Ébredj Európa!

Mirjám és Imánuel ז”ל , az 50-es éveikben járó izraeli házaspár , brüsszeli társasutazáson vett részt, ahol az ottani Zsidó Múzeum bejáratában terrorista támadás végzett velük.  Két – 15 és 16 éves – lánygyermek maradt szülők nélkül.  A támadásnak még két halálos áldozata  van.

Nem ez az első antiszemita indíttatású merénylet Belgiumban és tartani lehet tőle, hogy nem is az utolsó. Az elsőre 1979 Pészachján került sor, amikor is három palesztin a brüsszeli repülőtér ellen intézett támadást.  A pillanatnyilag utolsó, a már említett házaspár. Tudott, hogy a két időpont között is történtek incidensek. És nyilvánvaló, hogy voltak olyanok amelyek nem kerültek nyilvánosságra. Talán azért, mert fajsúlya miatt a sértett nem tett feljelentést, de az sem lehetetlen, hogy a rendőri szervek tekintettek el a kivizsgálástól.

A brüsszeli merényletet követő napon Párizs külvárosában  támadtak meg két testvért, akik az esti imára igyekeztek.

Belgiumban 34 ezer zsidó él, ez a lakosság 0,3%-a. Azonban ez az elenyésző szám is elegendő, hogy az ország antiszemita indíttatású terrorcselekmények célpontjává váljon. Míg 2010-ben a rendőrséghez érkezett bejelentések száma 57 volt, addig 2011-ben 62, 2013-ban pedig 88.

Franciaországban él Európa legnagyobb zsidó közössége, hozzávetőlegesen 600 ezer fő. A  2011-ben bejelentett  389 eset a következő évben 614-re emelkedett. Nyilván ennek “köszönhető”, hogy Izrael utcáin egyre több francia beszédet lehet hallani. A francia zsidók Izraelbe történő hazatérése akkor is megugrott, amikor Muhammad Merah, a Toulouse-i gyilkos vérfürdőt rendezett a zsidó iskola előtt és válogatás nélkül ölt gyereket, felnőttet.

Az utóbbi időkben a muzulmán elkövetők körében “divattá” vált az esemény videofelvételen történő megörökítése – ami  egyértelmű bizonyíték arra, hogy a gyilkos előre megfontolt szándékkal, ép elmével követi el tettét. (Már amennyiben a terrorista elméjét épnek tekintjük.)

Számos, nemrég  készült felmérés szerint Európa szerte növekvő tendenciát mutat az antiszemitizmus, melynek modern megjelenési formája az Izrael-ellenesség, az anti-cionizmus.  Véleményem szerint, ehhez nem is szükséges mélyreható kutatásokat végezni, elegendő a napi hírek, az azok alatt található “hozzászólások”  áttekintése.

Igen, így idézőjelbe téve, mert milyen tudással, milyen vitakészséggel rendelkezik az az egyén, aki magáévá teszi, sőt hirdeti azt az abszurd álláspontot, hogy Izrael népirtást végez a palesztinok között, vagy hogy Izrael apartheid állam!? Nem beszélve arról, hogy ezen személyek a cionizmust úgy használják szitokszóként, hogy valódi jelentéséről fogalmuk sincs.

Ők a zsigeri antiszemiták, rosszabb esetben a populista elit megvezetettjei.

Itt kell megjegyezni (és ezzel egyúttal szét is választani) a palesztin helyzetet az európai muzulmánoktól.

Mivel jelen írásnak elsősorban az európai helyzet a témája, a palesztinokról érintőlegesen csak annyit, amennyi az Izraelt kritizálók szájából nap mint nap elhangzik

Nincs nap, hogy ne vetnék szemére az országnak, hogy megszálló, hogy  elnyomó, hogy az egyetlen felelős a jelenlegi helyzetért. És ez a kritika nem csak a sarki kocsmák törzsközönségétől  – bár a színvonal sokszor kísérteties azonosságot mutat –  származik. Ehhez a sakálkórushoz csatlakozott az európai sajtó túlnyomó része is, nem beszélve a hivatásos politikusok karrierépítő manipulációiról, melyhez esetenként még állami támogatást is kapnak.

De talán közelebb járok az igazsághoz, ha első helyen a politikusokat, közéleti személyiségeket említem, majd a megélhetési sajtómunkásokat és csak utolsó sorban a hozzájuk csatlakozó,  az önálló gondolkodást mellőző tömeget.

A palesztinok között végzett “népirtásról” csak annyit, hogy ideje lenne felismerni: Izrael nem a palesztinok ellen harcol, hanem a terroristák ellen!!!  Márpedig aki békés otthonokban hidegvérrel kiírt egy fél családot, az terrorista még akkor is, ha a Palesztin Hatóság – az európai adófizetők pénzén – hősként ünnepli.

Ami pedig az apartheid illeti, legalább az értelmező szótárban utána lehetne nézni, a szó jelentésének. Mert kérdezem én, micsoda apartheid állam az, ahol a fogbeültetést végző szájsebész arab, ahol a rendelőkben arab asszisztens veszi le a vért, ahol az ABC igazgatója arab… és nem utolsó sorban, ahol arab ( szám szerint 11) képviselők ülnek a Kneszetben. (Megjegyzem még azok is, akik számos alkalommal személyesen vettnek részt Izrael ellenes megmozdulásokon.) És itt kell még megemlíteni a szíriai polgárháború azon pár száz sérültjét, akik izraeli kórházakban kaptak, vagy éppen ebben a pillanatban kapnak ápolást, az állam, vagyis az izraeli adófizetők költségén!

Visszatérve Európára, ott sem feltételezhető, hogy minden muzulmán terrorista, hiszen a többség nem akar mást, mint eltartani a családját és magasabb szintű oktatást biztosítani a gyerekeinek, mint azt tehette születési helyén. A nagy számok törvénye alapján viszont nem kizárható terroristák beépülése a közösségbe – és erre, ha Európa nincs elfoglalva a hagyományos antiszemitizmusával – gondolni kellett volna.

Érthetetlen, hogy a külvilág még ma sem jutott el a gondolkodásnak arra a fokára, hogy a terrorizmus nem áll meg Izrael határain.

Azt hiszem nem kell nagyon kiemelni sem Belgiumot, sem Franciaországot a többi európai ország közül, ha az utóbbi évek Izrael-ellenes megnyilatkozásait akarjuk vizsgálni. Vannak még dobogós helyezettek! Olyanok, ahol nem lehet a nagy számú muzulmán bevándorló jelenlétével  magyarázni a mára kialakult antiszemita, anti-izraeli nézetek tömeges térhódítását.

Sajnálatos módon megállapítható, hogy 70 évvel a holocaust után, Európa ismét veszélyes hely a zsidók számára.

Elképesztő, hogy Európa 400 millió polgárából 150 millió valamilyen szinten azonosul az antiszemitizmus eszméjével, illetve minden bajok forrásának a zsidókat és Izrael államot tekinti.

Így még azon sem lehet csodálkozni, hogy Muhammad Merah mára hőssé válhatott.

Bár belgiumi és franciaországi történések adták írásom apropóját, nem lehet elhallgatni, hogy hasonló esetek bárhol Európában előfordulhatnak.  

Így nagyon is elérkezett az idő, hogy Európa önvizsgálatot tartson annak feltárására, hogyan is lehetséges, hogy a 21. században  akár a szélsőséges iszlám, akár a jobboldali szélsőségesek sugallatára az antiszemitizmus ismét szárnyat bontson és az utóbbiak retorikája a vészkorszakot közvetlenül megelőző időket idézze.

Számos esetben szögezik nekem a kérdést: Izraelt nem lehet bírálni? Természetesen lehet, azonban –  mint minden bírálatnak – valós tényeken kellene alapulnia. Az éremnek ugyanis két oldala van és amennyiben a bírálat egyoldalú, a bíráló elveszti hitelességét. De ez a kisebb baj. A nagyobb, a megmásíthatatlan – az ár, az a súlyos ár, amit a fenti esetek is bizonyítanak.

Antiszemitizmus mindig is volt és mindig is lesz – csak az ürügy változik. Ma az ürügy Izrael maga!

Ugyanakkor az antiszemitizmus nem Izrael és még csak nem is a diaszpóra zsidóságának a baja!

A megoldás az európai országok kormányainak kezében van. Kűzdeniük kell az antiszemitizmus ellen ahelyett, hogy olajat öntenek a tűzre és úgy állítják be Izraelt, mint a sátánt.

Ébrendj Európa! Az igazi sátán köztetek él! A bumeráng visszaüt és nem Izraelt kaszálja el!!!

2014. május 29.

 

Újraírni a történelmet…

Mielőtt mondandóm lényegi részére rátérnék,  tisztázni kell az összefüggést Palesztina, mint földrajzi egység és a magukat ma “palesztinnak” vallók között.

Az összefüggés nem több, mint hogy Palesztina a nevét a filiszteusokról kapta és a ma “palesztinjai” a földrajzi egységről nevezték el magukat. Ugyanakkor tény, hogy sem kulturális, sem nyelvi, vallási, sem vérségi kapcsolatuk nincs a filiszteusokkal.

Történelmi tény, hogy Palesztina 1516-tól az Oszmán Birodalom része, majd az I. világháború és 1947 között angol gyarmat. Ebből egyenesen következik, hogy a terület soha nem volt “ősi palesztin föld”.

Az itt élő arabok még Izrael állam megalakulásakor sem nevezték magukat “palesztin népnek”. Ahogy az államalapítás előtt a zsidók is palesztinai zsidók, a keresztények pedig palesztinai keresztények voltak, úgy az itt élő arabok palesztinai arabok. A “palesztin nép” fogalmát  a ‘70-es években Arafat honosította meg – és ezzel kezdetét vette a történelem hamisítás, melyet napjainkra csúcsra járattak.

 

Saib Erekat a “béketárgyalások”-on  résztvevő palesztin küldöttség vezetője nemrégiben Münchenben kijelentette Cipi Livni (az izraeli küldöttség vezetője) előtt, hogy ő és családja a kánaáni őslakók leszármazottja és  már 3000 évvel az előtt Jerikóban éltek , hogy a zsidók odaérkeztek volna Jehoshua Ben Nun vezetésével.

Az évek óta tartó “palesztin” agymosás eredménye, hogy vannak, akik nem csak kánaáni ősökkel rendelkeznek, de egyenesen a filiszteusoktól (tengeri nép, amley az i.e. 12. században érkezett a területre, valószínűleg az Égei tenger felől) származtatják magukat.

Azt állítják, hogy már sok ezer évvel a zsidók ide érkezése előtt itt éltek, tehát a zsidók a hódítók és ők az őslakosok. Így válnak a kánaáni őslakosok arabokká, Jézus palesztinná, aki az iszlámot terjesztette és nem a kereszténységet. És különben is, Jézus eredetileg nem is zsidó, hanem muzulmán volt.

 

Azoknak, akik mindezt elhiszik – és nincsenek kevesen – csak ajánlani lehet az internetet, ahol számos olyan írás olvasható, melyben a “palesztinok”, illetve izraeli arabok családjainak történetét ismerhetjük meg és amelyekből egyértelműen kitűnik, hogy gyökereik egészen máshol vannak. Nem egy esetben családnevük is származási helyükre utal.

Kfar Kaszem lakója az az asszony, aki az egyik izraeli kereskedelmi televízió “mesterszakács” vetélkedőjén vett részt, ahol a “koshari” nevű,  rizsből és lencséből készült fogást, mint hagyományos egyiptomi ételt mutatta be és elmondta, hogy családja Egyiptomból, El-Fayoumból származik. Az asszony családneve, Fayoumi.

Ha a szükség, vagy az érdek úgy kívánja, még a Hamasz belügyminisztere is kiadja családja származási helyét. Fathi Hammad 2012-ben Gázából a következő szavakkal fordult Egyiptomhoz. “Amikor segítségért fordulunk hozzátok, hogy folytathassuk a dzsihádot,  (szent háború) akkor a testvéreinkhez fordulunk, hiszen minden palesztin, akár Gázából, akár bárhonnan Palesztina területéről bizonyítani tudja, hogy arab gyökerekkel rendelkezik. Jött akár  Szaudi Arábiából, akár Jemenből… Mi vérrokonok vagyunk. Az én családom egyik fele egyiptomi és itt Gázában több, mint harminc család viseli az Al-Maszri (egyiptomi) nevet. A palesztinok egyik fele Egyiptomból, másik fele Szaudiából érkezett… Mi egyiptomiak vagyunk, mi arabok vagyunk, mi muzulmánok vagyunk.”

 

Nemrég jelent meg héber nyelven Benedict Anderson “Kitalált népek” c. könyve, amelyhez az előszót egy izraeli keresztény arab, Azmi Bishara írta. Bisharáról érdemes tudni, hogy a BALAD nevű arab nacionalista párt alapítója, volt kneszet képviselő, akivel szemben a második libanoni háború idején a Hezbollah számára történt kémkedés gyanúja merült fel. Jobbnak látta elhagyni az országot és jelenleg Katarban él.

Az általa leírtak figyelmet érdemelnek: “A modern arab nacionalizmus, ugyan úgy, mint más népi nacionalizmus, a 19. században alakult ki. Az arabok azonban úgy érzik, hogy ez levon az értékükből és ezért az arabul beszélő népek történelmét, arab nacionalista történelemmé változtatják, amely az iszlám keletkezése előtti időktől napjainkig tart. A palesztin nacionalista mozgalom, hogy versenyre keljen a cionizmussal, a palesztin népet a kánaániaktól származtatja, akik már a zsidó törzsek előtt itt éltek.”

 

Nem tudom, hogy mielőtt Bishara ezt az előszót megírta, ismerte-e Anthony D. Smith (1939-) brit szociológus munkásságát, akinek szakterülete a nacionalizmus, de ő a nemzeti önazonosság építésének kétféle módját említi. Az egyik, amikor ez a történelmi események és a kultúrtörténet felhasználásával történik, a másik – amikor ezek nem állnak rendelkezésre – a tények kitalálásával.

Hasonlóan fogalmaz Yitzhak Reiter professzor (1952-) politológus, az jeruzsálemi Héber Egyetem tanára, az ashkeloni egyetem Politikatudományi Tanszékének vezetője a “Jeruzsálemtől Mekkába és vissza” c. könyv szerzője is.  Szerinte a történelem időnként pontatlan, szélsőséges esetekben pedig kitaláció.

És még egy példa: Jeruzsálem Óvárosában lévő mughrabi negyed, amely arra utal, hogy lakói a maghreb országaiból érkeztek (Mellesleg legtöbbjük nem közvetlenül az anyaországból érkezett, hanem Mekkából hazatérőben ragadt itt, ahol munkát találtak. Az itt élő zsidók őrként alkalmazták őket.

 

A görcsös igyekezet,  amivel a “palesztin nép”  szinte kényszeresen bizonyítani kívánja, hogy Palesztina ősi palesztin föld, mára már az oktatásba is beszivárgott és a legfogékonyabb korosztály között szedi áldozatát és generációkon át a gyűlölet gerjesztője. A Palesztin Hatóság területén használatos, második osztályos tankönyvből a kisiskolások azt tanulják, hogy  “az arab kánaániak voltak az elsők, akik Palesztina területén éltek” – mindenki más megszálló. A tanárok számára kiadott kézikönyv az óra célját a következőkben határozza meg: “Cél, hogy a tanulók összekapcsolják Palesztinát az itt élt kánaániakkal”. A Hetedik osztályos tankönyv szerint: “A palesztin kánaániak találták fel az abc-t”…

Hogy mi a célja a történelem megmásításának, érthető! Nem érthető viszont a felvevő közeg, mely világviszonylatban elég széles skálán mozog. Bár… belegondolva mégis érteni vélem.

2014. május 19.