Aki kikövezte az utat Izrael és az Emirátusok között…

Azon a napon, amikor hivatalosan bejelentették, hogy Izrael és az Egyesült Arab Emirátusok között létrejött a békeszerződésről szóló megállapodás, Tony Blair volt munkáspárti miniszterelnök irodájában megszólalt a telefon. A hívó fél, köszönés helyett csak annyit mondott: “köszönöm”. A hang tulajdonosa, Izrael miniszterelnöke,  Benjamin Netanjahu volt.

Nem hiszem, hogy a békemegállapodás bejelentésének pillanatában, a világon bárkinek  is fogalma volt arról, hogy az arab országok és Izrael közötti közeledés ötlete Blair agyából pattant ki,  és hogy az ő közvetítésével tették meg az első lépéseket, valamint, hogy az indulást követő években is aktívan közreműködött, de mindvégig a háttérben maradva.

Bár az Emirátusok és Izrael  között katonai konfliktusra soha nem került sor, a két ország kapcsolata 2010. januárjában mégis mélypontra jutott. Ekkor ugyanis  Dubaiban, szállodai szobájában, megölték Mahmud al-Mabhouh-ot a Hamasz egyik katonai parancsnokát, fő fegyver-beszerzőjét. A dubaii  rendőrség a Moszadot vádolta és nemzetközi körözést adott ki 33 személy ellen. Ekkor, az addig a háttérben, a nyilvánosság kizárásával működő gazdasági kapcsolatok is megszakadtak.

Netanjahu miniszterelnök 2015. márciusában, az amerikai kongresszus előtt elmondott beszédében felhívta a közvélemény figyelmét az iráni atomprogram veszélyére. A beszéd felkeltette a Perzsa-öböl menti országok figyelmét, akik szintén fenyegetve érezték magukat Irán által. A fenyegetettségen túl – teljes joggal –  úgy érezték, hogy Obama elnök, az Iránnak nyújtott előnyökkel,  őket is cserben hagyta.

Muhammad ben Zayd, az Emirátusok trónörököse, aki 2005. óta ténylegesen irányítja az országot és számos lépést tett a társadalmi nyitás felé és a modernizáció érdekében , volt az első, aki pozitívan reagált.

Aki viszont felismerte az arab államok és Izrael közös érdekek mentén történő együttműködésének lehetőségét, az Tony Blair volt!

Blair, mikor 2007-ben megvált miniszterelnöki székétől, úgy nyilatkozott, hogy élete nagy álma elősegíteni a közel-keleti békét. Tony Blair 2007-2015. között az USA, Oroszország, az ENSZ és az EU közös közel-keleti képviselőjeként tevékenykedett. Amikor 2015-ben megvált e feladatkörtől, nyilatkozatában kifejtette, hogy arra a következtetésre jutott, miszerint ahelyett, hogy a palesztinokkal való megegyezéshez kötnék a többi arab országgal való normalizációt, előbb az arab országokkal kell egyezségre jutni. Csak az arab országokkal való normalizáció hozhatja meg a békét a palesztinokkal is.

Ettől kezdve Blair, minden társadalmi és politikai kötöttség nélkül láthatott neki saját elképzelése  kidolgozásának. Hogy ez az elképzelés véletlenül, vagy sem, de majdnem teljesen megegyezett Netanjahu felfogásával. A kettejük közötti kapcsolat már hosszú évek óta igen jó, mondhatni, baráti volt. 

Blair több arab országban próbálta vázolni elképzelését és a legértőbb fülekre az Emirátusokban talált.

Netanjahu,  bizalmasán, Yitzhak Molcho-n keresztül juttatott el a megbékélésre biztató üzeneteket és Blair összehozott egy találkozót Molcho és Zayd kormányának egy fiatal minisztere között. Az első találkozó Londonban volt 2015. végén. Ezen a találkozón – mely sikeresnek bizonyult –  Blair is részt vett. A találkozót még számos másik követte az Emirátusok miniszterével, melyekre részben Cipruson, részben Abu Dhabiban került sor. A személyes találkozókat megszámlálhatatlan telefonbeszélgetés egészítette ki. Kezdetben Blair is részt vett a megbeszéléseken, de, mint mondotta, “a kapcsolat innen önálló életre kelt”.
Molcho és a miniszter, Netanjahu és az emír üzeneteit cserélte ki. Az emír a Muzulmán Testvéreket és általában a szélsőséges iszlámot jelölte meg fő ellenségként.

Az első akadályok leküzdése után a kapcsolatok egyre intenzívebbé váltak és a siker felé tett legnagyobb lépésben mérföldkő volt, amikor az Emirátusok beleegyezett a kapcsolatok rendezésébe. Ennek eredményeként 2016. végén megkezdődtek a személyes találkozók Netanjahu és az emirátusok minisztere között.

A találkozókat először Cipruson bonyolították le, majd az izraeli miniszterelnök  lakásán. A bizalom növekedésével létrejött a közvetlen kapcsolat Netanjahu és a trónörökös között. A telefonbeszélgetések mind gyakrabban ismétlődtek  és hosszabbakká váltak. Ben Zayd – Blair véleménye szerint – különleges politikai tehetséggel rendelkezik, nyitott és bátor vezető.

Ahogy a kapcsolatok fejlődtek, kiderült, hogy mennyire hasonló a világról alkotott felfogásuk. Mint Netanjahu már számos alkalommal hangsúlyozta, az Iránnal kapcsolatos álláspontja a körzet vezetői túlnyomó többségének véleményét tükrözi. A trónörökös számos alkalommal beszélt Netanjahuval a körzet jövőjéről, hangsúlyozta a körzet modernizációjának fontosságát, amely – meggyőződése szerint – eszközt szolgáltat a Közel-Kelet sok munkanélküli fiataljának. 

“Ha személyesen is találkozni fog Ben Zayddal, hamar meg fogják találni a közös hangot” – mondta Brair Netanjahunak.

Rövidesen, valóban sor került, nem is egy személyes találkozásra. 2018-ban Netanjahu kétszer járt Abu Dhabiban, repülőgépe mindkétszer Szaúd-Arábia légterén keresztül tette meg az utat. Netanjahu mindkét alkalommal néhány órát tárgyalt Ben Zayddal. Mint Blair megjósolta, nagyon hamar megtalálták a közös hangot. Netanjahu második látogatása alkalmával rövid városnéző sétát is tett Abu Dhabiban.

A tárgyalások a mindkét fél érdekeit érintő kérdésekre koncentrálódtak. Ben Zayd a tudományos és technológiai kutatás nagy híve, amelyre Izrael gazdasági fejlődése is épül. Nem véletlen, hogy a békeszerződés aláírása után Abu  Dhabiba látogató izraeli küldöttségnek, a házigazdák által felvetett egyik legfontosabb kérdése az űrkutatási együttműködés volt. (Talán nem mindenki tudja, de az Emirátusok már küldött rakétát a Marsra.)

Mint Tony Blair elmondta, az áttöréshez a szélsőséges iszlám és Irán elleni politikai fellépésen kívül, a kölcsönös bizalom kialakításához,  gyakorlati kérdésekben is egyetértésre kellett jutni. Mindez már az ágazatot képviselő szakemberek tárgyalásain realizálódott, legyen szó a térség modernizálásáról, a gazdasági és kulturális kérdésekről, a Közel-Kelet jövőjéről és benne Izrael szerepéről.

A felek, az évekig tartó tárgyalás során láthatták, hogy lehetséges diszkréció mellett tárgyalni és teljes mértékben megbízhatnak egymásban.

Ez a békeszerződés egyetlen szempillantás alatt elsöpörte azt a felfogást, hogy Izrael csak akkor tud megbékélni az arab államokkal, ha előbb egyezségre jut a palesztinokkal. A “területet békéért” elv helyébe a “békét békéért” elv lépett!

Az “Abraham-terv” Fehér Ház-beli aláírásakor a figyelmes szemlélő a meghívottak között észrevehette Tony Blairt, elégedett mosollyal az ajkán.

04/10/2020

Hírdetés