“A világot nem a gonosz fogja elpusztítani, hanem azok, akik végignézik a gonoszságokat és nem csinálnak semmit.” (Albert Einstein)
Keresve sem találhattam volna lényegre tapintóbb mottót.
Tulajdonképpen innen már más dolgom nincs is, mint felsorolni csak a közelmúlt nagyobb terror-támadásait és az értő olvasóra bízni annak eldöntését, hogy igaz-e ma is – mint ahogy azt a ‘90-es évek vége felé Európában megfogalmazták – “a terror a gyengék egyetlen fegyvere a erősek ellen”!?
Úgy gondolom, hogy ha akkor nem is, mára bőven megérett az idő ezen álláspont revideálására és az igazság egyértelmű kimondására: Nem vettük észre, hogy a ház falán megjelent a jel!
1998. augusztus 7-én délelőtt 10:40-kor óriási robbanás rázta meg a Nairobi USA nagykövetség épületét és majdnem ugyan ebben az időben Dar-es Saalam-ban, szintén az USA nagykövetsége előtt történt robbanás. A cselekmény Nairobiban 275 halálos áldozatot és 5000 sérültet követelt.
Ezzel az akcióval vette kezdetét az Al-Kaida háborúja a nyugat, elsősorban az USA ellen. És ezt az akciót minősítették Európa egyetemein, írásos publikációkban a “gyengék fegyverének”.Sajnálatos, hogy arról az apróságról nem vettek tudomást, – ami a terror lényege – hogy az áldozatok elsöprő többsége ártatlan polgári személy volt.
Európának vakfoltjára esett Bin Laden 1988 februárjában Afganisztánban elhangzott bejelentése, mely felhívta figyelmet az iszlám egységfront létrejöttére, a szent háborúra zsidók és keresztények ellen.
Nagy hiba volt nem észrevenni, hogy a nemzetközi dzsihád egy-két év elteltével Londonban, (ahol ma minden hetedik lakos muzulmán) Madridban és Tolousban is működésbe lépett. Majd eljött 2001. szeptember 11. New York…
és rá hét évre Egyesült Államok elnöki székét elfoglalta Barack Obama.
Obama elnök gyökeres változást hozott az amerikai politikai felfogásban. A megelőlegezett Nobel békedíjjal zsebében először is kivonta az amerikai csapatokat Irakból és 2014-ben ugyan ezt szándékozik tenni Afganisztán esetében is. Híres kairói beszédében megbékélést hirdetett az iszlám világgal, ami végül is nagyobb káoszt eredményezett, mint amilyen addig is volt. A kudarc következtében külpolitikai hangsúlyt áthelyeződött. Közel-Kelet aut, Ázsia és Óceánia in.
Minderről azonban az iszlám terror nem vesz tudomást és Obama idilli elképzelésébe – mintegy tíz évnyi viszonylagos szünet után – szó szerint is “berobbant” a közelmúlt három nagy terror támadása.
A kenyai Nairobiban a szomáliai Al-Sahab terror szervezet támadása a West-gate bevásárlóközpontban, ahol a hidegvérrel lődözték le az emberek tucatjait, de előtte felszólították a muzulmán vásárlókat a helyszín haladéktalan elhagyására.
2013. – ismét Nairobi
(Megjegyzem, hogy Louis Branson az U.S. Todayben felszólította Obamát, hogy már csak apja kenyai származása okán is, nyilvánosan fejezze ki szolidarítását a kenyai merénylettel kapcsolatban. Emlékeztetett ara, hogy a new-yorki merénylet másnapján a Le Mond a következő szalagcímmel jelent meg: “Mindannyian amerikaiak vagyunk.”)
A másik merényletre szintén Afrikában, Nigériában került sor, ahol a Boko Haram szélsőséges iszlám szervezet két támadást hajtott végre keresztények ellen. A támadásoknak legalább 160 halálos áldozata volt.
Ezzel szinte egy időben Pakisztánban öngyilkos merénylő robbantotta fel magát egy keresztény templom beráratában. Az akció 60 halálos áldozatot követelt.
Mint már említettem, az újabb terror hullám mintegy tíz évnyi viszonylagos csend után következett be. Ez a csend a terror elleni nemzetközi összefogásnak köszönhető, melyben olyan államok is együttműködnek, melyeknek nincs egymással diplomáciai kapcsolatuk.
A modern terror nagyon komoly problémát jelent azon országoknak, ahol jelen van és bármennyire is nagy eredményként könyvelheti el az USA Oszama Bin Laden likvidálását, a gyakorlat azt mutatja, hogy az Al-Kaida tovább él, terror támadásait képes továbbra is megszervezni, végrehajtani.
Ez annak tudható be, hogy tevékenységüket nagyrészt köztörvényes bűncselekményekből finanszírozzák. Az Al-Sahab például Kelet-Afrikát, az AQMI Nyugat-Afrikát “látja el” cigarettával és alkohollal. (Az iszlám vallás tiltja az alkohol fogyasztást!) Szomália partjai mentén pedig a tengeri kalózkodás növeli a bevételeket.
AQMI terror szervezet működési területe
De ezeken kívül más bevételi forrásaik is vannak. Elsősorban a nyugati országokban élő muzulmánok körében az önkéntes és kevésbé önkéntes adományok gyűjtéséből, de tudott, hogy Szaud-Arábia és Katar is jelentős összegekkel támogat különféle terrorista szervezeteket. Szaud-Arábia esetében a belső nyugalom megvásárlásáról van szó, Katar részéről azonban ideológiai jellegű a támogatás. A nemrég leváltott emír ily módon is támogatni kívánta az iszlám világméretű térnyerését. A helyére került fia álláspontja még nem ismert.
További aggodalomra ad okot az iszlám térnyerése a nyugati országokban, ahol a polgárok nagy számban térnek át muzulmán hitre és érdemes figyelni arra, hogy a terror-szervezetek soraiban ma már megtalálhatók az amerikai, a finn, a kanadai “harcosok” is.
Szó nincs arról, hogy az iszlám terror térdre kényszeríthetné a nyugatot, de a mindennapokat bárhol a világon megnehezítheti. Gondoljunk csak arra, hogy ma egy bevásárló központba, de akár egy gyógyszertárba is legalább olyan nehéz bejutni, mint egy repülőtérre. Igaz, hogy a terror cselekményeknek elsősorban a polgári lakosság a célpontja, de figyelembe kell venni azt is, hogy az ilyen akciók nagyban sértik az állam biztonságát és negatív hatással vannak a gazdaságra is. (Kenya, mint turista paradicsom, már az 1998-as merényletet is megszenvedte, nyilván a mostaninak is lesznek következményei.)
Szomália és Mali esete pedig jól példázza, hogy a terror képes országokat is felbomlasztani, az atomfegyverrel rendelkező Pakisztán pedig a “legjobb” úton halad ez irányba.
2013. október 27.
Képek forrása: Google