Tag Archives: Ciprus

Az energiapiac új játékszabályai

28 jan

Az utóbbi évek számos változást hoztak a világ energiapiacát illetően és ezek a változások nagy hatással vannak a nemzetközi kapcsolatok eddig “megszokott” rendjére.

A legfontosabb változás az utóbbi néhány évben technológiai téren történt. A modern technológia lehetővé teszi az eddigieknél sokkal nagyobb mélységű fúrásokat, valamint az olaj és gáz gazdaságos kinyerését kőzetekből. Az olaj és főleg a gáz kinyerése kőzetekből az USA-ban és Kanadában jelentős.

Ennek eredményképpen az USA a közeli években energia nagyhatalommá válik, ami azt jelenti, hogy nem csak hogy nem szorul behozatalra, de jelentős kivitelre lesz képes. Az a sok ezer kilométernyi gázvezeték, amely a behozott gáz célállomásokhoz történt eljuttatására szolgált, most ellenkező irányban, a kivitelt fogja szolgálni.

Az a tény, hogy az Amerikai Egyesült Államok a világ legnagyobb importőréből exportőrré válik, már eddig is drámai változásokat idézett elő a nemzetközi energiapiacon.

Oilfield-G

Az USA-nak már ma sincs szüksége a Közel-Keletről származó energia forrásokra és ezzel az arab országok elveszítették legfőbb nyomásgyakorlási eszközüket. Ez a fő oka annak, hogy Amerika számára ma sokkal kevésbé fontos a Közel-Kelet, mint volt az elmúlt évtizedekben.

A másik fontos változás, hogy a világ energia szükséglete már hosszabb ideje nem emelkedik, ugyanakkor a kitermelés nem csökken. A modern közlekedési eszközök és általában az összes olajjal/gázzal működtetett gépek/eszközök sokkal kevesebb üzemanyagot fogyasztanak, amihez még az is hozzáárul, hogy a világ gazdasági fejlődésének üteme már évek óta elég lassú.

A kitermelés annak ellenére nem csökken, hogy két nagy kitermelő – Irak és Líbia – kivitele jelentősen visszaesett. A törzsi területekre szétesett Líbiából a harcok állásától függően “csöpög” valami az európai piacra, de méginkább Szudán, Csád és Niger feketepiacára.

Az iraki olajkitermelés – csakúgy, mint maga az ország – három részre oszlik. Az irakiak által patronált “központi” kormány ellenőrzi a kitermelés legkisebb részét, a legnagyobb rész a de facto független Kurdisztánban található, ahol a kitermelés nagy nemzetközi társaságok által, szervezetten történik. A kitermelt olaj Törökországon keresztül, vezetékeken jut el az európai piacra. A maradék felett az ISIS rendelkezik. Ezt az olajat Törökország vásárolja fel mélyen a világpiaci ár alatt, majd török finomítókban finomítja és világpiaci áron adja el Európának. Ez utóbbi nem igazán jelentős mennyiség, de így is többszáz millió dolláros bevételhez juttatja az ISIS-t.

A túltermelés legfőbb oka azonban a Szaúd-Arábia által ellenőrzött OPEC, amely a kereslet visszaesése ellenére is úgy döntött, hogy nem csökkenti a kitermelést és ezzel a világpiaci árat folyamatosan lefelé nyomja. Közismert tény, hogy az olaj világpiaci ára egy év alatt 110 dollárról 60 dollárra esett vissza.

A szaúdiaknak módjukban állna csökkenteni a kitermelést és ez által jobb árat elérni, de ők egy jövőbeni katasztrófát szeretnének elkerülni. Attól tartanak ugyanis, hogy az új exportőrök növekvő befolyása miatt az OPEC a jövőben nem képes a világpiaci árat döntően befolyásolni. Ennek érdekében olyan mértékben akarják csökkenteni az olaj árát, hogy az újonnan alkalmazott technológiával ne legyen gazdaságos a kitermelés. Ezt a szaúdiak nyugodtan megengedhetik maguknak, hiszen  egy hordó olajat két dollárért termelnek ki.

Nézzük, mi várható hosszabb távon?

Ha a szaúdiak hosszabb ideig képesek az árat alacsonyan tartani, az új versenytársak eltűnnek a világpiacról. A szaúdiak stratégiája és a világgazdaság fejlődésének lelassulása ebbe az irányban hat, ez azonban a végtelenségig nem tartható.

A jelenlegi helyzettől azok az országok szenvednek leginkább, amelyek egyetlen bevételi forrása az olaj. Ezek az országok – Oroszország, Irán, Venezuela, Nigéria – nem tudják mivel pótolni a kieső bevételt. Mivel a jó évek bevételeit nem befektetésre fordították, jelenleg semmilyen tartalékkal nem rendelkeznek.  

És bár Szaúd-Arábiának szintén egyetlen bevételi forrása az olaj, ők az elmúlt évek folyamán százmilliárd dollárokat tartalékoltak a nehezebb évek áthidalására, így ma nincsenek különösebb költségvetési problémáik.

Ezzel szemben a fent említett országok költségvetése katasztrofális helyzetben van, hiszen a költségvetési egyensúly eléréséhez 90 dolláros olaj árszintre lenne szükségük. Mindennek a közeli jövőben akár politikai következményei is lehetnek. Előfordulhat ugyanis, hogy Oroszország – melyet még a nyugati szankciók is sújtanak – kénytelen lesz kompromisszumot kötni Ukrajna vonatkozásában. Irán sem lesz képes a terrorszervezeteket a mai mértékben támogatni. Talán nagyobb megegyezési készséget fog tanusítani az atomfegyver tárgyalások során. Bár ez bumerángként is hathat, ugyanis ha eltörlik a szankciókat és az iráni olajkitermelés ismét teljes kapacitással fog működni, (jelenleg 50%-os) akkor az olajárak tovább eshetnek.

Dél-Amerikában is változásokat hozhat Venezuela gyengülése. (Jelenleg az országban éhséglázadás fenyeget.) Egyiptom helyzetét is befolyásolja, hogy anyagilag nagy mértékben függ Szaúd-Arábiától és az öbölországoktól.

Az Amerikai Egyesült Államok lassú, de biztos távolodása a Közel-Keletről azt eredményezheti, hogy a közös érdekek mentén új érdekcsoportok alakulnak ki. Ennek első, halvány körvonalai már látszanak Egyiptom, Izrael, Görögország,Ciprus, Szaúd-Arábia, Jordánia és az öbölországok esetében.

Kép forrása a linkre kattintva elérhető: http://bulktransporter.com/archive/oilfield-bt-2013#slide-5-field_images-3562

28/01/2015


 

Reklámok

Gáz van Izraelben

13 ápr

Négy évvel ez előtt, 2009 januárjának egyik reggelén az izraelieket az az örömhír fogadta, hogy óriási földgáz mezőket fedeztek fel a Földközi tengeren.

Akkor még nem lehetett pontosan tudni azt, ami mára egyértelművé vált: A “Tamar” (datolya) és a “Laviatán” (bálna) mezők a utóbbi tíz év legnagyobb tengeri lelőhelyei.

Az eddig felfedezett gázmezők becsült készlete 1.480 milliárd köbméter. Pénzben kifejezett értéke, mai árakon számolva még  a legóvatosabb becslések szerint is 250 milliárd dollár.

A tervek szerint két év múlva az izraeli áram-termelés 60%-a gázra fog alapozódni, négy év múlva pedig eléri a 90%-ot.


“Tamar” fúrótorony*

 

 

Természetesen a kitermelés nem két fillér.  Egy kutatófúrás költsége 100 millió dollár és az úszó fúrótorony is milliárdokba kerül.

A “Tamar” gázmezőn a befektető csoportoknak – élén az amerikai Nobel Energy-vel – 3.25 milliárd dollárt kellett invesztálniuk.

 

Az,  hogy gázt találtak Izraelben,  nem kis feladat elé állítja az országot.  Eddig csak a területi felségvizeket kellett ellenőriznie, ami a szárazföldtől számítva 23 kilométer, ami Izrael esetében 4000 négyzetkilométert jelent.

A gazdasági felségvizek határa 200 km-re húzódik a szárazföldtől,  illetve 400 kilométernél közelebbi ország esetén (Ciprus) a felezővonalon.

Izrael gazdasgái felségvize mintegy 28.000 négyzetkilométer, ami az ország szárazföldi területénél hat ezer négyzetkilométerrel nagyobb!

A gazdasági felségvizet illetően Izrael és Ciprus között államközi szerződés szabályozza. (Egyébként a ciprusi vizeken is nagy mennyiségű gázt fedeztek fel.)

Mivel Libanonnal egy kis területről vita van, ezért a konfliktust megelőzendő, Izrael ide nem ad ki kutatási engedélyt. Hasonló kis területről van vita Egyiptommal is, ahol a problémát úgy oldották meg,hogy a területhez közel eső két izraeli gázmező kitermelésébe bevonták az olasz Edison céget, amely az egyiptomi oldalon is működik.

 

Miért beszélek annyit az ellenőrzendő területekről, azok nagyságáról?

Azért, mert a fúrótornyok remek célpontul szolgálnak a terroristák számára, azért, mert a szíriai és libanoni tengerparton föld-víz rakétákat telepítettek és az egyiptomi haditengerészet hajókat és tengeralattjárókat vásárol.

Egy sikeres támadás nem csak egyenes kárt okozna, de egyéb következményei is lehetnek. Ilyen következmény például, hogy a biztosító társaságok olyan mértékben emelnék a biztosítás díját, amitől a kitermelés jövedelmezősége kérdésessé válna.

Az ügy stratégiai fontosságára tekintettel végül is a kormány úgy döntött, hogy a biztonsági kiadások felét átvállalja és a lényegesen megnövekedett védendő területre való tekintettel megerősíti a haditengerészetet. Izrael három milliárd dollárért, négy szupermodern cirkálót vásárol, de egy ilyen hajó építési ideje négy és fél év, ami azt jelenti, hogy a problémát egyenlőre a meglévő eszközökkel kell megoldani.

Március utolsó napján a “Tamar” gázmezőről  megkezdődött a gázszállítás az ashdodi kikitő előtt lévő fogadó állomásra és onnan a szárazföldre.

 

 

2013. április 13.

 

*Kép forrása: Google   

Telepesek a Közel-Keleten, avagy Európa kettős mércéje

19 jan


Olvasóim közül biztos sokaknak ismerős az olyan kábel-televíziós program, amelyben nyugdíjasok – főleg Nagy-Britanniából, de más északi országokból is –  eladó házakat keresnek a sajátjuknál napfényesebb országokban. Az ilyen szempontból  szóba jöhető dél-európai országokban azonban úgy megemelkedtek az árak, hogy kénytelenek voltak más lehetőség után nézni. Így került az érdeklődés középpontjába Észak-Ciprus, ahol egy saját uszodával rendelkező tengerparti villa lényegesen olcsóbban vásárolható meg, mint az azonos koordinátákkal rendelkező, dél-európai társa.

Érdekes, hogy amikor a potenciális vásárló a széles kínálatból kiválasztja igényének és lehetőségének megfelelő ingatlant, amikor még az is szempont, hogy hány lépcső visz fel a teraszra, a vásárlás törvényességét senki nem firtatja. Erről ugyanis egyetlen program sem tesz említést.

Egy kis történelmi visszatekintés:
Az 1960 óta független ország 37 százalékát 1974-ben megszállta a török hadsereg és távozásra kényszerítette a görög lakosságot.



az északi török és a déli görög részt elválasztó demarkációs sáv a térképen szaggatott kék színnel van jelölve

 

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa azonnal összeült és meghozta 353. számú határozatát, amely többek között követeli az idegen katonai akció azonnali megszüntetését,  az idegen katonai erők azonnali kivonását Ciprusról.
Törökország figyelmen kívül hagyta az ENSZ határozatot, sőt 1983-ban kikiáltotta az “észak-ciptusi Török Köztársaság”-ot.
Az ENSZ elítélte és érvénytelennek nyilvánította a lépést.

A következő években Törökországból hozzávetőleg 160 ezer telepes érkezett Ciprusra. Az új telepesek megkapták a görögök által elhagyott földeket és házakat. Ezeket adták/adják el európai vásárlóknak.
A BBC adatai szerint eddig nagyjából 10 ezer európai – köztük öt ezer brit – telepedett le Észak-Cipruson.

Vajon az észak-ciprusi és a ciszjordániai helyzet közé egyenlőségjelet lehet tenni?
A válasz egyértelmű nem!

  • Izrael ugyanis 1967-ben a hatnapos háborúban foglalta el Ciszjordániát, amit a környező arab országok koalíciója kényszerített rá.
  • Ezzel szemben Ciprus nem fenyegette Törökországot támadással. A törökök döntöttek úgy, hogy beavatkoznak Ciprus etnikai konfliktusába.


Ezen alapvető különbségen kívül nem árt tudni, hogy:

  • Ciszjordánia államhatalmi státusza 1967 előtt nem volt rendezett. 1948-ban az ENSZ ezt a területet a palesztin államnak juttatta, ami végül is nem jött létre és nem létezett 1967-ben sem. A területet Jordánia szállta meg, ezt azonban Nagy-Britannián és Pakisztánon kívül más ország nem ismerte el formálisan. Sőt, a brit mandátum szerint a zsidóknak voltak itt területi jogaik, amelyeket a mai napig nem érvénytelenítettek.
  • Ciprus államhatalmi státusza az 1974-es török támadás előtt teljes mértékben rendezett volt.

Az sem érdektelen, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatai a fent említett két esetben teljesen eltérőek voltak.

  • A hatnapos háború után a 242.számú határozat nem követelte Izraeltől a háborúban elfoglalt valamennyi terület kiürítését.
  • Ezzel szemben Észak-Ciprus esetében a Biztonsági Tanács a terület teljes kiürítését és minden idegen katona kivonását követelte.

 

Mindezek ismeretében meglehetősen ironikus az Európai Unió múlt év december 10-én kiadott nyilatkozata: “Mélységes csalódásunknak adunk kifejezést a Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben foganatosítandó izraeli építési tervekkel kapcsolatban…Az Európai Unió ismételten felhívja a figyelmet, hogy a megszállt területeken való építkezés ellenkezik a nemzetközi joggal és a béke legfőbb akadálya.”

Egyrészt

  • az Európai Unió kemény ítéletet hoz, ha Izraelről van szó, de mélyen hallgat(eddig egyetlen egyszer sem) az észak-ciprusi török telepesekről.

Másrészt

  • az uniós állampolgárok észak-ciprusi ingatlan vásárlásaival kapcsolatban Nagy-Britannia csakúgy mint Franciaország, beérte azzal a figyelmeztetéssel, hogy az eredeti görög tulajdonosok perelhetik a telepeseket.

(Csak egy példa a közelmúltból. Az izraeli Legfelsőbb Bíróság ítélete alapján nyolc lakóépület került áthelyezésre, mivel az építési telek palesztin tulajdonban van.)

Hogyan lehet a fenti eseteket a nemzetközi jog szerint rendezni?

A negyedik genfi egyezmény 49. pontja – civil lakosság védelme háború esetén – alkalmazható ide. Az alkalmazásról azonban sok-sok éve folyik a vita. A egyik álláspont –  amelyet az USA és Izrael képvisel – úgy értelmezi, hogy a megszálló hatalmaknak tilos erőszakkal lakosságot telepíteni a megszállt területre. A másik – európai és arab – álláspont szerint önkéntes alapon is tilos a letelepedés.

Végül is leszögezhető, hogy az európai külügyminisztériumok “hamis súly”-jal mérnek amikor keményen elítélik Izraelt az építkezésért, ugyanakkor hallgatólagosan hozzájárulnak a török betelepüléshez és állampolgáraik illegális ingatlan vásárlásaihoz Észak-Cipruson.

 

Forrás: www.israelhayom.com/site/newsletter_opinion.php?id=3170

2013. január 19.

 

%d blogger ezt kedveli: