Archívum | Uncategorized RSS feed for this section

Ünnep és emlékezés…2020

27 ápr

 

Minden zsidó ünnep sajátossága, hogy megelőzi az emlékezés. A következő napok eseményeivel sincs ez másként, még akkor sem, ha az idei év rendhagyó és mindenre ráveti árnyékát a corona vírus.

 

Íjár hónap negyedike, (polgári időszámítás szerint ez a dátum az idén április 27-én estétől 28-a napnyugtáig terjed) az Izraelért elesett fegyveres erők tagjai, valamint a terror áldozatainak emléknapja, יום הזיכרון.

Az emlékezés nem a modern Izrael megalakulásának időpontjához, hanem az Óváros falain kívülן első építkezések dátumához, 1860-hoz kötődik. Ettől az időponttól van nyilvántartás az Izrael háborúiban, szolgálatteljesítés közben életüket vesztett katonákról, rendőrökről, a biztonsági szolgálat tagjairól,  valamint a terrorcselekmény áldozatairól.

Az elmúlt emléknap óta 42 új névvel gyarapodott a lista, ezzel 23.816-ra emelkedett az elesettek száma.

Az esemény minden évben, mintegy másfél millió embert mozgat meg. Ilyenkor Kiryat Shmonától Eilatig útra kelnek a gyászoló szülők, gyermekek, közeli és távolabbi rokonok, valamint az őket együttérzésükről biztosító “civilek”. Ők vannak kevesebben, mert ismerve Izrael történelmét, szinte nincs olyan család, amelyikből ne hiányozna valaki, akár mint országvédő, akár mint a terror áldozata.

Az idén, a járványra való tekintettel a megemlékezés más formát ölt, de nem marad el!

A Hátországvédelmi Parancsnokság az idén is előkészítette az 53 katonai temetőt, a beduin és drúz harcosok emlékhelyeit a méltó emlékezésre. Megtörténtek a felújítások, a szükséges karbantartások. Elvégezték a sérült sírkövek cseréjét, illetve újra csiszolását, megtörtént a temetőkertek nagytakarítása és parkosítása…

A járvány tömeges terjedését megakadályozandó, Benjamin Netanjahu miniszterelnök – egyeztetve az érintett minisztériumokkal – felkérte a hozzátartozókat, hogy a temető látogatást egy hétre elosztva, még az emléknap előtt bonyolítsák le,ugyanis akkor a katonaság, a rendőrséggel karöltve, lezárja a temetők felé vezető utakat. Ez 27-én, délután 16 órától veszi kezdetét. A sírkertek előtt eddig az időpontig várják a látogatókat, az eddigi gyakorlatnak megfelelően virágcsokorral és ivóvízzel, valamint a szintén szokásos matricával, melyen egy izraeli őshonos növény, a “Maccabeusuk vére” fotója látható.

 

 

A katonai tiszteletadás nem marad el, erről a 28-án (kedd) 11:00 órakor megszólaló, két perces emlékező sziréna után a TV állomások egyenes adásban közvetítik.

 

!יהי זכרם ברוך

 

Az emléknap vége, egyben az izraeli Függetlenségi Nap (יום העצמאות) előestéje. 1948. május 14-én (הי באייר) megalakul a modern Izrael. Polgári időszámítás szerint az idén április 28 estétől, 29-én naplementéig tart az ünnep. Megjegyzendő, hogy Izraelben ez az egyetlen állami ünnep.

A 72 születésnapját ünneplő Izraelnek 9.190.000 állampolgára közül 6.806.000 zsidó (74%), 1.930.000 arab (21%) és 454 ezer egyéb (5%).

Az elmúlt függetlenségi naptól számítva 180 ezer újszülött látta meg a napvilágot, 32 ezer új bevándorló érkezett és 44 ezer személy távozott az élők sorából.

Ma, a világ zsidó népességének 45%-a Izraelben él és 78%-uk fiatal! A legfiatalabbak, a 0-4 éves korosztályt 950 ezer gyermek képviseli. Előrejelzések szerint Izrael 100. születésnapján az ország népessége eléri a 15.2 millió főt.

Az idén elmarad a hagyományos utcabál és az ünnep napján szokásos, szabadtéri grillezés. A Herzl hegyi megemlékezést is meghívottak nélkül bonyolítják, amelyet élőben közvetítenek a TV állomások.

 

!עם ישראל חי – יום העצמאות שמח מדינת ישראל

 

Kapcsolódó írások a közelmúltból:

https://leharblog.wordpress.com/2018/04/18/70-fuggetlensegi-napra-kicsit-maskepp/

https://leharblog.wordpress.com/2019/05/08/rendhagyo-gondolatok-a-fuggetlensegi-nap-alkalmabol/

 

26/04/2020

 

Erdogan visszafoglalja a törököknek Izraelt?

11 feb

 

        A Palesztin Hatóság emberei “kincstár”-nak nevezik azt az ajándékot amit a török kormány néhány évvel ezelőtt juttatott el hozzájuk.

140  ezer oldalnyi, gondosan rendezett mikrofilmről van szó, amelyek hosszú évekre, az ország egész területén megnehezíthetik, hogy Izrael épületeket és földterületeket a birtokában tartson. Ez a “kincstár” nem mást tartalmaz, mint sok tízezer telekkönyvi bejegyzést, az ottomán birodalom négyszáz éven át tartó (1571-1917) uralma idejéből. Nem meglepő tehát, hogy ebben az irathalmazban a palesztinok – az Izraellel folytatott területi harcukban – döntő fegyvert látnak. Ehhez kapcsolódik a nyilvánosság egy része előtt talán ismeretlen eset, amikor is a görögkeleti egyház megtagadta annak a szerződésnek az eddig automatikus meghosszabbítását, amelyben elismeri Izrael földhasználati jogát az egyház birtokában lévő, igen jelentős kiterjedésű,  jeruzsálemi földterületekre és telkekre. Ennek következtében jelenleg sok-ezer jeruzsálemi családot fenyeget a kilakoltatás veszélye.

        Josef Edis, a Palesztin Hatóság szent adományokért felelős minisztere, egy ankarai átadási ünnepségen vette át az anyagot tartalmazó mikrofilmeket.. (A “szent adományok” olyan vagyontárgyak, amelyeket valaki vallási, vagy vallási színezetű társadalmi célra ajánl fel. Nem egyszer azért, hogy a vagyontárgyakat kivonja az iszlám törvénykezés (sharia) szigorú rendelkezései és az adófizetés alól.)

         Ezek a telekkönyvi bejegyzések a Waqf által kezelt betlehemi és jeruzsálemi vagyontárgyakra, ingatlanokra vonatkoznak. (A Waqf a “szent adományok” és a valláshoz kapcsolódó épületek, intézmények és vagyontárgyak – pl. Templomhegy – kezelője.) 

          Ma már a kelet-jeruzsálemi ügyvédek rutinszerűen fordulnak az ottomán archívumhoz vitás vagyoni és ingatlanügyek tisztázását remélve. Ez különös jelentőséggel bír Jeruzsálem Óvárosában, ahol számos ingatlanért folyik jogi harc zsidók és arabok között. Legismertebb ezek közül a Siratófal előtti terület, ahol a hatnapos háborúig a Mughrabi negyed állt. A házakat Izrael lerombolta, hogy hozzáférést biztosítson a Siratófalhoz. Bár a terület jogi állását Izrael rendezte, a telekkönyvi iratok így is kiválóan használhatóak propagandacélra. Said Alhadz kutató – török szakértő – szerint, már 2015-ben óriási projekt kezdődött a “török-palesztin fórum” elnevezésű szervezet közreműködésével, az ottomán archívum több százezer iratának átvizsgálására, annak megállapítására, hogy milyen iratok köthetőek a “palesztin ügyhöz”.

          A Palesztin Hatóságnál sem vesztegetik az időt. Musa Sakarna bíró, a palesztin földhivatal elnöke, tulajdonbejegyzési kérelmeket nyújtott be Juda-Somronban és Jeruzsálemben, a török földhivatali archívum alapján. A WAFA hírügynökségnek adott interjújában kijelentette, hogy az elkezdett folyamatot már senki sem állíthatja meg, és ezzel biztosított az “elűzött palesztinok visszatérése”. Véleménye szerint 2023-ra a telekkönyvi bejegyzések és az ehhez kapcsolódó jogi eljárások befejeződnek.

           Palesztin részről Mahmud Abbasz, török részről Erdogan vesz részt közvetlenül az akció lebonyolításában. Erdogan a “TIKA” török fejlesztési ügynökségen keresztül gyakorolja az irányítást. A “TIKA” egyébként is a török kormány irányítása alatt álló, humanitárius szervezetként van bejegyezve. Az ügynökség 1.3 millió dollárt fektet be Jeruzsálemben, Juda-Somron térségben és Gázában. A szervezet Erdogan ideológiáját igyekszik a gyakorlatba átültetni. Erdogan a Muzulmán Testvérek legfőbb támogatója, (innen is adódik az ellentét Egyiptommal) önmagát tartja az ottomán birodalom és az iszlám régi tekintélye helyreállítójának.

           

A telekkönyvi archívum Erdogan törekvéseinek talán a leglátványosabb része, de nem elhanyagolható a számos kulturális esemény,  a török zászló egyre több helyen való megjelenése, ami viszont ezeknél sokkal fontosabb, a “csendes dzsihád” amely tekintélyes adományokban, oktatási és szociális programokban jelenik meg. A “csendes dzsihád” Erdogan koncepciózus terve és célja, hogy minél nagyobb tömegeket vonzzon az iszlámhoz. Izraelben ma számos egyesület és alapítvány működik ebben a szellemben. (Erdogan nemrégiben járt Magyarországon. Ottjártakor egy iskolát “ajándékozott” a magyaroknak. Az iskolát a fent már említett “TIKA” fogja felépíteni és üzemeltetni.)

           A “török kulturális központ” az egyik legaktívabb ilyen szervezet. Fő tevékenysége az ottomán hagyományok felélesztése és erősítése mindazokon a területeket, amelyek valaha az ottomán birodalomhoz tartoztak, 1917-ig bezárólag. Csak néhány héttel ezelőtt írtak alá egy egyezményt a központ (amely néhanapján a jeruzsálemi török konzulátus meghosszabbított karjaként is működik) és a jeruzsálemi Waqf között. Az egyezmény értelmében a kulturális központ ösztönzi és anyagilag is támogatja a török nyelv oktatását a kelet-jeruzsálemi iskolákban és a Palesztin Hatóság egyetemein. Az aláírási ceremónián a Waqf képviseletében  Akrama Sabri sejk, a korábbi jeruzsálemi főmufti vett részt, aki ma az al-Aksza mecset főprédikátora. Sabri – aki néhány évvel ezelőtt kijelentette, hogy az öngyilkos merényletek teljesen legitimek – közel áll a Hamaszhoz, a Muzulmán Testvérekhez, valamint a betiltott izraeli “Iszlám Mozgalom Északi Szárnya” elnevezésű mozgalomhoz. 

Akrama Sabri sejk

Sabri sejk jó viszonyt ápol Erdogan török elnökkel, akitől két évvel ezelőtt a “Jeruzsálem őre” kitüntetést vehette át.

          A “török kulturális központ” Jeruzsálemben az al-Zahra utcában található. A központ azonban nemcsak kulturális kérdésekkel foglalkozik. Az elmúlt évben konferenciát rendezett, amelyen azt kívánták bizonyítani, hogy a zsidóknak soha, semmi közük sem volt Jeruzsálemhez. (A jeruzsálemi Óváros turista szuveníreket árusító üzleteiben olyan kulcstartókat árulnak, amelyek egyik oldalán a Nyugati fal képe, a másikon pedig egy török zászló látható.          

          Törökország és Izrael kulturális kapcsolata még néhány évvel ezelőtt is teljesen más jellegű volt. A jobboldali Rehavam Zeevi turisztikai miniszter volt az, aki kezdeményezte a volt török kormányzói rezidencia helyreállítását Tel-Aviv-Jafón.

 A program Zeevi 2001-ben történt meggyilkolása után is folytatódott. Ebben a törökök, valamint az izraeli turisztikai minisztérium és a tel-avivi önkormányzat működött közre. Az épületet sok millió shekel költséggel, eredeti állapotában állították helyre. A bútorzat az isztambuli szultáni palota, a Topkapi pontos mása. Az ünnepélyes megnyitásra már minden készen állt. Az akkor új miniszterelnök, Erdogan érkezett volna a megnyitóra, akit Simon Peresz államelnök fogadott volna. De ekkor közbejött a Marmara incidens, a kapcsolatok megromlottak és Erdogan jóvoltából azóta is csak romlanak. Az épületet azóta a török nagykövetség tartja karban, mint bérlő és többnyire zárva van.

          Az elmúlt két évben a törökök finanszírozták nemcsak a Sziklatemplom kupolájának újra aranyozását, de számos iszlám emlék rendbehozatalát is. Például a Templomhegy központját, vagy az Óváros keleti falát.

          A török szándék a Templomheggyel kapcsolatban teljesen világos. Az alaphangot a “veszélyben az al-Aksza mecset” jelszóval időről-időre megrendezett tüntetések adják.

Nemrégiben forgalomba hoztak egy új számítógépes játékot, mely “az al-Aksza őre” címet viseli. Az őr feladata az al-Aksza mecsetet megvédeni a cionistáktól és harcolni a zsidó Jeruzsálem ellen. A játék folyamán válaszolni kell az al-Aksza múltjával és jelenével kapcsolatos kérdésekre. A nyertes elnyeri a “Jeruzsálem felszabadítója” címet. A játék forgalombahozója  az “a-Laklek” szervezet, amely a török Vakat al-Kiraa “ideje olvasni” egyesület anyagi támogatását élvezi.

           A törökök ugyan elsősorban Jeruzsálemre koncentrálnak, de nem hanyagolják el Izrael többi részét sem. Jelen vannak Izrael szinte minden arablakta területén. Mahmad Damradzs, a török “örökségünk” nevű alapítvány vezetője szerint, jelentős összegeket fordítottak nemcsak a Jafón található Hasszan Bek, hanem a haifai al-Dzsarina  mecset helyreállítására is. Büszkén jelentette ki, hogy az alapítvány számos arab és muzulmán országban működik.  Az “örökségünk” alapítvány szoros kapcsolatban áll Read Salah sejkkel, az Izraelben betiltott “Iszlám Mozgalom Északi Szárnya” nevű politikai mozgalom vezetőjével.

Read Salah-t – e sorok írásakor- 28 hónapos elzárásra ítélte a bíróság felbujtás, terror-támogatása és gyűlöletbeszéd miatt

Az alapítvány egyik fő anyagi forrása a már fent említett “TIKA” és fő célkitűzése – több más mellett – az al-Aksza mecset és az ottomán hagyományok megőrzése Jeruzsálemben!

Más török egyesületek és alapítványok is kapcsolatban állnak Sabri sejkkel,  valamint Ataala Hanával, a görögkeleti ortodox egyház pátriárkájával. A törökök Sabri vezetésével terjesztették ki  a Waqf a felügyeletét az Aranykapura. A pátriárka pedig nemrég azzal vádolta meg Izraelt, hogy megmérgezte őt. Ugyanő részt vett a Törökországban rendezett,  az “izraeli apatheiddel” foglalkozó konferencián. Ezen kívül rendszeresen látogatja az öngyilkos terroristák családjait nemrégiben Aszad szír elnöknél járt. 

              A törökök sikeresen célozták meg még a vegyes lakosságú Akkót és Ramlet is. Lod Ramleban is befolyást szereztek a “fehér mecsetben” és Lodban a nagymecset (al-Omani) 620 ezer sekel támogatást kapott renoválásra a “kézből-kézbe” alapítványtól. Ez az alapítvány 2012-ben jött létre, hogy megkönnyítse azon területek lakóinak életét, amelyeket Izrael “1948-ban elfoglalt”.

A “kézből-kézbe” alapítvány elsősorban mecsetek és muzulmán temetők renoválásával foglalkozik, amelyek “az 1948-as katasztrófában” megsérültek, miután “Izrael mocskos kezébe kerültek”. Az alapítvány számos imám fizetését fedezi Izrael szerte. Az elmúlt években elsősorban a Negevre koncentráltak és kapcsolatokat építettek ki az ott élő beduinokkal, együttműködve az “Iszlám Mozgalom Déli Szárnya”-val. Segítséget nyújtanak az engedély nélkül épült beduin települések víz és energia ellátásában.

 A török alapítványok és szervezetek, a török pénz jelen vannak szinte mindenhol Izraelben, de elsősorban Jeruzsálemben, ahol eddig mintegy 130 különböző épületet renováltak török forrásból. További 4300 épületet és 70 mecsetet jelöltek ki felújításra.

              Izrael, amely többnyire sikerrel veszi fel a harcot a Hamasz terroristáival, nehezen tud megbirkózni a törökök  “civil” terror-tevékenységével. Ez ideig egyedül a Kindel (gyertyák) ellen lépett fel és tiltotta be működését, miután bebizonyosodott, hogy az alapítvány fő tevékenysége pénzek eljuttatása volt a Hamasz számára. A Kelet Jeruzsálemben működő  “tzur-lacheri” női jótékonysági szervezetet is támogatta a Kindel, amelynek elnöknője (aki a Waqf egyik vezető alakja és jelenleg is börtönbüntetését tölti) kijelentette, hogy “minden porszem Palesztinában szent a muzulmánok számára és csak a palesztin népnek van joga hozzá”.

                A “TIKA” humanitárius szervezet az egész világon működik és nagyon ügyel arra, hogy ne kerüljön összeütközésbe a hatóságokkal. Az izraeli külügyminisztérium javaslata, hogy kötelezzék a szervezetet minden tevékenységének megkezdése előtt,  az izraeli hatóságokkal történő egyeztetésre. Ezen kívül felmerült, a szervezet vezetője diplomáciai státuszának a megvonása is. 

                 Israel Katz külügyminiszter kijelentette, hogy Törökországnak nincs mit keresnie Jeruzsálemben. Tevékenységük sérti a jordánok különleges jogát a jeruzsálemi iszlám szent helyekhez.És Izrael ezt már csak azért sem fogja eltűrni, mert ez része az izraeli-jordán békeszerződésnek. (Az iszlám hagyományok szerint a mindenkori jordán király a jeruzsálemi szent helyek őrzője.)

                 Erdogan azonban nem egykönnyen adja fel. Mint kijelentette, “ha elveszítjük Jeruzsálemet, elveszítjük Mekkát is”.

11/02/2020 

Holocaust csúcstalálkozó Izraelben – avagy “színház az egész világ”

19 jan

 

75 éve szabadult fel az auschwitzi halálgyár

 

Az Egyesült Nemzetek Szervezete 2005. november 1-jei határozatában Auschwitz-Birkenau felszabadulásának dátumát, január 27-ét jelölte meg a holocaust áldozatainak emléknapjaként.

Az izraeli parlament, a kneszet, 1959-ben hozta meg az emléknappal kapcsolatos törvényét, amelynek értelmében a vészkorszak áldozataira és hőseire a varsói gettófelkelés kitörésének dátumát – כ”ז בניסן – תש”ף – polgári időszámítás szerint: 1943. április 16.) teszi hivatalos emléknappá. A zsidó naptár szerinti dátum az idei évben április 20-a estétől, 21-én az esthajnalcsillag feljöveteléig tart.

Izrael január 23-24-én ad otthont a Nemzetközi Holocaust szimpozionnak, melynek mottója: emlékezz a holocaustra – az antiszemitizmus elleni küzdelemre.

A rendezvényen 47 állam –  közülük számosan több küldöttel is – képviselteti magát, részben a legmagasabb szinten. Izrael 26 államelnököt, alelnököt négy királyt, miniszterelnököket, külügyminisztereket, vezető politikusokat lát  vendégül. 

A teljesség igénye nélkül: az Egyesült Államokat  Mike Pence, Oroszországot Putyin képviseli, a vendégek között szerepel Károly herceg, Dánia és a Cseh Köztársaság, valamint Svédország miniszterelnöke és Magyarország államelnöke.

Az európai országok közül csak Lengyelország marad távol az eseményről.

Az eddigi gyakorlattól eltérően, az idén magam is a nemzetközi dátumhoz igazodok megemlékezésemmel, melynek oka már a címadásból is kitűnhet.

Érdemes néhány másodpercig ízlelgetni, mit is ír holocaust címszó alatt a Wikipedia: 

A holokauszt. A holokauszt legismertebb jelentése a náci Németország által kontrollált területeken a második világháború alatt végrehajtott, a nemzetiszocialista német kormány által eltervezett és irányított népirtás, amelynek körülbelül hatmillió európai, zsidó származású ember esett áldozatul. Wikipédia

Ezzel a megfogalmazással kapcsolatban eszembe jutott egy kifejezés – “emlékezetpolitika”! Számomra ez nagyon fontos, mert sok mindent megmagyaráz. Az én olvasatomban ez annyit jelent, hogy bármelyik politikai kurzus a “maga képére” formálhatja az emlékezést.

 

Minél távolabb kerülünk időben a történésektől, annál elképesztőbb a szerecsenmosdatás, szerte Európában. És ebben az érintett kormányokat a németek által precízen dokumentált tények sem zavarják. Sőt, még az izraeli, 

pártfüggetlen Yad Vashem kutatásai, dokumentumai sem.

Persze, lehet a szerecsent mosdatni, attól még a tények – nevezetesen, hogy a holocaust NEM Auschwitz-val kezdődött – tények maradnak.

Különösen a volt szocialista tömb országai szeretnek azzal takarózni, hogy “mit tehettünk volna”, minket is “megszálltak”…a tény viszont az, hogy van kelet-európai ország, amely az első zsidótörvényeket Hitler hatalomra kerülése (1933),előtt mintegy 13(!) évvel,  már 1920-ban életbe léptette!

Európában a történelem hamisítás turbó üzemmódba kapcsolt, és ahogy néhány évvel ezelőtt még határt lehetett vonni a kelet és nyugat európai országokban fellelhető antiszemitizmus milyensége között, (Kelet Európát a hagyományos, a nyugatot ennek “szmokingos” változata, az Izrael ellenesség jellemezte) mára a határok elmosódtak. 

Tény, hogy Európának egyik térségében sincs állami szintű “zsidóverés”, de az is tény, hogy a regnáló politikai kurzus kevés helyen lép fel (nem szóban, mert beszélni mindenki tud) hathatósan az antiszemita megnyilvánulások ellen.

2017-ben, német bírósági ítélet szerint például  a zsinagóga gyújtogatás az Izrael kritika része! Vagy Szlovénia, ahol semmisnek nyilvánították egy náci kollaboráns (Leon Rupnik) halálos ítéletét, mely ‘46-ban a kommunista Jugoszlávia bíróságának igazságtalan döntésén alapult. Ezért ügyének újratárgyalását rendelték el. 


És senki ne dugja homokba a fejét, mert a múltjával ugyan úgy nem nézett szembe a kommunista rezsim, mint a maiak. Az egyetlen különbség, hogy amíg az azóta letűnt kormányzó pártok úgy nem vettek tudomást az antiszemitizmusról, hogy fennen hangoztatták: a fasizmust felszámoltuk, ezzel a zsidóellenesség is megszűnt, de a zsidók se akarjanak zsidók lenni – a maiak pedig intenzíven hamisítják a történelmet.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a lengyelek, a litvánok törvényileg akarják tisztára mosni magukat, miszerint egyikük sem felelős a holocaustért!

Azonban a második világháború előtti, alatti és utáni lengyel pogromokat, a koncentrációs-  és fogolytáborok litván őreit és az SS hadosztályokat, a magyarok mindenkit felülmúló együttműködési készségét Adolf Eichmannal – semmilyen mellébeszélés, vagy törvénykezés nem tudja meg nem történtté tenni.

Mások pedig, az ősök második világháborúban vállalt szerepe miatt,  látványosan tartanak “bűnbocsánatot”. Azért ehhez nem kellene a szétszórattatásban élő zsidó szervezeteknek asszisztálni, de legalábbis nem kellene piedesztálra állítani a mea culpázót.

Ha mégis, akkor legalább ne törjenek pálcát az iráni zsidóság felett, amiért azok annyira lojálisak az államhoz, hogy elítélik a legfőbb terrorista likvidálását.

Ugyanis mindkettő egy tőről fakad: a génekben hordozott félelemből!

Ébresztő! Európában ma a az egykori “megmentők”, a “baloldal” (EZ a baloldal már nyomaiban sem AZ a baloldal – ideje lenne új megnevezést bevezetni.) nemcsak antiszemita, de Izrael ellenes is.

És ez utóbbi a galut zsidóságára nézve sokkal veszélyesebb, mint a hagyományos antiszemitizmus!

Nem néztem utána, hogy a világ különböző helyein milyen számban élnek túlélők. Az izraeli statisztikai hivatal legfrissebb közzététele alapján néhány nappal a nemzetközi megemlékezés előtt a soah túlélők száma 192 ezer volt.

2019-ben 14.800 főt veszítettünk el, ami azt jelenti, hogy havonta 1.233 lelket.
A még életben lévők 64%-a Európában, gyerekként élte át a borzalmakat.

És mindezek után, és mindennek ellenére Izrael fővárosa, Jeruzsálem a következő héten több napra bedugul, hiszen a látszatra adni kell.

Aztán vége a diplomáciai színjátéknak, hazamennek a legények és folytatják ott, ahol abbahagyták: a masszívan Izrael ellenes rabbi továbbra is uszít Izrael ellen, politikusok továbbra is ízetlen, sokszor már nem is burkolt zsidózással a saját belső problémájukat igyekeznek palástolni, valamint azzal érvelnek, hogy a migránsok és a velük beáramlott terroristák felelősek mindenért. 

Ez utóbbiban van némi igazság, de a mag is csak tápdús termőföldben indul csírázásnak. 

Ez azonban már egy másik téma.

19/01/2020 – Jeruzsálem

Válogatás a témában megjelent korábbi írásaimból:

  1. https://leharblog.wordpress.com/2011/11/23/hholocaust-revizionistak-es-a-tenye

  2. https://leharblog.wordpress.com/2012/09/20/az-antiszemitizmus-uj-ruhaja/

Kasem Sulejmani likvidálása – Izraelből nézve…

5 jan

 

Khomeini ajatollah ‘70-es évekbeli hatalomra jutása óta az iráni ajatollahok mindegyike teljes mértékben hisz a terrorban és ezért nyíltan és közvetlenül támogat gyilkos rezsimeket és szervezeteket, szerte a világon.

Az iszlám forradalom 1979-es, viharos győzelme után Iránban azonnal létrehozták a rezsim támogatására szolgáló Forradalmi Gárdát és ezen belül az Al-Qusd (Jeruzsálem) egységet. És, bár Sulejmani “csak” ezen egység parancsnoka volt, tényleges befolyását tekintve Khamenei ajatollah után a második vezetője volt Iránnak.

Az Al-Quds egység feladata az összes külföldi tevékenység szervezése-kivitelezése és koordinálása, mely egyetlen kézben, Sulejmani kezében összpontosult.

Az évek folyamán dollár százmilliók folytak át a kezén, amellyel a szervezet a külföldön tevékenykedő terrorszervezetek munkáját támogatta (Ma már bizonyíthatóan az Al-Quds felelős a buenos airesi zsidó kulturális központ 1994. július 18-ai felrobbantásáért, amely 85 halálos áldozatot követelt.)

Az Al-Quds önálló hírszerző hálózatot működtet és egyértelműen felelős számos, az iráni rendszerrel szemben álló emigráns haláláért. Irán a szervezeten keresztül támogatott és támogat számos terrorszervezetet, így a Hezbollah-t, a Hamaszt, az Iszlám Dzsihádot, Irak és Szíria számos terrorszervezetét és a jemeni hutikat. 

Jasszer Arafat idejében, egy ideig a Palesztin Hatóság is támogatását élvezte.

Mint köztudott Szíriában és Irakban az Al-Quds harcosai közvetlenül is részt vettek és vesznek a harcokban. 

előtte-utána

Sulejmani likvidálása után a világsajtóban – sűrűbben a komment szekcióban – olyan megállapítások is napvilágot láttak, hogy most aztán az USA az egész muzulmán világgal kerül szembe.

Érdemes emlékeztetni, hogy Irán valóban síita állam,  azonban a muzulmán világnak csak mintegy 10%-a tartozik ehhez a harcias ághoz.

A másik ág, a szunnita népesség, kifejezetten örült Sulejmani likvidálásának, aminek az utca népe itt-ott – különösen Irakban – hangot is adott, utcai cukorka osztogatás formájában. 

Megjegyzendő, hogy síiták és szunniták egymásnak legalább annyira ellenségei, mint a “hitetleneknek”.

A terrorszervezetek felsorolásából is látható, Izrael többszörösen is érintett a kérdésben, tekintettel arra, hogy Gáza felől a Hamasz és különösen az Irán által közvetlenül irányított Iszlám Dzsihád, Libanonból a Hezbollah és Szíriából az iráni Forradalmi Gárda közvetlen  jelenléte fenyegeti. Ehhez társul az iráni állam vezetőinek Izrael teljes megsemmisítéssel fenyegető napi retorikája.

A fenti, többségében jól ismert terrorszervezetek mellé egy újabb – eddig figyelmet alig kapó – potenciális veszélyforrás társul, mely Jemenben keresendő. Jemenre az “arab tavasz” kapcsán sem fordított sok figyelmet a nemzetközi média. Ha mégis, akkor elsősorban a lakosságot sújtó éhínség került fókuszba. Tény, hogy ezzel a kérdéssel az izraeli sajtó is csak érintőlegesen foglalkozott.

Irán és az Al-Quds jemeni jelenléte azonban már a közeljövőben Izrael stratégiai helyzetének romlásához vezethet.

Izraelt délről, a Vörös tenger felől, az Egyiptommal kötött békeszerződés (1979. március 26.) óta nem fenyegette veszély. Éppen ezért Izrael ezidáig nem is nagyon foglalkozott Jemennel, annak ellenére, hogy ott az irániak már jó ideje jelen vannak. Irán afféle kísérleti terepnek használja Jement a harci módszerek, új taktikák, különféle harci eszközök kipróbálására. Irán, a jemeni síita hutikat használja fel erre a célra, egyúttal velük tartja sakkban Szaúd-Arábiát és az Egyesült Arab Emirátust.

Fokozatosan, egyre korszerűbb fegyverekkel látja el őket, így mára már eljutottak a pilóta nélküli repülőgépek, nagytávolságú, pontos rakéták és a robotrepülőgépek birtoklásáig. 

Ezeket figyelembe véve, tulajdonképpen Izrael öt percnyi távolságra került Jementől.

Fent említettek joggal aggasztják Izraelt, hiszen Irán könnyedén indíthat támadást a hutik felhasználásával és később moshatja kezeit “nem én voltam” felkiáltással. 

Jemen eddig –  elsősorban a távolság miatt  – az izraeli hadsereg stratégiai, taktikai, hírszerzési tevékenységi körén kívül esett. Ez azonban gyorsan változik, amely értelemszerűen nem jelentéktelen plusz költségvetési kiadást is igényel.

Végezetül, mivel szerte a nagyvilágban, amerikai kongresszusi képviselőktől kezdve a fapados kommentelőkig sokan nagy kiterjedésű háborút vizionálnak, engedtessék meg, hogy én is közkinccsé tegyem ez irányú gondolataimat.

Irán, “becsületbeli” ügynek fogja tekinteni, hogy valamilyen formában választ adjon Sulejmáni likvidálására. Az elkövetkezendő napokban számíthatunk a szokásos szájkaratéra, melyben amerikai célpontok elleni támadást, de elsősorban is Izrael megsemmisítését  lengeti be. Ez természetesen – mint eddig minden esetben – belső használatra szolgál. Ugyanis az ellenfél potenciális katonai erejével és saját korlátaikkal azért tisztában vannak.

Ami a választ illeti, legvalószínűbb, hogy  például,  víz és elektromos hálózat, valamint bankok elleni cyber támadásban ki is merül.

05/01/2020

Al-Baghdadi-t likvidálták, de az ISIS tovább él…

29 okt

al-Baghdadi – Szalah, Irak 1971 – Idlib, Szíria 2019

A Fehér Ház bejelentése, miszerint az ISIS vezetőjét – Abu Bakr al-Baghdadi-t –  amerikai különleges alakulat likvidálta, napok óta a világsajtó első helyén szerepel. Ezzel kapcsolatban különféle elemzések láttak napvilágot és bár a visszhang nem egységes, az írások többsége mégis azt sugallja, hogy az ISIS-t már az utóbbi időben elszenvedett nagyarányú területvesztés is megrázta, most, vezető nélkül maradva abszolút jelentéktelenné válik, esetleg el is tűnik.

Nyilvánvaló, hogy a világ fellélegezne, ha az egyik legvérengzőbb terrorszervezet megsemmisülne, csakhogy ennek nincs tényszerű alapja.

Nincs! Ugyanis az Iszlám Állam (ISIS, DAAS…) csak nevében állam. Az ISIS ideológia és attól, hogy az éppen soros vezetőjét kivonják a forgalomból, az ideológia tovább él.

Al-Baghdadi az iraki Szamarában született 1971-ben, egyetemet végzett és vallási tanítóként tevékenykedett. Szélsőséges nézetei csak fokozatosan alakultak ki.

Annak ellenére, hogy viselte a kalifa címet, személye inkább jelkép volt. A szervezetben soha nem tevékenykedett, mint egyszemélyi irányító.

Al-Baghdadi –  Irak amerikai lerohanása (2003)  után – az al-Kaida iraki fiókjának vezetője lett. A csoportosulás ekkor vette fel az “Iraki Iszlám Állam” nevet. 

2013-ban kiváltak az al-Kaidából – amire elsősorban ideológiai okokból került sor. Al-Baghdadinak az al-Kaida nem volt elég szélsőséges.  

2014 nyarán az általuk ellenőrzött területeken független iszlám kalifátust hoztak létre, amelynek “Iszlám Állam” nevet adták. Ezzel egy időben bejelentették, hogy a világ összes muzulmánja feltétlen engedelmességgel tartozik al-Baghdadinak.

Ideológiájuk meteorikus sebességgel hódított tömegeket, de  ugyan ilyen sebességgel hódítottak meg területet Irakban és Szíriában. Sok ezer önkéntest sikerült zászlajuk alá vonzani, nem keveset a nyugati államokból.  Itt kell megemlíteni, hogy az ISIS szunnita szervezet, számára a síiták nem kevésbé számítanak ellenségnek, mint a keresztények, vagy a zsidók.

Szíria – a 2014-es térképen a szürke színezés az ISIS ellenőrzése alatt álló területet jelöli

Harci módszerüket a vadállati kegyetlenség jellemezte, útjukat a rombolás követte, az emberiség történetének számos kulturális-építészeti emlékét tüntették el. (Erről, valós időben a világsajtó megrázó képeket közölt.) 

Brutalitásukkal legyőzhetetlenség mítoszát vonták maguk köré, ugyanakkor ez volt talán az első lépés a vereség felé vezető úton – ugyanis egyetlen iszlám csoportosulás sem mert szövetségre lépni velük.

A meghódított területeken bevezették a shariát, az iszlám törvénykezést, ismét legális volt a rabszolgaság, az emberkereskedelem.

2018

Mára Szíriában egy minimális területre szorultak vissza, de ahogy fentebb már szó volt róla, az ideológiájuk tovább él. (Itt kell megjegyezni, hogy bár jelentős területvesztést szenvedtek, mindkét térkép bal alső sarkában, a izraeli-szír határnál is fellelhetőek.)

Al-Baghdadi halálának nincs azonnali és közvetlen – leginkább csak lélektani – hatása a terrorszervezet működésére. Ugyanis a világban szétszórt ISIS csoportok eddig is önállóan működtek és működnek ma is. Ezek a csoportok önállóan határozzák meg, hogy milyen cselekményt hajtanak végre, és ezt gazdaságilag is önállóan finanszírozzák, elsősorban a helyi lakosság megzsarolásával és kábítószer kereskedelemmel tartják fenn magukat.

Ez év augusztusában al-Baghdadi kinevezte helyettesének (és talán utódjának)  Addallal Kardas 43 éves férfit, aki Szaddam Husszein katonatisztje volt és az amerikai megszállás után együtt voltak fogságban.

Addallal  Kardas

Néhány szó a kalifátus lényegéről és arról, hogy miért is terjedhetett az eszme a fénysebességnél is gyorsabban:

A kalifátus Mohamed próféta 632-ben bekövetkezett halála után alakult ki. A kalifák Mohamed leszármazottai voltak, a meghódított területeken egy személyben állami és vallási vezetők is.  Mint ilyenek, minden, az iszlám által meghódított területen gyakorolták felügyeleti jogukat. Ez akkoriban az Arab félszigetre, a Kaukázusra, a Levante vidékére és Észak-Afrika nagy részére terjedt ki. Ez volt az iszlám aranykora, mely 632-1258-ig tartott.

Később, az iszlám további terjedésével számos más helyen is létrejöttek kalifátusok.

Az ISIS ezt a kalifátusi intézményt akarja feléleszteni és kiterjeszteni a világ muzulmánok által lakott területeire, valamint minden, egykor iszlám fennhatóság alatt álló területre. 

Célja az összes valamikori terület visszaszerzése és ezzel a régi dicsőség helyreállítása.

Fentebb szó volt arról, hogy al-Baghdadi halála a szervezetre nézve elsősorban lélektani hatással bír. Ezzel szemben, a nyugati biztonsági szervek a terrorcselekmények megszaporodása miatt aggódnak. Ugyanis részükről tudott, hogy a tömeges bevándorlással nem kevés terrorista is beszivárgott, valamint, hogy a harcok megszűntével százával tértek vissza a nyugati országokból toborzott önkéntesek. 

28/2019 -ירושלים

           

Az UNRWA nem egyedül dagonyázik a mocsárban

18 aug

 

Mint ahogy arról korábban, a LEHARPRESS facebook oldalán röviden hírt adtam, az Egyesült Nemzetek Szervezete komoly vizsgálatnak vetette alá a palesztin menekültekkel foglalkozó szervezetét:

 

ENSZ vizsgálat az UNRWA ellen…

 

Az Al Jazeera nyilvánosságra hozta az ENSZ-nek az UNRWA működésével foglalkozó jelentését, amely nagyon súlyos vádakat fogalmaz meg a szervezet és vezetői ellen…

Az UNRWA ellen már hosszú ideje éles bírálatok fogalmazódnak meg – terror szervezetekkel való együttműködése miatt… 

A bírálat – úgy tűnik – nem alaptalan, ugyanis két és fél hónappal ezelőtt tatották az UNRWA szakszervezeti bizottsági választásait. Ezen a Hamasz, A Jihad ha-Islami és a Népi Ellenállási Front abszolút többséget 

A jelentés hosszan és éles hangon foglalkozik a vezetők irányítási módszereivel: “az UNRWA felső vezetői rétege a hatalmukat személyes előnyök szerzésére használták, a legitim bírálatokat is elsöpörték és személyes érdekeiket  helyezték előtérbe…

Akikről szó van:  a szervezet főtitkára a svájci Pierre Carnabol

és helyettese – aki egyben személyzeti főnök is – Sandra Mitchell,  valamint Chacham Shahwan. Utóbbi két személy egy hónappal ezelőtt lemondott, miután tudomásukra jutott, hogy az ENSZ főtitkára el kívánja őket távolítani…

 

A jelentés további része a szervezet gazdasági nehézségeivel foglalkozik, amely azután következett be, hogy az USA az évi 360 millió dolláros támogatást 60 millióra csökkentette.Ezt a tényt a szervezet vezetői magyarázatként használták fel, amikor további gazdasági nehézségekre hivatkoztak, ahelyett hogy a probléma megoldását keresték volna…

A jelentés példaként említi Carnabol számos útját a Perzsa öböl térségébe. A beszámoló szerint nagyon is lehetséges, hogy az utazásoknak szerepe volt a Katar-i pénzek eljuttatásának a Hamasz kezeihez. Carnabolt minden útjára elkísérte Maria Mohammadi. Kapcsolatuk a jelentés szerint  “sokkal több volt, mint szakmai kapcsolat”…

Az UNRWA központja a jeruzsálemi Lőszer hegyen található, ahova a főtitkár kétszer-háromszor havonta látogatott el. Távollétében a személyzeti főnök, Ch. Shahwan irányította de facto a szervezetet munkáját, terrorizálva a dolgozókat…

Carnabol kijelentette, hogy mindenben együttműködik a vizsgálattal. Maria Mohammadi szerint: az egész hazugság.

 

 29/07/2019

 

De, ahogy a címben is jeleztem, az UNRWA nincs egyedül…

 

Az elmúlt két év annak ellenére nehéz volt a nagy humanitárius segély- és emberjogi szervezetek számára, hogy  mindent elkövettek az őket körüllengő, általános és pozitív legenda megőrzésére.

Az egész világon, egymás után kellett szembenézniük a különböző szervezeteknek olyan vádakkal, mint nemi zaklatás, dolgozók félrevezetése és bántalmazása, segélypénzek magáncélra történő felhasználása…

 Az emberjogi és humanitárius segély-”ipar” évtizedeken át építette és őrizte a tökéletesség legendáját, amely ellehetetlenített minden  külső és belső bírálatot. E szervezetek vezetői angyalok voltak és aki vette a bátorságot e szervezetek bírálatára, őrültnek nyilváníttatott, akinek egyetlen célja, kárt okozni a segítségre szorulóknak. 

A sérthetetlenség mítosza először az emberi jogi szervezeteknél ütött vissza. A szakembereket szélsőséges politikai elveket valló aktivisták váltották fel, akik az emberi jogokat szolgáló akciók helyett, inkább politikai célú sajtókampányokat szerveztek.

 

Egy évvel ezelőtt került nyilvánosságra, hogy az Oxfam

– a világ egyik legnagyobb segélyszervezete – titkos jelentést készített arról, hogy a szervezet vezetői pozíciójukat kihasználva, fiatalkorú lányokból prostituált hálózatot hoztak létre, és működtettek. Elsősorban a Haiti földrengés túlélőiből, de másokból is. A jelentést eltitkolták a szervezetet támogató kormányok elől, az ügy résztvevőit azonnal és szintén teljes titokban elbocsátották. Ezzel remélve, hogy a szervezet jó híre nem szenved csorbát.

Annak a törpe kisebbségnek, aki nincs képben, néhány mondat az Oxfam-ról: Az Oxfan 15 szervezet nemzetközi konfederációja, amely a világ 98 országában működik. 1942-ben kvékerek egy csoportja hozta létre a nagy-britanniai Oxfordban, hogy a tengeri blokád következtében éhező  görög lakosságnak élelmiszert juttasson el. A szervezet jelenlegi formájában 1995-ben jött létre, deklarált célja a szegénység, az igazságtalanság és a megkülönböztetés elleni küzdelem. 2003-ban az Oxfam-Belgium egy kiadványt tett közzé, amelynek címlapján egy vértől csöpögő izraeli narancs volt látható, a belső szöveg pedig az izraeli gyümölcsök és zöldségek bojkottjára szólított fel, a “megszállás” miatt. 2009. augusztus 7-én eltávolították a szervezet szóvivőjét, Christine Davis amerikai szinésznőt, mert részt vett az izraeli AHAVA kozmetikai cég reklámkampányában. 2014 januárjában megszakították a kapcsolatot Scarlett Johansson mozicsillaggal, aki a szervezet nagykövete volt, amiért az izraeli Sodastream üdítőipari cég reklámarcává vált. 2014 márciusában nyilvánosságra került, hogy közvetlen anyagi támogatást nyújtottak az UHWC, UAWC szervezeteknek, amelyek a Népi Front Palesztina Felszabadítására elnevezésű terrorszervezet közvetlen irányítása alatt állnak.

 

Az Amnesty International,

amely feladva semleges státuszát, már többször megtagadta a növekvő európai antiszemitizmus vizsgálatát és Izraelt marasztalja el mindenért, ami a körzetben történik, jelenleg nagy port kavaró botrány középpontjába került. Dolgozók bántalmazására derült fény, amely kettőjük öngyilkosságához vezetett. Természetesen itt is titkos jelentés készült, hogy a szervezet hírneve ne sérüljön.

 

Felelőtlenség, átláthatatlanság és a belső és külső kontroll teljes hiánya jellemzik ma a nemzetközi emberjogi és segélyszervezet “ipar” egy nem jelentéktelen részét. E szervezetekben az ideológia legyőzi az általános erkölcsöt és a szakszerű és törvénykövető igazgatást.

 

Az e szervezeteket támogató kormányok közül néhányan visszavonták támogatásukat. Így pl. Svájc és Norvégia megszüntette  az UNRWA segélyezését. 

Azonban változatlanul vannak országok és főleg az EU, melyek – tudomásul véve a helyzetet és a pénzmozgás ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen módját, nemcsak tovább folytatják a  támogatást, de maguk is adnak politikai célú “megrendeléseket”.

 

18/08/2019

 

Iráni titkosszolgálatok Európában…

9 Júl

 

A jeruzsálemi Köz- és Államügyek Központjának munkatársa, Miki Segal, nyugalmazott ezredes, aki a katonai hírszerzés iráni szekciójának vezetője volt, egy összefoglalót hozott nyilvánosságra az iráni titkosszolgálatok európai tevékenységéről.

A jelentés feltárja Teherán és európai támogatói által Európaszerte létrehozott hálózat-rendszert.

Miután Hollandiában, Dániában és Franciaországban több iráni ügynök is lelepleződött, az EU személyi szankciókat léptetett életbe az iráni Hírszerzési Minisztérium biztonsági részlegének néhány tagja ellen.

Az egyik személy, aki ellen szankciókat alkalmaztak  Saeed al-Hashemi Muqaddam, az iráni Hírszerzési Minisztérium miniszterhelyettese. 

A másik, Assaad al-Asadi, aki szintén a minisztérium munkatársa és jelenleg börtönbüntetését tölti a Mujahideen e-Khalq konferencia ellen Franciaországban elkövetett merénylet miatt. Asadit 2018. júliusában, a németországi Aschaffenburg városában tartóztatták le az után, hogy Belgiumban több iráni bukott le, miután autójukban robbanóanyagot találtak.

Assaad al-Asadi

Az iráni csoport merényletet szervezett egy iráni arab aktivista ellen, aki az “Arab küzdelem Ahvaz Felszabadításáért” (ASMLA) elnevezésű mozgalom dániai fiókjának a vezetője. A mozgalom az arab többségű Huzisztán tartomány függetlenségéért harcol. Ez az iráni tartomány gazdag olajban és gázban. 

Nemzetközi nyomozást követően, Svédországban letartóztattak egy iráni származású norvég állampolgárt, Vakra Lasovot – aki szintén az iráni Hírszerzési Minisztérium  kötelékében állt – és a tervezett dániai merénylettel kapcsolatban került a hatóság látószögébe.

 

A holland külügyminiszter, Stef Blok, ez év elején bejelentette, hogy országának cáfolhatatlan bizonyítékai vannak arra nézve, hogy Irán áll két iráni származású, holland állampolgár hollandiai meggyilkolása mögött.  A gyilkosságok után Hollandia két iráni diplomatát kiutasított. Állításuk szerint Irán olyan holland bűnözőket bérelt fel, akik kapcsolatban álltak a Hezbollah terrorszervezettel. Az eddig is tudott volt, hogy a Hezbollah holland bűnözőkön keresztül bonyolítja kábítószer kereskedelmét. 

Ahmad Mula Nissi-t, az ASMLA egyik vezetőjét 2017 novemberében a hágai háza bejáratánál gyilkolták meg. 

Ahmad Mula Nissi

Hasonló módon lett gyilkosság áldozata Amszterdamban Muhammad Raza Kulhi 2015 novemberében.  Kulhit az irániak azzal vádolták, hogy részt vett egy bombamerényletben 1981-ben Teheránban, amelyben  sokan meghaltak, köztük többen a rezsim vezetői közül. 

A holland külügyminiszter arra is kitért, hogy a több éve történteket azért tartották eddig titokban, hogy a jelenlegi szankciókat előkészíthessék.

Az irániak tevékenységét egyértelműen a holland szuverenitás durva megsértésének nevezte.

Hollandiában jelenleg bírósági eljárás folyik két holland bűnöző ellen. Őket gyilkosságokban való részvétellel vádolják.

Az elmúlt év folyamán az európai titkosszolgálatok, az izraeli hírszerzés közreműködésével, több, Európában tervezett iráni merénylet-kísérletet hiúsítottak meg. Nemrégiben Albánia utasította ki az iráni nagykövetet egy másik diplomatával együtt azért, mert bizonyosságot nyert, hogy közük volt egy iráni ellenzéki ellen tervezett merénylethez.

A jelentés kiemeli, hogy az iráni Hírszerzési Minisztérium és a különböző titkosszolgálatok, valamint az Iráni Forradalmi Gárda El-Quds (Jeruzsálem) egysége –  amely külföldön működik és parancsnoka Kaszem Sulaimani tábornok –  állnak az európai események mögött.

Kaszem Sulaimani 

Ezen események mögött az iráni nagykövetségek és konzulátusok, a külföldre utazó küldöttségek és az Irán Air légitársaság szolgálnak fedőszervül. 

Irán ezeken túlmenően bűnszervezeteket is felhasznál.

2018-as év folyamán a francia hírszerzés nagyszabású merényletet akadályozott meg, amikor a  Genfből diplomáciai bőröndökben Párizsba érkezett nagy mennyiségű robbanóanyagot megtalálta. Az irániaknak sikerült a bőröndöket két iráni származású belga állampolgárhoz eljuttatni, a francia biztonsági erők a kocsijuk csomagtartójában bukkantak a robbanóanyagra. A két személyt letartóztatták. 

Az iráni külügyminiszter, Muhammad Zarif Hollandiát, Franciaországot és Dániát azzal vádolja, hogy menedéket adnak olyan iráni terrorszervezeteknek, mint a Mujahideen e-Khalq. 

Muhammad Zarif 

Fentieken kívül tudott, hogy még számos olyan esemény is történt Európában, amely nem került nyilvánosságra.

Kérdés, hogy az elmúlt évtizedekben jól működő európai titkosszolgálatokon belül történt-e valami változás, vagy egyéb érdekek állnak a háttérben?

Képek forrása: Google képkereső

09/07/2019

%d blogger ezt szereti: