Tag Archives: Libanon

A helyzet változatlan…

19 okt

Izrael  biztonsági kabinet ülésen arra az álláspontra jutott, hogy korábbi tapasztalatait, illetve korábbi döntéseit is figyelembe véve, nem folytat kormányszintű tárgyalásokat a Palesztin Hatóság és a Hamasz által, a felek aláírásával megpecsételt, egységkormánnyal.

Az indok: a Mahmud Abbasz fémjelezte Palesztin Felszabadítási Szervezet arra a terrorszervezetre (Hamasz) támaszkodik, mely folyamatosan Izrael eltörlésére uszít.

A kabinet döntése értelmében – ahhoz, hogy a tárgyalások megkezdődjenek – a következőket kell a tárgyalópartnernek teljesítenie:

Hamasznak el kell ismernie Izraelt és be kell szüntetnie a terror- cselekményeket.

A Palesztin Hatóság  felelőssége:

        1.  a Hamasz lefegyverzése,

        2.  az elrabolt katonák szervmaradványainak vissza szolgáltatása, valamint a két civil szabadon engedése,

         3.  teljes körű biztonsági ellenőrzés az átkelőknél és csomópontoknál (Gáza területét is beleértve) a csempészés

            megakadályozására,

          4.  a Hamasz infrastruktúrájának folyamatos felszámolása Júda-Somron térségében,

          5.  a Hamasz leválasztása Irántól,

         6.  a tőkeáramlás és a humanitárius szállítmányok Gáza övezetbe juttatása kizárólag a Palesztin Hatóságon keresztül.

Mielőtt részletesebben is kifejteném véleményemet az újra indítandó “béketárgyalás”-sal kapcsolatban, emlékeztetném az olvasót az arab tömbön belüli hirtelen “megbékélés” hátterére.

 A Palesztin Hatóság díjhátraléka -2017. február 14-ei  közlés szerint – (melynek jelentős része a Gáza övezet áramfogyasztásából származik) az izraeli áramszolgáltató felé elérte a 2.2 milliárd sekelt. Ezen összeg kamata 290 millió sekel, melyből Izrael 160 millió sekelt jóváír. Így –  mint azt az áramszolgáltató jelezte, három éves tárgyalás-sorozat lezárásaként  – olyan megállapodás született, hogy az összeg egy része azonnali behajtásra kerül, míg a fennmaradó részre 48 hónapos részletfizetést engedélyeznek.

Nagyjából ezzel a dötéssel egy időben határozott úgy a Palesztin Hatóság, hogy a továbbiakban nem hajlandó a Gáza övezet áramfogyasztását finanszírozni, illetve a többnyire általuk igénybe vett szolgáltatások (elsősorban egészségügyi ellátás) ellentételezését is felfüggeszti.

Ebben a helyzetben került sor a napokban aláírásra is került szerződés értelmében az arab táboron belüli “megbékélésre”, vagyis egységkormány megalakítására.

Megjegyzendő, hogy legutóbb, 2010-ben, hasonló okok – vagyis a Hamasz kassza teljes kiürülése – kapcsán jött létre egységkormány, melyről itt  olvashatunk.

Az elmúlt évek, évtizedek “béketárgyalásai” arról szóltak, hogy az az első lépések feltételéül milyen követeléseket támaszt az arab fél. Ezek az írások a blogom “kategóriák” címszó alatt vissza kereshetőek.

A modern Izrael történetében első esetben tapasztalhatjuk azt, hogy a tárgyalások újra indítását Izrael köti feltételekhez, de mielőtt ezért megköveznénk, nézzünk szét az egységkormány háza táján.

A történések megértéséhez talán érdemes áttekinteni a PFSZ történetét. A Palesztin Felszabadítási szervezet egyiptomi segítséggel alakult, mint a palesztin ellenállási szervezet ernyőszervezete, kairói központtal. Első elnöke Ahmed Sukeiri egyiptomi politikus volt.

A PFSZ-en kívül még számos, nem túl jelentős palesztin szervezet létezett, közülük egy, az Arafat vezett e Fatah. Arafat egy idő után csatlakozott a PFSZ-hez és viszonylag rövid idő alatt sikerült ellenőrzése alá vonni azt. Ennek következtében a PFSZ-nek el kellett hagynia Kairót (a következő állomások: Jordánia, Libanon és Tunézia voltak).

Nagy valószínűség szerint Khaled Mashal, aki 1966-2017 között (lemondásáig) a Hamasz Politikai Szárnyának vezetője volt, ugyan ezt az utat szándékozik járni.

Mert azt egy percig se gondolja senki, hogy a Hamasz feladja vezető pozícióját.  Ahogy a 2006-os választások után is véres erőszakkal ragadta magához Gázában a hatalmat, (azt persze nehéz elhinni, hogy a történésben érintett Fatah vezetők ezt csak úgy elfelejtették) úgy minden esély megvan arra, hogy Mahmud Abbasz helyét szándékozik elfoglalni.  Khaled Mashal szándéka annál is inkább valószínű, mert Abbasz 2006 óta nem írt ki új választásokat, így a mandátuma már rég érvényét veszítette.  Ezzel kapcsolatban a Hamasz vezérkara minden alkalmat (minden közeledést Izrael és a Palesztin Hatóság között) megragad arra, hogy tudatosítsa: Mahmud Abbasz bármit is mond, azt magánemberként mondja és nem a nép nevében.

Izrael érdeklődve, de elég pesszimistán tekint Abbasz novemberre tervezett gázai útja elé, melynek célja a tényleges hatalomátvétel nyélbe ütése, amelyre az aláírt egyezmény értelmében ez év december elsejével kerülne sor.

Visszatérve az izraeli ultimátumra, azt már majdnem biztosra lehet venni, hogy Izraelt, mint zsidó államot a Hamasz nem ismeri el, de – minden, a külvilágnak szóló tájékoztatással ellentétben – a PFSZ alapító leveléből sem törölték ezt a passzust. Mahmud Abbasznak pedig – éppen  ingatag helyzete miatt – nincs ereje, hogy az ultimátum többi pontját megfelelően kezelni tudja.

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az egységkormány Egyiptom bábáskodásával született, de az sem elhanyagolható, hogy ezzel mi lehet a felek célja.

Nyilvánvaló, hogy Mahmud Abbasz legitimitásának megerősödését reméli, mint ahogy az is, hogy a Hamasz a kasszát akarja feltölteni.

Egyiptom érdeke pedig azt remélheti, hogy ezzel megszakíthatja a kapcsolatot a Hamasz és a Szináj félszigeti  terror-szervezetek között.

A legutóbbi arab-arab egymásra borulásnak háború lett a vége…

A kérdések kérdése jelen pillanatban az, hogy Trump elnök, elődje útján járva,  tárgyalóasztalhoz kényszeríti-e Izraelt az illegitim “békepartnerrel”, vagy átlát a szitán és tudomásul veszi, hogy az egységkormány addig él, amíg a Palesztin Hatóság kifizeti Gáza tartozását és némiképp feltölti  kasszájukat.

Akár így, akár úgy, a Gázából indított rakéták Izraelt veszik célba.

19/10/2017

Reklámok

Az “arab tavasz” további hozadéka

17 Júl

Hét hónapja tart az észak-afrikai országokban fellángolt, “arab tavasz” néven elhíresült felkelés sorozat, melynek még koránt sincs vége. Jelen pillanatban még azt is nehéz felmérni, hogy milyen következményekkel kell számolnunk, hogyan és milyen hosszú távú stratégiai lépésekre kényszerül Izrael annak érdekében, hogy  határait és lakossága biztonságát szavatolni tudja.
Nem nehéz azonban észrevenni, hogy már az elmúlt fél év is változást hozott az izraeli biztonsági és államközi viszonyokban. Mint ahogy azt sem, hogy a felkelés haszonélvezői égyértelműen a Hamasz és az Iszlám Dzsihád.

Elmondhatjuk, hogy  Délen győzött a Hamasz és a közvetlen iráni utasításokat követő  Iszlám Dzsihád, az északi részen tovább erősödött a Hezbollah. Irán pedig élen jár felfegyverzésükben, de ami még ennél is fontosabb, hogy  nevezett  terrorszervezetek legfőbb ideológiai támasza.

Minden jel arra utal, hogy a Muszlem Testvériség, kihasználva az Egyiptomban uralkodó kaotikus állapotokat, egyértelműen a Hamasz és az Iszlám Dzsihád malmára hajtja a vizet.  A helyzetet kevéssé befolyásolja,  hogy –  tartva az amerikai segély blokkolásától – a jelenlegi kormány igyekszik megakadályozni a csempész alagutak használatát.
Ma ahhoz, hogy a gázai övezetbe fegyvereket, robbanó tölteteket juttassanak, már alig van szükség az egyiptomi területről nyíló csempész alagutak használatára, a muníció szabadon áramlik a Szinájon élő, mintegy 300.000, 4-5 beduin törzshöz tartozó, eddig is főfoglalkozású csempészbanda segítségével.
Ennek köszönhetően a gázai terroristák kezében lévő rakéták és egyéb robbanófejek száma a tavalyi évhez viszonyítva eddig megduplázódott, de ehhez hozzávéve a Szinájon, a beduinok által kialakított  bunkerekben tárolt és szállításra váró robbanótöltetek mennyiségét, nyugodtan lehet állítani, hogy fél év alatt a muníció a háromszorosára nőtt, mára a birokukban lévő mintegy 10.000 különféle rakéták száma elérte a Hezbollah álal a II. libanoni háború idején uralt robbanótöletek számát.
A rakétákon és robbanótölteteken kívül nagy mennyiségű légvédelmi fegyver , vállról indítható rakéta és különböző könnyű fegyver került részben a Hamasz, részben az Iszlám Dzsihád  birtokába.

Szakértők ugyan azt állítják, hogy ezek a  rakétafejek viszonylag kis hatótávolságúak – alig néhány kg-nyi töltettel.
Ehhez azért nem árt hozzáadni a különféle Kasszamokat, a több ezerre tehető Graad rakétákat, melyeknek hatótávolsága viszont  22-40 km (ez utóbbi már Kiriát Gát és Beer Sheva körzetét is veszélyezteti). Ezen túlmenően rendelkezésükre állnak az iráni fejlesztésű “fajr-3” és “fajr-5” elnevezésű rakéták. Hatótávolságuk: 65 km.

De nem csak a Dél, nem csak a Hamasz és az Iszlám Dzsihád  erősödik, a Hezbollah is ugrásra kész!

A szíriai felkelés szerves részét képezte, hogy az ellenzék kifosztott két nagy katonai raktárat. Mivel  Irán csakúgy, mint a Hezbollah tart Assad bukásától, az eddig Szíriában tárolt, de a Hezbollah tulajdonát képező fegyereket átszállította libanoni területre. (A Hezbollah azért tárolta fegyverei egy részét Szíriában, mert úgy gondolta, hogy ott kevésbé vannak kitéve izraeli támadásnak.)
Információs források nehéz rakétákról, Scud-D modellt képviselő, 700 km-es s tonnányi robbanófejjel ellátott rakétákról beszélnek. Ez egészíti ki a tavalyi modelleket, a több tucat M-600-asokat, valamitnaz iráni fejlesztésű “FATAH-100”-asokat. (Arra nézve pillanatnyilag nincs megbízható információ, hogy a Scud rakétákhoz érkeztek-e kilövő állványok és ha igen, akkor azok mobil vagy fix kivitelezésűek-e?)

A fegyverszállítók között első helyen Irán áll, ami azt jelenti, hogy egy összehangolt támadás estén egész Izrael lakossága kerül veszélybe, beleértve a légi és szárazföldi katonai bázisokat is.

Az persze halandó ember számára elég érthetetlen, hogy Izrael nem tett semmit a Hezbollah ilyen mértékű felfegyverzése ellen. Erre egyetlen magyarázat a nyilt konfrontáció elkerülése lehet.

Mivel a Hezbollah lehetségesnek tartja, hogy a szíriai események kapcsán bedugul az iráni fegyverszállítás, minden segítséget megad a szíriai vezetésnek. Ugyanakkor Irán megpróbálja elvonni a figyelmet a szíriai zavargásokról azzal, hogy magára vállalja a  szíriai-libanoni határon a palesztin tüntetések szervezését, koordinálását. (Megjegyzendő, hogy Irán a felére csökkentette a Hezbollah anyagi támogatását, így az eddigi 1 milliárd dollár helyett az idén “csak” 500 millióval számolhatnak. Ez a csökkentés az Iránt sújtó gazdasági szaknkciók másodlagos hatása.)

Fentiekben elmondottak természetesen lehetnének Szíria, Libanon, Egyiptom és Irán belső ügyei, csakhogy még külön-külön elemezve is, közvetlen hatással bírnak Izrael biztonságára.

%d blogger ezt kedveli: