Holocaust csúcstalálkozó Izraelben – avagy “színház az egész világ”

 

75 éve szabadult fel az auschwitzi halálgyár

 

Az Egyesült Nemzetek Szervezete 2005. november 1-jei határozatában Auschwitz-Birkenau felszabadulásának dátumát, január 27-ét jelölte meg a holocaust áldozatainak emléknapjaként.

Az izraeli parlament, a kneszet, 1959-ben hozta meg az emléknappal kapcsolatos törvényét, amelynek értelmében a vészkorszak áldozataira és hőseire a varsói gettófelkelés kitörésének dátumát – כ”ז בניסן – תש”ף – polgári időszámítás szerint: 1943. április 16.) teszi hivatalos emléknappá. A zsidó naptár szerinti dátum az idei évben április 20-a estétől, 21-én az esthajnalcsillag feljöveteléig tart.

Izrael január 23-24-én ad otthont a Nemzetközi Holocaust szimpozionnak, melynek mottója: emlékezz a holocaustra – az antiszemitizmus elleni küzdelemre.

A rendezvényen 47 állam –  közülük számosan több küldöttel is – képviselteti magát, részben a legmagasabb szinten. Izrael 26 államelnököt, alelnököt négy királyt, miniszterelnököket, külügyminisztereket, vezető politikusokat lát  vendégül. 

A teljesség igénye nélkül: az Egyesült Államokat  Mike Pence, Oroszországot Putyin képviseli, a vendégek között szerepel Károly herceg, Dánia és a Cseh Köztársaság, valamint Svédország miniszterelnöke és Magyarország államelnöke.

Az európai országok közül csak Lengyelország marad távol az eseményről.

Az eddigi gyakorlattól eltérően, az idén magam is a nemzetközi dátumhoz igazodok megemlékezésemmel, melynek oka már a címadásból is kitűnhet.

Érdemes néhány másodpercig ízlelgetni, mit is ír holocaust címszó alatt a Wikipedia: 

“A holokauszt. A holokauszt legismertebb jelentése a náci Németország által kontrollált területeken a második világháború alatt végrehajtott, a nemzetiszocialista német kormány által eltervezett és irányított népirtás, amelynek körülbelül hatmillió európai, zsidó származású ember esett áldozatul. Wikipédia”

Ezzel a megfogalmazással kapcsolatban eszembe jutott egy kifejezés – “emlékezetpolitika”! Számomra ez nagyon fontos, mert sok mindent megmagyaráz. Az én olvasatomban ez annyit jelent, hogy bármelyik politikai kurzus a “maga képére” formálhatja az emlékezést.

 

Minél távolabb kerülünk időben a történésektől, annál elképesztőbb a szerecsenmosdatás, szerte Európában. És ebben az érintett kormányokat a németek által precízen dokumentált tények sem zavarják. Sőt, még az izraeli, 

pártfüggetlen Yad Vashem kutatásai, dokumentumai sem.

Persze, lehet a szerecsent mosdatni, attól még a tények – nevezetesen, hogy a holocaust NEM Auschwitz-val kezdődött – tények maradnak.

Különösen a volt szocialista tömb országai szeretnek azzal takarózni, hogy “mit tehettünk volna”, minket is “megszálltak”…a tény viszont az, hogy van kelet-európai ország, amely az első zsidótörvényeket Hitler hatalomra kerülése (1933),előtt mintegy 13(!) évvel,  már 1920-ban életbe léptette!

Európában a történelem hamisítás turbó üzemmódba kapcsolt, és ahogy néhány évvel ezelőtt még határt lehetett vonni a kelet és nyugat európai országokban fellelhető antiszemitizmus milyensége között, (Kelet Európát a hagyományos, a nyugatot ennek “szmokingos” változata, az Izrael ellenesség jellemezte) mára a határok elmosódtak. 

Tény, hogy Európának egyik térségében sincs állami szintű “zsidóverés”, de az is tény, hogy a regnáló politikai kurzus kevés helyen lép fel (nem szóban, mert beszélni mindenki tud) hathatósan az antiszemita megnyilvánulások ellen.

2017-ben, német bírósági ítélet szerint például  a zsinagóga gyújtogatás az Izrael kritika része! Vagy Szlovénia, ahol semmisnek nyilvánították egy náci kollaboráns (Leon Rupnik) halálos ítéletét, mely ‘46-ban a kommunista Jugoszlávia bíróságának igazságtalan döntésén alapult. Ezért ügyének újratárgyalását rendelték el. 

És senki ne dugja homokba a fejét, mert a múltjával ugyan úgy nem nézett szembe a kommunista rezsim, mint a maiak. Az egyetlen különbség, hogy amíg az azóta letűnt kormányzó pártok úgy nem vettek tudomást az antiszemitizmusról, hogy fennen hangoztatták: a fasizmust felszámoltuk, ezzel a zsidóellenesség is megszűnt, de a zsidók se akarjanak zsidók lenni – a maiak pedig intenzíven hamisítják a történelmet.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a lengyelek, a litvánok törvényileg akarják tisztára mosni magukat, miszerint egyikük sem felelős a holocaustért!

Azonban a második világháború előtti, alatti és utáni lengyel pogromokat, a koncentrációs-  és fogolytáborok litván őreit és az SS hadosztályokat, a magyarok mindenkit felülmúló együttműködési készségét Adolf Eichmannal – semmilyen mellébeszélés, vagy törvénykezés nem tudja meg nem történtté tenni.

Mások pedig, az ősök második világháborúban vállalt szerepe miatt,  látványosan tartanak “bűnbocsánatot”. Azért ehhez nem kellene a szétszórattatásban élő zsidó szervezeteknek asszisztálni, de legalábbis nem kellene piedesztálra állítani a mea culpázót.

Ha mégis, akkor legalább ne törjenek pálcát az iráni zsidóság felett, amiért azok annyira lojálisak az államhoz, hogy elítélik a legfőbb terrorista likvidálását.

Ugyanis mindkettő egy tőről fakad: a génekben hordozott félelemből!

Ébresztő! Európában ma a az egykori “megmentők”, a “baloldal” (EZ a baloldal már nyomaiban sem AZ a baloldal – ideje lenne új megnevezést bevezetni.) nemcsak antiszemita, de Izrael ellenes is.

És ez utóbbi a galut zsidóságára nézve sokkal veszélyesebb, mint a hagyományos antiszemitizmus!

Nem néztem utána, hogy a világ különböző helyein milyen számban élnek túlélők. Az izraeli statisztikai hivatal legfrissebb közzététele alapján néhány nappal a nemzetközi megemlékezés előtt a soah túlélők száma 192 ezer volt.

2019-ben 14.800 főt veszítettünk el, ami azt jelenti, hogy havonta 1.233 lelket.
A még életben lévők 64%-a Európában, gyerekként élte át a borzalmakat.

És mindezek után, és mindennek ellenére Izrael fővárosa, Jeruzsálem a következő héten több napra bedugul, hiszen a látszatra adni kell.

Aztán vége a diplomáciai színjátéknak, hazamennek a legények és folytatják ott, ahol abbahagyták: a masszívan Izrael ellenes rabbi továbbra is uszít Izrael ellen, politikusok továbbra is ízetlen, sokszor már nem is burkolt zsidózással a saját belső problémájukat igyekeznek palástolni, valamint azzal érvelnek, hogy a migránsok és a velük beáramlott terroristák felelősek mindenért. 

Ez utóbbiban van némi igazság, de a mag is csak tápdús termőföldben indul csírázásnak. 

Ez azonban már egy másik téma.

19/01/2020 – Jeruzsálem

Válogatás a témában megjelent korábbi írásaimból:

1. https://leharblog.wordpress.com/2011/11/23/hholocaust-revizionistak-es-a-tenye

2. https://leharblog.wordpress.com/2012/09/20/az-antiszemitizmus-uj-ruhaja/

Kasem Sulejmani likvidálása – Izraelből nézve…

 

Khomeini ajatollah ‘70-es évekbeli hatalomra jutása óta az iráni ajatollahok mindegyike teljes mértékben hisz a terrorban és ezért nyíltan és közvetlenül támogat gyilkos rezsimeket és szervezeteket, szerte a világon.

Az iszlám forradalom 1979-es, viharos győzelme után Iránban azonnal létrehozták a rezsim támogatására szolgáló Forradalmi Gárdát és ezen belül az Al-Qusd (Jeruzsálem) egységet. És, bár Sulejmani “csak” ezen egység parancsnoka volt, tényleges befolyását tekintve Khamenei ajatollah után a második vezetője volt Iránnak.

Az Al-Quds egység feladata az összes külföldi tevékenység szervezése-kivitelezése és koordinálása, mely egyetlen kézben, Sulejmani kezében összpontosult.

Az évek folyamán dollár százmilliók folytak át a kezén, amellyel a szervezet a külföldön tevékenykedő terrorszervezetek munkáját támogatta (Ma már bizonyíthatóan az Al-Quds felelős a buenos airesi zsidó kulturális központ 1994. július 18-ai felrobbantásáért, amely 85 halálos áldozatot követelt.)

Az Al-Quds önálló hírszerző hálózatot működtet és egyértelműen felelős számos, az iráni rendszerrel szemben álló emigráns haláláért. Irán a szervezeten keresztül támogatott és támogat számos terrorszervezetet, így a Hezbollah-t, a Hamaszt, az Iszlám Dzsihádot, Irak és Szíria számos terrorszervezetét és a jemeni hutikat. 

Jasszer Arafat idejében, egy ideig a Palesztin Hatóság is támogatását élvezte.

Mint köztudott Szíriában és Irakban az Al-Quds harcosai közvetlenül is részt vettek és vesznek a harcokban. 

előtte-utána

Sulejmani likvidálása után a világsajtóban – sűrűbben a komment szekcióban – olyan megállapítások is napvilágot láttak, hogy most aztán az USA az egész muzulmán világgal kerül szembe.

Érdemes emlékeztetni, hogy Irán valóban síita állam,  azonban a muzulmán világnak csak mintegy 10%-a tartozik ehhez a harcias ághoz.

A másik ág, a szunnita népesség, kifejezetten örült Sulejmani likvidálásának, aminek az utca népe itt-ott – különösen Irakban – hangot is adott, utcai cukorka osztogatás formájában. 

Megjegyzendő, hogy síiták és szunniták egymásnak legalább annyira ellenségei, mint a “hitetleneknek”.

A terrorszervezetek felsorolásából is látható, Izrael többszörösen is érintett a kérdésben, tekintettel arra, hogy Gáza felől a Hamasz és különösen az Irán által közvetlenül irányított Iszlám Dzsihád, Libanonból a Hezbollah és Szíriából az iráni Forradalmi Gárda közvetlen  jelenléte fenyegeti. Ehhez társul az iráni állam vezetőinek Izrael teljes megsemmisítéssel fenyegető napi retorikája.

A fenti, többségében jól ismert terrorszervezetek mellé egy újabb – eddig figyelmet alig kapó – potenciális veszélyforrás társul, mely Jemenben keresendő. Jemenre az “arab tavasz” kapcsán sem fordított sok figyelmet a nemzetközi média. Ha mégis, akkor elsősorban a lakosságot sújtó éhínség került fókuszba. Tény, hogy ezzel a kérdéssel az izraeli sajtó is csak érintőlegesen foglalkozott.

Irán és az Al-Quds jemeni jelenléte azonban már a közeljövőben Izrael stratégiai helyzetének romlásához vezethet.

Izraelt délről, a Vörös tenger felől, az Egyiptommal kötött békeszerződés (1979. március 26.) óta nem fenyegette veszély. Éppen ezért Izrael ezidáig nem is nagyon foglalkozott Jemennel, annak ellenére, hogy ott az irániak már jó ideje jelen vannak. Irán afféle kísérleti terepnek használja Jement a harci módszerek, új taktikák, különféle harci eszközök kipróbálására. Irán, a jemeni síita hutikat használja fel erre a célra, egyúttal velük tartja sakkban Szaúd-Arábiát és az Egyesült Arab Emirátust.

Fokozatosan, egyre korszerűbb fegyverekkel látja el őket, így mára már eljutottak a pilóta nélküli repülőgépek, nagytávolságú, pontos rakéták és a robotrepülőgépek birtoklásáig. 

Ezeket figyelembe véve, tulajdonképpen Izrael öt percnyi távolságra került Jementől.

Fent említettek joggal aggasztják Izraelt, hiszen Irán könnyedén indíthat támadást a hutik felhasználásával és később moshatja kezeit “nem én voltam” felkiáltással. 

Jemen eddig –  elsősorban a távolság miatt  – az izraeli hadsereg stratégiai, taktikai, hírszerzési tevékenységi körén kívül esett. Ez azonban gyorsan változik, amely értelemszerűen nem jelentéktelen plusz költségvetési kiadást is igényel.

Végezetül, mivel szerte a nagyvilágban, amerikai kongresszusi képviselőktől kezdve a fapados kommentelőkig sokan nagy kiterjedésű háborút vizionálnak, engedtessék meg, hogy én is közkinccsé tegyem ez irányú gondolataimat.

Irán, “becsületbeli” ügynek fogja tekinteni, hogy valamilyen formában választ adjon Sulejmáni likvidálására. Az elkövetkezendő napokban számíthatunk a szokásos szájkaratéra, melyben amerikai célpontok elleni támadást, de elsősorban is Izrael megsemmisítését  lengeti be. Ez természetesen – mint eddig minden esetben – belső használatra szolgál. Ugyanis az ellenfél potenciális katonai erejével és saját korlátaikkal azért tisztában vannak.

Ami a választ illeti, legvalószínűbb, hogy  például,  víz és elektromos hálózat, valamint bankok elleni cyber támadásban ki is merül.

05/01/2020