Tisa b’Áv, vagyis Áv hó 9.

19 júl

A zsidóság történetében talán nincs is olyan ünnep, emléknap, mely ne kötődne  valamilyen más eseményhez.

Nincs ez másként az Áv hó 9-ei gyásznappal sem, melyet okkal-joggal nevezhetünk nemzeti gyásznapnak.

Az emlék és egyben böjtnapot megelőzi a “három gyászhét”, mely Támuz hónap 17-tel veszi kezdetét.

  • Ezen a napon töri össze Mózes a kőtáblákat, mivel a nép a bálványimádás bűnébe esett (aranyborjú),
  • Az ostromlott első Szentélyben megszűnt az áldozati bárány felmutatása,
  • Jeremiás könyvében (52,7) olvashatjuk a következőt: “Rést ütöttek a városfalon “, vagyis a pusztulás megkezdődött. – Az első Szentély korában ez Támuz 9-én, a második Szentély idejében Támuz 17-én.
  • Ezen a napon égettette el a Tórát Antiochus szír-görög király, akinek meggyőződése volt, hogy a szellemi életétől megfosztott nép könnyen elnyomható.
  • A második Szentély megszentségtelenítése, bálvány felállítása a Szentélyben is ezen a napon történt.

A három gyászhétnek megvannak a rabbinikus szabályai. Ebben az időszakban nem kezdünk semmi újba (nem  építkezünk, nem vásárolunk új holmit, a férfiak nem borotválkoznak, nem nyírnak hajat, körmöt, (nők esetében is csak az arcon lévő fölsleges szőrszál eltávolítása engedélyezett)  nem tartunk esküvőt és kerüljük a zenés helyeket). Vannak közösségek, ahol ebben a három hétben (Szombat kivételével) csak tejes ételeket fogyasztanak.

A Tisa b’Ávot közvetlenül megelőző héten a fentieket még a kevésbé vallásos közösségek is magukévá teszik.

A böjt bejövetelekor (erev tisa b’Áv) az egyébként gyász esetén szokásosakat követjük: Nem húzunk bőrből készült lábbelit, az ékszereinket is letesszük, minden kozmetikai kelléket mellőzünk… és utcán a jó ismerősök sem köszöntik egymást. A zsinagógában és otthon is  földön ülve mondjuk a zsoltárokat…

Áv hó 9. különleges nap a zsidóság történetében, mert mint az alábbi felsorolásból látható, ehhez a naphoz nem csak a bibliai időkben kötődtek népünket érintő katasztrófák:

  • Ezen a napon vette kezdetét a sivatagi vándorlás (B’midbar, Mózes IV. -14,1)
  • Első Szentély pusztulása (i.e. 586) babilóniai fogság kezdete
  • Második Szentély pusztulása (70-ben) Titusz római császár által
  • 1290-ben ezen a napon utasították ki az összes zsidót Angliából (Edward király)
  • 1492-ben, ezen a napon kezdődött a spanyol zsidók kiűzetése,
  • 1942-ben, Áv hó 9-ének előestélyén a varsói gettó nagyszabású kiürítésére került sor. A gettólakókat Auschwitzba deportálták.

Vallásos zsidó háznál szokás a bejárattal szemben egy nyers faldarabot hagyni, a Szentély pusztulására emlékeztet.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Mint ahogy a körbefutó írás is mutatja, a befejezésre akkor kerül sor, amikor… jibbone hamikdojs ir Cijon tömale…יבונה המקדש עיר ציון תמלא

19/07/2015

Obama és az ő “müncheni paktum”-a

14 júl

Na kérem! Akinek kétségei voltak, akik azon töprengtek, hogy végül is megköttetik-e az iráni atomprogram egyezmény – már nyugodtan lazíthatnak. Megköttetett.

Miközben ezeket a sorokat írom, az aláíró felek nyilván a sajtótájékoztatóra történő felkészülés stádiumában leledznek, tükör előtt gyakorolják a győztest megillető pózt és mély sóhaj kíséretében, talán még egy pohár whiskyt is felhörpintenek a jól végzett munka örömére.

Az egész szót sem érdemel, hiszen a világháló hónapok óta ettől hangos, mindenki találgat, mindenki kifejti véleményét pro és kontra. Most én is ezt teszem.

Aki figyelte a tárgyalások menetét, annak ez nem okoz meglepetést. Annál nagyobb meglepetésben lesz része a világnak. Csak ki kell várni!

A buldózer beindult és minden józan észt sutba dobva, csak törtetett előre. Még azt sem akarta meglátni, hogy már a tárgyalások legelején megszűnt önjáró lenni és az orránál fogva vezetik. Még az is hidegen hagyta, hogy csak ott nem rúgtak belé, ahol nem akartak.  Nem számít! Nem elég a Nobel békedíj, fel kell tenni arra a koronát is. Ja, hogy a korona tövisből készült… Nem számít… Pár hónap és utánam a vízözön!

Hogy miért ez a vehemencia? Részben azért, mert Obama mindenáron történelmi örökséget akar maga után hagyni. Másrészt pedig Amerika stratégiai érdekei az utóbbi időben gyökeresen megváltoztak. Látható ez abból, ahogy fokozatosan kihátrál a Közel-Keletről és inkább a távol-keleti, kínai kihívásokra fókuszál. A dél-kínai és Japán tengeren, valamint a Csendes óceánom már el is kezdődött a kötélhúzás és mint tudott, abban a térségben eddig mindig az USA húzta a rövidebbet.

Ezen kívül erőt kíván felmutatni Putyin Oroszországával szemben, ami ma már nem több, mint középhatalom, de rendre úgy viselkedik, mintha még mindig nagyhatalom lenne. Mindez erősen csípi az amerikaiak szemét. L. harci egységek telepítése Európában.

Mielőtt azonban a jövő kilátásait taglalnánk, nézzük, ami már eddig is tudott.

Nem mondok mást: Egyiptom!

Mubarak, volt egyiptomi elnökről az ellenségei sem állították, hogy híres lett volna demokrata érzelmeiről – ezért félre kellett állítani. Sőt! Helyette pozícióba kellett hozni a minden tekintetben “demokrata” Muzulmán Testvéreket. Ami ez után Egyiptom utcáin történt, arról a téma iránt érdeklődők pontos képet kaphattak.

Mondjuk, egy vezető politikusnak, (aki ráadásul eldöntötte, hogy beírja nevét a világ egyik nagyhatalmának történelemkönyvébe) és kiterjedt szakértő stábjának  ebből már akár tanulni is lehetett volna. De nem. A buldózer tovább tarolt és eldöntötte, minden eszközzel támogatja egy másik diktatúra – melynek legfőbb és egyszemélyi vezetője az ajatollah – atomprogramját. Egy olyan országét, mely az elkövetkezendő kétezer évre el van látva olajjal. Ebben fedezzen fel valaki logikát!

De ne beszéljünk a hadászati atomról, amit jelen pillanatban vagy birtokol Irán, vagy sem. A szerződés megkötése, az Irán ellen korábban életbe léptetett szankciók teljes eltörlése rossz Izraelnek, ugyanakkor fekete napja az egész világnak.

Iráni részről a tárgyalások sarkalatos pontja nem is annyira az urándúsítással kapcsolatos, mint inkább a fegyverszállítási embargó feloldása.

Tény, hogy Izraelre nézve mindkettő veszélyes,hiszen az egyetlen ország, amelyet évtizedek óta nyíltan fenyeget Irán. Ez persze önmagában nem elég ahhoz, hogy a “művelt” Nyugat szemét felnyissa.

Ha viszont azt mondom, hogy Oroszország ott liheg a célegyenesben, hogy minél előbb fegyvereladási üzletet köthessen Iránnal, ha azt mondom, hogy a várható nagyszabású üzletekben érdekelt Nyugat Európa csak méterekre lemaradva követi, ha azt mondom, hogy Irán nyíltan támogatja és fegyverzi fel a terroristákat, (Muzulmán Testvérek és leányvállalata a Hamasz, a Hezbollah…és valahányat még a Földgolyón) talán célba talál.

Elemzők azt tartják, hogy van még esély a szerződés ratifikálásának meghiúsítására. Én pedig, mint fapados blogger, azt mondom, nincs!

Nincs, mert az igaz, hogy a ratifikáláshoz az amerikai kongresszus jóváhagyása szükséges, de Obama elnök már jó előre leszögezte, hogy amennyiben a kongresszus nem szavazza meg, úgy elnöki vétóval él. Ahhoz viszont, hogy a kongresszus az elnöki vétót megsemmisítse, kétharmados többség kell, ez pedig nem jön össze.

A következő lépés, hogy Szaúd-Arábia és Egyiptom is benyújtja igényét atomerőmű létrehozására… Innen kéretik egyedül tovább gondolni.

14/07/2015

Szolgálati közlemény

6 júl

Kedves olvasó!

A Blogom, profilját megtartva (hosszabb lélegzetű, összefoglaló, vagy kifejtő írások) tovább él.

A most útjára bocsátott LEHARPRESS híroldal más célt szolgál.

Lényege, hogy az Izraelen belül (és kívül, ha annak hatása van az ország és állampolgárai életére) történt eseményekről az olvasó lehetőleg valós időben – pár mondatban – értesüljön. Hogy csupán híreket ismertetek, nem zárja ki a hozzászólás, kérdésfeltevés lehetőségét.

Terveim szerint az egy napon belüli történések nem külön-külön bejegyzésként, hanem az oldal folyamatos frissítésével kerülnének az olvasó elé.

Mivel a LEHARPRESS  egyszemélyes “vállalkozás”, elképzelhető a történés és a megjelenés közötti időcsúszás. Igyekszem azonban a nap végére a kronológiai sorrend figyelembe vételével minden lényeges eseményről beszámolni.

A folyamatos tájékoztatás alól kivételt képez a Szombat, valamint a zsidó ünnepek. Ezt azonban vasárnap, illetve az első munkanapon igyekszem pótolni.

A LEHARPRESS beindítására azért került sor, mert egyre inkább úgy tűnik, hogy a külföldi médiák ingerküszöbét csak akkor érik el az Izraellel kapcsolatos hírek, ha legalább halvány esélyt látnak az antiszemitizmus, az Izrael ellenesség felszínen tartására – amit a hozzászólások rendre igazolnak is.

Nincs ez másként Magyarországon sem, ahol tapasztalatom szerint számos sajtó orgánum – ide értve a zsidó, illetve a zsidókkal/Izraellel elvben szimpatizáló, de még a “határon túli” magyarnyelvű hírportálokat  is – kontroll nélkül veszi át az MTI híranyagát, melynek döntő többsége – hogy finoman fogalmazzak – a legjobb esetben is tele van csúsztatással, féligazságokkal, a széles közvélemény számára érthetetlen, szövegkörnyezetből kiragadott állításokkal.

Köszönöm a figyelmet
“LEHAR”

Izrael a kisoroszlán

25 máj

Mint köztudott, Izrael egyik jelképe Júda oroszlánja. Ha a valamikor gyors fejlődésnek indult ázsiai országokat – Japán, Korea – ázsiai kistigrisnek nevezhették, bízvást kaphatja Izrael a kisoroszlán jelzőt. Már csak azért is, mert nemrégiben ünnepeltük az ország  67. születésnapját, ami igencsak csecsemőkornak számít egy állam életében.

Úgy gondoltam, hogy néhány statisztikai adat segítségével megkísérlem érzékeltetni e csecsemő fejlődését az utóbb 30 (1984-2014) évben.

A lakosság létszáma 1984-ben 4.1 millió volt, ami 2014-re megduplázódott és elérte a 8.2 milliót. Úgy a külföldi, mint a hazai sajtó egy részében – többször, mint indokolt lenne – találkozhat az olvasó azzal a megállapítással, hogy a növekedés a sokgyermekes ultra-ortodox családoknak köszönhető. Ez azonban alapvető tévedés. Az említett időszakban az ultra-ortodoxok száma csak 37%-kal emelkedett.

Ugyan ezen időszak alatt az ezer főre jutó személygépkocsik száma 157-ről 364-re.

A ma 307 milliárd dolláros nemzeti össztermék 30 évvel ezelőtt csupán 30 milliárd dollárt tett ki. A növekedés több, mint 900%. Az egy főre jutó nemzeti össztermék 1984-ben 7 ezer dollár volt, 2014-re 36 ezer dollárra emelkedett, ami több, mint 400%-os növekedést jelent.

1984-ben az ország valuta-tartaléka 3 milliárd dollár volt, ez a vizsgált időszak végére 90 milliárd dollárra ugrott, ami a gazdasági stabilitás egyik oka.

Tárgyalt időszakban az államadósság a nemzeti össztermék 280%-áról 66%-ra csökkent.

Csökkentek – 20%-ról 5%-ra – a védelmi kiadások mellett az adóterhek – 45%-ról 32%-ra – is. Bár ez utóbbi még így is az egyik legmagasabb a világon.

Az amerikai támogatás a nemzeti össztermék 10%- át tette ki 1984-ben, ma ez mindössze 1%. (Itt érdemes megjegyezni, hogy amíg az amerikai támogatás egykor a gazdasági és katonai támogatást egyaránt magában foglalta, mára ez kizárólag katonai támogatást jelent.)

1984-ben a kivitel 10 milliárd dolláros volt, ez 30 év alatt 96 milliárdra nőtt, ami 860%-os növekedést jelent.

A vizsgált időszak első évében a hi-tec ipar 1 milliárd dolláros termelésével szemben 2014-ben ez az összeg 37 milliárd volt, ami 3.700%-os növekedést jelent.

Az államháztartás hiánya a GDP 17%-át tette ki, ma ez mindössze 3%, ami 82%-os csökkenést jelent.

Míg 1984-ben a foglalkoztatottak  75%-a, addig 2014-ben csak 43%-a dolgozott az állami szektorban. A nők foglalkoztatási aránya ‘84-ben 34% volt, 2014-re 54%-ra emelkedett. (A munkanélküliség jelenlegi mértéke 4.1%.)

A pénzpiac 85%-os állami ellenőrzése tárgyi időszakban 27%-ra csökkent. Az éves bankkamat 77%-ról 5%-ra, az infláció mértéke pedig 450%-ról 1 %-ra csökkent. Ezzel szemben a kutatás-fejlesztésre fordított kiadások 30 alatt 220%-kal emelkedtek.

1984-ben Izrael nem rendelkezett saját energiaforrással, ma a felhasznált energia 38%-a saját forásból származik. Tervek szerint két év múlva elérjük a 100%-ot. Amíg ‘84-ben nem rendelkeztünk tengervíz lepárlóval, addig 2014-ben a vízszükséglet 40%-a lepárlásból származott.

ashqelon

tengervíz lepárló (kép forrása: Google)

Az elmúlt öt évben a gazdaság fejlődése 21%-os volt, amivel a második helyen állunk a 34 OECD tagállam között.

A brit Economist vizsgálatából, hogy 2030-ban – az egészséget, az általános fejlődést és a személyes biztonságot tekintve  “hova lesz érdemes megszületni”? – Izraelt a 20. helyre sorolták (Nagy Britannia, Franciaország, Olaszország és Japán előtt).

Amikor a jövőben várható gazdasági növekedést vizsgálják, az egyik legfontosabb elem a 20-34 év közöttiek aránya az összlakosságon belül. Ez a korosztály ugyanis az, amelyik a legkeményebben dolgozik és a legtöbbet fogyaszt. (Tanulmányok, pályakezdés, családalapítás.) Az OECD tagállamok között Izraelben a legmagasabb ennek a korosztálynak az aránya és ez a jövőben – köszönhetően a magas születési aránynak – csak növekedni fog.

Az OECD tagországok között Izraelben a második legalacsonyabb a halálozási arány.

A Wall Street Journal szerint képzettség tekintetében Izrael a második helyen áll Kanada mögött és Japán előtt. Míg 1984-ben az országnak 64 ezer egyetemi hallgatója volt, ma 306 ezer.

148 vizsgált gazdaság között Izrael az első helyen áll a megújulási készség és második helyen az új kezdeményezések terén.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete szerint, amely az emberi erőforrás fejlesztését (HD) vizsgálja, Izrael a 19. helyen található Belgium, Ausztria, Franciaország és Finnország előtt. (A HD a várható élettartamot, a végzettséget és a jövedelmet tartalmazza.)

Úgy gondolom, ha végignézzük a fenti adatokat, nyugodtan kimondhatjuk, hogy a csecsemő már kinőtt a pelenkás korból.

25/05/2015

יום ירושלים – Jeruzsálem nap

14 máj

Az 1922-es nagy felosztás után – melynek eredményeként létrejött Jordánia – 1947. november 29-én az ENSZ határozatilag két részre osztotta a maradék, Palesztinának nevezett földrajzi egységet. A felosztás a területen két állam – egy zsidó és egy palesztin – létrehozását kezdeményezte. Jeruzsálem az osztozkodásból kimaradt, a város nemzetközivé tétele szabad bejárást biztosított volna a három világvallás gyakorlói számára.

Ez azonban hiú ábránd maradt, mert a palesztinai arabok a többi arab országgal karöltve sem ezt, sem a területi felosztást nem fogadták el és ezzel kezdetét vették a zsidó települések elleni támadások. A függetlenségi háború során a jordán légió megszállta Jeruzsálem keleti felét,  bele értve az Óvárost, a Nyugati, vagyis Sirató falat (mely a világ zsidóságának egyetlen szent helye) és a Templomhegyet. A megszállás eredményeként az Óvárosban akkor élt, mintegy 2000 zsidót elűzték lakóhelyükről. A várost kettészelő 4-6 méter magas városfalon a légió őrtornyaiból vigyázták a “rendet”, ahol pedig nem volt épített fal, ott rakétakilövő állások biztosították ugyan ezt. A rendfenntartás részeként  az Óvárosba vezető nyolc kaput is befalazták.

Teddy Kolek, aki 1965-től volt Jeruzsálem polgármestere így nyilatkozott: “ Ebben az időszakban a helyzet Jeruzsálemben nagyon nehéz volt. Nem múlt el hónap úgy, hogy valakit ne öltek volna meg, vagy ne sérült volna… ha nem mástól, akkor az arabok által a városfalról dobált kövektől…”

Hiába a 2000 éves üldöztetés után kivívott függetlenség, ha a fájó tüske bennmaradt, ugyanis a kapun túl, egy karnyújtásnyira, a Szentély egyetlen megmaradt falánál zsidó nem imádkozhatott.

És így ment ez 19 éven keresztül, mígnem elérkezett 1967 és vele a felismerés, hogy a környező arab országok ismét – immáron harmadszor –  háborút indítanak Izrael ellen.

A korabeli arab nyelvű médiák uszító beszéde, a határainkon tapasztalható csapatösszevonások nem csak az izraeli vezetés, de Európa, benne az ENSZ számára is egyértelmű jelzéssel szolgáltak. Ennek ellenére az ENSZ kivonta békefenntartó erőit az egyiptomi határról és több európai ország fegyvereladási tilalmat léptetett életbe.

Itt álltunk egy újabb vérontás kezdetén és mint az már megszokott volt, ismét csak egyedül. Csak magunkra számíthattunk,  csak katonáinkban és katonai vezetésünkben bízhattunk.

És elérkezett 1967. június 5-e hajnala, amikor is kezdetét vette a történelembe “hatnapos háború”-ként bevonult esemény sorozat. A támadó fél Egyiptom, Szíria és Jordánia.

A világ közvéleményét már az első napok történései is meglepték, de a győzelem sorozat a háború harmadik napján ért a csúcsra, ekkor került ugyanis sor Jeruzsálem felszabadítására. Rövid, de annál véresebb ütközet vette kezdetét és a hajnalban ledobott ejtőernyősöknek, valamint a falon kívülről tankokkal érkező alakulatoknak áldozatvállalása délelőtt 10 órára meghozta az eredményt. Jeruzsálem a 19 éves jordán megszállás alól felszabadult!

Jeruzsálem Óvárosa akkor is zsúfolt volt, tele a vallások szent helyeivel ami komoly dilemma elé állította a vezérkart. Ilyen körülmények között egy  légitámadás szóba sem jöhetett és a harcosok is szigorú parancsba kapták a vallási helyek maximális megóvását…Így a harc utcáról utcára, házról házra, lakásról lakásra folyt, mígnem az utolsó jordán légióst is ki nem űzték a területről és a Templomhegyen kitűzhették a kék-fehér zászlót.

הרב גורן בהר סיני [א.צ. 476]---

És akkor a befalazott Oroszlános kaput páncélossal áttörve katonáink szeme elé tárult a Siratófal!

D327-028_wa

És sírtak is! Kik azért, mert újra láthatták, kik azért, mert még soha nem látták! És voltak, akik megpihentek a Fal tövében.

13616-476x317

És amikor Jeruzsálem lakosságának fülébe jutott a hangszórókból áradó hír “הר הבית בידנו” (a Templomhegy a kezünkben), a vezérkari főnök, a biztonsági miniszter és a háttérvédelem parancsnoka mellett a tömeg is megindult látni a csodát.

Flickr_-_Israel_Defense_Forces_-_Life_of_Lt._Gen._Yitzhak_Rabin,_7th_IDF_Chief_of_Staff_in_photos_(14)

És 19 év után a Kotel kövei ismét hallhatták a sofár hangját, láthatták a katonák és civilek örömét.

10_phi

És két héttel a háború befejezése után a Kneszet kimondta, hogy כ”ח באייר Jeruzsálem napja!

חג שמח ירושלים!

10/05/2015

Képek forrása: Google

Európa zsidók nélkül

5 ápr

Az idősebb korosztály számára valószínű nem ismeretlen Hugo Bettauer neve és így könnyen rájöhettek arra, hogy a címadást a  Nagyváros zsidók nélkül (Die stadt ohne Juden) c. regénye ihlette.

A fiatalabb nemzedék számára álljon itt egy kis ismertetés: 

Bettauer (1872-1925) osztrák író, újságíró korának igen ismert és olvasott szerzője. Könyvei nagy példányszámban jelentek meg, (az említett könyv első kiadása 250 ezer példányban kelt el) két könyvét meg is filmesítették. 1925. március 10-én az ifjú náci Ottó Rothstock fogtechnikus az utcán hat lövést adott le a mellkasára, kórházba szállították, ahol 26-án belehalt sérüléseibe.

x140b1_bettauer OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

A könyvről  nagyon röviden: Bécs kitiltja a zsidókat a városból, melyet a közvélemény hangos éljenzéssel helyesel. Mindaddig, amíg rá nem döbbennek,  hogy a város gazdasági, kulturális élete, de még a turizmus is hanyatlásnak indul.

Bettauer próféciája ijesztő, ha arra gondolunk, hogy Ausztria 30 marhavagont kölcsönzött a környező országoktól…Igaz, hogy a szatírikus regény végkicsengése pozitív, – hiszen a zsidók egy idő után ismét visszatérhetnek az osztrák főváros vérkeringésébe – mégis benne lappang a váteszi előrelátás… a valóságban és valamivel később, 6 millió zsidó nem térhetett vissza…

Hogy miért ez a könyv ihletett írásra és miért pont most? A magyarázat egyszerű. Úgy gondolom, hogy Európa ismét a zsidótlanítás felé halad. Nem, azt egy percig sem gondolom, hogy a Holocaust megismétlődhet (bár számos jel utal arra, hogy igény az lenne rá) – de azt igen, hogy egy zsidó exodus (kivonulás) több, mint lehetséges.

Európa ugyanis semmit nem tanult és mindent elfelejtett. Európában a történelmi idők kezdete óta jelen van az antiszemitizmus, amely végül is a Holocaustban csúcsosodott ki. A második világháború után volt egy történelmi pillanat, amikor azt lehetett hinni, hogy van esély a változásra. Azonban elég hamar kiderült, hogy mindez illúzió.

Ma az antiszemitizmus virulensebb a kontinensen, mint a második világháború óta valaha is volt. Ennek több oka is van. A “klasszikus” antiszemitizmus ( a zsidó tőke világuralma…) a mélyrétegekben mindig is tovább élt, míg mára ismét a felszínre került. Ez elsősorban Közép -és Kelet Európára jellemző. A liberális Nyugat Európában snassz lett a nyílt zsidóellenesség, ezért új stílust választottak. Az új  antiszemitizmus fedőneve, anticionizmus. Jellemzője, hogy  Izrael bírálatának köntösébe bújtatja az antiszemitizmust, miközben gyökerei a klasszikus antiszemitizmusban   találhatóak.

Megbízható felmérés szerint az EU polgárainak egynegyede komolyan hiszi, hogy az izraeliek nap mint nap palesztinokat gyilkolnak.

Például a második világháború és következményeinek feldolgozásában oly példamutatónak tartott Németországban sem olyan egyértelmű a helyzet. Úgy látszik, hogy a pozitív folyamat szinte csak a politikai és kulturális elitre terjed ki, míg a polgárok 50%-ától egyáltalán nem áll távol az antiszemitizmus.

Ezt a folyamatot erősíti a muzulmánok tömeges európai bevándorlása. Az ő zsidógyűlöletük mintegy 1500 éves múltra tekint vissza.

Mohamed hódító hadjárata során felhasználta az Arábiai-félsziget zsdió törzseit, majd amikor már nem volt szüksége rájuk, kiirtotta őket (Khaibar). Ez az esemény a mai napig meghatározza a muzulmánok viszonyát a zsidókhoz.
A szélsőséges nézetek gyors terjedése a muzulmánok körében – amit az utóbbi idők terrorcselekményei is jeleznek – csak nehezíti a helyzetet. Ezzel a helyzettel az ultraliberális, multikulturális Európa egyszerűen nem tud mit kezdeni.

Az írás kezdetén egy klasszikus mű segítségét vettem igénybe. Engedtessék meg, hogy a befejezéshez is egy klasszikust idézzek. 

Leslie Howard “Modern Pimpernel” című filmje befejező szavai – amellyel kora náciainak üzent – a következők: “visszajövünk, mindnyájan visszajövünk”!

Ez a fél mondat az én átírásomban így hangzik: elmegyünk,  mindnyájan elmegyünk!

Ahogy a Széder este befejező szavai szólnak: Jövő évben Jeruzsálemben!!!

 

05/04/2015

Izrael választott

19 márc

Legutóbbi, e témát érintő írásomból itt vett mondat töredék felidézésével kezdem: …az izraeli társadalom – és különösen a fiatalok – jobbra tart. Hogy mennyire jobbra, az majd a választások után kiderül.

Ebből is látszik, hogy a választás kimenetele nagy meglepetést nem okozott. Akinek, az vagy nem ismeri az izraeli belpolitikát, az izraelieket úgy általában, vagy egyszerűen azon az oldalon áll, amelyik nagyon biztos volt magában.

Nézzük először a számokat, majd az utat, amely a rangsor kialakulásához vezetett.

jumbo_13
a grafikon a szavazatok 99%-ának feldolgozását tükrözi (a 100 %-os feldolgozást követő esetleges eltérést a szövegben, az érintett pártnál zárójelben ismertetem)

Mindenek előtt meg kell említeni, hogy Izrael történetében valószinűleg a legvulgárisabb kampányidőszak végére tehettünk pontot. A kampányban ugyanis alig volt fellelhető bármiféle ideológiai meggyőződés, előrevivő programról is kevés szó esett. Ellenben annál több volt a sárdobálás, a magánszféra durva megsértése. Olyan “bűnökkel” vádolták személy szerint Netanjahut, amelynek “elkövetését” a baloldal provokálta ki. (L. Gilád Shalit kiszabadítása gyilkosságért elítélt palesztinok szabadon bocsátásáért.)

A egyetlen ideológiai vonalat tulajdonképpen a Likud képviselte, választási kampányában az Izraelt érintő biztonsági kérdésekre összpontosított (Irán, Hezbollah, ISIS…)

A “Cionista tábor” fedőnév alatt futó – a grafikonon (jobbról) a második Livni-Hertzog duó vezér jelszava azon kívül, hogy Netanjahu gyáva, gyenge…a “csak ne Bibi” volt, de az igazsághoz tartozik, hogy az ellentábor sem volt kíméletes.

A “Van jövő” párt vezetője – Yair Lapid – az elmúlt választásokon szerzett 19 mandátumából jelenleg 11-et tartott meg. Akkor is, most is gazdasági kérdéseket tűzött zászlajára, megfűszerezve egy jó adag demagógiával.

Az ultra ortodox pártok saját magukkal voltak elfoglalva, vitáikat házon belül intézték és gyakorlatilag a megszokott 6-7 mandátumot hozták.

A Likudból kivált Kahlon “Mindnyájan” pártja – Lapidhoz hasonlóan – a szociális szférát lovagolta meg. Ezt megtehette volna a Likudon belül is, de gondolom úgy érezte, hogy ezzel a programmal önállóan 10 mandátumnál többet tud begyűjteni – nem sikerült.

Nem esett még szó az arab pártok összevont listás eredményéről. A három, ideológiáját tekintve teljesen különböző párt azért indult közös listán, mert félő volt, hogy egyesével – a választási küszöb megemelése miatt – nem jutnak parlamenti helyhez. Így 14 (13) mandátumot szereztek.

Végül az éppen csak bejutott 4 mandátumos (5) szélsőbaloldali “Merec” vezetője a választást követően lemondott pártelnöki tisztségéről. Ők azok, akik egyrészt teljes mellszélességgel támogatták Lapid lakásépítési programját olyan területen, ahol nincs lehetőség további építési telkek kialakítására, ugyanakkor árgus szemekkel figyelték az u.n. területeken élők – nem újabb területfoglalást igénylő – lakásbővítési kísérleteit és azt rendre meghiúsították.

A legérdekesebb azonban a Lieberman nevével fémjelzett “Izrael az otthonunk” párt, mely eredetileg az orosz alijára épült. Hogy a jelen választáson mindössze 6 mandátumot szerzett, mindennél jobban bizonyítja, hogy a sokat kritizált orosz bevándorlók beolvadása az izraeli társadalomba sikerrel járt.

 

Összegezve: A Likud és személy szerint Binjamin Netanjahu látványos győzelmét több tényező segítette elő.

Aki egy kicsit is ismeri az izraeli zsidókat, az tisztában van azzal, hogy minden belső nézeteltérés ellenére, ha külső támadást észlelnek, összezárnak.

Ez történt, amikor a baloldal politikai nagygyűlésén az egyik felszólaló lekicsinylő hangot beszélt a keleti zsidóságról (a Likud tábor magját alkotó közösségről). Ez történt amikor a baloldali sajtó a Munkapárt képviselőjét felhasználva törvényjavaslatot terjesztett a Kneszet elé azért, hogy az Israel ha-jom napilapot törvényileg betiltassa. Ezt azzal indokolták, hogy a lap “kormánypárti” és “Netanjahu” irányítja, valamint az olvasói “gondolkodni képtelen” emberek. Ez történt akkor, amikor már sokadszorra sem találtak – pedig már akkor elkezdték, amikor előrehozott választásokról még szó sem volt – Netanjahun fogást és elkezdték a magánéletét szellőztetni. Ami természetes lenne egy közszereplő esetében, de nem természetes, hogy sorra olyan “tanúkkal” próbálták Shara Netanjahut lejáratni a közvélemény előtt, akik már évek óta nem dolgoznak a miniszterelnöki rezidencián és munkahelyi konfliktus miatt kellett távozniuk.

Nagyban hozzájárult a sikerhez az amerikai Kongresszus előtt elhangzott Netanjahu beszéd, amely a világ minden polgárának figyelmét ráirányította egy USA-Irán paktumra, mely nem csak Izrael, de a világ minden lakosának létét fenyegeti. Ezzel a beszéddel Netanjahu egyértelműen állást foglalt hazája és népe biztonságának megvédésére, akár Obama ellenében is.

Nem elhanyagolható az a tényező sem, amely minden bizonnyal növelte a Likud mandátumainak számát – az Obama adminisztráció majdnem nyílt beavatkozása a választás menetébe, Netanjahu ellenfeleinek oldalán.

Nem véletlen, hogy a “Cionista tábor” azzal kampányolt, hogy a választás megnyerése másnapján “rendezik” Obamával a két ország között fennálló feszült viszonyt, hogy kormányukba arab képviselőknek juttatnak miniszteri pozíciót, hogy rövid időn belül “békét” kötnek a magukat palesztinnak nevező arabokkal és Jeruzsálem keleti felét átadják a leendő palesztin állam fővárosának, valamint takarodót fújnak és visszavonulnak a ‘67-es vonalak mögé. (Ez a szöveg teljes egészében megegyezik Obama “béketervével”.)

De ezzel még nincs vége. Mint említettem, külső nagyhatalom is beszállt a Netanjahut megbuktatni akarók táborába, ami természetesen nem maradt titok és ennek miniszterelnökünk a választás finisében hangot is adott. Bár beszédének a médiákban történő nyilvánosságra hozását a választási bizottság elnöke megakadályozta, az internet jóvoltából mégis tudomásunkra jutott.

Beszédét Netanjahu azzal kezdte, hogy senki nem tehet a szájára lakatot a szájára, Izrael lakosságának (akik rendszerint elég nagyvonalúan kezelik a választáson való részvétüket) joga van tudni, hogy az arab lakosságot is felhasználják a megbuktatásához. Valamint nyilvánosságra hozta, hogy tudomásunk van arról, hogy január óta működik hazánkban a Victory-15 (V-15) nevű csoportosulás, melynek pénzügyi támogatása közvetlen az Obama adminisztrációtól származik. (Mint amerikai forrásból kiderült Binjamin Netanjahu eltávolítása Obamának 350 ezer dollárt ért meg, mely összeget a “One Voice” – קול אחד nonprofit szervezeten keresztül juttatott el az érintettekhez.)


A demokrácia szépsége abban rejlik, hogy mindenki számára egyenlő esélyt biztosít. Jó lenne, ha a jelenleg magukat sértve érzők tudomásul vennék, hogy a játékszabályok nem csak akkor érvényesek, ha az ő elképzeléseik szerint alakulnak a dolgok. Ezzel konkrétan a Háárec című – a magyar médiában előszeretettel idézett napilap – újságírója, Gideon Lévi, választást követő nyilatkozatára célzok: “Azonnali általános választást kell kiírni és a népet le kell váltani.”

Innen üzenem: A népet nem lehet leváltani, márpedig a választási eredményekben a nép hangja konvertálódott mandátummá!

 

19/03/2015

Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 67 követőhöz

%d blogger ezt szereti: