Tag Archives: muszlem

“Új” antiszemiták

21 aug

Nehezen emészthető, hogy az utca emberétől, a világ vezető politikusain át, a különböző ideológiákat képviselő pártkatonákig, az emberi jogokért protestáló szervezeteket is magába foglaló, a zsidó gyökerekkel rendelkező “megmondó” emberekig bezárólag, ha Izrael kerül szóba, agyukra vörös lepel hull és értelem helyett az érzelmeik kerülnek előtérbe.

Gyanítom, hogy ennek oka nem tájékozatlanságból ered, inkább a tömegeknek való megfelelni akarás, annak a tömegnek, melynek gondolkodását pont a fentebb említettek formálták/formálják.

Ez a 22-es csapdája!

Van a tömeg, amely háborog a rossz életkörülmények miatt és van a “hatalom”, mely burkolt, vagy kevésbé burkolt formában elhiteti, hogy ezért a zsidók a felelősek. Régi, bevált patent, minden korban, minden politikai berendezkedés esetén bátran elhőhúzható. Mikor a kisember úgy gondolja, hogy tenni kellene valamit a “mocskos zsidók” ellen és ez utcai atrocitásokban, vallási helyek és temetők rongálásában manifesztálódik – többnyire hallgatás övezi, esetleg látszatintézkedések sorozata.

Azt mégsem mondhatja egyetlen hatalom sem, hogy “emberek, hisz ez nem igaz, hazudtunk, amikor erre hivatkoztunk, ahelyett, hogy saját impotenciánkkal magyaráztuk volna a gazdasági helyzet milyenségét”…

Ez az a pillanat, amikor minden rendszer nagy hasznát veszi a széles körben elismert publicistáknak csakúgy, mint a “futottak még” sajtómunkások széles táborának.

Ma, az internet korában,  amikor a világ eseményei valós időben, több megközelítésben is, szinte élőben követhetők, nehéz elfogadni az agytekervények teljes mellőzését, helyette bőszen bólogatni a valamilyen érdeket – sok esetben csak saját tájékozatlanságát – követő, “megmondó emberek” sulykolta félinformációk halmazát.

Időnként döbbenetes dolgok kerülnek be a köztudatba és a hangsebességnél is gyorsabban találnak “értő” fülekre.

(Nem szándékom kitérni az Izrael és a gázai terrorszervezetek között jelenleg folyó háborúskodás okaira, a terrorszervezet céljára – megtettem ezt az Tűzszünet, vagy amit akartok c. blogbejegyzésemben.)

Olvasom egy francia lány (nem muzulmán) posztját, amely arról szól,  hogy “A három zsidó fiatalt – gazdasági okokból – zsidók ölték meg.”

Szerzője az egyik német TV állomás tudósításából kombinál, mely azt állítja, hogy az izraeli biztonsági szervek eltitkolják az igazságot. Az írás lényege, hogy a gyilkosok – akik természetesen nem palesztinok – szolgáltatták az ürügyet a Cahal gázai akciójához.

Ez a hír rekordsebességgel terjed a hálón és annak ellenére, hogy az elkövetők egyike kézre került, hogy mára a Hamasz is elismerte, az emberrablás és gyilkosság az ő megrendelésükre történt. – Lényegtelen, senkit nem érdekel.

Ez is tökéletes példája annak, hogy amennyiben Izraelt akarjuk vádolni, akár hazudhatunk is.

Egy másik gyöngyszem, a magát “ifjú francia forradalmárok”-nak nevező csoport az interneten keresztül uszít zsidók megtámadására. A felhíváshoz 32 francia zsidó fényképét és lakcímét mellékeli.

Ennyi talán elég is, bár lehetne folytatni a sort a Dávid csillagot viselő norvég hölgy brutális megverésével, azzal, hogy egyes európai országokban a hagyományos zsidó viselet sem ajánlott.

Annak ellenére, hogy ma Európa szerves egység, a keleti és nyugati tömb között, zsidó kérdésben, a határvonal élesen meghúzható.

Erről már korábban kifejtettem álláspontomat úgy Magyarország, mint általában Európa vonatkozásában.

Az írások itt és itt elérhetők.

Úgy érzem, hogy gondolataimat egyik esetben sem kell revideálnom, viszont szükségesnek tartok néhány kiegészítést.

Az első, hogy a volt szocialista tömb országaiban a mai napig a klasszikus antiszemitizmus virágzik, mely egy részről mindenért a zsidókat okolja és olyan patentok mentén kommunikál, amelyért a vészkorszakot megelőző idők antiszemitái is pirulnának. Nem elég, hogy fennen hangoztatja, miszerint Hitler félmunkát végzett és ha rajta múlna az összes zsidót hazaküldené. Haza Izraelbe, mely országnak még a létjogosultságát is megkérdőjelezi.

Teszi ezt úgy, hogy még csak bele sem pirul. Talán, ha belegondolna a szavak puszta értelmébe, (L. cionizmus, cionista rezsim, globális tőke…) a tudatlanságát okkal szégyellhetné.

A nyugat-európai országokban kicsit más a helyzet. Ott az antiszemita/anticionista hangadók elsősorban a  nagyszámú muzulmán bevándorlók köréből kerülnek ki, hozzájuk csapódik a helyi lakosság erre fogékony rétege.

A kétfajta antiszemitizmus/anticionizmus szószólói közösek abban, hogy a forgatókönyvet előre megírták, a részletek nem számítanak. Szinte kikérik maguknak, hogy tényekkel megzavarják egysíku gondokodásukat. Közösek abban is, hogy – ellentétben több arab országgal – a Hamasz nem terrorszervezet és gond nélkül átsiklanak Izrael polgári lakosságának mintegy 14 éve tartó terrorizálása felett. Egységesek abban is, hogy “egy zsidó mindenre képes” és ennek érdekében a legprimitívebb hazugságtól sem riadnak vissza.

Viszont van valami, amiben tökéletesen igazuk van, ami létük mozgatórugója: Európában kizárólag a zsidók egyetemes gyűlölete képes összehozni a muzulmánok, a szélsőjobb és a radikális baloldal közötti koalíciót.

Ennek köszönhető, hogy Európa kormányai átsiklanak az európai utcákon egyre gyakoribb, sokszor erőszakba torkolló történések felett.

Figyelmes szemlélőnek szemet kell szúrjon, hogy a tüntetések jelszava “halál a zsidókra”, “gázba a zsidókkal”… nem Izrael, hanem a helyi zsidó közösség tagjai ellen irányul, csakúgy, mint a fizikai atrocitások.

Ennek ismeretében leszögezhető, hogy  Gáza csak ürügy az antiszemita szellem palackból történő kiengedésére.

Mondom ezt azért, mert nem tapasztalom, hogy Európában tömegtüntetésen ítélnék el Aszadot a 200 ezer halott miatt, vagy ugyan úgy felháborodnának az Iszlám Állam Irakban jól dokumentált tömeggyilkossága miatt, de akár Ukrajna 2000 polgári áldozata miatt is…

Van egy tippem: Az elkövetők egyike sem zsidó!

Ha Európa csak egy percre megállna és elgondolkodna, akkor kénytelen lenne beismerni, hogy Izrael nem a gázai arabok, hanem a radikális iszlám és a terror ellen harcol, hogy Izrael nem a probléma, hanem a megoldás része!


2014. augusztus 21.

Reklámok

Drúzok Izraelben

24 feb

Az iszlám gyökerű vallási közösségnek világszerte mintegy másfél millió tagja van, ebből 120 ezer él Izraelben és közülük 118 ezer izraeli állampolgár.

A 10. században Hamza ibn Ali, perzsa misszionárius által Kairóban alapított vallási közösség az iszlám síita szárnyából alakult. Eredetileg Libanonban éltek, onnan települtek át részben Szíriába, részben Izraelbe.

Mivel az eredetileg fanatikus muszlemek tanításait a kalifátus nemcsak, hogy nem fogadta el, de üldözte is, a drúzok kénytelenek voltak Libanon hegyei közé menekülni és feladni missziós tevékenységüket. Ettől az időtől (1043) szigorúan zárt közösségben élnek, tagjai a vallást nem hagyhatják el, idegen a vallásukat nem veheti fel és számukra tilos a közösségen kívüli házasságkötés.

Egynejűségben élnek, viszont a nőnek is joga van a választáshoz csakúgy, mint az esetleges válás kezdeményezéséhez.

Vallási rendszerük a külvilág számára nem hozzáférhető,  szent irataikat is csak a közösség tagjai tanulmányozhatják.

Mélyen hisznek a lélekvándorlásban, de eltérően a buddhizmustól azt tanítják, hogy a lélek csak emberbe költözhet és a lélekvándorlás csak hétszer ismétlődhet.

Arról, hogy a drúz közösség mennyire érintetlenül őrzi genetikai vonalát, az izraeli genetikai központ felméréséből szerezhettünk tudomást. Húsz izraeli drúz faluban végeztek DNS-vizsgálatot, aminek során 310 család vérmintái alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az átörökítés női ágon történik, az azonos DNS-hordozói minden esetben anya-lány vonalon voltak kimutathatók. Zárt világuk egyik jellemzője, hogy a vizsgálatba bevont  310 családban 208 azonos családnévvel találkoztak.

A drúzoknak soha önálló hazájuk nem volt, a mai napig mindenütt kisebbségben élnek, ugyanakkor hitük azt diktálja, hogy a befogadó országhoz feltétlen hűséggel tartoznak. Ők úgy fogalmaznak, hogy “vérszerződésben” állnak a nekik otthont adó nemzettel.

Izraelben a drúzok teljes jogú állampolgárok, nem egy közülük komoly katonai, politikusi pályán szerzett hírnevet közösségének.  Nem számít kivételes esetnek körükben az egyetemi végzettségű, vagy  magasan kvalifikált szakmával rendelkező  személy sem.  Mivel az izraeli hadseregben katonai szolgálatot teljesítenek, leszerelés után szívesen alkalmazzák őket biztonsági őrként az ország egész területén. Ez azzal is együtt jár, hogy  lakóhelyük nem egyszer igen távol esik szolgálati helyüktől. Állomáshelyükön mindenütt biztosítanak számukra lakhatást, ők pedig úgy oldják meg a “családlátogatást”, hogy az egy hónapra előírt óraszámot összevonva dolgozzák le, majd hazautaznak falujukba.

Ugyanakkor, mint érdekesség megemlíthető,  a Golán-fennsíkon élő drúzok kivétel nélküli lojalitása Szíriához.

A drúzokkal kapcsolatos személyes tapasztalatom, hogy végtelenül vendégszeretőek,  jó társalgók, de ahhoz, hogy valamennyire is betekintést nyerhessünk az életükbe,  hagyni kell mesélni őket, de még véletlenül sem szabad az életvitelükkel kapcsolatos nyílt kérdéseket feltenni. Ha mégis elkövetjük ezt a tapintatlanságot, azonnal hallgatásba burkolódznak.

Közel 20 éves ismeretség kellett ahhoz, hogy legalább felszínes betekintést szerezzek a közösség életéről.

Informátorom nem gyakorolja a vallást, annyit azonban elmondott, ahhoz, hogy valakiből vallási vezető lehessen, nem elég a betöltött 15. életév, az illető nem lehet testi hibás, valamint nem fogyaszthat sem alkoholt sem egyéb drog-készítményt. Nem sújthatja a mindennapi kenyérkeresés kényszere, ami akár csak részben is elvonná figyelmét vallási elkötelezettségétől. Ennek az elkötelezettségnek azonban feltétlen belső késztetésből és nem külső kényszerből kell fakadnia.

 

drúz jellegzetesség a bajusz és a fehér kendővel kombinált fejfedő

európai megjelenésű fiatalok tánca (Wikipedia, Jusmine munkája)

drúz szent hely Nebi Shoaib-ban, benne az alábbi síremlékkel

a síremlék – érdemes megfigyelni a jellegzetesen keleti, “csipkézett” építkezést

drúz cserkészcsapat zarándokol az emlékhelyhez

drúz asszony nem a hagyományos (fekete ruha, fehér kendő) viseletben

drúz falu látképe a Golán-fennsíkon

az izraeli hadseregben elesett drúz katonák emléktáblája

 
2014. február 24.

Képek forrása: Google

Történelem-hamisítás palesztin módra

6 okt

A Palesztinában élő arabok népként való aposztrofálása Arafat nevéhez fűződik. 
(A Palesztinának nevezett földdarab előbb a török birodalom része, majd a brit népszövetségi mandátum része volt.)
Nincs abban semmi kivetni való, ha emberek egy csoportja úgy dönt, hogy népként ismerteti el magát a világ közvéleményével és mint ilyen, saját, önálló állam létrehozására törekszik. Önálló állam alapításának megvannak a nemzetközi kritériumai, ezen kritériumok között azonban a történelem hamisítása nem szerepel.

Az utóbbi hónapokban a palesztin televízióban a nézők az alábbi klippet láthatják:

http://www.palwatch.org/main.aspx?fi=496&fld_id=496&doc_id=6555

Egy képzeletbeli tér közepén, ahol együtt látható a sziklamecset és egy felékesített székesegyház, egy fehérbe öltözött gyönyörű lány (aki az “őspalesztinokat” jelképezi) többszáz galambot etet. Egyszer csak a galambok eltűnnek és a lány egyedül marad.
A háttér változik és végtelen sivatag látszik, ahol a lány egyszer csak egy római katonával találkozik, aki elől elfut. Futás közben elvonul előtte előbb egy keresztes katona, utána egy brit katona, végül egy izraeli katona, aki égő cigarettát hajít felé.
A befejező képsorban megjelenik a “megszabadító” szerepében a Szalah-a-din (Szaladin) modern kiadásban, aki fekete lovára kapja a lány és segít neki feljutni a hegycsúcsra.
A záróképben a lány egyedül áll a hegycsúcson, megszabadulva minden “elnyomójától”.
Az üzenet világos. Az őslakosok a palesztinok és nem a zsidók, akik végül is ugyan úgy el fognak tűnni, mint a rómaiak, a keresztesek és a britek.

A kisfilm nagyon jól összevág azzal,a mit dr. Jusuf al-Zamel a han yunesi főiskola történelem tanszékének vezetője mondott sok évvel ezelőtt: “A régi és a mai zsidók között nincs semmi kapcsolat.”

A palesztinok már egy jó ideje igyekeznek kitörölni a zsidó történelmet és helyére fiktív palesztin történelmet állítani. A Kánaán földjén lakott ősnépeket egyszerűen palesztinokká változtatják. Továbbá meghazudtolják az Egyesült Nemzetek Szervezetét is azt állítva, hogy 1947-ben nem is ajánlott fel államalapítási lehetőséget az itt élő araboknak

http://www.palwatch.org/main.aspx?fi=496&fld_id=496&doc_id=1611

Úgy néz ki, hogy szinte minden eszköz megengedett ebben a képzeletbeli időutazásban, amivel a palesztin lakosságot sikeresen lehet manipulálni. Már ez is elég nagy baj, hiszen az oktatási intézmények tananyagként használják, így már az óvodás korú gyerekbe is belenevelik a zsidók, Izrael elleni gyűlöletet. Ezen felül nem kevesen a “művelt” Európában is inkább hiszik az elmarasztaló mesét, mintsem a történelmi igazságot.

Így lehetséges, hogy Nabil Alqam 4-5 ezer éves palesztin hagyományról beszél, vagy hogy a Palesztin Hatóság legfelsőbb iszlám tanácsa i.e. 7500-ra teszi a palesztin letelepedés dátumát.

http://www.palwatch.org/main.aspx?fi=496&fld_id=496&doc_id=1412

Arafat már küldte a zsidókat Jemenbe, hogy ott keressék a “képzelt” Templomot. De, mi ez ahhoz képest, hogy Jarir al-Kdoh, aki Arafat oktatásügyi tanácsadója volt és dr. Issam Sissalem, a gázai iszlám egyetem történelem tanszékének vezetője azt állítják, hogy az Ószövetség nem más, mint iszlám szöveg.

http://www.palwatch.org/main.aspx?fi=496&fld_id=496&doc_id=1170

Al-Kdoh azt állítja, hogy a Templomot nem a már időközben eltűnt héber törzsek építették, hanem “ősapáink, a kánaáni palesztinok”.

http://www.palwatch.org/main.aspx?fi=496&fld_id=496&doc_id=1169

Még ennél is meglepőbb állítás, hogy zsidók azelőtt soha nem éltek ezen a földön. Azok az országok, ahol a zsidók sok ezer évig élek, megunták a viselkedésüket, kitalálták számukra a cionizmust, hogy így szabaduljanak meg tőlük és egyúttal rátegyék a kezüket a Közel-Kelet természeti kincseire.

Még két példa, 11 év különbséggel.

1998. a Palesztin Hatóság hivatalos lapja: “A különbség Hitler és Balfour között az, hogy amíg az elsőnek nem voltak gyarmatai, hogy a zsidókat oda deportálja, ezért kénytelen volt megsemmisíteni őket. Balfour Palesztinát gyarmattá változtatta, hogy a zsidókat oda küldhesse. Balfour tulajdonképpen Hitler, aki uralkodik a gyarmatokon, Hitler pedig Balfour, gyarmatok nélkül. Mindketten meg akartak szabadulni a zsidóktól, ezért kihasználták a cionista terveket.

11 évvel később Naja Abu Bakr, a palesztin parlament tagja a következőket nyilatkozta a palesztin televízióban: “Európa és elsősorban Britannia, amely megalapította Izraelt… ha mi arabok… palesztinok találkozunk az európaiakkal… azt kell mondanunk nekik: Ti idegen testet ültettetek a palesztin földbe. A zsidók Herzl idejében elfogadhatatlanok voltak az európai társadalmak számára, ezért palesztin földre telepítettétek őket.”

Az egész hazugság-hadjárat fő célpontja minden kétséget kizárólag Jeruzsálem, a Templomhegy és a Sziklamecset. A muszlemok egyfolytában azt állítják, hogy a zsidóknak soha sem volt semmi közük Jeruzsálemhez, a Templom csak a képzeletükben létezett.

A palesztinoknak legnagyobb problémát az archeológiai kutatások nagy számú eredménye okozza, ami bizony a zsidó jelenlétet igazolja. Ezért egyszerűen átlépnek ezen az “aprócska” zavaró tényezőn és maradnak a propagandánál.

Egy újabb gyöngyszem a palesztin televízióból: “Az izraeliek pontosan tudják, hogy a mi gyökereink sokkal mélyebbek ebben a földben, mint az ő hamisított történelmük. Jelenleg újra rajzoljuk térképünket és ha a zsidók eltűnnek – mint egy fejelthető epizód városunk történetében – a Nyugati falnál újraépítjük   a mugrabhi negyedet.” (A mugrabhi  negyed a Nyugati fal tövében állt néhány száz évig és majdnem lehetetlenné tette a zsidók számára, hogy a falhoz jussanak imádkozni. Az isztállókat és a WC-ket – nem véletlenül – a falhoz építették. A házakat a hatnapos háború után lerombolták.)

Idézet az Arab Liga palesztin szekciójának kiadványából: “A zsidók könnyeztek a Nyugati falnál, azt hazudva maguknak és a világnak, hogy ez a – csak képzeletükben létező – Templom maradványa, holott ez a Sziklamecset része.” (A mecset 600-700 méterre van a faltól!)

Amikor New Yorkban elárvereztek 1.2 millió dollárért egy i.e. 66-ból származó pénzérmét, amelyre régi héber betűkkel van írva “a szent Jeruzsálem” , a PFSZ folyóirata úgy írt róla, mint ősi palesztin pénzdarabról, a palesztin kulturális örökség részéről.

Azonban nem csak ezt a pénzdarabot térítették át muzulmán hitre, hanem Mózest és Jézust is.
Részlet a nablusi al-Najah egyetemen elhangzott előadásból: Mózes, aki muzulmán volt, vezette ki izrael muzulmán népét Egyiptomból.” Kánaán földjének az izraeli törzsek által  való elfoglalása úgy szerepel, mint Palesztina első felszabadítása. Az előadó dr. Omar Ja’ara úgy fogalmazott,  hogy mondandóját a muzulmán történelmi hagyományokra alapozta. (A Korán ugyan egy helyen említi “izrael népét”), de sehol sem említi a “palesztin népet”.)

http://www.palwatch.org/main.aspx?fi=496&fld_id=496&doc_id=6717

Nem tudni, vajon a keresztények mit szólnak ahhoz, amit a palesztinok Jézussal csinálnak.

http://www.palwatch.org/main.aspx?fi=505

Idézet az al-Hayat – al-Jadida című palesztin folyóiratból: “Nem szabad elfelejtenünk, hogy Jézus a Messiás, a palesztin Mária fia.” És még egy idézet, ez a PFSZ internetes oldaláról, a nemzetközi nőnap alkalmából: “Legyünk büszkék, hogy a szent asszony az első és a legfontosabb a népek és nemzetek között, Szűz Mária a palesztin népből származik.”
A jeruzsálemi főmufti Muhammad Hussein, Jézust, mint palesztin prófétát említi: “Mi hiszünk Jézusban, mint ahogy hiszünk Mohamed prófétában…”

Néhány évvel ezelőtt, a vallással és történelemmel foglalkozó El-Kudsz (Jeruzsálem) konferencia zárójelentése a következőket tartalmazza:  “A nyugati történetírás feladata újraírni Jeruzsálem és Palesztina történelmét, kritikus és igazságos módon…”

2012. október 6.

“Vérvád” muzulmán módra

16 máj

2000 decemberében, két hónappal a második intifáda kitörése után Mohamed abu Samra, a FATAH hírszerzésének alezredese jelentést írt Jasszer Arafatnak, amely a következő címet viselte: “Cionista terv az Al-Aksza mecset lerombolására, mesterséges földrengés által!”

Al-Aksza mecset

Idézet a jelentésből:
“Amerikai katonai jelentések szerint, 1997-ben az izraeliek egy bizottságot állítottak fel, mely a haifai Technion és a Weizmann Intézet tudósaiból áll. Ez a bizottság tervet dolgozott ki az Al-Aksza mecset lerombolására, mesterségesen keltett földrengés által, amit erős hanghullámokkal és vákuummal érnek el, miközben jégvihart idéznek elő. A legtöbb ez irányú kísérlet már 1999-ben lezajlott a Holt-tenger vizében és a Negev sivatagban. A jelentések szerint az Al-Aksza mecset alapja az izraeli archeológiai kutatások következtében úgy meggyengült, hogy mesterséges földrengés keltésével könnyen romba lehet dönteni.
Várom az utasításokat.”

Arafat a legteljesebb komolysággal reagált a jelentésre és továbbította is kelet-jeruzsálemi személyiségeknek, köztük Feiszal Husszeininek és Ziad abu Zidnak.
(Arafat reagálása teljesen érthető, ha tudjuk, hogy ő is az egyik legfőbb terjesztője volt a “veszélyben az Al-Aksza” legendának.)

A legenda szülőatyja Hadzs el-Husszeini főmufti, Hitler harcostársa volt. Ő kezdte el terjeszteni, hogy a cionista mozgalom a Templomhegyen található mecsetek lerombolására törekszik azért, hogy helyükön felépítse a harmadik Templomot.

Ez a  legenda “legyőzhetetlen” csodafegyverré  vált minden olyan muzulmán és arab személyiség kezében, aki tömegeket akart mozgósítani a “Jeruzsálemért vívandó harchoz”. Napjainkban is ez a legtöbbet és legnagyobb sikerrel használt “fegyver” Irán, a Hezbollah és a Muzulmán Testvérek kezében. Ma a muzulmán világban megcáfolhatatlan tényként fogadják el a vádakat, melyeknek a területen valóban történtekhez az égvilágon semmi közük.

Nézzünk néhányat a legabszurdabb vádakból:
Amikor Izrael helyreállította a “Hurva” zsinagógát, amit a jordánok 1948-ban felrobbantottak, fellármázták az egész muzulmán világot. Tudni kell, hogy a zsinagóga 400 méternyire van a Temlomhegytől és padlószintje 50 méterrel magasabban helyezkedik el, mint a mecsetek padlószintje.
Ugyan ilyen felháborodás tört ki, amikor megnyitották a “Nyugati Fal alagutakat” a Via Dolorosa felől. Ezek az alagutak több száz évvel az Al-Aksza mecset előtt épültek és egyáltalán nem húzódnak a Templomhegy alatt.
Fényképek járták be a muzulmán világot “alagútfúrás a Templomhegy alatt” címmel. És tényleg, a fényképeken tagadhatatlanul  alagútfúrás látható, csak éppen az “Izsák sátra” zsinagóga alatt, a Haggaj utcában, mintegy 60 méterre nyugatra a Temlomhegytől.
Még attól sem riadtak vissza, hogy olyan  rajzokat  keringessenek a muzulmán országokban, melyeken “klasszikus” kinézetű, zordon tekintetű zsidó Al-Aksza alakú fagylaltot nyal, vagy süteményt eszik.

Azon kívül, hogy a muzulmán mecsetek imahelyül szolgálnak, egyéb funkciót is betöltenek. Íme:
A mecsetek érinthetetlenségét még napjainkban is igen gyakran kihasználják terrorcselekmények előkészítésére. Ennek a hagyománynak megteremtője  Hadzs Amin El-Husszeini volt, aki részt vett a britek elleni felkelésben (1936-1939) és a mecsetekben fegyvert valamint lázadókat rejtett el. A britek minden posztjáról elmozdították, de letartóztatni nem tudták, mivel maga is az egyik mecsetben bujkált. Később, egy direkt erre a célra rendezett felfordulás alkalmával az éjszaka leple alatt, női ruhába öltözve leereszkedett a falon és külföldre szökött.

1986 október 15-én kézigránátokat hajítottak a Nyugati Falnál lévő újonc katonák közé. Csodával határos módon “csak” egy halott volt, az egyik katona édesapja.
A mai napig számos olyan merénylőt tartóztatnak le, akik a kihallgatáskor azt vallják, hogy mecsetekben találkoztak a merénylet megtervezésére.

Az uszítás napjainkban sem lankad, sőt egyre képtelenebb dolgokkal  vádolják a zsidóságot.  Az, aki ezt az uszítást új “magaslatokba” emeli, Raad Szalah sejk, az izraeli Iszlám Mozgalom vezetője. Szalah minden helyet és fórumot felhasznál Izrael, a zsidók és a cionizmus elleni uszításra.

Idézet egy pénteki igehirdetésből:
“Micsoda szemtelenség részükről (mármint a zsidók részéről) templomot építeni, amikor a vérünk még a ruhájukon, az ajtójukon, az ételükben és az italukban van…”

Végül egy “klasszikus” ugyanonnan: …”Mi nem vagyunk a gyűlölet népe! Mi nem engedjük meg magunknak, hogy a kenyérbe gyerekek vérét keverjük…”

Szalah sejk azonban ennél sokkal messzebbre tekint. Álma, amiért egyébként intenzíven dolgozik, egy muzulmán világ-kalifátus létrehozása Jeruzsálem központtal. Ez a kalifátus Európa egy részét is magában foglalja, elsősorban azokat a területeket, amelyek a történelem folyamán már voltak muzulmán befolyás alatt!

2012. május 16.

Merre dől a dominó?

21 Júl

Az arab országok népe átlépte a félelem-küszöböt…
A közelmúlt észak-afrikai eseményeit, azok okait és a várható fejleményeket taglalva, többekben felmerült az összeesküvés elmélet, mely szerint alapos a gyanú arra nézve, hogy a felkelés-sorozat egy kívülről szervezett, gondosan előkészített akció eredménye.
Az országonként változó, kiterjedésében és kivitelezésében egyaránt különböző megmozdulások okát én egészen másként látom.

Azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy amennyiben ezek a lázadások egy korábbi időpontban robbannak ki, a technikai fejlettség v. fejletlenség miatt az eseményekről késve, részleteit tekintve pedig elég pontatlan értesülések birtokában, a lezajlott forradalmakba csak az utólagos elemzések nyújtanak betekintést, melyek többnyire már készítőjük politikai elkötelezettségét is tükrözik. Napjaink technikai vívmánya, az internet jóvoltából az események viszont a történés pillanatától nyomon követhetők, amivel koránt sem mondom azt, hogy az így nyert információkat nem lehet saját szájunk íze szerint értékelni, ellenben mondom azt, hogy történelmi, világpolitikai események ismeretében jó megközelítéssel az igazság kihámozható. A felkelés-hullám internetes terjedésében döntő szerepe van a sokat és sokak által emlegetett Al-Dzsazírának, mely nem egy esetben röpít föl olyan “híreket”, melyek ugyan nem történtek meg, de az általa üdvösnek vélt irányba mutatnak. Röviden, manipulál!

Számomra a külső szervezés teóriája azzal dőlt meg, hogy a felkelőknek nincs jövőképük – nincs világos elképzelésük a változtatást illetően, csak azt tudják, mit nem akarnak. Egy feltételezett összeesküvés esetén a felbujtók minden bizonnyal kész recepttel szolgálnak a változással előállt helyzet kezelésére, a “hogyan tovább”-ra . Ez egyik érintett országban sem tapasztalható.

Ami az egyes országokban kialakult pillanatnyi helyzetet illeti elmondható, hogy:

Tunéziában Ben Ali eltávolítását követően szinte semmi nem változott. Az országra nem volt jellemző a Muzulmán Testvérek befolyása, hiszen a lakosság zöme nem gyakorolta vallását. Ugyanakkor nem árt figyelni arra, hogy a Muzulmán Testvérek vezetője – akit Ben Ali száműzött az országból – visszatért. Valószínű, hogy az ő jelenléte kellett ahhoz, hogy a lakosság eddig kényszerűségből elfojtott igénye – a nők hidzsáb (fejkendő) viselése, melyet Ben-Ali tiltott – napvilágra kerüljön, hiszen egyre több nő jelenik meg közterületen fedett fejjel.

A Marokkó-i király televíziós beszédében a parlamenti demokrácia szélesítésére tett intézkedéseket vázolt fel, ami az alkotmányos monarchia irányába mutat.

Egyiptom, Mubarak lemondása után katonai junta kezébe került. A lemondott miniszterelnök helyére ugyan másikat neveztek ki, aki ígéretet tett, hogy egy hónapon belül megfogalmazzák az új alkotmányt, aminek érvénybe lépését népszavazás előzi meg. Az, hogy az új miniszterelnököt a katonai vezetés nevezte ki és hatalmazta fel kormányalakításra, ne tévesszen meg senkit.
Meglepődnék, ha a hadsereg felső tiszti kara önzetlenül, a nép érdekében támogatná ezt a törekvést, ugyanis a gazdasági hatalom egyértelműen az ő kezükben összpontosul. Egész iparágakat ellenőriznek ill. birtokolnak. A gazdasági hatalomért folyó harac nem újkeletű Egyiptomban. Gamal Mubarak (az elnök fia) nevéhez fűződött egy gazdasági elit, mely a hadsereg vetélytársa volt, de Mubarak bukásával majdnem teljesen eltűnt. Kérdés, hogy a tisztikar milyen mértékben tűrné el egy új gazdasági elit létrehozását.
Ami a politikai színteret illeti, Egyiptom egy kiterjedt, tanult és eléggé jól tájékozott réteggel rendelkezik, ugyanakkor hiányzik ezek politikai szerveződése és ami ennél is lényegesebb, semmilyen gazdasági hátterük nincs.
Az egyetlen szervezett politikai erőt a Muzulmán Testvérek képviselik, akik egy elég életképes szociális hálót működtetnek és nem elhanyagolható, hogy a katari emír anyagi támogatását is élvezik. Az 50 évi számüzetés után Katarból nemrég visszatért Yusuf al-Qaradawi – számüzetése önkénes volt, mert Nasszertől Mubarakig egyetlen elnök sem tiltotta meg hazatérését – szélsőséges nézeteiről híres. Az ő elképzelése, hogy Khomeini iráni példáját követve, ő és a Muzulmán Testvérek veszik át a hatalmat. Nem titok, hogy a Muzulmán Testvérek jól kiépített nemzetközi hálózattal rendelkezik, jelen vannak Jordániában és Törökországban is, valamint a Gázát uraló Hamasz is belőlük nőtt ki.
A katonai junta kizárólag a belpolitikai rendezésre összpontosít, arra már kevésbé fordít figyelmet, hogy az országban kialakult helyzet már eddig is több milliárdos veszteséget eredményezett, mivel az idegenforgalom gyakorlatilag megszűnt. Problémás, hogy a gázai határtól a Sínai félsziget közepéig megszűnt az ellenőrzés, a terület a “senki földje” lett, aminek eredményeként szabadon áramlik Gázába úgy a pénz, mint a fegyver.

Líbiában a felkelés egyértelműen polgárháborúhoz vezetett, ami – ismerve a törzsi szervezettséget – nem meglepő. Pillanatnyilag Kadhafi áll nyerésre, sikerült visszafoglalnia a legnagyobb olajvárost, ugyanakkor az ellene – ideiglenesen egységbe tömörült – fellépő törzsek a kifulladás jeleit mutatják.
Azt lehet mondani, hogy az észak-afrikai országok közül a líbiai események érintik leginkább Európát. Egyrészt tudvalevő, hogy Olaszország és Svájc csaknem 100%-ban líbiai olajat vásárol, másrészt innen fenyegeti leginkább az európai államokat a tömeges bevándorlás.
Külső beavatkozás – repülési tilalom formájában – elképzelhető, kérdés, hogy ennek betartását hogyan ellenőrzik. Szárazföldi beavatkozás a valós helyzet áttekinthetetlensége, az egymásnak ellentmondó belső információk ill. azok hiánya miatt kétséges és nem valószínű, hogy Amerika a Szomáliában kapott lecke után ilyenre vállakozna.
Ami a líbiai káoszt csak fokozza az az, hogy az országnak nincs alkotmánya és nincs parlamentje. A törvénykezést, a társadalmi berendezkedést Kadhafi “zöld könyv”-e szabályozza.
A Líbiából érkező hírek szinte percnyi pontossággal követik az eseményeket, ugyanakkor el kell mondani, hogy ezek jó része ellenőrízhetetlen forrásból származik.
A Yediot Ahronot c. újság ott járt újságírójának tapasztalatai szerint nagyon valószínűnek látszik, hogy minden amerikai és európai szankció kilátásba helyezése ellenére is igen nagy esélye van a Kadhafi féle rezsim továbbélésének, ha nem is a egész országra kiterjedően.
A kémiai fegyverek maradékát több terror szervezet is meg akarja kaparintani, aminek érdekében komoly erőfeszítéseket tesz.
Bármi lesz is az eredmény és bármikor is következik ez be, az nyilvánvaló, hogy az olajtermelés megindítására belátható időn belül nem lehet számítani, ami az olaj világpiaci árára nem kis befolyással lesz.

Ami az egész líbiai helyzetet illeti, a hasonlóság Irakhoz, kísérteties. Ott 12 év telt el az első szankciók bevezetése és az USA katonai akciója között, melynek eredménye Szaddam likvidálása lett. Mint tudott, Amerika úgy vonult ki Irakból, hogy teljes káoszt hagyott maga után.

Szíriával kapcsolatban még csak jósolni sem lehet, ugyanis ott a rendszer erősen kézben tartja a szunnita többséget, akiknek szemében az alauita dinasztiából származó Asszad és a katonai vezetés soha nem volt legitim.
Hírszerzési források szerint, amennyiben Szíriát is eléri az elégedetlenségi hullám, úgy Asszad pozíciója is vesélybe kerül. Ennek előszele, hogy a Damaszkusz melletti “Adra” börtönben fogva tartott politikaiak és emberi jogi aktivisták éhségsztrájkba kezdtek, s mint mondják “folytatjuk mindaddig, míg ez a zsarnoki, korrupt rendszer lecserélődik és a lakosság kivívja emberi jogait”.

Jordániában a királynő luxus életvitelét – ami egyébként igaz – ítélik el. Ugyanakkor el kell ismerniük, hogy rendkívül kiterjedt szociális tevékenységet folytat. A királyt azért nem támadják, mert a próféta leszármazottjának tartják, s mint ilyen, sérthetetlen.

Szaud-Arábiában a királyi család a tüntetések tiltásával, azok elfojtásával megpróbál az események előtt járni. Erre utal a nagy összegű gazdasági program meghirdetése, a lakosság életének könnyebbé tételére tett ígéretek.
Az eddigi tünetések főleg az ország keleti részén, a Perzsa öböl partján élő siita kisebbség körében voltak és azt hiszem nem kell paranoiásnak lenni ahhoz, hogy e mögött iráni befolyást keressünk.
Szaudiában az elmúlt hét péntekére a siiták lakta keleti országrészben meghírdetett “harag napján” több újságíró volt, mint tüntető.

Vessünk egy pillantást az öbölmenti országokra is:

Bahrein esetében arra lehetne gondolni, hogy a siita többségű ország elsősorban a szunnita kisebbséget képviselő királyi család hatalmának korlátozására törekszik, de elhangzottak követelések a hatalom teljes átadásáról is.

Ománban reformokat követelnek és korlátozni akarják a szultáni család uralmát. Itt éhséglázadásról nem lehet beszélni, hisz az országban rendkívül magas az életszínvonal, igaz, hogy ez csak az őslakosságra érvényes. A megmozdulások hátterében a 13%-nyi hindu és a szintén 13%-ban fellelhető egyéb arab és fekete-afrikai lakosság áll, akik relatíve tisztességes jövedelmet élveznek, viszont jogaik gyakorlatilag egyáltalán nincsenek.
Ománban 1741-tőlaz Even Szaid – jemeni eredetű – szultáni család uralkodik.

Mindkét országra érvényes, hogy a fő követelés az alkotmányos monarchia irányába mutat, de lehet, hogy ez túlzó következtetés. Azonban iráni befolyással itt is számolni kell.

Jemenben a véres zavargások elsősorban Szanaa-t és Aden-t érintik. Ennek oka, hogy a kormány hatalma eddig sem terjedt messze túl a nagyvárosok határain, az országot különböző iszlamista csoportok uralják.
A rendszer továbbra is erős kézzel lép fel a tüntetőkkel szemben, ugyanakkor az elnök széles körű reformokat hirdet, aminek lényege, hogy az elnöki köztársaságot parlamenti köztársaság váltja fel. Új alkotmány készül, melyet népszavazás elé visznek.

A végére hagytam az iráni rezsimmel kapcsolatos meglátásaimat. Mint tudott, Iránban eddig is véres leszámolás követett minden ellenzéki megmozdulást, de éppen ennyire tudott az is, hogy a külső ellenséggel szemben a perzsák mindig is összefogtak.
Nem mai keletű és semmiféle összefüggésben nincs az arab világban zajló felkelésekkel az a tény, hogy úgy a kormány, mint az ellenzék szemében az USA a fő ellenség. Ennek elsődleges, de csak egyik oka, hogy a sah idejében Amerika erős befolyással volt az országra
Az iráni kormány nem titkolja azon szándékát, hogy a térségben meghatározó szerepet töltsön be és a felkeléseket úgy értékeli, hogy azok az ő malmára hajtják a vizet. Ebben csak annyiban van igaza, hogy az USA által eddig támogatott arab országok diktátorai egymás után kényszerülnek távozni a hatalomból és a tulajdonképpeni “nehéz falat” Líbia, ahol egy külső beavatkozás utáni rendteremtéssel az utolsó akadály is elhárul az iráni befolyás érvényesítése elől. Ebben azonban Irán téved. Ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy az érintett országokban végbemennek a remélt demokratikus átalakulások, de amennyiben igen, Iránnak akkor is számolnia kell azzal az ellenszenvvel, amivel az arab országok többsége az iráni diktatúrát kezeli. Számukra éppen annyira veszélyes az iráni fegyverkezés, mint pl. Izrael számára, de mondhatnám azt is, hogy az egész világ számára. Az iráni vezetés jelszava: “aki nincs velünk, az ellenünk”(!) nem valószínű, hogy széles körű támogatottságot élvezne az amúgy is hagyományos arab-perzsa ellentét ismeretében.

Meggyzőződésem, hogy egy forradalom kirobbantásához elsősorban belső gazdasági-politikai elégedetlenségre, egy mindig meglévő kisebb-nagyobb befolyással bíró ellenzéki csoportra van szükség, amit az adott esetben nagymértékben “támogat” az internet útján fénysebességgel terjedő információk tömege. Ebből következik, hogy ami az egyik országban jogos éhség-lázadásnak indult, máshol a jobb életminőség elérése érdekében folytatódott. Mint fentebb vázoltam, vannak a sorba szorosan nem beilleszthető országok, ott azonban a kisebbségben élők jogainak kiterjesztése tekinthető indoknak.

Természetesen még ma sem egyértelmű, hogy a mérleg nyelve merre billen, megjósolhatatlan, hogy lesz-e valódi demokratikus átalakulás, vagy a kemény kezű diktátorokat egy “puha” diktatúra követi?
Egy biztos. A félelem-küszöböt, mely egyik helyen magasabb, máshol alacsonyabb volt, a nép átlépte, de ahogy minden országban másként zajlottak az események, úgy feltehetően ezek eredménye is más és más lesz.
Amíg az eseményeket követjük, nem árt figyelni a fundamentalista iszlám vallási csoportok, elsősorban a Muzulmán Testvérek lassú, de annál biztosabb előretörése, amire – mint a tunéziai példa is mutatja – az arab világban igény mutatkozik. Márpedig a fundamentalista, a Koránon alapuló vallási vezetés és a demokrácia nem édestestvérek.

Ezen bejegyzés – valószinűleg a térséggel kapcsolatban nem az utolsó – záró mondataként csak annyit jegyeznék meg, hogy azokban az országokban, ahol relatíve nyugalom uralkodik, ott is mindennaposak a szembenálló csoportok közötti gyilkos merényletek – ezek általában egy-két emberéletet, pár sebesültet követelnek, s mint ilyen, jeletőségük “elhanyagolható”(?). Talán ennek tudható be, hogy a tömegtájékoztatásban sem kapnak helyet.

2011. márc. 13.

%d blogger ezt kedveli: