Antiszemitizmus Magyarországon – egy kibic szemével

17 Júl

Pár éve, hogy egy személyes blogbejegyzés keretében a Magyarországon megélt zsidóságomról írtam, valamint arról, hogy miért is hagytam el az országot.
Az írás a linkre kattintva elérhető.

Fenti írást azzal zártam, hogy az alijám óta eltelt minden nap, minden óra igazolja döntésem helyességét. Magyarországon ugyanis a helyzet azóta csak romlott.
Ez a romlás nem kizárólag az antiszemitizmus újjáéledésére vonatkozik, hanem a magyar történelem közelebbi és távolabbi – okkal v. ok nélkül – fájó pontjainak kibeszéletlenségére is.

Ezzel együtt úgy gondolom, hogy az antiszemitizmus kapcsán az utóbbi időben  fellángoló vita, akár pozitív jelként is értékelhető, feltéve ha egy társadalmi vita kapcsán a helyzet elmozdul a holtpontról.
Sajnos azonban, hogy az elvárható kibeszélés helyett, valamiféle mellébeszélés folyik. Szekértáborok alakulnak, lövészárkok mélyülnek és a vitapartner nem ellenfél, hanem elpusztítandó ellenség.
Sajnálatos az is, hogy az a réteg, amelynek a társadalmi problémák feldolgozásában vezető szerepet kellene játszania, “történelmileg” teljes kudarcot vallott. Gondolok itt a magyar értelmiségre, mely – mély tisztelet a ritka kivételnek – “lefeküdt” a mindenkori rendszernek.
Ezt mutatja a Romsics írásával kapcsolatos Gerő féle kritika, illetve az ennek kapcsán kialakult álvita. (Meg kell jegyeznem, hogy véleményem szerint,  egy történelmi eseményt a résztvevők származása szerint vizsgálni, egyértelműen teret nyújt a kirekesztésnek.)

A magyar értelmiségi rétegre vonatkozó megállapításaim – tetszik vagy sem – vonatkoztathatók a zsidókra és a zsidó szervezetekre is. Az ő esetükben úgy alakult, hogy a mindenkori rendszerrel szemben a mai napig a vallási szervezetek képviselik a zsidóságot. Az egyik ezen a téren már többszörösen kudarcot vallott, a másik, friss “ejtőernyősként” forgatná a varázspálcát, de pillanatnyilag se varázs, se pálca.
Egyébként is anakronisztikusnak tűnik, hogy az általam hozzávetőlegesen 50.000 főre becsült és csak elenyésző töredékében vallásos zsidóságot kizárólag vallási szervezetek képviseljék. (Mondom ezt úgy, hogy magam a vallást szigorú orthodox rítus szerint tartom.)
Mindebből számomra az következik, hogy a magyar zsidóság önszerveződésre képtelen és tulajdonképpen még az ez irányba mutató szándékot sem látom.
Ez többek között abból is következik, hogy a magyar zsidóság Kelet-Európa legasszimiláltabb zsidósága és van egy olyan érzésem, hogy ez valamilyen tudat alatti, be nem vallott félelem eredménye. Olyan “jaj, csak nem kitűnni” effektus.

Visszatérve a magyar társadalomban fellelhető antiszemitizmusra, mindenképpen szólni kell arról, hogy ez miből táplálkozik.

Az elmúlt hetekben-hónapokban szinte nem múlt el nap, hogy a kérdés ne szerepelt volna legalább egy, de inkább több írás erejéig az elektromos sajtóban, illetve blogbejegyzésekben.  
Az írásokhoz érkezett olvasói észrevételekből sokszor lényegesen tisztább képet lehet kapni az emberek gondolkodásáról, mint magából a “törzsanyag”-ból.

Cáfolom azt a hozzászólást, melynek írója azzal érvel, hogy ott, ahol  társadalmi problémák vannak,  ahol csökken az életszínvonal, óhatatlanul felüti fejét az antiszemitizmus.
Ez az állítás már csak azért sem állja meg a helyét, mert  Európa nyugati felén is bőségesen alálkozhatunk antiszemitizmussal, bár azt is meg kell mondani, hogy jellegét tekintve az sokkal inkább vallási jellegű. Szemben a Kelet-Európára jellemző politikai indíttatással.
Hogy az antiszemitizmus és a életszínvonal romlása között nincs összefüggés, azt Grúziában tapasztaltam, mely ország eléggé szegény és ráadásul eléggé keresztény is ahhoz, hogy ha valahol, ott szembetűnő lett volna a jelenség. Ezzel szemben azt tapasztaltam, hogy az emberek fejében még fogalmi szinten sincs jelen az antiszemitizmus és még a kérdést sem értik. A grúz zsidók a grúz nép szerves részét képezik.

Ezzel szemben Magyarországon a felszabadulást követő minden kormányzó pártnak vastagon benne van a keze a jelenlegi állapotok kialakulásában.
És úgy vélem, hogy a magyarországi antiszemtizmus okainak feltárásához még ma is egyaránt hiányzik úgy a társadalmi, mint a politikai szándék.

A megoldásra kevés esélyt látok, hiszen újnyilas párt ül a magyar parlamentben, mely a falakon belül és kívül egyaránt azt mond és tesz, amit akar – akár történelmet is hamisíthat – és mindezt a rendfenntartó és igazságügyi szervek cinkos félrenézése közepette.

Olvasóim, akik idáig követtek, megérdemelnek egy kedves, “feszültségoldó” dalt:

http://www.youtube.com/watch?v=3_r6pEPaZ-k

2012. július 17.

12 hozzászólás to “Antiszemitizmus Magyarországon – egy kibic szemével”

  1. Lott Györgyi 2012. július 18. szerda - 08:46 #

    Mintha engem vágna váratlanul pofon valaki, úgy érzem magam, ha antiszemita nyilvánulásokat hallok. Svájcban 40 éven át sehol nem találkoztam ilyen agresszívitással. Mindig találgatták, honnan jöttem, egyszer megkérdezték zsidó vagyok e, amit hízelgőnek találtam. Lassan 4 éve vagyok újra M.o.-on , de a pusztában élek, ahova nem ér el a főváros szemete, így az antiszemitizmus sem. New York nem Amerika, és Budapest nem Magyarország, még ez is eszembe jutott, ahogy elgondolkoztam írásodon.

    • leharisrael 2012. július 18. szerda - 10:29 #

      Ahogy hallottam, ma már Svájc sem az igazi, de ott elsősorban Izrael ellenes kampány folyik egyes pártok részéről.
      Vidéken már nem élnek zsidók, ezért az atrocitások a fővárosra koncentrálódnak, bár meggyőződésem, hogy az antiszemitizmushoz nincs szükség zsidókra.:(

      • Lott Györgyi 2012. július 18. szerda - 10:39 #

        Nem vagyok a napi politikában jólértesült, ami Svájcot illeti, de azt tudom, hogy a Néppárt megoszlott, ezzel ereje gyengült, a szoci és szabadelvűek nem hinném, hogy kampányolnának, sosem tették. Teljesen igazad van, zsidók nélkül is elképzelhető az antiszemitizmus, hisz csak ostobaság kell hozzá. :(

      • leharisrael 2012. július 18. szerda - 11:00 #

        Igazából én sem vagyok otthon a svájci napi politikában, az információim az ott élő unokabátyámból származnak.:)

    • Avi 2012. július 19. csütörtök - 08:23 #

      Kedves Györgyi!
      Saját példámon tudom bizonyítani, hogy vidéken nagyon is nyilvántartják, hogy ki a zsidó. Sajnos még nem tudtam visszatérni Izraelbe ezért egy nagyközségben élek. Valamelyik nap az orvosi rendelőbe mentem receptért ahol az asszisztens kedvesen utalt az én és a körzeti fogorvos származására. :)

      • leharisrael 2012. július 19. csütörtök - 08:47 #

        Bár nem engem szólítottál meg, de figyelmedbe ajánlom a dalt: Nincs más hazám…

  2. chiyori (@chiyori123) 2012. július 18. szerda - 23:02 #

    Vita az tényleg van nálunk, de szembenézést én nem tudok elképzelni. Az emberek zöme kikéri magának, hogy Magyarország bármiben is hibázott volna a 2.világháboróban. Nekem a suliban még azt tanították, ill. hazudták, hogy hazánk kényszerhelyzenben volt egész végig Hitler miatt. Ui. szomszédok voltunk a náci Németországgal. Ők persze ránk kényszerítettek mindent, és így mi is szinte áldozatok vagyunk. Persze ezt azóta már sok történész megcáfolta. A különféle cikkek alatti kommentek eléggé elborzasztanak mostanában. Vannak, akik hasonlóan gondolkodnak, mint pl. én, de ahogy a kommentek többségét olvasom, el nem tudom képzelni, honnan került elő ennyi torz gondolkodású ember. Legtöbbször nem is tűrik el, hogy bárki véleménye különbözzön az övéktől. Az egyik oldalon már többször megkaptam, hogy velem, a gondolkodásommal komoly bajok vannak, és persze hülye vagyok. Erre rendszeresen emlékeztetnek. Néha tényleg már kételkedek magamban, és megfordult a fejemben, hogy hátha hülye vagyok. A magyar zsidók mindent megtesznek, hogy magyarnak fogadják el őket, de sokan vagy idegennek tartják őket, vagy rossz magyarnak. Szerencsére akad olyan, aki nem így gondolja. Bocs, hogy nem bírtam ki rinyálás nélkül, de annyira megviselt.

    • leharisrael 2012. július 19. csütörtök - 08:46 #

      Sok kommentelő hivatkozik arra, még nem is élt akkor, hogy ő rajta ne kérjen senki, semmit számon.
      Valahogy képtelenek felfogni, hogy nem erről van szó. A magyarországi kormányok egyikének sem volt fontos, hogy egyértelműen elítélje azt a rendszert, amelyikben ez megtörténhetett. Ezért mondom azt, hogy ma, Magyarországon államilag támogatott antiszemitizmus van – és erre az utóbbi idők történéseiből számtalan példát lehetne sorolni.
      Kun Béláról, Rákosiról pedig az a véleményem, hogy hiába voltak zsidó származásúak, vallásuk szerint kommunisták voltak, s mint ilyenek követték el, amit.

  3. chiyori (@chiyori123) 2012. július 19. csütörtök - 03:16 #

    Talán az oktatás megreformálásával lehetne csökkenteni az antiszemitmizmust Magyarországon. Taníthatnák a különböző kisebbségek történetét, ezen belül a zsidóságét is. Én azt is tanítanám, ki volt híres orvosaink, különböző tudósaink, művészek stb. közt zsidó származású. Erre azért gondoltam, mert mindig Kun Bélát meg Rákosit rángatják elő sokan, ha magyar zsidókról van szó. Romsics kritizált mondatai is azt sugallják, hogy a magyarországi kommunizmus alapvetően a zsidók műve volt. A Pick szalámit is magyar zsidó honfitársunknak köszönhetjük, márpedig az hungarikum. Mármint a szalámi, amit egyébként imádok.

  4. izraeli 2012. július 20. péntek - 00:44 #

    Ahogy en latom a helyzetet, nincs uj a nap alatt.
    A felszabadulas utan, mikor kis gyermek voltam, az antiszemitizmus
    burkolt formaban mukodott.
    Kesobb, a forradalom utan, mar nyiltabban talalkoztam vele.
    En is, mint minden magyar zsido, patriota voltam, annak ellenere, amit
    csaladommal tettek.Amit Lehar a vallasos zsidosagrol irt, erdekes.
    Anyai nagyapamtol kaptam az unnepek szerepet, a tradiciot, a dallamokat.
    Amikor osztalytarsnom, egy parttitkar” elvtarsno” lanya megjegyezte, hogy
    a zsidok mind parazitak, kezdtem felfogni, hogy mindegy milyen rendszer
    van, en soha nem leszek “igazi” magyar, csak zsido.
    Ekkor mar nem elegedtem meg a vallassal{nem voltam ortodox bar kosert
    ettunk es tartottuk az unnepeket}
    hanem elkezdtem egyedul keresni nepem tortenelmet{a zsido iskolakat allamositottak}
    Mindent elolvastam, amihez hozzajutottam,meg szindarabokat is{Salome}
    es lassan felfedeztem hogy egy szamban kicsiny, de szellemben nagy
    nep lanya vagyok.
    Nem tudom, lesz e aki levonja a tanulsagot az en tortenetembol,csak remelem.
    Nagyon fontos hogy a zsido ifjusag tudja, honnan jott es merre tart.
    Mennyire tudja ezt a szuloktol, akik kozul sokan eltitkoljak szarmazasukat,
    nem tudom. Nehany eve lattam egy rovatot “Segitseg, megzsidultam” cimen.
    Azt hiszem, ez valamennyire most is igy lehet.

    • leharisrael 2012. július 20. péntek - 15:20 #

      Igen, a múlt igyekszik visszaköszönni, de azért van különbség! Ma van Izrael!!!

  5. Max Birca 2012. július 27. péntek - 08:52 #

    Valójában a magyar antiszemitizmus csak a magyar sovinizmus leglátványosabb része és nem valamiféle speciális jelenség. Ha nem zsidók lennének, hanem pl. románok, akkor ők lennének első helyen utálva.

A negatív vélemény is vélemény, de ügyeljünk a hangnemre!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: