában változatos képet mutat, de  vannak figurák, akiket talán még a végítélet sem tart távol kedves helyüktől. Ők azok, akik a kora reggeli órákban egy jó reggelt erejéig körbe járják a piac minden árusát, majd a nap hátralévő részében kedvenc időtöltésüknek, a shes-beshnek hódolnak.

Képek forrása:  1-3. HE Wikipédia

                       4-8. és 15. Google

                       9-14. saját

19. augusztus 2013.

Keresztes kórház Jeruzsálemben

11 aug

Murisztán-nak nevezik a jeruzsálemi Óváros egyik részét. A név elferdített perzsa szó, ami kórházat jelent. És valóban!

A izraeli műemléki hatóság honlapja a napokban számolt be arról, hogy mintegy ezer éves, a keresztes időkből (1099-1291) fennmaradt kórházat tártak fel a nevezett városrészben. Az épület a keresztény negyed közepén található és a muzulmán Wakf (vallási alapítvány) tulajdonában van.

Az épület, aminek eddig csak egy kis része került feltárásra, 15 dunámon (kb 15.000 négyzetméter) fekszik. Tulajdonképpen egyetlen óriási teremről van szó, amit kereszt alakú boltívek tartanak és osztanak fel kisebb egységekre. A sok latin nyelvű szövegből kiderült, hogy az épületben olyan kórház működött, amely felépítésében alig tér el a mai, modern kórházaktól. Már az alapterület nagysága is beszédes, de ennél is többet mond az, hogy egyidejűleg 2000 beteg ápolását voltak képesek ellátni.

Forrás: Google

 

A kórházat a johannita lovagrend építette és működtette. A johanniták, vagy ispotályosok (ma Máltai Lovagrend) szerzetes lovagrend volt, amely a beteg zarándokok ápolását vállalta magára, e mellett –  harcok idején –  a keresztes hadak elit egységét alkotta.

A általuk alapított, kórházban különböző “osztályok”-at alakítottak ki – ahogy azt a betegségek, illetve a betegek állapota megkövetelte – hasonlóan a mai kórházak kialakításához. Férfiak és nők gyógyítását egyaránt végezték, a vallási hovatartozás sem számított kizáró oknak. Annyira nem hogy a zsidó betegek részére kóser ételről is gondoskodtak.

A kórház felállításában és működtetésében az itt élő arabok is részt vettek, köztük nem egy orvos is.

A kórházi funkción túl, az épületben árvaház is üzemelt, az itt felnövekvők felnőtt korukban többnyire a rend tagjai lettek.

A keresztesek bukása után Szalah-a-Din (Szaladin) – akinek palotája a közelben volt – a harcok során megsérült épületet rendbe hozatta és tíz ispotályosnak engedélyezte, hogy az épületben maradjon és ápolja Jeruzsálem lakosságát.

1457-ben az épület nagy része földrengés áldozata lett, a megmaradt épületrészt a középkorban istállónak használták.Ez utóbbira utal, hogy az ásatások során ló -és tevecsontokat, valamint nagy mennyiségű fém karika és lánc-maradványt tártak fel.

Az ottomán birodalom idején az épület egy részét valamelyest helyreállították és ebben az időben létesült ott az egészen a 2000-es évek elejéig működő zöldség -és gyümölcspiac. A piac megszűnése óta az épület üresen áll.

 

Nemrég egy vállalkozó cég azzal az ötlettel állt elő, hogy a területen vendéglőt kíván nyitni. A munkálatok megkezdése előtt szükségük volt a műemlékvédelmi hatóság vizsgálataira, mivel terveik szerint a feltárt épületrész beépülne a vendéglőbe, mely az elképzelések szerint még az idén megnyílik a nagyközönség számára.

Forrás: http://www.kan-naim.co.il/artical.asp?id=19733&cid=684

2013. augusztus 11.

%d blogger ezt kedveli: