Archívum | február, 2018

Az irániak már a spájzban vannak…

13 feb

Az eredeti, filmbeli szöveget kölcsönvéve, akár azt is írhatnám, hogy “az oroszok már a spájzban vannak”…  és ezzel sem szenvedne csorbát a hitelesség. Izrael szempontjából azonban sokkal inkább döntő fontosságú Irán térségbeli szerepvállalása.

Néhány mondat erejéig arról, hogy mi is történt:

Szombaton (10/02/2018) a szíriai Tadmor melletti iráni támaszpontról felszállt egy pilóta nélküli repülőgép, amelyet az izraeliek műholdon keresztül a felszállás pillanatától figyelemmel kísértek. Ezért történhetett, hogy egy perccel az izraeli légtérbe történt belépése után, egy ott várakozó izraeli harci helikopter lelőtte.

A légtér megsértésére válaszként az izraeli légierő nyolc gépe szíriai és iráni katonai célpontokat támadott.

A szíriai hadsereg 25 (egyes források szerint 30)  légvédelmi rakétát lőtt ki, amelyből egy célba talált. Az pilótáknak sikerült izraeli terület fölött katapultálni, de mindketten megsérültek.

A légierő vizsgálata szerint az eset úgy történhetett, hogy a pilóták nem figyeltek fel az elektronikus vészjelző rendszerre és így nem tudták kikerülni a rakétát, ami a többi gépnek sikerült.

Tudni kell, hogy ezek a szíriai rakéták még a jobblétre szenderült Szovjetunió idejéből származnak, viszonylagosan alacsonyabb sebességgel rendelkeznek. Érdemes azt is megjegyezni, hogy az oroszok korszerű S-300 és S-400- as légvédelmi rendszereket telepítettek Szíriába, melyek kizárólagosan az orosz bázisok környékén találhatók és kezelésüket nem adták át a szíriaiaknak.

Az izraeli légierő a támadások során a szíriai hadsereg légvédelmi rendszerének nagy részét, illetve a hírközlési rendszert teljes egészében megsemmisítette. Ennek következtében a szíriai harci gépek nem tudnak a levegőbe emelkedni.

Most pedig vessünk egy pillantást az egésznek a hátterére:

A közel-keleti sakktáblán számos figura mozog, de jelenleg a központi szerepet Oroszország, Irán és természetesen Izrael játssza. A sakktáblán található figurák még: Törökország, az iszlamista milíciák és a kurdok.

Oroszország már a cári idők óta vágyott egy meleg-tengeri hadi kikötőre,  és ez az álma teljesült, amikor Szíriában létrehozhatta a tartuszi haditengerészeti bázist. Obamának sikerült olyan helyzetbe hoznia Putyint, hogy ez –  ügyesen kihasználva a szituációt – döntő befolyásra tehessen szert Szíriában és általában a Közel-Keleten.

Miután az Iszlám Állam (ISIS) és általában az iszlamista milíciák elleni harcban Putyin nem kívánta orosz katonák életét áldozni, eltűrte az irániak és az Irán által irányított Hezbollah térnyerését, akik közül sok százan estek el a harcokban. Irán azonban, stratégiai céljainak megfelelően, döntő befolyást szeretne elérni,  hogy Szíriában is kiterjessze a síita befolyást.

Kézenfekvő a kérdés, hogy ebben a közel-keleti kötéltáncban kinek mi a stratégiai érdeke?

Oroszország maximális célja megtartani a szíriai és általában a közel-keleti befolyást, minimális célja, megtartani a tartuszi haditengerészeti és a latakiai légi bázist.

Törökország a kurdok befolyását kívánja csökkenteni.

Izrael pedig az irániakat kívánja távol tartani a határaitól.

Izrael ennek érdekében igyekszik jó kapcsolatot ápolni Oroszországgal, aminek keretében Putyin és Netanjahu megállapodtak egy állandóan működő katonai bizottság létrehozásáról, az esetleges nem kívánt összeütközések elkerülése érdekében.

Az izraeli katonai parancsnokságot és a Szíriában állomásozó orosz katonai parancsnokságot “forró drót” köti össze.

Összefoglalva kijelenthetjük, hogy ma, papírforma szerint, az oroszok nélkül nem történhet semmi Szíriában. Ez azonban a valóságban némiképp másképp fest. Nyilvánvaló, hogy az irániak ehhez az akcióhoz nem kérték ki az oroszok beleegyezését, ugyanakkor egyeztettek a szíriaiakkal. Az egyeztetés tényét alátámasztja, hogy ezt a régi szíriai légvédelmi rakéta rendszert harckészülstégbe helyezni hosszabb időt igényel, amiből az következik, hogy a szíriaiak már felkészülten várták az izraeli repülőgépeket.

Az is nyilvánvaló, hogy az irániak belátható időn belül újra fognak próbálkozni, a kérdés csak az, hogy ki, mit fog lépni a naponta változó közel-keleti sakktáblán?

13/02/2018

A világ zsidósága a számok tükrében…

6 feb

Az alábbiakban az izraeli  Diaszpóra Minisztérium statisztikai adatai, közvélemény- kutatási, valamint egyéb vizsgálati eredményei alapján szeretnék képet nyújtani a világ zsidóságáról és a diaszpóra kapcsolatáról Izraellel.

Ehhez, első lépésben tudni kell, milyen létszámú a szétszórattatásban élő zsidó közösség. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy

Oroszországban 186 ezer, Ukrajnában 63 ezer,  Belorussziában 11 ezer, Magyarországon 47 ezer, Törökországban 17 ezer, Svédországban 15 ezer, Franciaországban 465 ezer, Németországban 100 ezer, Hollandiában 29.900. Belgiumban 30 ezer, Nagy- Britanniában 270 ezer, Spanyolországban 30 ezer, Svájcban 19 ezer, Olaszországban 28 ezer, Ausztráliában 112 ezer, Dél- Afrikában 70 ezer, Kanadában 385 ezer, az USA-ban 5.7 millió, Mexikóban 40 ezer, Panamában 10 ezer, Brazíliában 95 ezer, Uruguayiban 17 ezer, Argentínában 181 ezer, Chillében 18 ezer zsidó él.

A közvélemény kutatás során a Diaszpóra Minisztérium arra a kérdésre keresett választ, hogy az izraeli zsidók hogyan látják kapcsolatunkat a diaszpórával. Az eredményt az alábbi kérdésekre adott válaszok százalékos arányban mutatják.

Izrael felelős-e a világ zsidóságának biztonságáért?

A megkérdezettek  79%- a igen-nel válaszoltak.

Izraelnek be kell-e fektetnie az országot elhagyókkal való kapcsolattartásba?

A válasz 34%-ban igen.

Fontos-e a diaszpóra zsidóságának vendégül látása Izraelben?

A válaszadók 65%-a  igen-t mondott.

Tekintetbe kell-e venni a világ zsidóságának véleményét az állam és a vallás kapcsolatának kérdésében?

A válasz 44%-ban igen.

Felelősséggel tartozik-e Izrael a szétszórattatásban élő zsidóság jövőjéért?

A megkérdezettek 80%-a  igen-nel válaszolt.

Kell-e befektetéssel támogatni az izraeli kiküldöttek munkáját?

A válasz 70% -ban igen.

A diaszpóra zsidóságának valamilyen módon képviseletet kell-e kapnia a Kneszetben?

A válaszadók 51%-a szerint igen.

Kell-e anyagilag támogatnia Izraelnek a világ zsidóságát?

A kérdés 73%-ban igen szavazatot kapott.

Mi a fontosabb: a diaszpórába történő anyagi befektetés, vagy új települések (itt hangsúlyozni kell, hogy a település országos kiterjedésben értendő) létrehozása?

A válasz 33% igen.

Tekintetbe kell-e venni a diaszpóra érdekeit kül -és biztonságpolitikai kérdésekben?

A megkérdezettek 49%-a  igen-nel válaszolt.

Ellenzik- e szavazati jog megadását a diaszpórában élőknek?

A válasz 70%-ban igen.

A Diaszpóra Minisztérium ,a 2014-ben elfogadott terv szerint,sok tíz-millió sekelt kívánt áldozni a szétszórattatásban álő zsidósággal történő kapcsolat-tartásra.
A tervet ellenzők azon az állásponton voltak, hogy ezt az összeget inkább a periféria fejlesztésére kellene fordítani.

Ezért a minisztérium független szakértők bevonásával vizsgálatot kezdeményezett, melyben arra kívánt választ kapni, hogy a diaszpóra zsidóságának befektetése milyen hatást gyakorol az izraeli gazdaságra.

A vizsgálat megállapította, hogy – óvatos becslés szerint –  a világ zsidóságának gazdasági tevékenysége Izraelben 58 milliárd sekelre tehető, amely a nemzeti össztermék 6.35%-a. Közelebbről öt gazdasági területet vizsgáltak meg, úgymint: Hi-Tec- ipar, ingatlan befektetés, adományok, turizmus és export.

Az üzleti tevékenység 63%-a a Hi-Tec iparba történik. Második helyen a turizmus áll 16%-kal ( kül -és belföldi turizmust is beleszámítva). Az adományozás a harmadik helyen áll. Érdemes megjegyezni, hogy az adományok 50%-a oktatási és kutatási területekre fordítható. Az ingatlan befektetés 4%-ot, az export pedig 1%-ot képvisel.

06/02/2018