Az “olajfegyver” vége!?

1945-ben Franklin Roosvelt és Abed El-Aziz szaudi király Egyiptomban, egy amerikai hadihajó fedélzetén találkoztak. A  találkozó hátterében az olaj világpiacának drámai változása állt.
Tudott, hogy erre az időre  Washington a szövetséges haderők üzemanyag ellátásának érdekében szinte a végsőkig kitermelte olajkészleteit. Szaud-Arábia és általában a közel-keleti térség viszont  hosszú távú alternatívát kínált, amire amerikai geológusok már 1944-ben felhívták a kormány figyelmét.  Jelezve, hogy az olajkitermelés a Közel-Keletre fog áthelyeződni.

Amíg 1948-ban a világ olajszükségletének 64%-át az USA termelte ki, 1972-re ez az arány már csak 22% volt.  Ezen időszak alatt a Közel-Kelet olajkitermelése viszont folyamatosan emelkedett, ami nagy mértékben szerepet játszott az USA külpolitikájának alakulásában.
Amerika igyekezett egyensúlyozni Izrael  állam melletti elkötelezettsége és az olajban gazdag arab országok “jóindulata” között.
Amikor 1973-ban, a Jom Kipur-i háború során az USA úgy döntött,hogy légihídon mégis szállít fegyvereket Izraelnek, Fejszál, szaudi király azonnal olajembargót hirdetett.

Ugorjunk egy nagyot és nézzük, hogy  ma a helyzet milyen drámai változás előtt áll.

David Ignotius a Washington Post vezető közel-keleti publicistája nemrég az olajipar egyik belső kereskedelmi jelentéséről számolt be. Ezek szerint 2020-ig az USA – az újonnan feltárt és termelésbe lépő olaj -és gázmezőknek köszönhetően – a világ legnagyobb kitermelőjévé válik. Megelőzve ezzel Szaud-Arábiát és Oroszországot. Ennek következtében 2020-ig az USA olaj -és gázbehozatala a jelenlegi 52%-ról 22%-ra fog csökkenni és ezt a 22%-ot sem a Közel-Keletről fogja beszerezni,  hanem a kanadai Alberta tartományban feltárt kátránymezőkről és az új brazil lelőhelyekről.
Ahhoz, hogy ez realizálódjon, előbb be kell fejezni a kanadai határtól a Mexikói-öbölig terjedő 2700 km-es vezeték építését, ami jelenleg élénk politikai vita tárgya az Egyesült Államokban. A zöldek támogatását élvező (és politikájával nagymértékben azonosuló) Obama elnök ellenzi, a republikánusok támogatják.

Szakmai elemzők úgy vélik, hogy a fent említett mezőknek köszönhetően a nyugati félteke 2030-ra teljesen függetlenítheti magán a közel-keleti olajtól, ugyanakkor Európa továbbra is – nem is  kis mértékben – a közel-keleti olajra fog szorulni csakúgy, mint a távol-keleti országok.

fúrótorony

(származási hely: http://he.wikipedia.org/wiki/%D7%A0%D7%A4%D7%98)

Az olajmonopóliumok átrendeződése Izraelt is érinti, de koránt sem úgy, mint vásárlót.
Izrael 2014-15-re nettó gázexportőrré válik! A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint készletei elegendőek az európai igények kielégítésére. Ez irányban európai részről már történtek tapogatózások, de az út  – technikailag is – még nagyon hosszú.
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az új gázerőművek turbináit Veresegyházán gyártják.

2012. május 28.

Savuot – a hetek ünnepe

A Tóra-adás ünnepe a zsidó naptár szerinti Sziván hónap 5. napján (ה’ סיון) köszönt ránk.

Az ünnep mottója “…titeket pedig vett az Ö-való és kihozott a vaskohóból, Egyiptomból, hogy legyetek Neki örökös népe, amint a mai napon megtörtént…” Mózes V. (D’varim) 4,20

Savuot – Szukkot és Peszach mellett – a zsidó vallás harmadik zarándokünnepe. Önálló helyet foglal el az ünnepek sorában, holott szervesen kapcsolódik az egyiptomi kivonuláshoz, annak mintegy lezárása.
Az ünnepnek több neve is ismert. A “hetek” (seva=hét, savuot=hetek) elnevezés onnan ered, hogy a bibliai időkben Peszach másnapján kezdődött meg az árpa aratása és a következő hét hét alatt minden nap egy ómernyi (űrmérték) árpát, míg az ötvenedik napon – Savuot ünnepén – két, búzalisztből sütött kenyeret mutattak be áldozatként a jeruzsálemi Szentélyben. Ez jelezte a búza aratásának kezdetét. Szintén ekkor mutatták be a mezőgazdasági termények zsengéiből (bikurim) az első áldozatokat. Mezőgazdasági vonatkozását tekintve Savuot az aratóünnepek hangulatát idézi.

“És íme, elhoztam néked Ö-való az első gyümölcsét a földnek, melyet Te adtál nekem” Mózes V. (D’varim) 26,10

Savuotra zsinagógáinkat csakúgy, mint otthonunkat,  virággal díszítjük. Gyerekeink iskolai ünnepség keretében emlékeznek meg a Tóra-adás, a Szináj-hegyi kinyilatkoztatás emléknapjáról, mely az egyiptomi kivonulást követő ötvenedik napon történt.

iskolai ünnepség

Héberül az ünnep – hag matan Tora – (Tóra-adás ünnepe), mely elnevezés arra utal, hogy a Tórát nem elvettük, hanem kaptuk.  Kaptuk, de még nem vettük el, ugyanis elvenni annyit jelent, mint folyamatosan magunkévá tenni a benne foglaltakat, ami ugye a “kapás” pillanatában nem volt minden zsidó számára egyértelmű és nem egyértelmű a mai napig sem.

A zsidóság ezen a napon, a Tóra-adás által vált néppé. Törvényt kapott, olyan törvényt, melynek betartása – mint minden ezt követő törvénynek – kötelező.
A Tóra átvételének pillanata tulajdonképpen egy kettős eskű megpecsételése az Ö-való és a zsidóság között. Az, hogy a  zsidóság a Tóra átvételekor nem érezte át kellőképpen a törvényben foglaltakat, az, hogy a hirtelen rátört szabadság, mely a rabszolgai élettől megszabadította, szabadosságba csapott át, magyarázható azzal, hogy az addigi szolgai lét alatt a szabadság fogalma ismeretlen volt számukra.

A büntetés nem váratott magára, az út, mely a Kánaánba vezetett, nem volt egyenes és negyven évig tartott. Ennyi időre volt szükség ahhoz, hogy a zsidóság valóban néppé váljon, hogy megtanuljon szabadságával úgy élni, hogy közben a törvény tisztelete is élete részévé váljon.

Az ünnepi szokások is erre emlékeztetnek, amikor Savuot éjjelét a Tóra tanulmányozásának szenteljük előadások, csoportos vagy egyéni tanulás formájában. A program összeállításánál nagy gondot helyezünk, hogy a gyerekek részére tartandó előadások olyan időpontban legyenek, amikor még figyelmük nem lankad.
Másnap, a reggeli ima keretében különleges ünnepi dallammal kerül felolvasásra a Tízparancsolat.
Az ünnep külön érdekessége, hogy hagyományosan tejes ételeket fogyasztunk, ezzel is emlékezve arra, hogy a Tóra ugyan úgy táplálja a szellemet, mint a tej a testet.

חג שבועות שמח

2012. május 22.

“Vérvád” muzulmán módra

2000 decemberében, két hónappal a második intifáda kitörése után Mohamed abu Samra, a FATAH hírszerzésének alezredese jelentést írt Jasszer Arafatnak, amely a következő címet viselte: “Cionista terv az Al-Aksza mecset lerombolására, mesterséges földrengés által!”

Al-Aksza mecset

Idézet a jelentésből:
“Amerikai katonai jelentések szerint, 1997-ben az izraeliek egy bizottságot állítottak fel, mely a haifai Technion és a Weizmann Intézet tudósaiból áll. Ez a bizottság tervet dolgozott ki az Al-Aksza mecset lerombolására, mesterségesen keltett földrengés által, amit erős hanghullámokkal és vákuummal érnek el, miközben jégvihart idéznek elő. A legtöbb ez irányú kísérlet már 1999-ben lezajlott a Holt-tenger vizében és a Negev sivatagban. A jelentések szerint az Al-Aksza mecset alapja az izraeli archeológiai kutatások következtében úgy meggyengült, hogy mesterséges földrengés keltésével könnyen romba lehet dönteni.
Várom az utasításokat.”

Arafat a legteljesebb komolysággal reagált a jelentésre és továbbította is kelet-jeruzsálemi személyiségeknek, köztük Feiszal Husszeininek és Ziad abu Zidnak.
(Arafat reagálása teljesen érthető, ha tudjuk, hogy ő is az egyik legfőbb terjesztője volt a “veszélyben az Al-Aksza” legendának.)

