Archívum | október, 2018

“Miért van, hogy senki nem akar kikezdeni az izraeli hadsereggel?”

23 okt

A  címadó kérdést Robert Farli professzor, az amerikai hadsereg katonai főiskolájának előadója teszi fel a The National Interest magazin hasábjain.

prof. Robert Farli

De nem csak kérdez, válasszal is szolgál az érdeklődőknek, melyet öt fő pontban összegez:

Elsőként jelöli meg a Merkava-4 tankot, amelyet a világ legjobbjai között tartanak számon. 

Az első libanoni háború tapasztalatai alapján az IDF az új tankot alkalmassá tette városi hadviselésre is, miközben védelmi rendszere gondoskodik a személyzet épségéről. A Merkava olyan hasznosnak bizonyult, hogy Izrael lemondott  – a már előzőleg betervezett – harckocsi gyártás megszüntetéséről.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=8&v=2N0xAWJFl7I

Másodikként említi az F-15I harci gépet.

Állítása szerint, annak ellenére, hogy már az F-35-ös is hadrendbe állt az izraeli légierőnél, az F-15I maradt a legütőképesebb a világon.

“Az izraeliek feljavították a gépet, így a repülő egység a Közel-Kelet legveszélyesebbikévé vált. Az elemzők többsége biztos benne, hogy az F-15I az esetleges Irán elleni támadás esetén döntő szerephez jut.”

https://www.youtube.com/watch?time_continue=94&v=dGFBqrAPhm0

Harmadik okként a Jericho-3 rakétát jelöli meg. Erről azt is elmondja, hogy alig lehet valamit is tudni róla, ugyanis Izrael ezzel a rakétával kapcsolatban teljes hallgatásba burkolózik.

“A Jericho-3 a körzet legmodernebb ballisztikus rakétája, amely minden valószínűség szerint nemcsak közel-keleti célpontokat ér el, de eléri Európát, Ázsiát és Észak-Amerikát is. A Jericho-3 biztosítja, hogy minden atomtámadás kemény válaszban részesül.”

Meg kell jegyezni, – mondja a szerző –  hogy a Jericho-3 létezésére nincs döntő bizonyíték, minden közlés becsléseken alapul. Külföldi elemzők szerint a rakéta 1300 kg súlyú hagyományos robbanófejjel rendelkezik, ugyanakkor nukleáris töltetből  egy 750 kilogramm súlyút képes hordozni, vagy 2-3 kisebbet. Szintén külföldi elemzők úgy vélik, hogy Izrael hozzálátott a Jericho-4 fejlesztéséhez is.

(Mellesleg megjegyzendő, hogy Izrael januárban saját építésű rakétát indít a Holdra.)

Negyedikként Izrael  Dolfhin osztályú tengeralattjáróit említi. Szerző megjegyzi, hogy ezek a körzet legveszélyesebb víz alatti, nagy csapásmérő képességű eszközei. “A tengeralattjárók feladata az esetleges atomtámadás elrettentésében majdnem bizonyos.”

Ötödik, egyben utolsó okként az emberi erőforrást jelöli meg. A professzor hangsúlyozza, hogy “a technológia, az egész – fentebb említett rendszer – egységbe foglalója az izraeli katona.”

1948 óta Izrael az emberi erőforrás javát fokozatosan csapásmérő erővé változtatta. A fantasztikus katonák “előállítása” nem a véletlen műve és nem kizárólag a katonák lelkesedéséből és képességeiből áll össze.

Az IDF kialakított egy sorozási rendszert, kiképzést és a kiképzési szint megőrzését amely együttesen biztosítja számára a világ egyik legjobb katonáit.

Az elemzésben felsorolt technológiák csak akkor működnek megfelelően, ha azt okos, elkötelezett és jól képzett felhasználók kezébe adják – mondja Farli professzor.

Ennek ellenére – zárja értekezését – a sok elismerés mellett meg kell jegyezni, hogy “ az izraeli fegyverek effektivitása, a katona lányok és fiúk technikai felkészültsége, a hadsereg taktikai és katonai műveleteinek sikerei ellenére is, Izrael veszélyes helyzetben van.

Izraelnek nem sikerül hosszú távra szóló, stabil és pozitív kapcsolatot kiépíteni szomszédaival, és emiatt Jeruzsálem – joggal – úgy érzi,  hogy helyzete instabil. Hiába van meghatározó szerepe vízen, földön, levegőben, hiába a csúcstechnika és taktika, a probléma megoldására csak a politika képes.

23/10/2018

Reklámok

Mi is a helyzet Szíriában?

2 okt

A szíriai polgárháború kezdete óta (2011. márc. 15.) sokan és sokszor teszik fel a címadó kérdést Izraelben, tekintettel arra, hogy nem lehet közömbös, ami az északi határaink mentén történik.

Izrael igyekezett, amennyire csak lehetséges, távol tartani magát a szíriai polgárháború mocsarától, ezidáig teljes sikerrel.

Irán fokozódó szerepvállalása Szíriában, azonban némileg átértékelte a helyzetet, miután Izrael nem engedheti meg, hogy Szíriában is egy, a libanonihoz hasonló (Hezbollah) helyzet alakuljon ki.


A szíriai polgárháború kezdetén az Aszaddal szembenálló erők, elsősorban az ISIS gyors térnyerése, arra engedett következtetni, hogy Aszad napjai meg vannak számlálva és Izraelnek egy szélsőséges szunnita erővel kell majd szembenéznie. Ebben az időszakban a szíriai színtér fő játékosai az Aszaddal szembenálló erőkön kívül a több hangszeren játszó Erdogan vezette Törökország, amely egyrészt átengedte területén a Szíriába és Irakba tartó ISIS önkénteseket, másrészt háborút viselt az észak-szíriai kurdok ellen, félve, hogy egyesülnek a törökországi kurdokkal. Erdogan akkor is és ma is hallani sem akar Aszadról.

A másik szereplő Oroszország volt, amely minimális célként meg kívánta tartani a tartuszi haditengerészeti támaszpontot, akár Szíria valamilyen felosztása árán is.

Az Iráni Forradalmi Gárda egységei és az irányítása alatt álló miliciák, így elsősorban a Hezbollah megjelenése a térségben nagyon jól beleillett Irán elképzelésébe, amely a siiták befolyását kivánta kiterjeszteni Szíriára is, miután Irakot gyakorlatilag “legyelte”.

Oroszországnak ez azért felelt meg, mert sokkal előnyösebbnek vélte, ha nem orosz katonák koporsóit kell haza szállítani.

Oroszország ekkor a nemzetközi színtéren padlón volt, tekintettel a nyugati szankciókra, amelyet a kelet-ukrajnai beavatkozás, illetve a Krím megszállása (2014 február vége) eredményezett.

Obama elnök ideológiai hátterű tehetetlensége azonban ismét helyzetbe hozta Putyint, aki tehetséges és tapasztalt államférfi módjára nem is habozott ezt a helyzetet kihasználni. Így mára Szíriában döntő szava van és a Közel-Keleten is többé-kevésbé megkerülhetetlen tényezővé vált.

Ezt ismerte fel az izraeli vezetés és hamarosan munkakapcsolat alakult ki Putyin és Netanjahu között. Ennek egyetlen motiváló tényezője a kölcsönös érdek.

A szíriai polgárháború ideje alatt Netanjahu izraeli miniszterelnök és Putyin, Oroszország elnöke között hét alkalommal jött létre találkozó, melynek fő témája Szíria volt. (2013. május 14., 2015. szeptember 17., 2017. március 9., 2017. augusztus 22., 2018. január 29., 2018. május 9., 2018. július 11.)

Ahogy ez a találkozók dátumának sűrűsödéséből is látszik, a két államférfi szoros munkakapcsolatot épített ki, a nyolcadik – telefonos egyeztetésre – az orosz repülőgép lelövése után (2018. szeptember 18.) került sor.

Israeli prime minister Benjamin Netanyahu meets with Russian president Vladimir Putin in Kremlin, Moscow, Russia. July 11, 2018. Photo by Kobi Gideon 

Mindkét félnek elemi érdeke, hogy ne keveredjen a másikkal fegyveres konfliktusba, ugyanakkor ki-ki a saját prioritásait kívánja érvényre juttatni.

Oroszország meg kívánja tartani protektori státuszát, ugyanakkor Izrael nem engedi az irániak megerősödését Szíriában.

Mindezek érdekében hozták létre a katonai egyeztető bizottságot, amely folyamatosan működik.

Oroszország ugyan nem teljesen jó szívvel szemlélte az irániak elleni támadásokat, de ugyanakkor érdekeit nem sértette, hogy Irán nem erősödik korlátlanul Szíriában.

Ezt a “harmóniát” zavarta meg a legutóbbi incidens, az orosz felderítő gép lelövése.
Az oroszok azzal vádolják Izraelt, hogy olyan helyzetet idézett elő az – állítólagos –  késedelmes értesítéssel, hogy a szíriai légvédelem tévedésből lelőtte az orosz gépet.
Jelenleg az álláspontok sajtóbeli harca folyik.

Anélkül, hogy belemennék a részletek taglalásába, csak egy apró tényre kívánom felhívni a figyelmet. A szíriai légvédelem 40 perccel (!) azután lőtte ki a légvédelmi rakétát, hogy az izraeli gépek a rakétáikat kilőtték a célpontra.

Az elsődleges orosz reagálásból arra lehet következtetni, hogy a vádaskodás egy ilyen helyzetre fiókban őrzött orosz terv végrehajtása, amely úgy tűnik, hogy Oroszország távlati céljait kívánja szolgálni.

Ugyanakkor, amikor Moszkvánban az izraeli katonai küldöttséget korrekt módon fogadták és a tárgyalás is korrekt keretek között zajlott, az orosz, kormányközeli sajtó (Oroszországban szinte csak ilyen van) egyfajta Canossa-járásként állította be az izraeli küldöttség útját és az újságokban antiszemita felhangú cikkek jelentek meg ilyen és ehhez hasonló címekkel: “Ideje lenne rendre tanítani a zsidócskákat”. Ezekből a cikkekből azonban szinte semmi nem került ki a világsajtóba.

Nézzük, mi is lehetett ezzel Putyin szándéka?

Egyrészt befelé, a már erősen agymosott közönségnek meg kellett magyarázni a 15 orosz katona halálát, másrészt lehetőséget nyújtott Putyinnak, kedvenc módszere bevetésére: egyik kezével válságot  generálni, majd a válságkezelés során elérni az általa kitűzött célt.

Azt azonban nem árt figyelmen kívül hagyni, hogy az Izraellel szembeni magatartásban korántsem Izrael a fő célpont. Putyin, Izraelen keresztül kíván kapcsolatot teremteni az USA-val, hogy kitörjön az elszigeteltségből.

Végezetül nézzük az erők jelenlegi állását Szíriában.

Az ország nagy részét Aszad az oroszokkal karöltve ugyan visszafoglalta, de Észak-Nyugaton a Jarbolos régióban lévő Afrin és Kubani közötti kurd területet Törökország harcokban megszállta és nincs is szándékában – legalábbis egyelőre – kivonulni onnan.

Ami érdekes, hogy Szíria és Oroszország is hallgat ebben az ügyben.

Putyin módszerére jellemző, hogy a már 2013-ban beígért  S-300-as légvédelmi egység Szíriának történő leszállítására most találta elérkezettnek az időt.

Ez azonban a jelenlegi helyzetben nem több politikai húzásnál, mert amennyiben a kezelését át kívánja adni a szíriai hadseregnek, az igen hosszú időt vesz igénybe. Már csak azért is, mert a szíriai hadsereg hadfelszerelése –  a légierő egy részének kivételével – még a megboldogult Szovjetunió idejéből származik és a személyzet kiképzése is ezen a színvonalon mozog.

Amennyiben viszont az oroszok tartják meg a kezelés jogát, úgy gyakorlatilag semmi sem változik a látványos lépésen kívül, tekintettel arra, hogy az orosz bázisokat jelenleg is ilyen légvédelmi egységek védik, amelyek soha, semmikor, egyetlen rakétát sem lőttek ki izraeli gépek, vagy rakéták ellen.

02/10/2018

A témához kapcsolódó korábbi írások:

  1. https://leharblog.wordpress.com/2012/01/21/elet-v-halal-szir-modra/

  2. https://leharblog.wordpress.com/2014/02/16/a-dzsihad-mar-a-spajzban-van/

  3. https://leharblog.wordpress.com/2016/03/22/a-valtozo-kozel-kelet/

  4. https://leharblog.wordpress.com/category/az-arab-tavasz/ kategória az egész közel-keleti térségben történő eseményekről ad képet

%d blogger ezt kedveli: