Tag Archives: tűzszünet

A változó Közel-Kelet

22 Már

A Közel-Kelet – Új határok a láthatáron (2013!) c. blog-bejegyzésemben még csak lehetőségként foglalkoztam a közel-keleti határok módosulásával, ami mára valósággá válni látszik.

A változások természetesen nem csak határok vonatkozásában realizálódnak, de a teljes körzet politikai arculatában is.

Az átalakulást, mely a téma iránt érdeklődők számára előre látható volt, Putyin szíriai “látogatása” gyorsította fel. Ennek köszönhető a közelmúlt legfontosabb eseménye, az immár öt éve tartó szíriai polgárháború megfékezésére tett tűzszüneti kísérlet, melyet az intenzív és a maga nemében sikeresnek mondható orosz katonai beavatkozás tett lehetővé és amelyhez – más lehetősége nem lévén – az amerikaiak kénytelenek voltak csatlakozni. Az Obama rezsimnek nem volt más választása, mint elfogadni Putyin feltételét, miszerint – legalább is rövid távon – Asszad a helyén marad.

És bár a háttér ismeretében elég nehéz elképzelni, hogy a tűzszünetnek  hosszú távon érvényt tudnak szerezni, a beindult folyamat megállíthatatlan és a változások elkerülhetetlenek.

A helyzetet röviden úgy lehetne megfogalmazni, hogy Putyin jött, látott és – saját érdekei mentén – győzött.

Ezt követően, mindenkinek meglepetést okozva, bejelentette az orosz csapatok Szíriából történő kivonását, ami pár órával a közzététel után meg is kezdődött. A hír hallatán felmerül a kérdés, hogy mennyire játszik ebben szerepet az Ukrajnában ma is folyó háború és annak gazdasági vetülete?

Pár nap elteltével a valóság rácáfolt a híresztelésre, ugyanis Putyin úgy ment, mint aki jön! Repülőgépeinek egy kis részét (egy századot) ugyan kivont a térségből, de nagyobb része nemhogy Szíriában állomásozik, de aktívan részt vesz a harcokban. Talán említeni sem kell, hogy nem az ISIS ellen.

Bár Putyin a külvilág felé azzal indokolta szíriai beavatkozását, hogy az ISIS ellen kíván megsemmisítő erejű támadást intézni, valójában a szír ellenállókat gyengítette és gyengíti Asszad oldalán.

A katonai beavatkozással Putyinnak két dolgot sikerült elérnie: egyrészt, hogy a későbbiekben, bármilyen rendezést is foganatosítanak, Oroszország képes lesz megőrizni Tartusban a haditengerészeti támaszpontját. Másrészt, ismét meghatározó tényezővé vált a közel-keleti térségben és mint világhatalom is megszilárdította pozícióját – mindezt a végig gyengeséget felmutató Obama rezsim számlájára.

Fentieken túl, a háttérben még számos olyan esemény zajlott és zajlik jelenleg is, mely a Közel-Kelet szempontjából nem kevésbé meghatározó jelentőséggel bír.

A térség leggazdagabb szunnita arab állama Szaúd-Arábia, mely megkísérli, hogy a közel-keleti szunnita törekvések élére álljon. Ezen törekvését három súlyos probléma is nehezíti: az első és számára legfontosabb a belső és külső síita nyomás, ugyanis Szaúd-Arábia veszélyeztetve érzi magát az Irán által vezérelt síitáktól. Ez a kibékíthetetlen ellentét nem új keletű, a 7. század óta fennáll és soha nem lanyhult. E mellett a történelmileg nem kevésbé régi perzsa-arab ellentét is jelentős motivációs tényező, valamit az, hogy az Irakkal hosszú, közös határ nagy részét a síiták tartják ellenőrzés alatt.

Ugyanakkor ott van Jemen, ahol Szaúd-Arábia közvetlenül igyekszik megakadályozni, hogy a szintén Irán által támogatott síiták teljes ellenőrzésük alá vonják az államot. Szaúd-Arábia hadserege katonai beavatkozással akadályozta meg a síita hatalomátvételt a szomszédos Bahreinben és vaskézzel torolja az ország keleti részén élő síiták minden államellenes törekvését. (Érdemes megjegyezni, hogy a szaudi olaj nagy része ezen országrészben található.)

Szaúd-Arábia másik belső problémája a királyi ház örökösödési gondjaival hozható összefüggésbe, ugyanis a mai napig a királyok az államalapító Fejszál fiaiból kerültek ki. Ibn Szaúd Fejszálnak 17 feleségtől (ők a “hivatalosan” elismert feleségek) 35 fia született. A jelenlegi király trónra kerülésekor olyan intézkedéseket léptetett életbe, amelyek a saját fiát hozzák pozícióba, aki jelenleg védelmi miniszteri posztot tölt be. Ezt azonban  a számos (öt ezer körüli) unokatestvér – közülük is azok, aki egyáltalán mint a trón várományosa szóba jöhetnek – nem nézik jó szemmel.

A harmadik befolyásoló tényező az olajár, amely120 dollárról mára 30 dollár körüli szintre esett vissza. Ez arra kényszeríti Szaúd-Arábiát, hogy a tartalék pénzhez nyúljon, ami ugyan iszonyú összegnek tűnik (mintegy 700 milliárd dollár), de ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt évben ebből 100 milliárdot felhasználtak – nem tart ki túl sokáig.

Szaúd-Arábia megtehetné, hogy csökkenti olajkitermelését, így növelve az olaj nemzetközi piaci árát, viszont ezzel iráni és amerikai versenytársait hozná helyzetbe, amit mindenáron el akar kerülni.

Bizonyos változások jelei mutatkoznak az utóbbi időben Iránban is. Erre utal, hogy az utolsó választásokon a kevésbé szélsőségesek jutottak parlamenti többséghez. Azt azonban tudni kell, hogy a választásokon való indulás feltétele, hogy a legfőbb vallási vezető, Khameini, erre engedélyt adjon.

Fenti országokon kívül a körzet más államai is drámai változás előtt állnak.

Közülük első helyen kell szót ejteni Egyiptomról és annak iszonyú  gazdasági helyzetéről. A-Sziszi-nek a meteoritikus sebességgel növekvő lakosság élelmiszer ellátását kellene biztosítania, ugyanakkor a Nílus felső folyásán található államok egyre nagyobb vízkivétele tartós szárazsággal fenyegeti Egyiptomot. Ezen kívül nem elhanyagolható problémaként a szélsőséges iszlám okozta fenyegetettségel is meg kell küzdenie.

És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, meg kell említeni Törökországot is. Az ország területi egységét veszélyeztetik az Irakban és Szíriában megerősödött kurdok, akik ellen a török hadsereg – minden erőfeszítése ellenére – eredménytelennek bizonyult. E mellett napi szinten küzdenek a terror cselekményekkel.

Azt hiszem, nincs a világon egyetlen ember sem, aki meg tudná mondani, hogy milyen képet fog mutatni a Közel-Kelet akár csak egy fél év múlva is. Egyetlen dolgot lehet biztosan tudni – olyan már soha nem lesz, mint amilyen volt.

Szíria és Irak minden bizonnyal föderációs állammá válik, ami Szíria esetében azt jelenti, hogy a déli rész marad az alauiták (és pillanatnyilag Asszad) élettere, az északi terület egy nagyobb részén a kurdok rendekednek be és kisebb részén a drúzok, a keleti országrészben pedig a szunniták.

Irak északi részén  a kurdok már eddig is – nem hivatalos – autonómiával  rendelkeztek, a keleti országrész nagyobb részén a síiták és nyugati része – ahol eddig is többnyire szunnita törzsek éltek – továbbra is az övék marad. (Ez utóbbival kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a törzsek közül többen nincsenek egymással jó viszonyban.)

Fentiek ismeretében Európa részéről hiúnak tűnik az az ábránd, hogy amennyiben Szíriában “helyreáll a rend”, a menekültektől sikerül megszabadulniuk. Egyszerűen nincs hova.

22/03/2016

Reklámok

Tűzszünet, vagy amit akartok…

4 aug

Remélem, Shakespeare nem veszi rossz néven a plagizálást, főleg, hogy még aktualizáltam is, de tény, hogy ez a mondás érzékelteti legjobban a jelen helyzetet, melyet mindenki a saját szája íze szerint értékelhet.

 

Izrael “Szilárd Szikla” (Cuk Éjtán) elnevezésű katonai akciója a Gázát uraló Hamasz terrorszervezettel szemben július 8-án vette kezdetét és e sorok írásakor 28. napja tart.

 

Az előzményekről az Útközben c. bejegyzésemben már beszámoltam, de szükségesnek tartom itt is felhívni a figyelmet arra, amit a külföldi  tömegtájékoztatás intézményei nem vesznek figyelembe és ezzel az izraeli akciót “bosszú-hadjáratnak”  tüntetik fel. Mivel a szórványos rakéta támadások az évek folyamán beépültek mindennapjainkba, eléggé váratlan volt, hogy a három izraeli gyerek elrablását és meggyilkolását követően akkor váltak intenzívvé, amikor a holttestek nyomára bukkantunk. Két nap telt el úgy, hogy az izraeli hadsereg még csak nem is válaszolt. Az egyetlen védő intézkedés a “vaskupola rendszer” (kipát barzel) üzembe állítása volt. Lényege, hogy a lakott területre irányított rakétákat a levegőben elfogja.

 

A katonai hírszerzés tudomására jutott, hogy a már eddig is ismert, Gázát behálózó terror alagutak egy része izraeli kijárattal rendelkezik.

 

előre gyártott beton elemekből kialakított terror alagút

 

Mivel ezek levegőből történő felderítése és megsemmisítése lehetetlen, a vezetés az akció 9. napján (július 17.) elrendelte a szárazföldi csapatok behatolását gázai területre. 38 terror alagutat fedeztünk fel, ezek felszámolásra kerültek. (Hogy érzékeltessem, szakemberek elmondása szerint egy-egy alagút felrobbantása megközelítőleg 60 munkaórát igényel.)

A katonai jelenlét ellenére a terroristák számos merényletet kíséreltek meg az alagút rendszeren keresztül, ezek mindkét oldalon halálos áldozatot is követeltek.

 

terror alagút

 

A tömegtájékoztatás valódi v. akaratlagos tájékozatlansága folytán a köztudatba olyan hírek szivárogtak, hogy Izrael vallási helyeket, sőt iskolákat ill. kórházakat is bombáz. A valóság ezzel szemben az, hogy miután az UNRWA által üzemeltetett iskolák közül háromban fegyverraktár, falszomszédságában rakétakilövő állás volt kiépítve, valamint a szintén az UNRWA kezelésében lévő klinikát aláaknázták és azt katonáinkra robbantották – nem gondolom, hogy bármiféle védelmet élveznének.

Az szintén a félretájékoztatás eredménye, hogy az egyik gázai  kórházat a bentfekvő betegekkel együtt bombáztuk le. Ugyanis, miután kiderült, hogy az is alá van aknázva, a kórház vezetését felszólítottuk a betegek elszállítására. Ez több nappal a tényleges bombázás előtt meg is történt.  A Hamasz nyakunkba akarta varrni azt az esetet, amikor a Shifa kórházából Izraelre kilőtt, de technikai hiba folytán a szomszéd utca játszóterén felrobbant rakétája 20 gyereket megölt és ötvenet megsebesített. Egyébként az épület alatt húzódik a Hamasz katonai és polgári vezetőinek bunkerrendszere.

 

Az akció kezdetekor a Hamasz 9 ezer különböző hatótávolságú rakétával rendelkezett, ebből egy hét alatt Izraelre kilőtt négyezret. Három ezret a vaskupola elfogott, a becsapódott ezernek 8%-a u.n. nyitott területre esett.

Meg kell jegyezni, hogy a hosszú hatótávolságú rakéták pontatlanok. Így fogdulhatott elő, hogy az eredetileg Tel-Avivra, Haifára és Jeruzsálemra kilőtt rakéták egyike Ramallah-ban esett egy lakóházra, egy a Júdeai sivatagban beduin tábort talált telibe és egy, amelyiket Jeruzsálem fölött elfogott a kipát barzel, kis híján a Sziklamecsetre esett.

 

ez a legutolsó iráni szállítmány – ami nem jutott célba

 

A katonai akció tartama alatt hat tűzszünetet jelentettek be, elsősorban azért, hogy a humanitárius segély akadálytalan övezetbe jutását biztosítsák. Izrael minden alkalommal elfogadta, ezeket a Hamasz vagy figyelembe sem vette, vagy maximum egy órán belül megszegte.

Az augusztus 1-jei tűzszünet (az akció 25. napja)  időtartama 72 órára szólt, mely alatt Kairóban a végleges tűzszünetről tárgyaltak volna.

 

A tűzszünet reggel 8 órakor lépett életbe és 9:15-kor a Rafiah külterületén az alagútrendszer feltárásán dolgozó katonák közvetlen közelében lévő terror járatból egy öngyilkos merénylő bukkant fel, aki a katonák között felrobbantotta magát. A robbanás következtében a közvetlenül az alagút mellett álló két katonánk elesett, kettő életveszélyesen megsérült. Az egy csoportban tartózkodók ötödik tagja  az a katonánk volt, akit az alagútból előmászó terrorista közül egy felkapott és magával vitt. A kialakult tűzpárbajt túlélt terroristák szintén visszamásztak az alagútba. Hadar Goldin hadnagy – rekonstruálva az esetet – valószínűleg az elrablásakor már halott volt.

Az eset – pedig ekkor Izraelben már az akció végét jelző hangok hallatszottak – itt éles fordulatot vett. A katonai vezetés azonnal kiadta a “Hannibál” parancsot, melynek lényege: Minden áron meg kell akadályozni, hogy az elrabolt katonát a terroristák az adott területről elvihessék.

Pillanatokon belül pergőtűz alá vették a területet és Rafiah kérdéses területére nagy létszámú egységeket vezényeltek a kutatásban való részvételre. Ebben az akcióban minden bizonnyal a terroristák is életüket vesztették.

Ezzel egy időben Egyiptom azonnal hermetikusan lezárta a határátkelőt és a tűzszüneti tárgyalásra érkező palesztin vezetőket sem engedte át.

 

Szombat este a Biztonsági Kabinet ülésén az a döntés született, hogy  – miután a célt elérték, az alagutakat feltárták  – csapatainkat fokozatosan kivonják Gázából. Csak azok az utász alakulatok maradnak bent, akik az alagutak robbantását végzik, illetve az őket biztosító csapatok. Ez utóbbiakra azért van szükség, hogy a Hamasz vezetői ne érezzék magukat biztonságban és lehetőleg ne másszanak ki a bunkerjaikból.

 

Jelenleg a helyzet az, hogy a tűzszüneti tárgyalások aktualitásukat veszítették, így a Hamasz követelései is érvénytelenek. A tegnap délután kezdődött tárgyalásokon Izrael nem is vesz részt, csak a közvetítő Egyiptom, valamint Amerika és a Palesztin Hatóság égisze alatt különböző palesztin szervezetek (az egységkormány tagjai).

A tárgyalások célja a jelenlegi válság egyezménnyel történő lezárása, ehhez azonban először a palesztinoknak maguk között kell megegyezni. Kérdés, hogy a Hamasz bele megy-e a megadással felérő helyzetbe, vagy folytatja a harcot?

Izrael majd az egyezmény írásos piszkozatát véleményezi. E sorok írása közben úgy néz ki, hogy folytatja. A rakétatámadások a humanitárius tűzszünet alatt sem szünetelnek és változatlanul akadályozzák Izrael polgárainak normális életvitelét.

 

Hamasz jelentések szerint a gázai övezet halálos áldozatainak száma 1700 körülire tehető, ebből közel 800 fegyveres Hamasz tag, mint ahogy a sebesültek is 50%-ban fegyveresekből kerültek ki. (Egy július 30-ai információ szerint, a Hamasz bevallott vesztesége 1000 harcos.)

 

nevelődik az utánpótlás

 

Az elfogott Hamasz fegyveresek számáról hivatalos adatot eddig nem tettek közzé, de annyi már a kihallgatások során kiderült, hogy a Hamasz augusztusra időzített egy nagyarányú akciót Izrael ellen, a terror alagutakon keresztül. Úgy tervezték, hogy egyszerre nagyobb számú terror csoport szivárog át izraeli területre, ahol minél több áldozatot követelő merényletsorozatot hajtanak végre és minél több túszt (lehetőleg katonát) ejtenek, akikért cserébe az izraeli börtönök életfogytiglanra ítélt terroristáit kívánták kiszabadítani.

 

Hivatalosan meg nem erősített információk szerint 20 milliárd dollárnyi nemzetközi segélynek veszett nyoma. Mivel jelenleg a költségvetésük sem ismert, nem lehet tudni, hogy a következő százalékok milyen összeget takarnak. Az tudott, hogy a rendelkezésre álló pénzösszeg 40%-át az alagútrendszer kialakítására, 40-45%-át rakéták és egyéb fegyverek  beszerzésére fordították. 20-25% maradt volna a károk helyreállítására, de ennek nagyobb része is a vezetők zsebébe vándorolt.

Haled Mashal magánvagyonát 4-6 milliárt dollárra becsülik. Helyettese, Abu Marzuk 2-3 milliárddal rendelkezik, míg Ismail Hanié – a maga 4 millió dollárával – igencsak az utolsó helyen kullog.

 

Végezetül néhány szó a “civil” áldozatokról, mert ez az a pont, amit amilyen szívesen ad el az arab média, olyan szívesen veszi a világ közvéleménye. Hogy ezt az igényt kielégítse, a nemzetközi média bevezette a “többszörhasználatos halott” fogalmát és tavalyi,  főként Szíriából származó képek alá idei dátumozással, “Gáza” felirat kerül.

Még ide tartozik, hogy Izrael 2005-ben, annak reményében vonult ki Gázából, hogy a “területet békéért” a gázai terrorszervezet is kötelező érvényűnek fogadja el. Nem így történt, a 2006-os választásokon – melynek demokratikus voltát nemzetközi ellenőrzés biztosította – Gáza lakossága elsöprő többséggel a Hamaszra voksolt. Tette ezt úgy, hogy programjukat ismerte, melynek fő vezérfonala Izrael megsemmisítése és a zsidók elűzése Palaesztinából. Az is elég hihetetlen, hogy Gáza lakossága nem vette észre, hogy területe alatt előre gyártott beton elemekből épült, elektromos árammal ellátott alagutakból, gyakorlatilag egy föld alatti várost építettek. Az ehhez felhasznált 800 ezer tonna beton, a hozzá tartozó betonvas és egyéb szerelvények sem kerülhették el a lakosság figyelmét, de az már végképp nem, hogy az alagutak építésekor gyerekmunkát is igénybe vettek és ez 160 gyerek halálához vezetett. Ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy az alagutakhoz és a kilövő állásokhoz szükséges beton elemeket gyártók, valamint a  rakétákat előállító-összeszerelő üzemek dolgozói is gázai munkások voltak. Nem beszélve arról, hogy a lakások szinte mindegyike egy-egy alagút ki -vagy bejáratát rejti.

Ilyen alapon megkérdőjelezhető a lakosság “civil” volta.

 

Pár mondat erejéig nézzük a rendezés lehetséges opcióit:

 

– Gázából továbbra is lövöldöznek, melyre mi minden esetben válaszolunk – csak úgy, mint eddig. Ez azonban lehetetlenné teszi a határátkelők megnyitását, nem beszélve a többi könnyítésről.

– A jelenlegi válságot valamilyen egyezménnyel lezárni olyan értelemben, hogy a Hamasz is megőrízhessen valamit az arcából, de Izrael is hosszú időre csendhez jusson.

Ehhez biztosítani kell az övezetbe jutó áruk és nyersanyagok ellenőrzését és azt, hogy a továbbiakban azokat ne lehessen a terror céljaira felhasználni. Egyitom és Izrael egy véleményen van abban, hogy az átkelő ellenőrzését a Hamasz helyett a Palesztin Hatóság jogkörébe kell utalni. Ehhez először is az kell, hogy Egyiptom egyáltalán bele menjen az átkelőhely megnyitásába, ami kétséges, mert rendkívül ellenségesen viszonyul a Hamaszhoz.

Minden esetre a Kairóban jelenleg folyó tárgyalások nem zárják ki az ez irányban történő előrelépést.

 

Befejezésül érdemes megemlíteni az egész körzet számára pozitív irányba mutató előrehaladást a térségi államok  kirajzolódó stratégiai összefogását. Ez elsősorban az Egyiptommal történő viszonyra vonatkozik – de nem szabad elfelejteni, hogy ők most sem szeretnek jobban minket – háttérben a Palesztin Hatósággal, Szaud Arábiával, Jordániával és az Egyesült Arab Emirátussal.

 

2014. augusztus 4.

 

 

Izrael, “felhőoszlop” hadművelet – összegzés

25 nov


2012. november 21-én, izraeli idő szerint este 9 órától tűzszünet lépett életbe a Hamasz terrorszervezet és Izrael között – melyről közös nyilatkozatban Hillary Clinton amerikai külügyminiszter és egyiptomi kollégája tájékoztatta a nyilvánosságot.

Az eddigi, számtalan ilyen irányú kezdeményezéssel ellentétben, a jelenlegi tűzszünet több annál, minthogy a gázai sávból bizonytalan időre felfüggesztik Izrael polgári lakosságára irányuló rakéta támadásokat. Éppen ezért, jelen írásomban szétválasztom a katona és a politikai kérdéseket.

Kezdem a katonai vonatkozással, amiről már az első számadatok ismeretében kiderül, hogy hermetikusan nem választható el a politikától.

(Meg kell jegyezni, hogy Gáza a Hamasz uralma alatt áll. Ugyanakkor a területen egyre meghatározóbb erőt képviselnek egyéb terrorszervezetek. A Muzulmán Testvérek és a Hamasz összefonódása anya-gyerek viszonyt mutat, de mára az Iszlám Dzsihád jelenléte egyre jobban érvényesül. Ezen kívül számos kisebb, de elszántságát illetően nem elhanyagolható terror-csoportokkal is számolni kell.)

Ha azt írom, hogy a világ közvéleménye a rakéta támadások megindításának okát a Hamasz vezérkari főnökének november 14-ei likvidálásával hozza összefüggésbe, az általánosítás csapdájába esek. Csak a számoknak kell egy kis figyelmet szentelni és mindjárt világossá válik, hogy az ominózus 14-ei dátumot megelőzően 764 rakétát lőttek ki Izrael polgári lakosságára, ami tíz hónapot véve alapul, havi hét és fél rakétát jelent.
A 14-ei, likvidálási akció már az azt megelőző két hét rakéta támadásaira, valamint a gázai övezet izraeli oldalán járőröző katonai dzsipre kilőtt (mely során négy katona sérült, közülük kettő súlyosan) aknavetőre adandó Izraeli válasz  első lépése volt, amivel kezdetét vette a “felhőoszlop” hadművelet. Ennek során Ahmed Jabari-n kívül még öt (5) a Hamasz katonai szárnyához tartozó vezető pozícióban lévő és egy (1) az Iszlám Dzsihád-hoz tartozó, szintén meghatározó terrorista célzott kiiktatása történt meg.

Az izraeli hadsereg részéről ezen időszak alatt mintegy 1.500 célzott támadás történt, melynek során összesen 30 vezető terrorista likvidálására került sor és sikerült megsemmisíteni többek között 19 terrorista bázist, felszámolásra került 140 csempész -és 66 terror alagút, valamint 26 fegyverraktár, a hozzá tartozó összeszerelő műhellyel, valamint több tucat hosszú hatótávolságú, föld alá telepített rakétakilövő bázis is.

pihenőben*

 

A művelet alatt Izraelre kilőtt rakéták száma 1.506. Az indított rakéták közül 857 nyílt terepre esett, a lakott terület felé kilőttek száma 479, melyekből 58 célba talált és 421-et a levegőben semmisített meg az erre a célra kifejlesztett “vaskupola” rakétaelhárító rakéta rendszer.

152 esetben fordult elő sikertelen kísérlet, ami azt jelenti, hogy a rakéta palesztin területen robbant.

Izraeli oldalon hat halálos áldozatot (két katona és négy civil)  és 240 különböző fokú sérültet tartanak számon.

Palesztin hivatalos forrás 139 halottról számol be, zömükben civilekről. Ugyan ez a forrás a hadműveletek során azt állította, hogy halottainak zöme a terroristák soraiból került ki. Egy másik forrás szerint a likvidált terroristák száma 45, míg a civil áldozatoké 102.

Fentiekkel szemben az izraeli katonai forrás adatai szerint a hadműveletben 177 palesztin vesztette életét, ezek közül 120 terrorista és 57 civil. A   sérültek száma 450.

(Összehasonlításképpen: Az “öntött ólom” akcióban 700 terrorista vesztette életét és nagyjából ugyan ennyi volt a civil áldozat.)

Az izraeli veszteség alacsony száma egyrészt a “vaskupola” rendszernek köszönhető, valamint annak, hogy a bunkerek a civil lakosság védelmét szolgálják és nem rakétatároló funkciót töltenek be, valamint nem a magas rangú vezetők számára vannak fenntartva.

A nyolc napos akció pontos anyagi vonzatát még nem lehet felmérni, amit ezzel kapcsolatban már ma tudni lehet, az a közvetlen katonai költség. Ennek összege 400 millió dollárra tehető. Az ipar – kiesés miatti – közvetlen vesztesége 200 millió shekel.
Ezek nem végleges, becsült adatok.

Mielőtt a helyzet politikai oldalának értékelésére rátérnék, egy alapvető dolgot kell tisztázni. Amikor egy olyan hírrel találkozunk, hogy Izrael és a Hamasz tűzszünetet kötött, akkor az átlag olvasó megállapítja, hogy a két fél egyeztetett és egyezségre jutott.
A dologban ott a tévedés, hogy Izrael nem tárgyal a nemzetközileg is terrorszervezetnek minősített Hamasszal. Izrael most is, mint eddig minden alkalommal, garanciát akar kapni területi és állampolgárai sérthetetlenségére.
A jég megtörni látszik! A világ számottevő közvéleménye Izrael oldalán! Erre több jelből lehet köetkeztetni.

A tűzszünet összetett szó, s mint ilyen Izrael számára a második tag, vagyis a “szünet” döntő fontosságú, ugyanakkor nem rajta múlik.  A szünet tartósságát kizárólag nemzetközi garanciákkal lehet biztosítani, erre nézve Egyiptom vállalta a Szináj fokozott ellenőrzését a fegyver-csempészés megakadályozása érdekében. (Nem egészen 24 órával a tűzszünet életbe lépése után feltartóztattak egy Gázába tartó szállítmányt, mely több mint 100 hosszú hatótávolságú rakétához való robbanófejet tartalmazott.)

A régi háborúkkal, határvillongásokkal ellentétben, a maiak a médiák figyelő szemei előtt zajlanak. A felek azonnal lemérhetik cselekedetük nemzetközi  visszhangját.
Azt kell mondni, hogy Izrael történelmében először fordult elő, hogy a mértékadó médiák izraeli oldalra is küldtek tudósítókat, akikről elmondható, hogy – egy kivételével az objektívitást szem előtt tartva tájékoztattak.

Pár nappal a tűzszünet után már látni lehet, hogy melyik fél mit nyert, illetve mit vesztett az akció során.

Annak ellenére, hogy a Hamasz Gázában győzelmi zászlót lenget és karnevál méretű demonstrációval ünnepli Izrael “térdre kényszerítését”, (és ehhez Abbasz gratulációját is bezsebeli) még arab lapok elemzései arról szólnak, hogy a

– A Hamasz elvesztette fegyver-arzenáljának nagy részét és nem csekély személyi veszteséget szenvedett, valamint megerősíti a Hamasz még az akció során tett megállapítását, amennyiben a halottak zöme a terroristák soraiból került ki. Ugyanez a hírforrás az akció egyértelmű nyertesének az Irán támogatását élvező Aszadot hozza ki, akiről átmenetileg sikerült elvonni a közvélemény figyelmét. Nevezetesen arról, hogy az ominózus nyolc nap alatt a szír hadsereg 817 civillel végzett. Figyelemre méltó az a megjegyzés, miszerint “Izrael a jelen esetben sokkal kíméletesebben bánt az ellenséggel, mint a szír kormány a saját állampolgáraival”.

Ennyit az arab sajtóból, nézzük a realitásokat:

– A Hamasz annyiban tekinthető nyertesnek, hogy a tűzszünet eddig még nem kidolgozott feltételeinek értelmében, dominanciája nőtt a többi gázai terrorszervezettel szemben.
(A hosszú távra szóló feltételek kidolgozása egy bizottság feladata, mely európai és amerikai résztvevőkből áll – amiből, bár Törökország mindenképpen részt kért , nyilvánvaló Izrael ellenéssége miatt kimaradt.)
Nereményként könyvelheti el az egyiptomi határátkelők részleges megnyitását és szintén Egyiptom vonatkozásában a szabadabb személyforgalmat.
Elsődleges izraeli engedmény a palesztin halászhajók szabadabb mozgása a gázai övezet partjainál.

– Izrael a veszteség rovatban könyvelheti el, hogy nem volt módjában egyszer és mindenkorra megoldani a problémát.
Ennek egyik oka, hogy amennyiben megdönti a Hamasz hatalmát, két lehetőség áll előtte. Vagy ismét megszállja a területet, (amit mindenképpen el akar kerülni) vagy valakinek átadja a terület irányítását. Ezt Egyiptom nem vállalja. Másik ok, hogy a Hamasz után csak szélsőségesebb terror csoportokkal kell számolnia.

– Izrael mindenképpen nyereségként könyvelheti el a majdnem teljes nemzetközi támogatást, amit egy szárazföldi akcióval azonnal el is vesztett volna. (Az ország déli részén élő egymilliónyi lakosság csalódottsága érthető, ők a rakéta támadások elsőrendű célpontjai, amitől már 12 éve szenvednek.)
Először fordult elő Izrael történelme során, hogy a terrorizmus elleni harcában garanciákat is kapott.
Ezek közül első helyen kell említeni, hogy Egyiptom garanciát vállalt a fegyvercsempészet megakadályozására, amivel gyakorlatilag a Muzulmán Testvérek vezette Egyiptomtól már most többet kapott, mint a Mubarak rezsimtől.
Izrael – és a világ számára – bebizonyosodott a tovább fejlesztett “vaskupola” rendszer hatékonysága, melyből jelenleg öt üteg van hadrendbe állítva és amelyből 10 darab gyakorlatilag az egész országot lefedi. Jelenleg a világon ez az egyetlen rövid és közép hatótávolságú elhárító rendszer és amiért a vevők már sorban állnak a gyártó cégnél.
Bár a végére hagytam, de az sem elhanyagolható, hogy egyiptomi vezetéssel összeállt egy szunnita koalíció, mely megakadályozhatja a síita Irán hegemónia törekvéseit. (Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy ezzel Egyiptom is nyert, hiszen így számíthat a nyugat támogatására, mely óriási gazdasági problémáinak megoldásában nem elhanyagolható.)

Bármennyire is furcsán hangzik, a jelenlegi tűzszünet tartósságát nem elsősorban a ténylegesen szemben álló felek vérmérséklete garantálja, sokkal inkább a háttérben hatalmi harcot vívó államok politikai törekvései.
Ennek eklatáns példája, hogy az a Törökország, amely még pár napja jelezte részvételi szándékát a konfliktus kezelésében, mára úgy nyilatkozott, hogy minden erővel segíti Iránt a rá zúduló szankciók kijátszásában. De említhetjük Oroszországot is, amely a gázai partok közelébe irányította a Földközi-tenger keleti térségében állomásozó flottiláját, felkészülve a nagyjából 400  főnyi, a gázai sávban tartózkodó orosz állampolgár szükség esetén történő evakuálására. Mindezt három nappal a tűzszünet életbe lépése után, aránytalanul nagy erők mozgatásával. Ugyanis a flottilla egy rakéta cirkálóból, egy járőr hajóból, két rakodó -, egy vontató -és egy tengeri tank hajóból áll.

Végezetül és sportnyelven szólva csak annyit, hogy ez a meccs még nincs lejátszva.
A puding próbája az evés (is).
Most egyértelműen színt kell vallaniuk a fegyverszünet tartósságában érdekelt államoknak. Amennyiben ugyanis a tűzszünet tartósságát nem tudják garantálni – vagyis Gáza terrorszervezeteinek ismételt felfegyverzését  nem tudják megakadályozni – a következményekért egyértelmű a felelősségük.

2012. november 25.

*Goggle 

A PMW honlapjáról:

http://www.palwatch.org/main.aspx?fi=157&doc_id=8024 (A Hamasz telepítési stratégiájából jól látható, hogyan használja apját, anyját, gyerekét… élő pajzsként.) Hozzá kell tenni, hogy mindeközben a “hős” távirányítással lövi ki a rakétát.

http://www.palwatch.org/main.aspx?fi=157&doc_id=8026 (A palesztin morál erősítését szolgáló képek –  a zsidók “ijesztgetése”.

 

Izrael – napi összefoglaló 5.

21 nov

Jól bevált szokásommal –  hogy mielőtt klaviatúrát ragadok, átfutom a nap történéseiről tudósító nemzetközi sajtó írásait – ma sem hagytam fel.
Nem titok, hogy ilyenkor két szempont szerint osztályozom az olvasottakat. A tálalás és a hozzászólások milyensége.
Amikor a híranyag tálalásáról beszélek, természetesen nem ejtek szót a bloger-társadalomról, hiszen a legobjektívebb blog is – hacsak nem szakmai irányultságú – tartalmaz szubjektív elemeket. Ugyanakkor a “hivatásosoktól”, a független hírközlő szervektől elvárható lenne, hogy a maximális objektivitás. Ez már csak azért is elvárható lenne, mert – eltekintve az eseményt személyesen megélőktől – saját olvasótáborukat vezetik félre, ami az internet világában rövid időn belül kiderül és hosszú távon nem használ hitelességüknek.
Abban természetesen nincs semmi kivetnivaló, ha a világ egyik vezető médiája a gázai övezetbe a nyelvet anyanyelvi szinten bíró tudósítót küld, de amikor a BBC rövid időn belül három alkalommal kényszerül elnézést kérni a világhálóra feltett képeinek hazug kommentálásáért, akkor bizony megkérdőjelezhető a függetlensége.

Nos, a napokban látható volt a “szerencsétlen” palesztin, aki éppen társai támogatnak, majd valamivel később, amint saját lábán épen és egészségesen távozik.



a képet egy NolBlog-os bloger bejegyzéséből vettem át, egyszerűen azért, mert volt annyira figyelmes, hogy az időeltérést pirossal bekarikázta.

kepkezelo.com/images/48a5kqh7bgpvqu6jbhlf.jpg

Ma pedig John Donison, szintén a BBC tudósítója kért bocsánatot, amiért egy olyan képet töltött fel az internetre, ami nem Gázában, hanem a múlt hónapban Szíriában történt eseményt tükröz.

És akkor lássuk a mai nap történéseit, amihez vissza kell kanyarodni a tegnaphoz, amikor is reggel egy 18 éves katonánk Joszef Partok és egy civil, Elian el-Nabari, beduin földműves az Eshkol körzetét ért rakétatámadásban életét vesztette.
A tegnapi nap folyamán 150 rakétát lőttek ki izraeli területre – miközben a tárgyaló felek a tűzszünet feltételeiről értekeztek.
A rakétatámadások ma is folytatódtak, ezzel kapcsolatban Beni Gantz vezérkari főnök a következőket nyilatkozta: “A szárazföldi bevonulás még nincs lefújva, a légierő tovább folytatja a veszélyforrások felszámolását.”

A hazánkban tatózkodó washingtoni külügyminiszter, Clinton asszony a tűzszüneti megállapodás három sarkalatos pontjára hívta fel a figyelmet:
1. Tartós tűzszünet,
2. Izrael biztonságának garantálása,
3. A gázai-övezet lakói életfeltételeinek javítása.

Ami nagyon fontos, egyértelműen kijelentette, hogy a Hamasszal nem tárgyal!

Miközben a rakéták, ha számuk ritkult is, továbbra is érkeznek és miközben több ország vezető képviselői a tűzszünetről tárgyalnak, ma már az ilyenkor szokásos “járulékos” történésekkel is szembe kellett néznünk. A hebroni palesztinok egy fiatalokból álló csoportja még “csak” kődobálással nyilvánít véleményt. Ennek során egy személy sérült.

Tel-Aviv központjában délben egy autóbusz belsejébe dobott kézitáska tartalma felrobbant, melynek következtében 21 fő sérült, egyikük állapota súlyos, 3-4 fő állapota közepes súlyosságú.
Szemtanúk állítása szerint a merénylő fellépett az autóbusz lépcsőjére, egy táskát dobott a jármű belsejébe, leugrott és elszaladt. A vizsgálati eredmények szerint a táskában házi készítésű bomba volt, nagyjából 2-3 kilogramm robbanóanyagot tartalmazott.


E sorok írása közben jelentette be az amerikai külügyminiszter asszony és egyiptomi kollégája Kairóban, hogy izraeli idő szerint ma este 9 órától tűzszünet van érvényben.
A többit majd meglátjuk.

Képek forrása: Google

2012. november 21.

 

Izrael – napi összefoglaló 4.

20 nov

Hetedik napjába lépett a “felhőoszlop” hadművelet és miközben ezeket a sorokat írom, minden bizonnyal tető alá kerül a tűzszüneti megállapodás is.
Amint már tegnapi összefoglalómban jeleztem, a ránk zúduló rakétaeső is erre engedett következtetni. És ezt támasztja alá az a tény is, hogy ma a délutáni órákban hazánkba érkezett ENSZ főtitkárt az éjszaka érkező Clinton asszony váltja, aki reggel Ramallah-ban Abu Mázennel folytat megbeszélést, majd onnan Kairóba repül, csakúgy, mint a német külügyminiszter, aki ázsiai útját szakította meg.

Mivel a “menetrend szerinti” rakétatámadások ma is a kora délutáni órákban erősödtek meg, az okozott kárról hiányosak az ismereteim. Tudomásom szerint emberéletet nem követeltek a becsapódások. Rishon le-Cion-ban egy hat emeletes házat ért telitalálat, a lakók közül négyen könnyebb sérülést szenvedtek, életüket a biztonsági szoba mentette meg – az egyetlen helyiség, ami a házból megmaradt.

Negyed háromkor Jeruzsálem körzetében is megszólaltak a szirénák, két rakétát lőttek ki, melyből az egyik ugyan abban az arab faluban robbant, mint szombati elődje. Ezzel kapcsolatban a járási önkormányzat vezetője úgy nyilatkozott, hogy aki akarja, láthatja – egész Izrael a frontvonalban van. Az, hogy a rakéta arab falura esett, nem jelent semmit, hiszen nincs különbség vér és vér között. Éppen ezért az ég világon semmi ok civil célpontokra lőni.

Megjegyzem, a becsapódás mintegy másfél-két kilométerre a betlehemi “Születés templomától” történt. Gondolom ehhez a Vatikánnak is lett volna egy-két szava.

Az alábbi felvételeket csak azért teszem közzé, hogy azok is elgondolkozzanak, akik rendszeresen “csúzlinak” titulálják a Gázából indított rakétákat.


Beer Sheba, november 14.


Beer Sheba, november 14.


Ashdod, november 17.


Askelon, november 18. (biztonsági szoba)


Kyrját Malachi, november 18.


Askelon, november 18.

Képek forrása: http://www.flickr.com/photos/idfonline

Nincs értelme a szót tovább szaporítani, a  tűzszünet valamikor az éjszakai órákban életbe lép, a tárgyaló delegáció pedig az után fogja a továbbiakra nézve a részleteket kidolgozni.
A tűzszünet nevében azonban benne foglaltatik a “szünet”. Kérdés, hogy van-e még a Hamasznak annyi ereje Gázában, hogy a többi terrorszervezettel be tudja tartatni.

2012. november 20.


Izrael – napi összefoglaló 3.

19 nov

A “felhőoszlop” hadművelet hatodik napján – sok éves tapasztalat alapján –  minden jel a közeli tűzszünet életbe lépésére utal.
Eddig minden tűzszünetet nagyarányú rakétázás előzött  meg és ez most sincs másként. A déli óráktól rakéta felhő borítja Izrael egét, ezzel demonstrálva – a belső használatra szóló – erőfölényt, mely Izraelt “térdre kényszerítette”.
Tulajdonképpen már győztek is, hisz minden arab nyelvű “híradás” első helyen hozza, hogy “miután sikeresen lelőtték egy F-16-os gépünket, a nemzetközi repülőteret kénytelenek voltunk bezárni és harci gépeinket is a föld alá menekítettük”! De a győzelem “legbiztosabb” jele, hogy Mashal, a Hamasz politikai szárnyának egyik vezetője bejelentette: Netanjahu tűzszünetet kért!(sic!)

Mielőtt rátérnék a mai események mérlegének megvonására, vessünk egy pillantást Izrael térképére. A héberül nem tudók is könnyen értelmezhetik a Hátország-védelmi Parancsnokság hivatalos térképét, melyről jól látszik, hogy a polgári lakosság védelme nem kizárólag a jelen pillanatban veszélyeztetett körzet lakosainak ad útmutatást. Illetve azt, hogy gyakorlatilag nincs az országnak olyan négyzetmétere, melyet akár északi (Libanon, Szíria) akár a dél-keleti (Gáza)szomszédai ne tudnának rakétáikkal elérni.szomszédai ne tudnának rakétáikkal elérni.

 

  


Frissítés: 2012. november

A jobb oldali sávban látható számok, a különböző körzetek színeivel párosítva adják azt az idő-intervallumot, amely alatt –  a légvédelmi szirénák megszólalásától –  el kell érnie a védett szobát v. bunkert.
Itt jegyzem meg, hogy az oktatási intézmények legfiatalabbjai is minden tanév kezdetkor – még az alef-bettel történő ismerkedés előtt – begyakorolják az osztálytermek fegyelmezett kiürítését. Ugyan ez vonatkozik az óvodás korúakra is. A gyakorlatot év közben többször is ismétlik.

A ma (november 19.) reggeli jelentések még úgy szóltak, hogy Izrael az éjszaka folyamán újabb 80 terrorista bázist semmisített meg a gázai-övzetben. Valamint arról, hogy a rakéta támadások 40%-kal csökkentek, ugyanakkor a találatok pontosabbak lettek.

Mint fentebb említettem, a támadások intenzitása a déli óráktól nagy lendületet vett. Míg a déli órákig az izraeli területre kilőtt rakéták száma 29 volt, e sorok írásakor elérte a 116-ot.  Ashdod, Askelon, Shaar ha-Negev térségében szinte percenként szakítja meg adását a rádió, hogy a figyelmeztető “ceva adom” (piros szín) felszólítás.
A kora délutáni órákban 8  rakétát lőttek ki Askelonra, ebből hatot a kipát ha-barzel “vaskupola” megsemmisített, egy lakóház udvarán robbant, egy pedig egy iskola közvetlen közelében. Az épületkár jelentős. (Tanítás már napok óta nincs, az épület üres volt.)

Arról már az előző részben szóltam, hogy ez a kényszerű katonai akció milyen anyagi terhet ró az országra, de nem említettem, hogy a déli országrész 25.600 kereskedelmi  és szolgáltató egységének 80%-a zárva tart, e miatt a vállalkozók bevétel kiesése napi 100 millió dollár. Ezen vállakozók zöme családi vállalkozást üzemeltet, ők azok akik nem engedhetik meg maguknak a nyitvatartással járó rizikót.

Mindenképpen szólni kell arról, hogy a tegnapi nap folyamán Izraelből 64 teherautónyi élelmiszert és 16 teherautónyi orvosi felszerelést, gyógyszert szállítottak a gázai-övezetbe. Ugyanakkor Gáza felől 26 sérült érkezett, hogy megfelelő kórházi kezelésben részesüljön.
Palesztin jelentések szerint a halottak száma elérte a 90-et, közülük 50 fő polgári személy.

Néhány háttér információ:

– Az izraeli kormány 36 órás ultimátumot adott a palesztin terroristáknak. Amennyiben ezen időn túl rakétatámadás érné Izrael területét, az IDF kiszélesíti katonai hadműveleteit.
Sokak véleménye szerint ez szárazföldi csapatok bevonulását jelenti, magánvéleményem, hogy erre nem kerül sor.

–  Érdekes hír, hogy Peking maximális visszafogottságot vár – értelem szerűen és a hagyományoknak megfelelően Izraeltől.
Ami viszont már a pofátlanság határán is túl van, az Szíriából, Aszad szájából hangzott el: “Szíria elítéli a barbár bűncselekményeket, amit Izrael követ el a gázai-övezetben.”

– A palesztin szervezetek (Hamasz, Fatah, Iszlám Dzsihád) immáron sokadszorra egységet hírdettek, félretéve minden belső ellentétet. (Gondolom, hogy együttes erővel léphessenek fel a “gonosz” ellen. Ha ez esetben is a bevált gyakorlatot követik, az egység előbb hull darabokra, mintsem az érintett felek szállásukra érnének.)

2012. november 19.

%d blogger ezt kedveli: