Kasem Sulejmani likvidálása – Izraelből nézve…

 

Khomeini ajatollah ‘70-es évekbeli hatalomra jutása óta az iráni ajatollahok mindegyike teljes mértékben hisz a terrorban és ezért nyíltan és közvetlenül támogat gyilkos rezsimeket és szervezeteket, szerte a világon.

Az iszlám forradalom 1979-es, viharos győzelme után Iránban azonnal létrehozták a rezsim támogatására szolgáló Forradalmi Gárdát és ezen belül az Al-Qusd (Jeruzsálem) egységet. És, bár Sulejmani “csak” ezen egység parancsnoka volt, tényleges befolyását tekintve Khamenei ajatollah után a második vezetője volt Iránnak.

Az Al-Quds egység feladata az összes külföldi tevékenység szervezése-kivitelezése és koordinálása, mely egyetlen kézben, Sulejmani kezében összpontosult.

Az évek folyamán dollár százmilliók folytak át a kezén, amellyel a szervezet a külföldön tevékenykedő terrorszervezetek munkáját támogatta (Ma már bizonyíthatóan az Al-Quds felelős a buenos airesi zsidó kulturális központ 1994. július 18-ai felrobbantásáért, amely 85 halálos áldozatot követelt.)

Az Al-Quds önálló hírszerző hálózatot működtet és egyértelműen felelős számos, az iráni rendszerrel szemben álló emigráns haláláért. Irán a szervezeten keresztül támogatott és támogat számos terrorszervezetet, így a Hezbollah-t, a Hamaszt, az Iszlám Dzsihádot, Irak és Szíria számos terrorszervezetét és a jemeni hutikat. 

Jasszer Arafat idejében, egy ideig a Palesztin Hatóság is támogatását élvezte.

Mint köztudott Szíriában és Irakban az Al-Quds harcosai közvetlenül is részt vettek és vesznek a harcokban. 

előtte-utána

Sulejmani likvidálása után a világsajtóban – sűrűbben a komment szekcióban – olyan megállapítások is napvilágot láttak, hogy most aztán az USA az egész muzulmán világgal kerül szembe.

Érdemes emlékeztetni, hogy Irán valóban síita állam,  azonban a muzulmán világnak csak mintegy 10%-a tartozik ehhez a harcias ághoz.

A másik ág, a szunnita népesség, kifejezetten örült Sulejmani likvidálásának, aminek az utca népe itt-ott – különösen Irakban – hangot is adott, utcai cukorka osztogatás formájában. 

Megjegyzendő, hogy síiták és szunniták egymásnak legalább annyira ellenségei, mint a “hitetleneknek”.

A terrorszervezetek felsorolásából is látható, Izrael többszörösen is érintett a kérdésben, tekintettel arra, hogy Gáza felől a Hamasz és különösen az Irán által közvetlenül irányított Iszlám Dzsihád, Libanonból a Hezbollah és Szíriából az iráni Forradalmi Gárda közvetlen  jelenléte fenyegeti. Ehhez társul az iráni állam vezetőinek Izrael teljes megsemmisítéssel fenyegető napi retorikája.

A fenti, többségében jól ismert terrorszervezetek mellé egy újabb – eddig figyelmet alig kapó – potenciális veszélyforrás társul, mely Jemenben keresendő. Jemenre az “arab tavasz” kapcsán sem fordított sok figyelmet a nemzetközi média. Ha mégis, akkor elsősorban a lakosságot sújtó éhínség került fókuszba. Tény, hogy ezzel a kérdéssel az izraeli sajtó is csak érintőlegesen foglalkozott.

Irán és az Al-Quds jemeni jelenléte azonban már a közeljövőben Izrael stratégiai helyzetének romlásához vezethet.

Izraelt délről, a Vörös tenger felől, az Egyiptommal kötött békeszerződés (1979. március 26.) óta nem fenyegette veszély. Éppen ezért Izrael ezidáig nem is nagyon foglalkozott Jemennel, annak ellenére, hogy ott az irániak már jó ideje jelen vannak. Irán afféle kísérleti terepnek használja Jement a harci módszerek, új taktikák, különféle harci eszközök kipróbálására. Irán, a jemeni síita hutikat használja fel erre a célra, egyúttal velük tartja sakkban Szaúd-Arábiát és az Egyesült Arab Emirátust.

Fokozatosan, egyre korszerűbb fegyverekkel látja el őket, így mára már eljutottak a pilóta nélküli repülőgépek, nagytávolságú, pontos rakéták és a robotrepülőgépek birtoklásáig. 

Ezeket figyelembe véve, tulajdonképpen Izrael öt percnyi távolságra került Jementől.

Fent említettek joggal aggasztják Izraelt, hiszen Irán könnyedén indíthat támadást a hutik felhasználásával és később moshatja kezeit “nem én voltam” felkiáltással. 

Jemen eddig –  elsősorban a távolság miatt  – az izraeli hadsereg stratégiai, taktikai, hírszerzési tevékenységi körén kívül esett. Ez azonban gyorsan változik, amely értelemszerűen nem jelentéktelen plusz költségvetési kiadást is igényel.

Végezetül, mivel szerte a nagyvilágban, amerikai kongresszusi képviselőktől kezdve a fapados kommentelőkig sokan nagy kiterjedésű háborút vizionálnak, engedtessék meg, hogy én is közkinccsé tegyem ez irányú gondolataimat.

Irán, “becsületbeli” ügynek fogja tekinteni, hogy valamilyen formában választ adjon Sulejmáni likvidálására. Az elkövetkezendő napokban számíthatunk a szokásos szájkaratéra, melyben amerikai célpontok elleni támadást, de elsősorban is Izrael megsemmisítését  lengeti be. Ez természetesen – mint eddig minden esetben – belső használatra szolgál. Ugyanis az ellenfél potenciális katonai erejével és saját korlátaikkal azért tisztában vannak.

Ami a választ illeti, legvalószínűbb, hogy  például,  víz és elektromos hálózat, valamint bankok elleni cyber támadásban ki is merül.

05/01/2020

Iráni titkosszolgálatok Európában…

 

A jeruzsálemi Köz- és Államügyek Központjának munkatársa, Miki Segal, nyugalmazott ezredes, aki a katonai hírszerzés iráni szekciójának vezetője volt, egy összefoglalót hozott nyilvánosságra az iráni titkosszolgálatok európai tevékenységéről.

A jelentés feltárja Teherán és európai támogatói által Európaszerte létrehozott hálózat-rendszert.

Miután Hollandiában, Dániában és Franciaországban több iráni ügynök is lelepleződött, az EU személyi szankciókat léptetett életbe az iráni Hírszerzési Minisztérium biztonsági részlegének néhány tagja ellen.

Az egyik személy, aki ellen szankciókat alkalmaztak  Saeed al-Hashemi Muqaddam, az iráni Hírszerzési Minisztérium miniszterhelyettese. 

A másik, Assaad al-Asadi, aki szintén a minisztérium munkatársa és jelenleg börtönbüntetését tölti a Mujahideen e-Khalq konferencia ellen Franciaországban elkövetett merénylet miatt. Asadit 2018. júliusában, a németországi Aschaffenburg városában tartóztatták le az után, hogy Belgiumban több iráni bukott le, miután autójukban robbanóanyagot találtak.

Assaad al-Asadi

Az iráni csoport merényletet szervezett egy iráni arab aktivista ellen, aki az “Arab küzdelem Ahvaz Felszabadításáért” (ASMLA) elnevezésű mozgalom dániai fiókjának a vezetője. A mozgalom az arab többségű Huzisztán tartomány függetlenségéért harcol. Ez az iráni tartomány gazdag olajban és gázban. 

Nemzetközi nyomozást követően, Svédországban letartóztattak egy iráni származású norvég állampolgárt, Vakra Lasovot – aki szintén az iráni Hírszerzési Minisztérium  kötelékében állt – és a tervezett dániai merénylettel kapcsolatban került a hatóság látószögébe.

 

A holland külügyminiszter, Stef Blok, ez év elején bejelentette, hogy országának cáfolhatatlan bizonyítékai vannak arra nézve, hogy Irán áll két iráni származású, holland állampolgár hollandiai meggyilkolása mögött.  A gyilkosságok után Hollandia két iráni diplomatát kiutasított. Állításuk szerint Irán olyan holland bűnözőket bérelt fel, akik kapcsolatban álltak a Hezbollah terrorszervezettel. Az eddig is tudott volt, hogy a Hezbollah holland bűnözőkön keresztül bonyolítja kábítószer kereskedelmét. 

Ahmad Mula Nissi-t, az ASMLA egyik vezetőjét 2017 novemberében a hágai háza bejáratánál gyilkolták meg. 

Ahmad Mula Nissi

Hasonló módon lett gyilkosság áldozata Amszterdamban Muhammad Raza Kulhi 2015 novemberében.  Kulhit az irániak azzal vádolták, hogy részt vett egy bombamerényletben 1981-ben Teheránban, amelyben  sokan meghaltak, köztük többen a rezsim vezetői közül. 

A holland külügyminiszter arra is kitért, hogy a több éve történteket azért tartották eddig titokban, hogy a jelenlegi szankciókat előkészíthessék.

Az irániak tevékenységét egyértelműen a holland szuverenitás durva megsértésének nevezte.

Hollandiában jelenleg bírósági eljárás folyik két holland bűnöző ellen. Őket gyilkosságokban való részvétellel vádolják.

Az elmúlt év folyamán az európai titkosszolgálatok, az izraeli hírszerzés közreműködésével, több, Európában tervezett iráni merénylet-kísérletet hiúsítottak meg. Nemrégiben Albánia utasította ki az iráni nagykövetet egy másik diplomatával együtt azért, mert bizonyosságot nyert, hogy közük volt egy iráni ellenzéki ellen tervezett merénylethez.

A jelentés kiemeli, hogy az iráni Hírszerzési Minisztérium és a különböző titkosszolgálatok, valamint az Iráni Forradalmi Gárda El-Quds (Jeruzsálem) egysége –  amely külföldön működik és parancsnoka Kaszem Sulaimani tábornok –  állnak az európai események mögött.

Kaszem Sulaimani 

Ezen események mögött az iráni nagykövetségek és konzulátusok, a külföldre utazó küldöttségek és az Irán Air légitársaság szolgálnak fedőszervül. 

Irán ezeken túlmenően bűnszervezeteket is felhasznál.

2018-as év folyamán a francia hírszerzés nagyszabású merényletet akadályozott meg, amikor a  Genfből diplomáciai bőröndökben Párizsba érkezett nagy mennyiségű robbanóanyagot megtalálta. Az irániaknak sikerült a bőröndöket két iráni származású belga állampolgárhoz eljuttatni, a francia biztonsági erők a kocsijuk csomagtartójában bukkantak a robbanóanyagra. A két személyt letartóztatták. 

Az iráni külügyminiszter, Muhammad Zarif Hollandiát, Franciaországot és Dániát azzal vádolja, hogy menedéket adnak olyan iráni terrorszervezeteknek, mint a Mujahideen e-Khalq. 

Muhammad Zarif 

Fentieken kívül tudott, hogy még számos olyan esemény is történt Európában, amely nem került nyilvánosságra.

Kérdés, hogy az elmúlt évtizedekben jól működő európai titkosszolgálatokon belül történt-e valami változás, vagy egyéb érdekek állnak a háttérben?

Képek forrása: Google képkereső

09/07/2019

…”és most mi lesz?”

A címadó kérdést tegnap este óta számosan teszik fel nekem, vadabbnál vadabb elképzelések kombinációival.

Ez késztet arra, hogy – ismereteim birtokában – megkíséreljek a felmerült kérdésekre választ adni.

Tegnap este, izraeli idő szerint 21:00 órakor Trump amerikai elnök bejelentette, hogy felmondja az Iránnal 2015-ben kötött atom-egyezményt és visszaállítja a szankciókat.

Ez azt jelenti, hogy első lépésben három hónap múlva (augusztus 6-án) visszaállítják a szankciók egy részét, ami megtiltja az irániaknak dollár, arany és nemesfémek vásárlását. Eladási tilalmat rendel el alapanyagokra, (u.m. alumínium, vas, szén) és az iráni valuta (real) vételére és eladására (ma egy USA dollár=8.000 real és tudni érdemes, hogy az irániak minden pénzükön dollárt vásárolnak és azt külföldre menekítik).

Ezen felül tilalmat foganatosít az iráni államadóssággal kapcsolatos pénzügyi műveletekre.
Hat hónap múlva (november 4-én) további tilalmak lépnek életbe.

Ezek: kereskedelmi tilalom az iráni hajó- és olajiparral, a bankszektorral és az iráni biztosító-társaságokkal.

Ez a döntés régóta a levegőben lógott. Ugyanis Trump elnök egyik legfőbb választási ígérete az általa katasztrofálisnak tartott atom-egyezmény felmondása volt. Ugyanakkor a háttérben élénk diplomáciai tevékenység folyt, ahol mindenki a saját érdekei szerint próbálta Trump elnök döntését a számára legkedvezőbb irányba befolyásolni.

Mint az köztudott, Izrael februárban rátette kezét az iráni atom-archívumra és azonnal másolatot juttatott el az amerikai hírszerzéshez. Így tehát az Izraeli hírszerzési bravúr bejelentésének időzítését nem tekinthetjük véletlennek, mint ahogy azt sem, hogy ennek kapcsán az európai vezetők egymásnak adták a kilincset Washingtonban.

Nézzük a várható lehetőségeket:

Trump elnök környezetéből tudni lehet, hogy az elnök nem zárja ki egy új atom-egyezmény lehetőségét, amennyiben az új egyezmény tartalmazza

• az ellenőrzés szigorítását,  

• az iráni ballisztikus rakétaprogram és Irán külföldi katonai jelenlétének korlátozását.

Erre azonban az irániak – eddigi kijelentéseik szerint – nem hajlandóak és a belső erőviszonyok is ezt látszanak igazolni.

Véleményem szerint Trump elnök stratégiai célja egészen más. A szankciók alkalmazásával az iráni rezsimet szeretné megdönteni.  

Köztudott, hogy Irán gazdasági helyzete katasztrofális. A szankciók Obama rezsim általi eltörlése nem hozta meg a kívánt gazdasági fellendülést, amelynek több oka is van.

Az egyik, hogy a nagy nemzetközi cégek az amerikai álláspont kikristályosodásáig kivártak. Az olajkereskedelemből befolyt ugyan néhány milliárd, melyből azonban az iráni belső viszonyokból eredően semmi sem jutott az utca emberéhez. Ugyanis az Iránba befolyó pénzösszegek felett gyakorlatilag a Forradalmi Gárda gyakorol felügyeletet. Elosztásával ő rendelkezik, és az összeg nagy részét saját céljaira használja fel (lásd jemeni polgárháború, Szíria, Hezbollah). A maradék pénz pedig az elképesztő méretű korrupció következtében, különböző zsebekben tűnik el.

Az Egyesült Királyság, Francia- és Németország vezetői közös nyilatkozatban jelentették be, hogy a maguk részéről továbbra is érvényben lévőnek tekintik az egyezményt. Ezt Irán a maga részéről elfogadná azzal a feltétellel, hogy a nyugati államok kötelezettséget vállalnak az amerikai szankciók gazdasági hatásának kivédésére. Erre azonban kevés az esély, ugyanis az amerikai embargó törvény szerint minden olyan vállalat, vagy bank, amelyik 20 millió dollárnál nagyobb értékű üzletet bonyolít le Iránnal, ki van zárva az amerikai piacról. Nyilvánvaló, hogy az európai vállalatok és bankok nem az iráni piacot fogják választani.

Ez alól kivétel a krónikus energia ínségben szenvedő Kína, amely számára az amerikai piac még nem bír túl nagy jelentőséggel.

Külön kell megemlíteni az ambivalens helyzetben lévő Oroszországot, mely stratégiai és geopolitikai érdekei szerint Irán szövetséges, ugyanakkor az energiapiacon vetélytárs.

Putyin orosz elnök megpróbál egyszerre két lakodalomban táncolni,  és nem is eredménytelenül. Tény, hogy Oroszország ma a Közel-Keleten kikerülhetetlen tényező. Ezt ismerte fel Izrael és az elmúlt években, a közös érdekek mentén stratégiai kapcsolatot épített ki velük.

Ezért is van különös jelentősége Netanjahu izraeli miniszterelnök mostani moszkvai tárgyalásának.

A Győzelem Napja – Moszkva 

Ugyanis egyik félnek sem érdeke, hogy az események ellenőrizhetetlenné váljanak. Netanjahu az utóbbi évek alatt jó személyes kapcsolatot is kiépített Putyinnal. Az elmúlt két évben a jelenlegi a nyolcadik személyes találkozójuk és ezen időszak alatt 12-szer beszéltek telefonon.

Oroszország – szokása szerint –  ugyan egyik fél mellett sem tette le a voksot és nincs is abban a helyzetben, hogy csak úgy utasításokat adjon Iránnak, de az kétségtelen, hogy a nyomásgyakorláshoz megvannak eszközei.

Miután Oroszország úgy Izraellel, mint Iránnal jó kapcsolatokat ápol, kétségtelenül alkalmas a közvetítő szerepére. És meg is fog mindent tenni ezért. Ugyanis nem titok, hogy Oroszország nagy erőfeszítéseket tesz azért, hogy visszatérjen a nemzetközi színtérre mint vezető hatalom, amely képes nemzetközi konfliktusok megoldására.

09/05/2018