Archívum | április, 2013

Izrael – Egyiptom: Mézeshetek?

29 ápr

Az “arab tavasz” (nyár, ősz, tél) kapcsán felmerül a kérdés, hogy az észak-afrikai országokon átívelő forradalmak hoztak-e kézzelfogható eredményt?

Úgy tűnik ugyanis, hogy az érintett országok lakossága nem profitált a diktátorok menesztéséből, viszont mindenütt megfigyelhető a fundamentalista iszlám térnyerése.

Az eltelt időszak még a legdemokratikusabb nézeteket vallóknak is elegendő kellett legyen ahhoz, hogy elfelejtsék a forradalmakat egységesen “éhséglázadás”-nak minősíteni és azt is, hogy a demokrácia exportálható.

 

A helyzet Egyiptomban sem egyértelmű, ezért az izaeli-egyiptomi viszony is számos kérdést vet fel. Murszi elnöknek, aki a Muzulmán Testvérek színeiben indult a választásokon, valamint irodájának semmiféle kapcsolata nincs Izraellel. (Az igazsághoz tartozik, hogy más külföldi országokkal is alig-alig, az elnöki iroda embereinek például egyáltalán nincs kapcsolatuk külföldi diplomatákkal.)

Ugyanakkor a Mubarak utáni Egyiptom hadseregének – élén Abdel Fatah al-Sissy védelmi miniszterrel – és biztonsági szerveinek  Izraellel való együtműködése fokozatosan erősödik.

Ennek oka nagy valószinűséggel abban keresendő, hogy Egyiptom – még ha ideiglenes jelleggel is – belátta, hogy számos stratégiai kérdésben érdekei megegyeznek Izrael érdekeivel. Ennek kézzel fogható jelen, hogy szívós munkával, fokozatosan sikerül visszaszorítaniuk a Gázába irányuló fegyverszállítmányokat úgy, hogy közben a polgári célú cikkek továbbra is zavartalanul áramlanak a térségbe, holott ezzel a Muzulmán Testvérek (Gázában a Hamasz) érdekei sérülnek.

A vízválasztó a “felhőoszlop” hadművelet és a 16 egyiptomi katona életét követelő – Gázából kiinduló – terrortámadás volt.

Ezt követően került sor a fegyvercsempész alagutak nagy részének berobbantására, illetve vízzel való elárasztására.


fegyvercsempész alagút berobbantása

Izraelben tudott, hogy a legutóbbi rakéta támadások mögött nem a Hamasz, hanem a szalafisták állnak úgy Gázában, mint a Szinai félszigeten. A Hamasznak érdeke egy újabb konfliktus  mindenáron való elkerülése, ezért erőteljesen fellép a robbantás előkészítőivel, kivitelezőivel szemben. Legutóbb letartóztattak néhány szalafistát, akiknek a kihallgatásán egyiptomi biztonsági szervek képviselői is részt vettek.

A Szinai félszigeten más a helyzet, miután ezt a területet soha nem tudta az egyiptomi kormány teljesen ellenőrzése alá vonni.

 

Az összképhez hozzá tartozik, hogy egyiptom belső helyzete meglehetően cseppfolyós. A gazdasági helyzet katasztrofális. A lakosság egynegyede él a szegénységi szint alatt. A devizatartalék, amely Mubarak alatt 36 milliárd dollár volt, mára 13 milliárdra apadt. A hivatalos munkanélküliség 13%, de gazdasági elemzők szerint a valóságban megközelíti az 50%-ot. Az egyiptomi font folyamatosan veszít vásárlóerejéből, helyét a mindennapokban egyre inkább a dollár veszi át.

Némi fény az alagútban, hogy Katar 3 milliárd dollárért egyiptomi állampapírokat vásárol, azon az 5 milliárdon felül, amit már eddig adott. (Egy milliárd ajándék, 4 milliárd bankkölcsön.)

Ezen kívül a Nemzetközi Valutaalappal előrehaladott tárgyalások folynak 4.8 milliárdos hitelről.

A gazdasági bajok azonban csak a jéghegy csúcsa. Az egyiptomi társadalom erősen megosztott. Az egyik oldalon állnak a Muzulmán Testvérek és támogatóik, a másik oldalon az összes többi. Az emberek személyes biztonságérzete talán még soha nem volt ilyen alacsony. A rablások és a nemi erőszak a mindennapok tartozéka. ráadásul

vallási téren sincs nyugalom.

A keresztények elleni erőszak és gyilkosság egyáltalán nem ritka. A 8 milliós keresztény közösség úgy érzi, ég lába alatt a talaj. II. Theodoros, kopt pápa, aki eddig mindig kormányhű magatartásáról volt ismert, legutóbb igen éles hangon támadta Murszi elnököt, felelőssé téve a vallási erőszakért.

II. Theodoros nincs egyedül. Az ellenzék (amely többek között a Muzulmán Testvérekben csalódottakat is tartalmazza) hatalmas tömegtüntetéseken követeli Murszi elnök lemondását és új választások kiírását.


Murszi elleni tüntetés Kairóban

 

 

Az egyiptomi közélet egyik legfőbb szereplője – a hadsereg –  azonban tartózkodik a nyílt bírálattól. És ez a hallgatás mindennél jobban aggasztja úgy Murszi elnököt, mint a Muzulmán Testvéreket.

 

Az utóbbi hetekben egyre többször hallani olyan hangokat, amelyek a hadsereg közbeavatkozását sürgetik. Ez annál inkább is elgondolkoztató, mert azok a fiatalok, akik nem is olyan régen a “legfelsőbb katonai tanács” ellen tüntettek és nagy mértékben hozzájárultak távozásához, most tulajdonképpen katonai puccsot követelnek.

Murszi, megválasztása után elnöki vizsgálóbizottságot hozott létre, általa gondosan összeválogatott személyekből, a 2011. januári véres tüntetések kivizsgálására. A bizottság a vizsgálat eredményeit összefoglaló dokumentumot már héhány hónappal ez előtt átadta az elnöknek, aki azonban nem hozta nyilvánosságra. Most azonban valamilyen “véletlen” folytán mégis kiszivárgott. A dokumentum egyértelműen megállapítja a hadsereg felelősségét a véres eseményekben, de úgy tűnik, a kiszivárogtatás a várt hatásnak épp az ellenkezőjét érte el. A közvélemény ugyanis úgy értékeli a dokumentumot, mint Murszi kísérletét a hadsereg lejáratására.

 

A közvélemény szemében a hadsereg mint a tisztakezűség jelképe jelenik meg, Murszi pedig, mint megvesztegetett, aki két ember útmutatásait követi. Az egyik ilyen befolyásos személy Muhammad Badia a Muzulmán Testvérek főtitkára, a másik Khairat El-Shater milliárdos, a párt egyik vezetője. Mindezek után Murszi jónak látta szóvívője útján nyilatkozatot kiadni, amelyben feltétlen támogatásáról biztosította a hadsereget és tisztjeit.

 

Az egyiptomi hadseregről tudni kell, hogy mindig is meghatározó szerepet játszott a gazdasági életben. Számos gyár, szolgáltató üzem képezi tulajdonát.

Erre példa a Kairó központi helyén lévő egyik közösségi- és bevásárló központban üzemelő szupermarket, ahol a teljes személyzet sorkatonákból áll és az árak igen alacsonyak. (A helytől nem messze épülő bevásárló központ építő munkásai is egytől-egyig egyenruhát viselnek.)

Ez a fajta “szociális tevékenység” kísértetiesen emlékeztet arra, ahogy a Muzulmán Testvérek 84 éves működésük során befolyást igyekeztek gyakorolni a lakosságra. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a hadsereg gazdasági ereje klasszisokkal nagyobb.

 

Mindezek ellenére nem gondolom, hogy Egyiptomban fennáll a katonai puccs veszélye. Ennek oka, hogy a civil lakosság politikai öntudata igen magas, ami nem tűrné a katonai diktatúra korlátait.

Ezzel a hadsereg vezetői is tisztában vannak, ugyanakkor nem tekintik oknak befolyásukról való lemondáshoz.

 

2013. április 29.

 

Képek forrása: Google   

 

Reklámok

Mecadán hódít a zene

22 ápr

A júdeai sivatag egyik történelmi emléke több mint  400 méter magas szikláról tekint a Holt tengerre, de déli részén, ahol Heródes várának romjai  állnak, eléri a 640 métert.

A Maszada (Mecada) erőd kialakítását  a Hasmonaita uralkodó, Jonathán (i.e. 160-142) kezdte, de építése I. Heródes uralkodása (i.e. 37-4) alatt fejeződött be.

Heródes 1300 m hosszúságban átlag 8 méter magasságú és 6 m vastagságú kőfallal vette körül az erődítményt, amit 37 bástyával erősített meg. Egy-egy bástya magassága a 30-32 métert is elérte.

Az erőd falain belül álltak a paloták, melyek az uralkodó család lakhelyéül szolgáltak, valamint a 29 nagyméretű raktárhelyiség, melynek mindegyike 27 méter hosszú volt. Ezekben az alapvető élelmiszer tartalékokon kívül fegyvereket is tároltak. A raktárak befogadó képességét talán az érzékelteti legjobban, hogy az itt tárolt fegyverkészletből mintegy 10.000 főt voltak képesek felszerelni, amihez utánpótlást a felhalmozott réz-, vas -és ólomkészlet biztosított.

 

raktárhelyiségek maradványa*

 

 

A sziklacsúcson élők vízellátását 12,  mélyen a föld alatt lévő tározókhoz csatlakozó vízvezetékek biztosították. A víztározók mindegyike 40.000 köbméter víz befogadására volt alkalmas. Ez a vízkészlet nem csak ivóvizül szolgált, de  az úszó- és fürdőmedencéket, valamint a mezőgazdaságot is ellátta. Még arra is volt gondja a tervezőnek, hogy ezeket a tározókat két szintre telepítsék: a felső sor 80, az alsó 130 méterre a hegy mélyén nyert kialakítást.



feltárt termálfürdő*

 

 

A sziklacsúcs trapéz alakú, levágott tetejének mintegy 300×600 méteres területét veteményezés céljából beépítetlenül hagyták…


Mecada lett a rómaiak elleni háború végső bástyája. Miután  i.sz. 70-ben, a II. Templom, vele Jeruzsálem a rómaiak kezére került, a római hadvezér Silvának három évi gondos tervezésre volt szüksége, hogy megkísérelje az erőd elleni támadást, mely sikerrel zárult. I.sz. 73-ban a védők közös öngyilkosságba menekültek, hogy elkerüljék a fogságot. Összesen 960-an haltak meg.

Mecada romjait két angol kutató (Edward Robinson és S.W. Wolcott fedezte fel még 1838-ban, azonosítására ‘42-ben került sor. Azóta folytak kisebb-nagyobb feltáró munkálatok a területen, de az  átfogó régészeti kutatások csak 1963-ban kezdődtek Y.Yadin professzor irányításával.

A feltárt régészeti leletek közül említést érdemelnek az  épen maradt oszlopcsarnokok, freskó töredékek, mozaik lapok, valamint a helyőrség lakhelyéül szolgáló több szobás lakásokban talált  használati tárgyak, központi hide-melegvizes fürdőcsarnokok és a láthatólag tűzvészből menekült kéziratok hosszú időre munkát adtak a kutatóknak. Régi, a kapernaumi zsinagógához hasonlító helyiség minden bizonnyal itt is a zsinagóga szerepét töltötte be, amit nem csak a mozaikok jellegzetessége, de a közelében talált rituális fürdő maradványai is megerősítettek.

 

A feltárási munkálatok nagyságrendjét reprezentáló adatok néhány jellemzője: A munkálatok során mintegy 50.000 köbméter földet-követ mozgattak meg, kiástak és megtisztítottak 15kilométernyi falmaradványt. Több, mint másfél millió cserépdarabból végül is ezerszám rekonstruálták a használati edényeket… és még sorolhatnám.


Mecada múzeum – cserépdarabokból összeállított korsók

 

 

A feltárt leletek tanúsága szerint, készítésükhöz aranyat-ezüstöt, üveget és elefántcsontot, agyagot, márványt, fát és bronzot, vasat és drágakövet egyaránt felhasználtak csakúgy, mint textilféleséget.



Mecada múzeum – Heródes korából származó olaj mécses

 

 

Klikk és barangolj – Mecada Nemzeti Park!

 

lépcsők sora – és árnyék sehol***

 

A sziklacsúcs két oldalról közelíthető meg. Egyik út a fenti képen is látható, 1000 körüli lépcsőfok megmászásával, a másik az u.n. kígyóösvény a lankásabb oldalon. Itt fut a drótkötél pálya is.


a drótkötél pálya előtti tégla alakú rész a római kori légiós tábor maradványa***


Mecada úgy a külföldi turisták, mint az izraeliek részéről is igen kedvelt kirándulóhely, 2010-ben 763.000 látogatót fogadott.

 

Hanna Munitz, az Izraeli Opera főigazgatója és Eitán Campbell a Mecada Nemzeti Park igazgatója számára hét éves munkát jelentett, hogy  megvalósítsák elképzelésüket és a minden nyári Izraeli Zenei Fesztivált a kőszínházból kivigyék  a kősivatagba. Nekik és természetesen számos szponzornak köszönhető, hogy az opera történelmi színhelyek meghódítására indult és csatát nyert!

Negyedik éve, hogy az izraeli operafesztivál központja Mecada.*  A színpad a sziklaorom előtti téren került felállításra, ott ahol a történelmi hagyomány szerint a zelóták az öngyilkosságot választották rabság helyett. A  nézőtér  7.000 zenekedvelő fogadására alkalmas.

*

 

A “sivatagi” fesztivál nyitányaként – 2010. – a Nabucco került színre.


**

 

Talán nem véletlenül, hiszen érzelmileg Verdinek ez a műve áll legközelebb a zsidó néphez. Ezt még tetézi a történelmi környezet, ami szintén a szabadságvágyról szól.

Az előadásban 120 fős kórus és ugyan ennyi énekes-színész vett részt. A sivatagi éjszaka amúgy is lenyűgöző szépségét csak fokozta a szinpadon felvonuló lovak, tevék látványa.

Az előadásra 4000 külföldi látogató  érkezett, a jegyárak 400-2.000 shekel között mozogtak és a darab színrevitele 7 millió dollárba került.

 

A 2011-es bemutatót ismét Verdi fémjelezte, az Aidával, ami 600 fős szereplőgárdával került színpadra.  (Az etióp foglyok táncát,  a Mecadától nem messze lévő Arad város beduin művészei adtak elő.)


**

 

Verdi után Bizet, Carmen című operája került műsorra (2012.)


***

 

Az idei program helyett Hanna Munitz nyilatkozatával találkoztam, melyben sajnálatát fejezi ki, de költségvetési megszorítások miatt 2013 nyarán a kőszínházban maradnak. Örömteli hír viszont, hogy már most készülnek a következő évadra.

 

A felhasznált képek forrása:

*Wikipédia

** Wikipédia (Avinoam Michaeli munkája)

*** Google

A Mecada múzeumban Ronen Sapír fotózott.

 

2013. április 22.

 

Gáz van Izraelben

13 ápr

Négy évvel ez előtt, 2009 januárjának egyik reggelén az izraelieket az az örömhír fogadta, hogy óriási földgáz mezőket fedeztek fel a Földközi tengeren.

Akkor még nem lehetett pontosan tudni azt, ami mára egyértelművé vált: A “Tamar” (datolya) és a “Laviatán” (bálna) mezők a utóbbi tíz év legnagyobb tengeri lelőhelyei.

Az eddig felfedezett gázmezők becsült készlete 1.480 milliárd köbméter. Pénzben kifejezett értéke, mai árakon számolva még  a legóvatosabb becslések szerint is 250 milliárd dollár.

A tervek szerint két év múlva az izraeli áram-termelés 60%-a gázra fog alapozódni, négy év múlva pedig eléri a 90%-ot.


“Tamar” fúrótorony*

 

 

Természetesen a kitermelés nem két fillér.  Egy kutatófúrás költsége 100 millió dollár és az úszó fúrótorony is milliárdokba kerül.

A “Tamar” gázmezőn a befektető csoportoknak – élén az amerikai Nobel Energy-vel – 3.25 milliárd dollárt kellett invesztálniuk.

 

Az,  hogy gázt találtak Izraelben,  nem kis feladat elé állítja az országot.  Eddig csak a területi felségvizeket kellett ellenőriznie, ami a szárazföldtől számítva 23 kilométer, ami Izrael esetében 4000 négyzetkilométert jelent.

A gazdasági felségvizek határa 200 km-re húzódik a szárazföldtől,  illetve 400 kilométernél közelebbi ország esetén (Ciprus) a felezővonalon.

Izrael gazdasgái felségvize mintegy 28.000 négyzetkilométer, ami az ország szárazföldi területénél hat ezer négyzetkilométerrel nagyobb!

A gazdasági felségvizet illetően Izrael és Ciprus között államközi szerződés szabályozza. (Egyébként a ciprusi vizeken is nagy mennyiségű gázt fedeztek fel.)

Mivel Libanonnal egy kis területről vita van, ezért a konfliktust megelőzendő, Izrael ide nem ad ki kutatási engedélyt. Hasonló kis területről van vita Egyiptommal is, ahol a problémát úgy oldották meg,hogy a területhez közel eső két izraeli gázmező kitermelésébe bevonták az olasz Edison céget, amely az egyiptomi oldalon is működik.

 

Miért beszélek annyit az ellenőrzendő területekről, azok nagyságáról?

Azért, mert a fúrótornyok remek célpontul szolgálnak a terroristák számára, azért, mert a szíriai és libanoni tengerparton föld-víz rakétákat telepítettek és az egyiptomi haditengerészet hajókat és tengeralattjárókat vásárol.

Egy sikeres támadás nem csak egyenes kárt okozna, de egyéb következményei is lehetnek. Ilyen következmény például, hogy a biztosító társaságok olyan mértékben emelnék a biztosítás díját, amitől a kitermelés jövedelmezősége kérdésessé válna.

Az ügy stratégiai fontosságára tekintettel végül is a kormány úgy döntött, hogy a biztonsági kiadások felét átvállalja és a lényegesen megnövekedett védendő területre való tekintettel megerősíti a haditengerészetet. Izrael három milliárd dollárért, négy szupermodern cirkálót vásárol, de egy ilyen hajó építési ideje négy és fél év, ami azt jelenti, hogy a problémát egyenlőre a meglévő eszközökkel kell megoldani.

Március utolsó napján a “Tamar” gázmezőről  megkezdődött a gázszállítás az ashdodi kikitő előtt lévő fogadó állomásra és onnan a szárazföldre.

 

 

2013. április 13.

 

*Kép forrása: Google   

יום השואה – Holocaust emléknap

6 ápr

Az emléknapról kicsit másképp


Versenyt futunk az idővel, amikor be akarjuk pótolni a bepótolhatatlant, amikor autentikus forrásból szeretnénk információkat gyűjteni. Elkéstünk,  hiszen a 192 ezer túlélő (40%-uk egyedülálló) átlag életkora 84 év és közülük naponta 37-en, havonta átlagosan ezren távoznak az élők sorából. (40%-uk állandó félelemben él, retteg, hogy a Soah visszatérhet.) 

[2014-es adat szerint a túlélők száma 180 ezer, 2015-ös adatok alapján 152 ezer és 2018-ra számuk az előrejelzés alapján 118 ezerre zsugorodik]

(Izraelben később emlékezünk: 1943. április 16-án (כ”ז בניסן)*  vette kezdetét a varsói gettófelkelés, ehhez a dátumhoz igazítjuk a vészkorszak áldozatainak és hőseinek emléknapját.)

 Nagy gondban lehetnek az emléknap szervezői, hiszen képtelenség ugyan arról a témáról minden évben valami mást, valami újat mondani. Ezért aztán úgy néz ki, hogy az egyszer megírt, legalább három, az érzelmekre ható mondatot tartalmazó beszéd éveken keresztül, automatikus dátum módosítás után újra felhasználásra kerül. Ettől lesznek az ünnepinek szánt beszédek még  az érdeklődők számára is szinte elviselhetetlenül unalmasak.

Az én megemlékezésem.

Egy ilyen, vagy hasonló megemlékezés az évek folyamán kibővíthető új és újabb információkkal. Most én is ezt teszem.

Tudott, hogy vannak számosan a túlélők között olyanok, akik nem akarnak, nem tudnak beletörődni a megváltoztathatatlanba és minden lehetséges fórumot felhasználnak, hogy nyomára bukkanjanak szeretteiknek. Ahogy az évek telnek, ennek esélye egyre csökken és mégis, nemrég (2013) találkoztam egy felhívással:

“Segítsünk egy holokauszt-túlélő férfinek, aki 68 éve nem látott ikertestvérét keresi! Menachem Bodner Elias Gottesmannként született 1940-ben Munkácson. Ikertestvérével, Jenővel (becenevén Jolli) együtt az auschwitzi haláltáborba kerültek.Mindketten túlélték a borzalmakat, de a tábor felszabadításakor elszakadtak egymástól. Menachem Bodner nevelőszülőkhöz került, és csak tavaly tudta meg, mi is történt vele. Itt, a Facebookon keresi ikertestvérét, Jenőt: A7734. Minden információ, megosztás nagy segítség lenne! Az ikrek történetéről bővebben itt:http://ow.ly/jpRFY”

[ Örömmel írom le, hogy Gottesmann úr keresése eredménnyel járt,  rátalált testvérére!]

 Szintén 2013-as in formáció, hogy  a “Harcosok a békéért” elnevezésű nemzetközi szervezet nyolc palesztin tagja látogatást tett a Yad Vashem Intézetben. Az alábbi mondatok tőlük származnak:

 “A holocaust két éve kezdett érdekelni, miután láttam a Schindler listája” c. filmet és jártam a washingtoni Holocaust Múzeumban is. Többek között ezért is szerveztem meg ezt a látogatást palesztinok részére.

Amikor elmész egy ilyen helyre, elfelejted, hogy ki vagy. Ez egy tragédia, nem lehet szavakkal leírni.

Amikor hallgatom a megszállt területeken élők panaszait, át tudom érezni a helyzetüket, de nagy hiba összehasonlítást tenni. A holocaust egészen más dolog, a kettő nagyon különbözik.

Azt hiszem, ide mindenkinek el kell jönnie.

***

Számomra ez egy megrendítő élmény.

***

“Megértem a zsidók félelmeit.

***

Hallottam embereket beszélni a Yad Vashemről és magam is meg akartam tapasztalni. Láttam filmeket a holocaustról, de sem az elbeszélés, sem a filmek meg sem közelítik azt, amikor magad látod a félelmet az emberek szemében.

Nem értem, hogyan esküdhetett össze az egész világ, ilyen bűncselekmény elkövetésére.

***

Nem értek egyet azzal, hogy a holocaustot összehasonlítják a palesztin menekült problémával.”

 

Hát ennyi!

71 év telt el  és annak ellenére, hogy a szemtanúk, a kor szenvedő alanyai – ha fogyatkozó számban is, de – köztünk vannak, Európán az amnézia tünetei mutatkoznak.

Mi másra vélhető, hogy az antiszemitizmus ismét virágkorát éli?!

Azért ne legyünk igazságtalanok. Van antiszemitizmus és van antiszemitizmus. Különbség köztük nem abban áll, hogy egyik, vagy másik enyhébben, esetlen brutálisabban bánna el a zsidókkal (és általában a bűnbaknak kikiáltott kisebbséggel). Szó sincs róla. A nagy különbség az, hogy amíg egyes országokban kormányszinten kezelik a helyzetet, másokban hathatós állami támogatást élvez.

 Nem szándékom hosszúra nyújtani ezt a bejegyzést, bár lehetne még bőségesen beszélni arról, hogy vajon mit éreznek a túlélők és leszármazottaik, amikor szembesülni kénytelenek az állami szintű zsidózással, de nem kicsit elgondolkoztató az is, hogy milyen traumát élt át az az ős, aki inkább látta nyilasként, mint zsidóként a leszármazottját…

 Befejezésül ide másolom dr. Székely András (1942-2012) Munkácsy-díjas művészettörténész, az internet világában “Medve1942” nicknéven ismert, igen nagy tudású kommentelőm a fent belinkelt megemlékezéshez írt hozzászólását.

Sorai kiemelt figyelmet érdemelnek!

 medve1942 – 2012.04.20.

“Kedves Lehar, gondolom, most már feljött az Esthajnalcsillag, és nem foglalkozol a bloggal…

Valószínűleg soha meg nem valósuló elképzeléseim között szerepel egy ismeretterjesztő szándékú világtörténeti esszé az antiszemitizmusról. De nem abból a szempontból, hogy “szegény zsidók”. Hanem abból, hogy – szegény antiszemiták! Tudniillik a spanyol, angol, holland, amerikai vagy épp osztrák-magyar történelem tökéletesen bizoinyítja, hogy a hivatalos, kormányzati antiszemizmus, például a spanyol kiüldözés 1492-ben tragikus következményekkel jár, míg a befogadás épp fordítva, segíti az állam vagy épp birodalom fejlődését. Az antiszemitizmus – nemzeti önsorsrontás. Ezt mint magyar mondom (aki egy picit azért “galutzsidó” is…) :)))”

2013. április 6.

* Polgári időszámítás szerint 2016-ban ez a nap május 5.

 

Utolsó frissítés: 26.01.2016

 

Obama izraeli látogatása után…

2 ápr

Avagy sok hűhó a (majdnem) semmiért.

Előzmény

Két okból is nehéz Obama elnök izraeli látogatásáról szót ejteni. Részben, mert a világ valamennyi televízió állomása egyenes adásban közvetítette az eseményeket, részben pedig – mint arra az alcímben utaltam is – nem került sor átütő erejű bejelentésre.


érkezés


némi malőr – az elnöki autó mentésre szorul

 

Ami a tárgyalásokról kiszivárgott – nyilván csak egy töredéke az elhangzottaknak – az csak nüanszokban tér el a már eddig is tudottaktól.

Ilyen, hogy Obama rávette Netanjahut az Iránnal kapcsolatos elképzeléseinek elfogadására.
Ez azt jelenti, hogy meg kell várni a júniusban esedékes iráni elnökválasztást, majd azt követően három-négy hónap türelmi idő múltán kell megvonni a mérleget. Akkor lehet dönteni a szankciók esetleges fokozásáról, vagy a katonai akcióról.

Szintén a tárgyalás részeként, Netanjahu hivatalosan is bejelentette, hogy a palesztin kérdést a “két állam-két nép” elv keretében kell megoldani.

Ezzel kapcsolatban Obama semmiféle tervet nem hozott, ugyanakkor többször kijelentette, hogy a problémát az érintett feleknek kell megoldaniuk, amihez a maga részéről minden szükséges támogatást megad. Ezzel át is adta a közvetítő szerepet John Kerry külügyminiszternek.

Ebben sem volt semmi meglepő, legfeljebb még nyilvánvalóbbá vált, amit már előzetesen is tudni lehetett, hogy az USA szemében a közel-keleti térség elveszítette elsőrendű stratégiai jelentőségét. Ha rangsort akarunk állítani, akkor besorolása a harmadik-negyedik helyre tehető. Ennek egyik oka, hogy Amerika sokkal kevésbé szorul rá az arab olajra, hiszen az elmúlt három év alatt 70%-kal csökkentette a térségből származó behozatalát.

(Ezzel szemben Európában ez a mutató növekedett, s bármennyire is abszurdnak tűnik, pont ez növeli némileg az USA szemében Izrael fontosságát, legalább is ami a katonai-biztonsági kérdéseket illeti.)

Mindezek ellenére, vagy ezzel együtt is, a látogatás nem volt tanulságok nélküli.

Hogy az idő rövidsége hozta így, vagy eleve ez volt a cél, minden esetre egy napra esett Obama Ramallah-ban, a Palesztin Hatóság területén tett látogatása, illetve este, a jeruzsálemi kongresszusi központban, egyetemi hallgatók előtt elmondott beszéde.

Mielőtt a két helyen elhangzottakra rátérnék, le kell szögezni, hogy Obama rendkívüli színészi adottságokkal rendelkező, ragyogó szónok, akinek egészen kiváló képességű beszédírói és propaganda tanácsadói vannak. Látogatása az első pillanattól az utolsóig gondosan tervezett koreográfia szerint zajlott.


Obama az Izrael Múzeumba érkezik

 

Aki figyelemmel kísérte az eseményeket, úgy érezhette, hogy nem is az amerikai elnök, hanem maga Amerika jött el a “kis testvérhez” azzal a céllal, hogy kapcsolatukat minél szorosabbá tegye. Erre utalt a többször, héber nyelven hangoztatott szlogen: “אתם לא לבד” – vagyis “nem vagytok egyedül”!

A politikában járatos “vájt fülűek”, azért kiérezték, hogy a valóság ennél árnyaltabb, sőt, azok előtt, akik figyelemmel kísérték Netanjahu beszédét az amerikai kongresszus előtt, nem volt kétséges, hogy a jó szervezés csodákra képes.

Mint említettem a Ramallah-i látogatásra a reggeli órákban került sor és az azt lezáró sajtóértekezleten, ha valaki nem tudta, hogy Obama állt Mahmud Abbasz mellett, akár azt is hihette, hogy az izraeli kormány egyik képviselőjét hallja.

Obama többek között azt mondta, hogy a palesztinoknak el kell ismerniük Izrael, mint zsidó állam létét és a tárgyalások előfeltételének nem szabhatják a telepeken folyó építkezések leállítását, ugyanis a béke megkötésével ez a probléma megoldódik. (Értsd: a telepek többségét úgyis ki kell üríteni.) Hangsúlyozta tovább, hogy a palesztinok ne várják mindig másoktól a problémáik megoldását.


palesztin tiltakozás


a rakéta támadás is a tiltakozás része


Ezek után mindenki szinte mindenki azt várta, hogy az esti, jeruzsálemi beszéde felér majd egy “könnyes, szerelmi vallomással”.

Nem egészen így történt.

Fentebb utaltam Netanjahu kongresszusi beszédére, amit a hallgatóság több ízben felállva, viharos tapssal jutalmazott. Nem volt ez másként Obama esetében Jeruzsálemben sem. A hatszáz gondosan kiválogatott egyetemista annak ellenére formában volt,  hogy az este 7 óra körül kezdődött rendezvényre a reggeli órákban, szervezett utaztatással mindenkinek meg kellett érkeznie. A szervezésnek volt azonban egy szépséghibája, nevezetesen az, hogy az amerikai elnök előre megüzente, hogy a telepen létesített egyetem ifjúságával nem kíván találkozni. Ariel település egyetemi hallgatói joggal érezhették, hogy Obama szemében ők másodrangú állampolgárok.(Az egyetemi hallgatók 40%-a palesztin fiatal.)

Nos, Obama beszédének első felét tarthatta volna akár a Likud párt egy prominens személyisége is, hiszen a polgári lakosság személyi biztonságáról volt szó, meg arról, hogy az USA nem tűri, hogy Irán atomfegyverhez jusson és ismét a szlogen – Izrael nincs egyedül.

Beszédének második része azonban kísértetiesen emlékeztetett a “שלום עכשיו” (békét most) szélsőbalos szervezet programbeszédére. A reggeli, Ramallah-i beszédével szöges ellentétben itt azt hangsúlyozta, hogy a telepesek képezik a béke akadályát és a palesztinokkal szembeni atrocitásaik nem maradhatnak büntetlenül. A hallgatók figyelmét felhívta, hogy nekik kell nyomást gyakorolni a kormányra a béke érdekében.

 

Végül is a jövő fogja eldönteni, hogy Obama a történelembe, mint a békeszerződés megteremtője, vagy mint karizmatikus szónok fog-e bekerülni.


a legjobb szervezést is felülírta az időjárás, így a repülőtéri protokoll elmaradt

 

Befejezésül még annyit, hogy Obama eme turista útja Izraelnek 40 millió shekelébe (~ 12 millió dollár) került, de elnézve az óriási kíséretet, az ide szállított eszközök sokaságát (helikopterek, autók) az amerikai adófizetőknek még sokkal többe.

 

2013. április 2.

 

Képek forrása: Google

 

 

 

%d blogger ezt kedveli: