Archive | november, 2012

Izrael, “felhőoszlop” hadművelet – összegzés

25 nov


2012. november 21-én, izraeli idő szerint este 9 órától tűzszünet lépett életbe a Hamasz terrorszervezet és Izrael között – melyről közös nyilatkozatban Hillary Clinton amerikai külügyminiszter és egyiptomi kollégája tájékoztatta a nyilvánosságot.

Az eddigi, számtalan ilyen irányú kezdeményezéssel ellentétben, a jelenlegi tűzszünet több annál, minthogy a gázai sávból bizonytalan időre felfüggesztik Izrael polgári lakosságára irányuló rakéta támadásokat. Éppen ezért, jelen írásomban szétválasztom a katona és a politikai kérdéseket.

Kezdem a katonai vonatkozással, amiről már az első számadatok ismeretében kiderül, hogy hermetikusan nem választható el a politikától.

(Meg kell jegyezni, hogy Gáza a Hamasz uralma alatt áll. Ugyanakkor a területen egyre meghatározóbb erőt képviselnek egyéb terrorszervezetek. A Muzulmán Testvérek és a Hamasz összefonódása anya-gyerek viszonyt mutat, de mára az Iszlám Dzsihád jelenléte egyre jobban érvényesül. Ezen kívül számos kisebb, de elszántságát illetően nem elhanyagolható terror-csoportokkal is számolni kell.)

Ha azt írom, hogy a világ közvéleménye a rakéta támadások megindításának okát a Hamasz vezérkari főnökének november 14-ei likvidálásával hozza összefüggésbe, az általánosítás csapdájába esek. Csak a számoknak kell egy kis figyelmet szentelni és mindjárt világossá válik, hogy az ominózus 14-ei dátumot megelőzően 764 rakétát lőttek ki Izrael polgári lakosságára, ami tíz hónapot véve alapul, havi hét és fél rakétát jelent.
A 14-ei, likvidálási akció már az azt megelőző két hét rakéta támadásaira, valamint a gázai övezet izraeli oldalán járőröző katonai dzsipre kilőtt (mely során négy katona sérült, közülük kettő súlyosan) aknavetőre adandó Izraeli válasz  első lépése volt, amivel kezdetét vette a “felhőoszlop” hadművelet. Ennek során Ahmed Jabari-n kívül még öt (5) a Hamasz katonai szárnyához tartozó vezető pozícióban lévő és egy (1) az Iszlám Dzsihád-hoz tartozó, szintén meghatározó terrorista célzott kiiktatása történt meg.

Az izraeli hadsereg részéről ezen időszak alatt mintegy 1.500 célzott támadás történt, melynek során összesen 30 vezető terrorista likvidálására került sor és sikerült megsemmisíteni többek között 19 terrorista bázist, felszámolásra került 140 csempész -és 66 terror alagút, valamint 26 fegyverraktár, a hozzá tartozó összeszerelő műhellyel, valamint több tucat hosszú hatótávolságú, föld alá telepített rakétakilövő bázis is.

pihenőben*

 

A művelet alatt Izraelre kilőtt rakéták száma 1.506. Az indított rakéták közül 857 nyílt terepre esett, a lakott terület felé kilőttek száma 479, melyekből 58 célba talált és 421-et a levegőben semmisített meg az erre a célra kifejlesztett “vaskupola” rakétaelhárító rakéta rendszer.

152 esetben fordult elő sikertelen kísérlet, ami azt jelenti, hogy a rakéta palesztin területen robbant.

Izraeli oldalon hat halálos áldozatot (két katona és négy civil)  és 240 különböző fokú sérültet tartanak számon.

Palesztin hivatalos forrás 139 halottról számol be, zömükben civilekről. Ugyan ez a forrás a hadműveletek során azt állította, hogy halottainak zöme a terroristák soraiból került ki. Egy másik forrás szerint a likvidált terroristák száma 45, míg a civil áldozatoké 102.

Fentiekkel szemben az izraeli katonai forrás adatai szerint a hadműveletben 177 palesztin vesztette életét, ezek közül 120 terrorista és 57 civil. A   sérültek száma 450.

(Összehasonlításképpen: Az “öntött ólom” akcióban 700 terrorista vesztette életét és nagyjából ugyan ennyi volt a civil áldozat.)

Az izraeli veszteség alacsony száma egyrészt a “vaskupola” rendszernek köszönhető, valamint annak, hogy a bunkerek a civil lakosság védelmét szolgálják és nem rakétatároló funkciót töltenek be, valamint nem a magas rangú vezetők számára vannak fenntartva.

A nyolc napos akció pontos anyagi vonzatát még nem lehet felmérni, amit ezzel kapcsolatban már ma tudni lehet, az a közvetlen katonai költség. Ennek összege 400 millió dollárra tehető. Az ipar – kiesés miatti – közvetlen vesztesége 200 millió shekel.
Ezek nem végleges, becsült adatok.

Mielőtt a helyzet politikai oldalának értékelésére rátérnék, egy alapvető dolgot kell tisztázni. Amikor egy olyan hírrel találkozunk, hogy Izrael és a Hamasz tűzszünetet kötött, akkor az átlag olvasó megállapítja, hogy a két fél egyeztetett és egyezségre jutott.
A dologban ott a tévedés, hogy Izrael nem tárgyal a nemzetközileg is terrorszervezetnek minősített Hamasszal. Izrael most is, mint eddig minden alkalommal, garanciát akar kapni területi és állampolgárai sérthetetlenségére.
A jég megtörni látszik! A világ számottevő közvéleménye Izrael oldalán! Erre több jelből lehet köetkeztetni.

A tűzszünet összetett szó, s mint ilyen Izrael számára a második tag, vagyis a “szünet” döntő fontosságú, ugyanakkor nem rajta múlik.  A szünet tartósságát kizárólag nemzetközi garanciákkal lehet biztosítani, erre nézve Egyiptom vállalta a Szináj fokozott ellenőrzését a fegyver-csempészés megakadályozása érdekében. (Nem egészen 24 órával a tűzszünet életbe lépése után feltartóztattak egy Gázába tartó szállítmányt, mely több mint 100 hosszú hatótávolságú rakétához való robbanófejet tartalmazott.)

A régi háborúkkal, határvillongásokkal ellentétben, a maiak a médiák figyelő szemei előtt zajlanak. A felek azonnal lemérhetik cselekedetük nemzetközi  visszhangját.
Azt kell mondni, hogy Izrael történelmében először fordult elő, hogy a mértékadó médiák izraeli oldalra is küldtek tudósítókat, akikről elmondható, hogy – egy kivételével az objektívitást szem előtt tartva tájékoztattak.

Pár nappal a tűzszünet után már látni lehet, hogy melyik fél mit nyert, illetve mit vesztett az akció során.

Annak ellenére, hogy a Hamasz Gázában győzelmi zászlót lenget és karnevál méretű demonstrációval ünnepli Izrael “térdre kényszerítését”, (és ehhez Abbasz gratulációját is bezsebeli) még arab lapok elemzései arról szólnak, hogy a

– A Hamasz elvesztette fegyver-arzenáljának nagy részét és nem csekély személyi veszteséget szenvedett, valamint megerősíti a Hamasz még az akció során tett megállapítását, amennyiben a halottak zöme a terroristák soraiból került ki. Ugyanez a hírforrás az akció egyértelmű nyertesének az Irán támogatását élvező Aszadot hozza ki, akiről átmenetileg sikerült elvonni a közvélemény figyelmét. Nevezetesen arról, hogy az ominózus nyolc nap alatt a szír hadsereg 817 civillel végzett. Figyelemre méltó az a megjegyzés, miszerint “Izrael a jelen esetben sokkal kíméletesebben bánt az ellenséggel, mint a szír kormány a saját állampolgáraival”.

Ennyit az arab sajtóból, nézzük a realitásokat:

– A Hamasz annyiban tekinthető nyertesnek, hogy a tűzszünet eddig még nem kidolgozott feltételeinek értelmében, dominanciája nőtt a többi gázai terrorszervezettel szemben.
(A hosszú távra szóló feltételek kidolgozása egy bizottság feladata, mely európai és amerikai résztvevőkből áll – amiből, bár Törökország mindenképpen részt kért , nyilvánvaló Izrael ellenéssége miatt kimaradt.)
Nereményként könyvelheti el az egyiptomi határátkelők részleges megnyitását és szintén Egyiptom vonatkozásában a szabadabb személyforgalmat.
Elsődleges izraeli engedmény a palesztin halászhajók szabadabb mozgása a gázai övezet partjainál.

– Izrael a veszteség rovatban könyvelheti el, hogy nem volt módjában egyszer és mindenkorra megoldani a problémát.
Ennek egyik oka, hogy amennyiben megdönti a Hamasz hatalmát, két lehetőség áll előtte. Vagy ismét megszállja a területet, (amit mindenképpen el akar kerülni) vagy valakinek átadja a terület irányítását. Ezt Egyiptom nem vállalja. Másik ok, hogy a Hamasz után csak szélsőségesebb terror csoportokkal kell számolnia.

– Izrael mindenképpen nyereségként könyvelheti el a majdnem teljes nemzetközi támogatást, amit egy szárazföldi akcióval azonnal el is vesztett volna. (Az ország déli részén élő egymilliónyi lakosság csalódottsága érthető, ők a rakéta támadások elsőrendű célpontjai, amitől már 12 éve szenvednek.)
Először fordult elő Izrael történelme során, hogy a terrorizmus elleni harcában garanciákat is kapott.
Ezek közül első helyen kell említeni, hogy Egyiptom garanciát vállalt a fegyvercsempészet megakadályozására, amivel gyakorlatilag a Muzulmán Testvérek vezette Egyiptomtól már most többet kapott, mint a Mubarak rezsimtől.
Izrael – és a világ számára – bebizonyosodott a tovább fejlesztett “vaskupola” rendszer hatékonysága, melyből jelenleg öt üteg van hadrendbe állítva és amelyből 10 darab gyakorlatilag az egész országot lefedi. Jelenleg a világon ez az egyetlen rövid és közép hatótávolságú elhárító rendszer és amiért a vevők már sorban állnak a gyártó cégnél.
Bár a végére hagytam, de az sem elhanyagolható, hogy egyiptomi vezetéssel összeállt egy szunnita koalíció, mely megakadályozhatja a síita Irán hegemónia törekvéseit. (Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy ezzel Egyiptom is nyert, hiszen így számíthat a nyugat támogatására, mely óriási gazdasági problémáinak megoldásában nem elhanyagolható.)

Bármennyire is furcsán hangzik, a jelenlegi tűzszünet tartósságát nem elsősorban a ténylegesen szemben álló felek vérmérséklete garantálja, sokkal inkább a háttérben hatalmi harcot vívó államok politikai törekvései.
Ennek eklatáns példája, hogy az a Törökország, amely még pár napja jelezte részvételi szándékát a konfliktus kezelésében, mára úgy nyilatkozott, hogy minden erővel segíti Iránt a rá zúduló szankciók kijátszásában. De említhetjük Oroszországot is, amely a gázai partok közelébe irányította a Földközi-tenger keleti térségében állomásozó flottiláját, felkészülve a nagyjából 400  főnyi, a gázai sávban tartózkodó orosz állampolgár szükség esetén történő evakuálására. Mindezt három nappal a tűzszünet életbe lépése után, aránytalanul nagy erők mozgatásával. Ugyanis a flottilla egy rakéta cirkálóból, egy járőr hajóból, két rakodó -, egy vontató -és egy tengeri tank hajóból áll.

Végezetül és sportnyelven szólva csak annyit, hogy ez a meccs még nincs lejátszva.
A puding próbája az evés (is).
Most egyértelműen színt kell vallaniuk a fegyverszünet tartósságában érdekelt államoknak. Amennyiben ugyanis a tűzszünet tartósságát nem tudják garantálni – vagyis Gáza terrorszervezeteinek ismételt felfegyverzését  nem tudják megakadályozni – a következményekért egyértelmű a felelősségük.

2012. november 25.

*Goggle 

A PMW honlapjáról:

http://www.palwatch.org/main.aspx?fi=157&doc_id=8024 (A Hamasz telepítési stratégiájából jól látható, hogyan használja apját, anyját, gyerekét… élő pajzsként.) Hozzá kell tenni, hogy mindeközben a “hős” távirányítással lövi ki a rakétát.

http://www.palwatch.org/main.aspx?fi=157&doc_id=8026 (A palesztin morál erősítését szolgáló képek –  a zsidók “ijesztgetése”.

 

Izrael – napi összefoglaló 5.

21 nov

Jól bevált szokásommal –  hogy mielőtt klaviatúrát ragadok, átfutom a nap történéseiről tudósító nemzetközi sajtó írásait – ma sem hagytam fel.
Nem titok, hogy ilyenkor két szempont szerint osztályozom az olvasottakat. A tálalás és a hozzászólások milyensége.
Amikor a híranyag tálalásáról beszélek, természetesen nem ejtek szót a bloger-társadalomról, hiszen a legobjektívebb blog is – hacsak nem szakmai irányultságú – tartalmaz szubjektív elemeket. Ugyanakkor a “hivatásosoktól”, a független hírközlő szervektől elvárható lenne, hogy a maximális objektivitás. Ez már csak azért is elvárható lenne, mert – eltekintve az eseményt személyesen megélőktől – saját olvasótáborukat vezetik félre, ami az internet világában rövid időn belül kiderül és hosszú távon nem használ hitelességüknek.
Abban természetesen nincs semmi kivetnivaló, ha a világ egyik vezető médiája a gázai övezetbe a nyelvet anyanyelvi szinten bíró tudósítót küld, de amikor a BBC rövid időn belül három alkalommal kényszerül elnézést kérni a világhálóra feltett képeinek hazug kommentálásáért, akkor bizony megkérdőjelezhető a függetlensége.

Nos, a napokban látható volt a “szerencsétlen” palesztin, aki éppen társai támogatnak, majd valamivel később, amint saját lábán épen és egészségesen távozik.



a képet egy NolBlog-os bloger bejegyzéséből vettem át, egyszerűen azért, mert volt annyira figyelmes, hogy az időeltérést pirossal bekarikázta.

kepkezelo.com/images/48a5kqh7bgpvqu6jbhlf.jpg

Ma pedig John Donison, szintén a BBC tudósítója kért bocsánatot, amiért egy olyan képet töltött fel az internetre, ami nem Gázában, hanem a múlt hónapban Szíriában történt eseményt tükröz.

És akkor lássuk a mai nap történéseit, amihez vissza kell kanyarodni a tegnaphoz, amikor is reggel egy 18 éves katonánk Joszef Partok és egy civil, Elian el-Nabari, beduin földműves az Eshkol körzetét ért rakétatámadásban életét vesztette.
A tegnapi nap folyamán 150 rakétát lőttek ki izraeli területre – miközben a tárgyaló felek a tűzszünet feltételeiről értekeztek.
A rakétatámadások ma is folytatódtak, ezzel kapcsolatban Beni Gantz vezérkari főnök a következőket nyilatkozta: “A szárazföldi bevonulás még nincs lefújva, a légierő tovább folytatja a veszélyforrások felszámolását.”

A hazánkban tatózkodó washingtoni külügyminiszter, Clinton asszony a tűzszüneti megállapodás három sarkalatos pontjára hívta fel a figyelmet:
1. Tartós tűzszünet,
2. Izrael biztonságának garantálása,
3. A gázai-övezet lakói életfeltételeinek javítása.

Ami nagyon fontos, egyértelműen kijelentette, hogy a Hamasszal nem tárgyal!

Miközben a rakéták, ha számuk ritkult is, továbbra is érkeznek és miközben több ország vezető képviselői a tűzszünetről tárgyalnak, ma már az ilyenkor szokásos “járulékos” történésekkel is szembe kellett néznünk. A hebroni palesztinok egy fiatalokból álló csoportja még “csak” kődobálással nyilvánít véleményt. Ennek során egy személy sérült.

Tel-Aviv központjában délben egy autóbusz belsejébe dobott kézitáska tartalma felrobbant, melynek következtében 21 fő sérült, egyikük állapota súlyos, 3-4 fő állapota közepes súlyosságú.
Szemtanúk állítása szerint a merénylő fellépett az autóbusz lépcsőjére, egy táskát dobott a jármű belsejébe, leugrott és elszaladt. A vizsgálati eredmények szerint a táskában házi készítésű bomba volt, nagyjából 2-3 kilogramm robbanóanyagot tartalmazott.


E sorok írása közben jelentette be az amerikai külügyminiszter asszony és egyiptomi kollégája Kairóban, hogy izraeli idő szerint ma este 9 órától tűzszünet van érvényben.
A többit majd meglátjuk.

Képek forrása: Google

2012. november 21.

 

Izrael – napi összefoglaló 4.

20 nov

Hetedik napjába lépett a “felhőoszlop” hadművelet és miközben ezeket a sorokat írom, minden bizonnyal tető alá kerül a tűzszüneti megállapodás is.
Amint már tegnapi összefoglalómban jeleztem, a ránk zúduló rakétaeső is erre engedett következtetni. És ezt támasztja alá az a tény is, hogy ma a délutáni órákban hazánkba érkezett ENSZ főtitkárt az éjszaka érkező Clinton asszony váltja, aki reggel Ramallah-ban Abu Mázennel folytat megbeszélést, majd onnan Kairóba repül, csakúgy, mint a német külügyminiszter, aki ázsiai útját szakította meg.

Mivel a “menetrend szerinti” rakétatámadások ma is a kora délutáni órákban erősödtek meg, az okozott kárról hiányosak az ismereteim. Tudomásom szerint emberéletet nem követeltek a becsapódások. Rishon le-Cion-ban egy hat emeletes házat ért telitalálat, a lakók közül négyen könnyebb sérülést szenvedtek, életüket a biztonsági szoba mentette meg – az egyetlen helyiség, ami a házból megmaradt.

Negyed háromkor Jeruzsálem körzetében is megszólaltak a szirénák, két rakétát lőttek ki, melyből az egyik ugyan abban az arab faluban robbant, mint szombati elődje. Ezzel kapcsolatban a járási önkormányzat vezetője úgy nyilatkozott, hogy aki akarja, láthatja – egész Izrael a frontvonalban van. Az, hogy a rakéta arab falura esett, nem jelent semmit, hiszen nincs különbség vér és vér között. Éppen ezért az ég világon semmi ok civil célpontokra lőni.

Megjegyzem, a becsapódás mintegy másfél-két kilométerre a betlehemi “Születés templomától” történt. Gondolom ehhez a Vatikánnak is lett volna egy-két szava.

Az alábbi felvételeket csak azért teszem közzé, hogy azok is elgondolkozzanak, akik rendszeresen “csúzlinak” titulálják a Gázából indított rakétákat.


Beer Sheba, november 14.


Beer Sheba, november 14.


Ashdod, november 17.


Askelon, november 18. (biztonsági szoba)


Kyrját Malachi, november 18.


Askelon, november 18.

Képek forrása: http://www.flickr.com/photos/idfonline

Nincs értelme a szót tovább szaporítani, a  tűzszünet valamikor az éjszakai órákban életbe lép, a tárgyaló delegáció pedig az után fogja a továbbiakra nézve a részleteket kidolgozni.
A tűzszünet nevében azonban benne foglaltatik a “szünet”. Kérdés, hogy van-e még a Hamasznak annyi ereje Gázában, hogy a többi terrorszervezettel be tudja tartatni.

2012. november 20.


Izrael – napi összefoglaló 3.

19 nov

A “felhőoszlop” hadművelet hatodik napján – sok éves tapasztalat alapján –  minden jel a közeli tűzszünet életbe lépésére utal.
Eddig minden tűzszünetet nagyarányú rakétázás előzött  meg és ez most sincs másként. A déli óráktól rakéta felhő borítja Izrael egét, ezzel demonstrálva – a belső használatra szóló – erőfölényt, mely Izraelt “térdre kényszerítette”.
Tulajdonképpen már győztek is, hisz minden arab nyelvű “híradás” első helyen hozza, hogy “miután sikeresen lelőtték egy F-16-os gépünket, a nemzetközi repülőteret kénytelenek voltunk bezárni és harci gépeinket is a föld alá menekítettük”! De a győzelem “legbiztosabb” jele, hogy Mashal, a Hamasz politikai szárnyának egyik vezetője bejelentette: Netanjahu tűzszünetet kért!(sic!)

Mielőtt rátérnék a mai események mérlegének megvonására, vessünk egy pillantást Izrael térképére. A héberül nem tudók is könnyen értelmezhetik a Hátország-védelmi Parancsnokság hivatalos térképét, melyről jól látszik, hogy a polgári lakosság védelme nem kizárólag a jelen pillanatban veszélyeztetett körzet lakosainak ad útmutatást. Illetve azt, hogy gyakorlatilag nincs az országnak olyan négyzetmétere, melyet akár északi (Libanon, Szíria) akár a dél-keleti (Gáza)szomszédai ne tudnának rakétáikkal elérni.szomszédai ne tudnának rakétáikkal elérni.

 

  


Frissítés: 2012. november

A jobb oldali sávban látható számok, a különböző körzetek színeivel párosítva adják azt az idő-intervallumot, amely alatt –  a légvédelmi szirénák megszólalásától –  el kell érnie a védett szobát v. bunkert.
Itt jegyzem meg, hogy az oktatási intézmények legfiatalabbjai is minden tanév kezdetkor – még az alef-bettel történő ismerkedés előtt – begyakorolják az osztálytermek fegyelmezett kiürítését. Ugyan ez vonatkozik az óvodás korúakra is. A gyakorlatot év közben többször is ismétlik.

A ma (november 19.) reggeli jelentések még úgy szóltak, hogy Izrael az éjszaka folyamán újabb 80 terrorista bázist semmisített meg a gázai-övzetben. Valamint arról, hogy a rakéta támadások 40%-kal csökkentek, ugyanakkor a találatok pontosabbak lettek.

Mint fentebb említettem, a támadások intenzitása a déli óráktól nagy lendületet vett. Míg a déli órákig az izraeli területre kilőtt rakéták száma 29 volt, e sorok írásakor elérte a 116-ot.  Ashdod, Askelon, Shaar ha-Negev térségében szinte percenként szakítja meg adását a rádió, hogy a figyelmeztető “ceva adom” (piros szín) felszólítás.
A kora délutáni órákban 8  rakétát lőttek ki Askelonra, ebből hatot a kipát ha-barzel “vaskupola” megsemmisített, egy lakóház udvarán robbant, egy pedig egy iskola közvetlen közelében. Az épületkár jelentős. (Tanítás már napok óta nincs, az épület üres volt.)

Arról már az előző részben szóltam, hogy ez a kényszerű katonai akció milyen anyagi terhet ró az országra, de nem említettem, hogy a déli országrész 25.600 kereskedelmi  és szolgáltató egységének 80%-a zárva tart, e miatt a vállalkozók bevétel kiesése napi 100 millió dollár. Ezen vállakozók zöme családi vállalkozást üzemeltet, ők azok akik nem engedhetik meg maguknak a nyitvatartással járó rizikót.

Mindenképpen szólni kell arról, hogy a tegnapi nap folyamán Izraelből 64 teherautónyi élelmiszert és 16 teherautónyi orvosi felszerelést, gyógyszert szállítottak a gázai-övezetbe. Ugyanakkor Gáza felől 26 sérült érkezett, hogy megfelelő kórházi kezelésben részesüljön.
Palesztin jelentések szerint a halottak száma elérte a 90-et, közülük 50 fő polgári személy.

Néhány háttér információ:

– Az izraeli kormány 36 órás ultimátumot adott a palesztin terroristáknak. Amennyiben ezen időn túl rakétatámadás érné Izrael területét, az IDF kiszélesíti katonai hadműveleteit.
Sokak véleménye szerint ez szárazföldi csapatok bevonulását jelenti, magánvéleményem, hogy erre nem kerül sor.

–  Érdekes hír, hogy Peking maximális visszafogottságot vár – értelem szerűen és a hagyományoknak megfelelően Izraeltől.
Ami viszont már a pofátlanság határán is túl van, az Szíriából, Aszad szájából hangzott el: “Szíria elítéli a barbár bűncselekményeket, amit Izrael követ el a gázai-övezetben.”

– A palesztin szervezetek (Hamasz, Fatah, Iszlám Dzsihád) immáron sokadszorra egységet hírdettek, félretéve minden belső ellentétet. (Gondolom, hogy együttes erővel léphessenek fel a “gonosz” ellen. Ha ez esetben is a bevált gyakorlatot követik, az egység előbb hull darabokra, mintsem az érintett felek szállásukra érnének.)

2012. november 19.

Izrael – napi összefoglaló 2.

18 nov


A világ minden részéről érkező telefon, skype hívások, valamint az e-mailek száma mutatja, hogy nincs hely, ahova ne jutott volna el a híre a péntek-szombati eseményeknek.
Az, hogy az u.n. veszélyeztetett körzetre hullottak a rakéták, várható volt, még azt sem lehetett kizárni, hogy Tel-Aviv ellen is indítanak támadást, hiszen a hosszú hatótávolságú rakétákat, azok föld alatti silóban történő elhelyezése miatt eddig nem sikerült megsemmisíteni teljes mértékben. Ami a meglepetés erejével hatott, az a  Jeruzsálem körzetére kilőtt rakétát jelző sziréna megszólalása volt.
Tudni kell, hogy eddig egyetlen esetben sem fordult elő, hogy muzulmánok Jeruzsálemet vegyék célba, különösen nem irányíthatatlan lövedékkel.
A támadásnak két oka lehet: Egyik a szimpla erőfitogtatás, a másik a düh a “fölöslegesen” elpazarolt munícióért. Adott esetben a véletlen szerepe sem zárható ki teljesen. Itt kell megemlíteni, hogy a rakéta Jeruzsálem mellett egy arab településre csapódott be, de amennyiben kicsit “jobb” az irányzék, úgy egyenesen a Templom-hegyen landol!!!

A vasárnapra virradó éjszaka csöndben telt, a kora reggeli órákban azonban a támadás újra indult és azóta is folyamatos. A rádió szünet nélkül olvassa be a “a vigyázz X, Y város” felszólítást, miközben adott területen a szirénák megszakítás nélkül szólnak.

A háttérben – nem tudni, hogy mennyi ebből az igazság, de a média tudni véli – folynak a tárgyalások egy esetleges tűzszünet érdekében. A tűzszünet előmozdításában Egyiptom vállalta az élharcos szerepét, de Muszri közbenjárása erősen megkérdőjelezhető. Az biztos, hogy részéről egyértelmű állásfoglalásra nem számíthatunk, már csak ideológiai elkötelezettsége miatt sem. Ha mégis egyértelművé tenné a Hamasz és a gázai övezetben rajta kívül jelen lévő a Dzsihád ha-Olami  és egyéb terror szervezetek felelősségét, akkor sem tudná garantálni az egyiptomi oldalról történő muníció-feltöltés megakadályozását. Ehhez sem emberi, sem katonai felkészülstége nem elégséges.

A médiák azt is tudni vélik, hogy a gázai határ mentén felsorakoztatott katonák csak a kormány jóváhagyására várnak, amivel megkezdődhetnek az övezetben a szárazföldi harcok. Tény, hogy az elmúlt napokban tartalékosok ezrei kaptak rendkívüli behívót, de ennek ellenére semmi nem utal arra, hogy át akarnák lépni az övezet határát. Sokak véleménye szerint ez a legutolsó és csak kényszerből történő beavatkozás lenne.

Az események olyan gyorsasággal követik egymást, hogy az alább ismertetett adatok helyességéért egy óra múlva már nem állok jót.
Ami biztos, hogy nagy hiba volt Gázából – a béke reményében – kivonulni. 2005-ig ugyanis összesen 405 rakétát lőttek ki Izraelre, míg a 2005-ös kivonulást követően, napjainkig 15 ezret.
A legutóbbi napok mérlege 800 kilőtt rakéta, melyből 500 lakatlan területen csapódott be. 250 rakétát a “vaskupola” rakétaelhárító rendszer a levegőben semmisített meg és 50 egyenes becsapódás történt lakóházakba, óvodába, parkoló autóra…

A  három izraeli halottat eredményező K.Malachi-t ért rakéta támadásban többek között két csecsemő is megsérült. Az interneten kering ugyanezen képnek palesztin változata, mely azt állítja, (meghagyva még a város címerét is) hogy a gyermek palesztin és sérüléséért Izrael a felelős.


Tény, hogy Izraelben úgy a halálos áldozatok, mint a sérültek száma jóval alacsonyabb, mint gázai oldalon.
Nem fogom részletesen elismételni, hogy az egyik oldalon milliókat költenek a lakóházak bombabiztos helyiségeinek kialakitására (ez magánépítkezések esetén is kötelező), azt sem, hogy a veszélyeztetett körzet lakói immáron két hete ezen bombabiztos helyiségekben élik életüket, még azt sem, hogy az országra jellemzően, a relatíve biztonságosabb helyen élők – idegenek számára csakúgy, mint rokonoknak – kinyitották házuk ajtaját.
Ezzel szemben a gázai oldalon már az is emberséges cselekedetnek számít, ha csak egy kórház és egy mecset közé telepítik a rakéta kilövő állást. Az általános gyakorlat ezen intézményekben elhelyezni azokat. Ugyanakkor a “hős” rakéta indító csoport távirányítással dolgozik, elkerülve az izraeli csapást. (Nem mellesleg ezért is pontatlan a célra tartás.)

Izrael állam mindent megtesz azért, hogy lakosságának védelmét biztosítsa. Ehhez az allampolgárnak csak annyi a hozzátenni valója, hogy betartja az ilyen esetekre vonatkozó, polgri védelmi előírásokat.
Az államnak, vagyis nekünk, adófizető polgároknak súlyos dollár milliójába kerül ez a katonai akció. Az eddig eltelt két hét mérlege 250 millió dollár. De gyorsan hozzá kell tenni, hogy az így megóvott érték ennek százszorosára tehető.

Tetszik, vagy nem, a világnak tudomásul kell vennie, hogy a Hamasz terrorszervezet és mint ilyen, a tűzszünetre vonatkozó tárgyalások értelmetlenek. Ha nem lőnek, mi sem lövünk! Ha lőnek, visszalövünk!

Végezetül csak egy megjegyzés: Ma reggeltől Izrael szabad utat enged  a gázai területre irányuló gyógyszer, orvosi felszerelés és élelmiszer szállítmányoknak.

Kép forása: Google

2012. november 18.

Izrael – napi összefoglaló

15 nov

2012. november 14. délután. Az összes izraeli rádió és TV adó, valamint az internetes portálok egy időben hozzák a hírt, hogy az izraeli hadsereg likvidálta Ahmed al-Dzsabari-t, a Gázát uralma alatt tartó Hamasz vezérkari főnökét.

http://www.youtube.com/watch?v=P6U2ZQ0EhN4&list=UUawNWlihdgaycQpO3zi-jYg&index=8&feature=plcp

Ahmed Dzsabari a Fatah-ban kezdte pályafutását, majd “átigazolt” a Hamasz-hoz. Egyik kitervelője és végrehajtója volt a Hamasz véres hatalom-átvételének Gázában és m
ostanáig a Hamasz katonai tevékenységének egyszemélyi irányítója. Ő tervelte ki Gilád Shalit elrablását és tartotta öt évig fogságban úgy, hogy még a Hamasz vezetői sem tudták, hogy hol. Ő volt a fogolycsere tárgyalások érdemi irányítója.

Dzsabari likvidálásával egyidejüleg másik három katonai vezetőt is likvidáltak. A következő slávban támadást intéztek a hosszú hatótávolságú, iráni gyártmányú Fadzsar rakéták kilövő helyei ellen. Ezeknek a rakétáknak a nagy részét sikerült is megsemmisíteni. Tudni kell, hogy ezeket föld alatti kilövő állásokból indítják. Az egyik támadás idején készült légi felvételen jól látszik, hogy a kilövő állás egy mecset és egy iskola közötti területen van.
Összességében az izraeli hadsereg 200 kilövő állást és fegyverraktárt támadott eddig.

A likvidálást követően azonnal megkezdődtek a rakéta támadások Gáza felől, eddig a pillanatig 220-nál több rakéta csapódott izraeli területre. Ezekből a rakétákból a rakéta-elhárító rendszer megsemmisített 95-öt.
Csak viszonyítás képpen – az “öntött ólom” hadművelet idején egy hónap alatt 41 rakéta csapódott Beer-Shevára, míg az elmúlt 24 órában 49. Több lakóházat és egy iskolát ért találat, ahol, miután tanítás nincs, nem volt sérülés. Eddig izraeli oldalon három halottról és 81 sérültről van tudomásunk.
A palesztinok 13 halottról és 131 sérültről számolnak be.

Az alábbiakban egy grafikont mellékelek a helyzet érzékeltetésére:

Az ábrán  nem látható az idő-intervallum, ami a rakétatámadást jelző sziréna megszólalása és a várható becsapódás közötti időt jelzi. Az érintett körzetek lakói tökéletesen tisztában vannak azzal, – hiszen a polgári védelem egyik feladata az erre való felkészítés –  hogy az első sávban (Szderot és a környező kibucok)  a lakosságnak mindössze 15 másodperc áll rendelkezésére, hogy elérje a védelmet nyújtó bunkert. A kilométerek növekedésével arányosan nő a másodpercek száma, így a legszélső sávban (Beer Sheva, Javne) eléri a 60 másodpercet.
(Azoknak, akik kedvelik a szituációs játékokat: A 10-20 kilométert magába foglaló sávban (Ashkelon) ez az idő 30 másodperc, 20-30 kilométerre (Ashdod, Ofakim…) pedig 45.)

Az eset azzal vette kezdetét, hogy szombaton (november 10.) a gázai határmenti sávban, izraeli területen járőröző katonai dzsipet találat érte, melynek következtében négy katona megsérült közülük kettő látását vesztette, illetve az egyik ezen felül fejsérüléseket szenvedett.

A támadás vasárnap és hétfőn is folytatódott, hogy a palesztin fél figyelmét nem kerülhette el az a felszólítás, miszerint minden egyes Izrael ellen indított rakétára válaszolunk. Szerdára az izraeli területekre kilőtt rakéták száma meghaladta a százat és a Hamasz  folyamatosan azzal fenyegetőzött, hogy beveti Tel-Aviv ellen a 60 kiloméreres hatótávolságú rakétáit.

Miközben ezeket a sorokat írom, két rakéta csapódott Tel-Aviv körzetébe. Sérülés és kár nem keletkezett.

Sajnos folyt. köv.

 

A grafikon forrása: IDF honlap

2012. november 15.

Új birodalmak a Közel-Keleten?!

14 nov

A Földközi tenger keleti medencéjében az utóbbi idők eseményei erőteljesen rávilágítanak az erőviszonyok változására.
Ennek egyik jele a török tüzérség válasza az ország északi részét ért gránát támadásra amely egy öttagú szír család halálát okozta. Folytatásképpen a török parlament felhatalmazást adott a hadseregnek szír területeken folytatandó hadműveletekre. Ezzel egy időben a török miniszterelnök kijelentette, “nem vagyunk messze a háborútól”!
A török katonai erő ráveti árnyékát az arab országokra, elsősorban a déli szomszédra, Szíriára. Azután, hogy Törökország kifejtette véleményét arra vonatkozóan, hogy szerinte hogyan is kellene kinéznie az Aszad utáni Szíriának, a szír külügyminiszter hangot adott az arab országok történelmi félelmének, mondván: “Törökország nem az oszmán birodalom”.
Itt kell megjegyezni, hogy Irak pont a török erőfölénytől tartva hatályon kívül helyezte azt a törvényt, amely az utóbbi 16 évben lehetővé tette Törökországnak, hogy a kurd gerillákat üldözve az iraki Kurdisztán területére lépjenek. (Ma ez a Kurdisztán majdnem önálló államként tevékenykedik.)
A New York Times október 2-i számában felhívja a figyelmet egy másik szereplőre, aki hegemóniára törekszik a Földközi tenger  keleti medencéjében. Ez nem más, mint Irán.
Ugyan ebben a számban rajzolnak portrét Kasszem Szulejmani tábornokról, az iráni Forradalmi  Gárda El-Kudsz (Jeruzsálem) egységének parancsnokáról, akinek jelentős befolyása van az iraki belpolitikára és elsőszámú felelőse az Aszad rezsim támogatásának. (Mellesleg az El-Kudsz “harcosai” a kivitelezői az iráni terror-cselekményeknek világszerte.)
Hasonló témában közölt tudósítást a brit Guardien tavaly, amelyben leírták, hogy egy vezető iraki politikus üzenetet adott át David Petreus tábornok amerikai katonai parancsnoknak, amely így hangzott:” Petreus tábornok, tudnia kell, hogy én, Kasszem Szulejmani, irányítom az iráni politikát Irakban, Libanonban, Gázában és Afganisztánban”.
Ez év januárjában az iráni hírügynökség (ISNA) tudósított Szulejmáni Irakkal és Libanonnal kapcsolatos beszédéről , amelyben azt mondta: “ezek az államok Irán ideológiai és politikai befolyása alatt állnak”. Egy hónappal ezelőtt Irán hivatalosan is elismerte, hogy az El-Kudsz “harcosai” jelen vannak Szíriában és Libanonban.

Mindezek azt mutatják, hogy Törökország és Irán katonailag egyre nagyobb súllyal van jelen az arab országokban, ami a közel-keleti erőviszonyok jelentős átrendeződését vetíti előre.

A második világháborútól napjainkig az arab intelligencia és a politikusok a “nyugati imperializmust” tették felelőssé azért, hogy az arab országok nem fejlődnek. Az első “nyugati imperialista” Napóleon volt, aki 1798-ban az Egyiptom elleni hadjáratot vezette. Miután 1962-ben Franciaország kivonult Algériából, majd Anglia 1968-ban a Szuezi övezetből, egyedül  az amerikaiak maradtak a térségben. Most, amikor több jel is arra utal, hogy az USA készül kivonni erőit a térségből, az arab országok – amelyek szeretnék sorsuk irányítását saját kezükbe venni – szembe találják magukat azzal, hogy a térséget a Napóleoni idők előtt uraló erők visszatérőben vannak.  

Irán és Törökország hivatalosan ugyan nem jelentette be ilyen irányú törekvéseit, de számos jel erre utal. A török külügyminiszter Ahmed Davutuglu – akit ismerősei az “új oszmán birodalom” egyik megálmodójának tartanak –  2009 októberében Szarajevóban arról beszélt, hogy “a Balkán, a Kaukázus és a Közel-Kelet sokkal jobb állapotban volt az oszmán birodalom idején.” Utalva a körzetben zajlott és zajló háborúkra, Davutuglu jelezte, hogy “Törökország visszatér” és nagyobb szerepet kíván vállalni a konfliktusokban.



Oszmán birodalom a 17. században

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Oszm%C3%A1n_Birodalom

Irán “kezenyomát” lehet felfedezni Irakban, Libanonban, Gázában, a bahreini és jemeni síita lázadásokban, valamint az Aszadnak nyújtott segítségben is.
Abdallah szaudi király már 2003-ban szemére vetette Bush-nak az iraki inváziót: “Ön tette lehetővé a perzsáknak, a Szafavidákkal (a perzsa sahok türkmén származású dinasztiája) bekebelezni Irakot”. A szaudi király itt a Szafavida birodalomra utalt, amely 1501-től a nyugati hatalmak 18. századi megjelenéséig uralkodott Iránban. Szaudi vélemény szerint a nyugati hatalmak kivonulásával a Szafavida  birodalom modern változata fog visszatérni.



Szafavita birodalom a 16. században

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szafavid%C3%A1k

Törökországnak és Iránnak a 18. század két körzeti vezető hatalmának – amelyek ismét dominanciára törekednek a térségben – nagyon fontos, hogy lépésről-lépésre végrehajtott hegemoniára való törekvésüket valahogy elfedjék az arab országok elől. Ezért mindettőjüknek szükségük van Izraelre, mint ellenségre. Ez a folyamat olyan érdekszövetségeket hozhat létre Izrael és a körzet államai között, amit ma még elképzelni is nehéz.

2012. november 14.

%d blogger ezt kedveli: