Palesztinok és az arab világ

12 aug

Hami Havidi ismert egyiptomi publicista, aki mellesleg közel áll a Muzulmán Testvérekhez, július 21-én egy tanulmányt tett közzé “A palesztin-ellenesség szaga” címmel.

Így kezdi írását: “Nehéz elhinnem, hogy az Egyesült Arab Emirátusok minden ok nélkül, hirtelen úgy döntött, hogy kiutasít 60 olyan palesztint, akik már 20-30 éve ott élnek és akiknek most az országot egy héten belül el kell hagyniuk. Az érintettek mindannyian menekült státusszal rendelkeznek, tehát kiutasításuk ellenkezik a nemzetközi joggal.
Néhány évvel ez előtt felkérték őket, hogy folyamodjanak állampolgárságért, amit meg is tettek. Akkor két évre szóló útlevelet kaptak, ami azóta lejárt, így jelenleg semmilyen személyi okmánnyal nem rendelkeznek. Útlevél hiányában az országot nem tudják elhagyni, de ott sem maradhatnak.
A kiutasítás természetesen a 60 személy családját is érinti, hiszen a családfő jövedelme nélkül nem tudnának létezni.
Bizonytalanságukat csak növeli, hogy senkitől, semmiféle magyarázatot nem kapnak.

Tudni kell, hogy ez az ország valamikor szélesre tárta kapuját a menekültek előtt, ami évtizedek alatt második hazájukká vált.

Nem titok, hogy az Emirátusban sok minden megváltozott az utóbbi években. A biztonsági együttműködés kiszélesedett más országokkal, elsősorban az USA-val. A helyi biztonsági szervek ellenőrző tevékenysége erősödött. A külső nyomás még tovább erősödött az után, hogy Dubai neve felmerült több terrorszervezet anyagi támogatásával foglalkozó nemzetközi jelentésben.”

A publicista más országokbeli palesztinokról is említést tesz, akik hasonló módon jártak. Két évvel ez előtt szintén ilyen meglepetésszerűen utasítottak ki Libanonból palesztinokat azzal az indokkal, hogy siiták, akik a Hezbollahot segítik. A libanoniaknak volt hová visszatérniük. A mostaniaknak azonban nincs, mert országuk megszállás alatt áll. (Szerző itt a ‘48 előtti Palesztinára utal.)

“Lehetséges, hogy a mostani kiutasításban szerepet játszik az is, hogy az érintettek mindannyian a gázai övezetbe valók és ezzel a Hamaszra akarnak nyomást gyakorolni. Ezt látszik megerősíteni az is, hogy az Emirátusok a Palesztin Hatóság biztonsági erőinek egyik legfőbb támogatója.
Nem tudom, hogy a kiutasításnak vannak-e biztonsági okai, vagy az egész csak politika. Nem tudom, hogy a Palesztin Hatóság tud, vagy akar-e tenni valamit az ügyükben. Nem tudom, hogy az Arab Liga főtitkára tud-e valamit csinálni.
Azt azonban tudom, hogy palesztin-ellenesség szaga lengi be az egész környéket. Nem csak Izrael, hanem számos arab ország is a palesztinok ellen dolgozik. Ebben a Mubarak rezsimnek fontos szerepe volt. (Szerző a rezsim egyik legfőbb bírálója.) Az utolsó tíz évben a stratégiai ellenség (Izrael, USA) stratégiai szövetségessé vált.”

Nekünk izraelieknek könnyebb azt hinni, hogy az egyik oldalon vagyunk mi, a másik oldalon az egész arab világ, amely pénzzel, fegyverrel és politikailag támogatja a palesztinokat.
Ez azonban koránt sincs így. A palesztinok már elég régóta nem az arab világ favoritjai és ezt ők is jól tudják, érzik is nap, mint nap. Könnyen lehet, ez is oka, hogy a Palesztin Hatóság szeptemberben az ENSZ-hez akar fordulni. A csalódott palesztin politikai elit már látja, hogy a megváltás nem az arab világból jön.

Az arab világ palesztin-ellenességének elég hosszú története van. Mindenki emlékezhet az 1970-es jordániai “fekete szeptember”-re, amikor Husszein király katonái több ezer palesztint öltek meg az után, hogy azok egész országrészeket vontak ellenőrzésük alá. Vagy arra, amikor Kuwait több tízezer palesztin olajmunkást utasított ki az első öbölháború (1991) után, mert Arafat Szaddam Husszeint  támogatta.  A mai napig emlékeztetnek Kuwaitban arra, hogy a központi bank palesztin alkalmazottai kinyitották a széfeket az iraki katonáknak, akik elképzelhetetlen mennyiségű készpénzt és aranyat vittek el.
Líbia az oslói egyezmény után több ezer palesztint utasított ki. A szíriai hadsereg 1976 augusztusában több tízezer palesztint gyilkolt le hidegvérrel a Tel- i-Zator menekülttáborban. 1982 szeptemberében a libanoni keresztény milícia több száz palesztint ölt meg Sabra és Satila menekülttáborokban.
Sokat meg lehet tudni a libanoni palesztinok helyzetéről, ha megnézzük, hogy az állam hogyan viszonyul hozzájuk. Ezek a palesztinok már 63 éve élnek az országban úgy, hogy nincs állampolgárságuk és törvény szerint nem is kaphatnak. Ha valaki elhagyja az országot, nagy valószinűséggel soha nem térhet vissza. Törvény szabályozza azt is, hogy a palesztinok milyen szakmákat nem gyakorolhatnak. A menekülttáborokban tilos a házakat tatarozni. A táborok tulajdonképpen területen kívülinek számítanak. A libanoni állam nem avatkozik be a táborok életébe, ami egyben azt is jelenti, hogy nem is nyújt számukra semmit. Ennek volt köszönhető pl., hogy egy Irakból   elmenekült terrorszervezet ellenőrzése alá vonta a Tripoli mellett lévő Nahar el-Barad menekülttábort. A libanoni hadsereg nagy véráldozat árán felszámolta a szervezetet, de az áldozatok többsége civil palesztin volt.

Nem árt figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy úgy Gázában, mint Júdea-Szamáriában, Libanonban, Szíriában és Jordániában kivétel nélkül a városok mellett jöttek létre a menekülttáborok. Miért? A válasz nagyon egyszerű. Így rendelkezésre áll egy teljesen jogfosztott és mindenben kiszolgáltatott, olcsó munkaerő. Az UNRWA, amit a palesztin menekültprobléma megoldására hoztak létre, azzal, hogy a segélyosztogatáson kívül semmit nem csinál, csak konzerválja ezt a méltatlan állapotot. Nem véletlen az sem, hogy az arab országok nyomást gyakorolnak az UNRWA-ra annak érdekében, hogy e tevékenységen ne is változtasson. Mi lenne ugyanis a bejrúti gazdag maronita családokkal, ha elveszítenék az olcsó palesztin cselédeket?

Az arab országok hosszú éveken át fegyvereztek fel palesztin milíciákat, melyek többnyire egymással harcoltak a “befogadó” ország érdekei szerint és kevéssé Izrallel. Ebben a harcban egyértelműen az ágyútöltelék szerepét töltötték be.
Az arab vezetők Arafatot mindenki másnál jobban gyűlölték elsősorban azért, mert velük ellentétben legitim vezető volt, akit népe nagyon szeretett, aki ráadásul még belső ügyeikbe is beleütötte az orrát.

Nagyjából egy évvel ez előtt nagy vihart váltott ki Egyiptomban az ENSZ jelentése, mely szerint a palesztinok több ezer dollár segélyt kapnak fejenként. Az egyiptomiak ennek az összegnek az ötödét keresik meg rabszolgamunkával! A legszelídebb jelző, amivel a palesztinokat illették, a “vérszopó” volt, akik eladták országukat a cionistáknak és a segélyként kapott pénzt svájci bankokba tették, most pedig szaladgálnak az arab országokhoz, hogy “szabadítsák fel Palesztinát”.
Egyiptomiak, szíriaiak, irakiak és libanoniak tízezrei haltak meg a palesztinokért vívott háborúban anélkül, hogy akár egyetlen millimétert is felszabadítottak volna. Erre most a palesztin vezetés együttműködik Izraellel a Hamasz visszaszorítására Júdea-Szamáriában, hogy a cionista telepesek biztonságban lehessenek a palesztin népfelkeléstől. Támogatást kérnek a palesztin állam létrehozásához Palesztina területének egynegyedén, amivel legalizálják a cionisták 1948-as földrablását.
Hogy hány milliárd dollárt ajánlottak fel az arab országok a gázai övezet rekonstrukciójára, már senki sem emlékszik. Az azonban tény, hogy a felajánlásokból eddig egyetlen fillér sem érkezett meg. Az ok nagyon egyszerű: Az arab országok egyáltalán nem nézik jó szemmel a gázaiak kapcsolatát Iránnal és a Hezbollahhal. Ezért a színfalak mögött el is követnek mindent, hogy a zárlat fennmaradjon. Jó példa erre, ha számba vesszük, hány blokádtörő hajó indult az arab országokból: Csak a törökök, a “hasznos idióta” európaiak vettek részt benne. Ők azok, akik nem értik, hogy az arab országok népeinek baja – a nyomor, a korrupció, az elhanyagoltság, a munkanélküliség és az erőszak – többszöröse annak, mint a palesztinoké. Nem beszélve a “kövér arabok”-ról – ahogy az izraeli arabokat nevezik.

Az izraeli arabok ma az egyetlen arab népcsoport, amely apái földjén él, (bár nem egynek a családneve végződik “egyiptomi”, “iraki” jelzővel) demokratikus államban, az egyetlenben ezen a vidéken. Ők az egyetlenek, akik teljes körű polgári és politikai jogokat élveznek.

Fentiek alapján érthető, hogy a palesztinok miért fordulnak az ENSZ-hez. Pontosan tudják, hogyan vélekedik róluk az arab világ és azt is, hogy támogatásra csak a nyugati világ “hasznos idiótái”-tól számíthatnak, akik még mindig a “szerencsétlen palesztinok”-ról beszélnek, akiknek jár az önálló állam.

Természetesen a legtöbb arab ország is érdekelt a palesztin állam léterehozásában, bár az ok teljesen más: Elegük van a palesztinokból. Hozzanak létre államot akár a tenger fenekén, onnan legalább senki sem hall felőlük többet.  

Ezek az “arab testvérek”, akik mellett a palesztinoknak már ellenségre nincs is szükségük.

 

2011. augusztus 12.

3 hozzászólás to “Palesztinok és az arab világ”

  1. Gonoszka. 2011. augusztus 14. vasárnap - 13:54 #

    Példabeszédek könyve 19; 7. :)

  2. aser 2011. szeptember 7. szerda - 11:51 #

    Azért ne feledkezzünk meg arról sem,hogy a gazdag olajállamok sok pénzzel segitették és ma is segitik a palesztin terroristákat. Vajon Izrael miért nem lép fel pl.a szomszédja,Szaud-Arábia ellen ezért?

  3. Ahava 2011. szeptember 7. szerda - 17:43 #

    Aser, a kérdésem ugyanaz, mint itt:
    https://leharblog.wordpress.com/2011/09/02/terror-havi-fizetesert/#comment-54

A negatív vélemény is vélemény, de ügyeljünk a hangnemre!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: