Jom ha-Zikaron (ד’ באייר)

Ijjár hó negyedik napja az Izraelért elesett fegyveresek és a terror áldozatainak emléknapja. (Polgári időszámítás szerint az idén április 30.)

Vasárnap kerül felavatásra a jeruzsálemi Herzl-hegyen az új 18 méter magas emlékcsarnok, melynek 23.544 téglája egy-egy nevet tartalmaz.

https://www.facebook.com/MODIsrael/videos/1377392868966628/

Az elmúlt egy év alatt a fegyveres alakulatok tagja közül 60 fő vesztette életét, terrorcselekmény áldozatává vált 11 polgári személy és ezzel számuk 23.544-re emelkedett.

9.157 szülő gyászolja elvesztett gyermekét, 4.881 katonaözvegy és 1.843 árva (30 éves korig) emlékezik férjre/feleségre, apára/anyára. Rajtuk kívül több ezerre tehető a 30 éven felüli árva, illetve gyerekét vesztett szülő.

Izrael állam megalapítása óta 3.117 fő terrorcselekmény áldozata lett, köztük 122 külföldi állampolgár (a legutóbbi az idén Peszachkor Jeruzsálemben, a villamoson megkéselt brit egyetemista lány). A terror áldozatai után 3.117 árva maradt, közülük 109 mindkét szülőjét elveszítette. Az özvegyek száma 826, a velünk élő gyászoló szülők száma 939.

Vasárnap este 20:00 órakor országszerte megszólalnak az emlékezés szirénái és kezdetét veszik a helyi megemlékezések.

Másnap délelőtt 11:00-kor két perces szirénaszóval tisztelgünk mindazok előtt, akik Izraelért áldozták életüket, majd ezt követően kerül sor a központi megemlékezésre.

Izraelben az 52 katonai temető, Kiryat Smonától Eilatig a köztemetőkben lévő több száz katonai parcella és a különböző települések több ezer katona-sírjának karbantartása, gondozása a Honvédelmi Minisztérium feladatkörébe tartozik.

Az emléknapon katonák ivóvízet osztanak a sírkertbe látogatóknak, számolatlanul állnak virágcsokrok a tiszteletüket leróni kívánók rendelkezésére és még arra is kedvesen megkérik az érkezőket, hogy – amennyiben nem érintettek – a megemlékezés virágait olyan sírra helyezzék, amelyen a legkevesebbet találnak… az ott nyugvónak ugyanis nincsenek hozzátartozói.

 יהי זכרם ברוך!!!

Emlékük legyen áldott!!!

28/04/2017

Gondolatok a Holocaust emléknap kapcsán…

Néhány óra múlva Izraelben kezdetét veszi a szokásos – a Holocaust áldozatainak emlékére rendezett – megemlékezés.

A dátum adott, כ”ז בניסן, (polgári időszámítás szerint az idén április 24.) a varsói gettólázadás kezdete.

Az emléknapok, ünnepek és általában a központilag szervezett megemlékezések előnye, hogy üzenete a széles tömegekhez eljut. Hátránya viszont, hogy az évek – és adott esetben már több, mint hét évtizedről lévén szó – múlásával személytelenné válnak, a szervezők nagy többsége patentokból dolgozik. Ugyanakkor abban is van valami, hogy ennyi év elteltével a témában újat mondani már szinte lehetetlen.

Az európai zsidóság sorsa csak nüanszokban tér el egymástól és ez vonatkozik a vészkorszakot megelőző, a háború alatti és – ne szépítsünk – a felszabadulás utáni időszakra egyaránt.

Teljesen mindegy, hogy valaki Budapesten, Bukarestben, netalán Krakkóban született a történés menete azonos volt és koránt sem a deportálásokkal kezdődött.

Természetesen ma – Izrael létének köszönhetően – a deportálás veszélye nem áll fenn, ennyire egyetlen ország vezetése sem vállalja a nyílt antiszemtizmus bélyegét…Ugyanakkor még ma is keveset tesz az antiszemitizmus megfékezésére. Nem, nem törvények kellenek ehhez, nem büntetés, hanem OKTATÁS!!!

Hiába is próbálják szépíteni, hiába a politikusok megnyerő szónoklata, az antiszemitizmus Európában virágkorát éli. Attól, hogy megpróbálják ráhúzni az “Izrael jogos bírálata” címet, még antiszemitizmus marad a javából.

Részemről az idei emléknap világnak küldött üzenete nagyon egyszerű: Ne hazudják el a történelmet! Ne akarják szépíteni a valóságot, mert a tények makacs dolgok és vegyék tudomásul, hogy a vészkorszak borzalamainak leghitelesebb dokumentumait  a náci Németország, a német precizitás örökítette az utókorra.

Minden egyes ártalanul kioltott élet eggyel több az elfogadhatónál, de kéretik nem összemosni a “végső megoldás” (jegyzőkönyvezett) elméletét sem a kommunista idők atrocitásaival, sem a muzulmán menekülttáborokban élők helyzetét a koncentrációs lágerek és megsemmisítő táborok lakóinak helyzetével.

A Holocaust egyedisége a szisztematikusan kidolgozott és ipari méretekben végrehajtott gyilkosságokban rejlik.

Fejet hajtva a hat millió ártatlan emléke előtt, יהי זכרם ברוך,  a mai napon azt kívánom, hogy a világon soha, sehol, senkivel még hasonló se fordulhasson elő!

23/04/2017

Korábbi, azonos tárgyú írások:

1. https://leharblog.wordpress.com/2012/01/27/holocaust-emleknap-%D7%99%D7%95%D7%9D-%D7%94%D7%A9%D7%95%D7%90%D7%94/

2. https://leharblog.wordpress.com/2013/04/06/%D7%99%D7%95%D7%9D-%D7%94%D7%A9%D7%95%D7%90%D7%94-holocaust-emleknap/

3. https://leharblog.wordpress.com/2011/11/23/hholocaust-revizionistak-es-a-tenyek/

A Haaretz és az ásóbéka…

Van Izraelben egy napilap, mely szégyenszemre a Haaretz nevet bitorolja. Olvasottsága folyamatosan csökken, jelenleg az összes papír alapú sajtótermék 4%-át teszi ki (szemben a Yediot Ahronotl, illetve az Israel ha-Yom olvasotságával, mely 35-39 százalékos – attól függően,hogy a hét közbeni v. a hétvégi eladást nézzük.

Már az is megkérdőjelezhető, hogy az újság miből tartja fenn magát, hiszen az internetes cikkekhez való hozzáférés fizetős. Ami azt jelenti, hogy a címen és egy pár soros összefoglalón kívül, csak a nagyon elszántak, illetve – gondolom én – a külföldi hírügynökségek ollóznak belőle. (Bár sokszor – olvasva az Izraellel kapcsolatos nemzetközi híreket, figyelve annak valóságtartalmára – felmerül a gyanú, hogy a hírügynökségi tudósítók sok esetben megelégszenek a hangzatos címmel és a szélsőbalos szájíz szerinti összefoglalóval.)

Ennyi az előzmény és most jöjjön az, amiért tulajdonképpen klaviatúrát ragadtam.

Ebben a lapban megjelent egy rövid írás, melynek lényege nem több és nem kevesebb, minthogy a “dati-leumi (vallásos cionisták, kötött kipások) lényegesen veszélyesebbek, mint a Hezbollah nevű terrorszervezet”. A szösszenetet Yoszi Klein, a ‘48-ban Kfar-Szabán született újságíró neve fémjelzi.

Pár mondatot még idéznék “gyöngyszeméből”, hogy az olvasó is érzékelje részben az elvakultságot, részben a primitívséget, ami az írásból kiviláglik. (Bár, az sem lehetetlen, hogy a szélsőbal tehetetlen dühe munkál a szerzőben. Az a fajta düh, ami mögött más nincs, csak “az a demokrácia, amit én annak tartok”.)

A vallásos cionisták szerint az arabokat meg szabad ölni, őket viszont nem. Hogy mit akarnak? Uralmuk alá vonni az országot és megtisztítani az araboktól. De ha kérdezitek őket, letagadják. Tudják, hogy ezt még korai lenne bevallani. Ne higgyetek a cáfolatuknak, a vallásos cionisták szélsőséges nacionalisták, jámbor tiszteletbe burkolva. Háborút vívnak az oktatási rendszerben, erősítik a hadsereget és el akarják lehetetleníteni a legfelsőbb bíróságot. És ők már úton vannak.

Nagyjából ez az a szint, ami már az ásóbéka talpa alatt három centivel található, innen már – külső segítséggel sem – nem lehet lejjebb süllyedni… és úgy tűnik, hogy ez nem csak Izrael többségi állampolgárainál, de már a politikai vezetésnél is kivágta a biztosítékot.

Erre utalnak az – egyéni habitust tükröző – egymás után megjelenő nyilatkozatok is.

Egyetlen párt – a Merec – amelyik nem ítélte el sem a cikk szerzőjét, sem az azt megjelentető újságot. Bár tény, hogy – eddig – ki sem álltak mellette.

Yair Lapid, a Yes Atid párt vezetője egyenesen antiszemitának minősítette az írást, Binjamin Netanjahu miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy átlépték a piros vonalat. Lieberman, belbiztonsági miniszter egyenesen felszólította Izrael lakosságát az újság mellőzésére, valamint megállapodott a vezérkari főnökkel, hogy katonai bázisokra történő megrendelést azonnali hatállyal sztornózzák.

Az egész ügy – bár a ha-Áretz lejtmenetét figyelve nem meglepő – belém fojtotta a szót.

Nem is kívánom túlragozni, csak egyetlen megjegyzésem van: Remélem is, hogy a dati-leumi, a vallásos cionista izraeli veszélyesebb a Hezbollahnál. Ugyanis egy támadás esetén jelentős részben  az ő soraikból kerül ki a haza védelmi ereje… És ők a hazával együtt meg fogják védeni az ilyen “kisjózsik” hátsó felét is.

13/04/2017