A legenda szülőatyja Hadzs el-Husszeini főmufti, Hitler harcostársa volt. Ő kezdte el terjeszteni, hogy a cionista mozgalom a Templomhegyen található mecsetek lerombolására törekszik azért, hogy helyükön felépítse a harmadik Templomot.

Ez a  legenda “legyőzhetetlen” csodafegyverré  vált minden olyan muzulmán és arab személyiség kezében, aki tömegeket akart mozgósítani a “Jeruzsálemért vívandó harchoz”. Napjainkban is ez a legtöbbet és legnagyobb sikerrel használt “fegyver” Irán, a Hezbollah és a Muzulmán Testvérek kezében. Ma a muzulmán világban megcáfolhatatlan tényként fogadják el a vádakat, melyeknek a területen valóban történtekhez az égvilágon semmi közük.

Nézzünk néhányat a legabszurdabb vádakból:
Amikor Izrael helyreállította a “Hurva” zsinagógát, amit a jordánok 1948-ban felrobbantottak, fellármázták az egész muzulmán világot. Tudni kell, hogy a zsinagóga 400 méternyire van a Temlomhegytől és padlószintje 50 méterrel magasabban helyezkedik el, mint a mecsetek padlószintje.
Ugyan ilyen felháborodás tört ki, amikor megnyitották a “Nyugati Fal alagutakat” a Via Dolorosa felől. Ezek az alagutak több száz évvel az Al-Aksza mecset előtt épültek és egyáltalán nem húzódnak a Templomhegy alatt.
Fényképek járták be a muzulmán világot “alagútfúrás a Templomhegy alatt” címmel. És tényleg, a fényképeken tagadhatatlanul  alagútfúrás látható, csak éppen az “Izsák sátra” zsinagóga alatt, a Haggaj utcában, mintegy 60 méterre nyugatra a Temlomhegytől.
Még attól sem riadtak vissza, hogy olyan  rajzokat  keringessenek a muzulmán országokban, melyeken “klasszikus” kinézetű, zordon tekintetű zsidó Al-Aksza alakú fagylaltot nyal, vagy süteményt eszik.

Azon kívül, hogy a muzulmán mecsetek imahelyül szolgálnak, egyéb funkciót is betöltenek. Íme:
A mecsetek érinthetetlenségét még napjainkban is igen gyakran kihasználják terrorcselekmények előkészítésére. Ennek a hagyománynak megteremtője  Hadzs Amin El-Husszeini volt, aki részt vett a britek elleni felkelésben (1936-1939) és a mecsetekben fegyvert valamint lázadókat rejtett el. A britek minden posztjáról elmozdították, de letartóztatni nem tudták, mivel maga is az egyik mecsetben bujkált. Később, egy direkt erre a célra rendezett felfordulás alkalmával az éjszaka leple alatt, női ruhába öltözve leereszkedett a falon és külföldre szökött.

1986 október 15-én kézigránátokat hajítottak a Nyugati Falnál lévő újonc katonák közé. Csodával határos módon “csak” egy halott volt, az egyik katona édesapja.
A mai napig számos olyan merénylőt tartóztatnak le, akik a kihallgatáskor azt vallják, hogy mecsetekben találkoztak a merénylet megtervezésére.

Az uszítás napjainkban sem lankad, sőt egyre képtelenebb dolgokkal  vádolják a zsidóságot.  Az, aki ezt az uszítást új “magaslatokba” emeli, Raad Szalah sejk, az izraeli Iszlám Mozgalom vezetője. Szalah minden helyet és fórumot felhasznál Izrael, a zsidók és a cionizmus elleni uszításra.

Idézet egy pénteki igehirdetésből:
“Micsoda szemtelenség részükről (mármint a zsidók részéről) templomot építeni, amikor a vérünk még a ruhájukon, az ajtójukon, az ételükben és az italukban van…”

Végül egy “klasszikus” ugyanonnan: …”Mi nem vagyunk a gyűlölet népe! Mi nem engedjük meg magunknak, hogy a kenyérbe gyerekek vérét keverjük…”

Szalah sejk azonban ennél sokkal messzebbre tekint. Álma, amiért egyébként intenzíven dolgozik, egy muzulmán világ-kalifátus létrehozása Jeruzsálem központtal. Ez a kalifátus Európa egy részét is magában foglalja, elsősorban azokat a területeket, amelyek a történelem folyamán már voltak muzulmán befolyás alatt!

2012. május 16.