Tag Archives: varsói gettó

Holocaust csúcstalálkozó Izraelben – avagy “színház az egész világ”

19 jan

 

75 éve szabadult fel az auschwitzi halálgyár

 

Az Egyesült Nemzetek Szervezete 2005. november 1-jei határozatában Auschwitz-Birkenau felszabadulásának dátumát, január 27-ét jelölte meg a holocaust áldozatainak emléknapjaként.

Az izraeli parlament, a kneszet, 1959-ben hozta meg az emléknappal kapcsolatos törvényét, amelynek értelmében a vészkorszak áldozataira és hőseire a varsói gettófelkelés kitörésének dátumát – כ”ז בניסן – תש”ף – polgári időszámítás szerint: 1943. április 16.) teszi hivatalos emléknappá. A zsidó naptár szerinti dátum az idei évben április 20-a estétől, 21-én az esthajnalcsillag feljöveteléig tart.

Izrael január 23-24-én ad otthont a Nemzetközi Holocaust szimpozionnak, melynek mottója: emlékezz a holocaustra – az antiszemitizmus elleni küzdelemre.

A rendezvényen 47 állam –  közülük számosan több küldöttel is – képviselteti magát, részben a legmagasabb szinten. Izrael 26 államelnököt, alelnököt négy királyt, miniszterelnököket, külügyminisztereket, vezető politikusokat lát  vendégül. 

A teljesség igénye nélkül: az Egyesült Államokat  Mike Pence, Oroszországot Putyin képviseli, a vendégek között szerepel Károly herceg, Dánia és a Cseh Köztársaság, valamint Svédország miniszterelnöke és Magyarország államelnöke.

Az európai országok közül csak Lengyelország marad távol az eseményről.

Az eddigi gyakorlattól eltérően, az idén magam is a nemzetközi dátumhoz igazodok megemlékezésemmel, melynek oka már a címadásból is kitűnhet.

Érdemes néhány másodpercig ízlelgetni, mit is ír holocaust címszó alatt a Wikipedia: 

A holokauszt. A holokauszt legismertebb jelentése a náci Németország által kontrollált területeken a második világháború alatt végrehajtott, a nemzetiszocialista német kormány által eltervezett és irányított népirtás, amelynek körülbelül hatmillió európai, zsidó származású ember esett áldozatul. Wikipédia

Ezzel a megfogalmazással kapcsolatban eszembe jutott egy kifejezés – “emlékezetpolitika”! Számomra ez nagyon fontos, mert sok mindent megmagyaráz. Az én olvasatomban ez annyit jelent, hogy bármelyik politikai kurzus a “maga képére” formálhatja az emlékezést.

 

Minél távolabb kerülünk időben a történésektől, annál elképesztőbb a szerecsenmosdatás, szerte Európában. És ebben az érintett kormányokat a németek által precízen dokumentált tények sem zavarják. Sőt, még az izraeli, 

pártfüggetlen Yad Vashem kutatásai, dokumentumai sem.

Persze, lehet a szerecsent mosdatni, attól még a tények – nevezetesen, hogy a holocaust NEM Auschwitz-val kezdődött – tények maradnak.

Különösen a volt szocialista tömb országai szeretnek azzal takarózni, hogy “mit tehettünk volna”, minket is “megszálltak”…a tény viszont az, hogy van kelet-európai ország, amely az első zsidótörvényeket Hitler hatalomra kerülése (1933),előtt mintegy 13(!) évvel,  már 1920-ban életbe léptette!

Európában a történelem hamisítás turbó üzemmódba kapcsolt, és ahogy néhány évvel ezelőtt még határt lehetett vonni a kelet és nyugat európai országokban fellelhető antiszemitizmus milyensége között, (Kelet Európát a hagyományos, a nyugatot ennek “szmokingos” változata, az Izrael ellenesség jellemezte) mára a határok elmosódtak. 

Tény, hogy Európának egyik térségében sincs állami szintű “zsidóverés”, de az is tény, hogy a regnáló politikai kurzus kevés helyen lép fel (nem szóban, mert beszélni mindenki tud) hathatósan az antiszemita megnyilvánulások ellen.

2017-ben, német bírósági ítélet szerint például  a zsinagóga gyújtogatás az Izrael kritika része! Vagy Szlovénia, ahol semmisnek nyilvánították egy náci kollaboráns (Leon Rupnik) halálos ítéletét, mely ‘46-ban a kommunista Jugoszlávia bíróságának igazságtalan döntésén alapult. Ezért ügyének újratárgyalását rendelték el. 


És senki ne dugja homokba a fejét, mert a múltjával ugyan úgy nem nézett szembe a kommunista rezsim, mint a maiak. Az egyetlen különbség, hogy amíg az azóta letűnt kormányzó pártok úgy nem vettek tudomást az antiszemitizmusról, hogy fennen hangoztatták: a fasizmust felszámoltuk, ezzel a zsidóellenesség is megszűnt, de a zsidók se akarjanak zsidók lenni – a maiak pedig intenzíven hamisítják a történelmet.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a lengyelek, a litvánok törvényileg akarják tisztára mosni magukat, miszerint egyikük sem felelős a holocaustért!

Azonban a második világháború előtti, alatti és utáni lengyel pogromokat, a koncentrációs-  és fogolytáborok litván őreit és az SS hadosztályokat, a magyarok mindenkit felülmúló együttműködési készségét Adolf Eichmannal – semmilyen mellébeszélés, vagy törvénykezés nem tudja meg nem történtté tenni.

Mások pedig, az ősök második világháborúban vállalt szerepe miatt,  látványosan tartanak “bűnbocsánatot”. Azért ehhez nem kellene a szétszórattatásban élő zsidó szervezeteknek asszisztálni, de legalábbis nem kellene piedesztálra állítani a mea culpázót.

Ha mégis, akkor legalább ne törjenek pálcát az iráni zsidóság felett, amiért azok annyira lojálisak az államhoz, hogy elítélik a legfőbb terrorista likvidálását.

Ugyanis mindkettő egy tőről fakad: a génekben hordozott félelemből!

Ébresztő! Európában ma a az egykori “megmentők”, a “baloldal” (EZ a baloldal már nyomaiban sem AZ a baloldal – ideje lenne új megnevezést bevezetni.) nemcsak antiszemita, de Izrael ellenes is.

És ez utóbbi a galut zsidóságára nézve sokkal veszélyesebb, mint a hagyományos antiszemitizmus!

Nem néztem utána, hogy a világ különböző helyein milyen számban élnek túlélők. Az izraeli statisztikai hivatal legfrissebb közzététele alapján néhány nappal a nemzetközi megemlékezés előtt a soah túlélők száma 192 ezer volt.

2019-ben 14.800 főt veszítettünk el, ami azt jelenti, hogy havonta 1.233 lelket.
A még életben lévők 64%-a Európában, gyerekként élte át a borzalmakat.

És mindezek után, és mindennek ellenére Izrael fővárosa, Jeruzsálem a következő héten több napra bedugul, hiszen a látszatra adni kell.

Aztán vége a diplomáciai színjátéknak, hazamennek a legények és folytatják ott, ahol abbahagyták: a masszívan Izrael ellenes rabbi továbbra is uszít Izrael ellen, politikusok továbbra is ízetlen, sokszor már nem is burkolt zsidózással a saját belső problémájukat igyekeznek palástolni, valamint azzal érvelnek, hogy a migránsok és a velük beáramlott terroristák felelősek mindenért. 

Ez utóbbiban van némi igazság, de a mag is csak tápdús termőföldben indul csírázásnak. 

Ez azonban már egy másik téma.

19/01/2020 – Jeruzsálem

Válogatás a témában megjelent korábbi írásaimból:

  1. https://leharblog.wordpress.com/2011/11/23/hholocaust-revizionistak-es-a-tenye

  2. https://leharblog.wordpress.com/2012/09/20/az-antiszemitizmus-uj-ruhaja/

Holocaust Emléknap

27 jan

Január 27. –  az ENSZ által meghatározott Holocaust Emléknap. 67 évvel az auschwitzi halálgyár felszabadítása után Világszerte visszaemlékezések zajlanak, melyek célja az emlékezésen túl az emlékeztetés! Aki magyar ajkú, annak Radnóti sorai mindent elmondanak a korról, s benne a kórrol: “Oly korban éltem én…”

túlélők Buchenwaldban  (1945)

Az elmúlt évtizedek alatt olyan dokumentumok láttak napvilágot, melyből a háború utáni nemzedék is megismerhette a félelmet, a szenvedést, a változtathatatlanba való beletörődést. Születtek könyvek, filmek erről a korszakról. Ismerjük belőle a varsói gettó, Szenes Hanna, Anna Frank történetét, a túlélők beszámolói alapján az egyes koncentrációs táborok lakóinak életkörülményeit, megismerhettük a legnagyobb halálgyár Auschwitz-Birkenau munkamódszerét, napi kapacitását stb. A megismerésben legtöbbet mégis a “német precizitás” segített. A foglyok nyilvántartásáról, az elkobzott értékekről, de akár a gyerek- fogkefékről vezetett lista sok mindent elárult a vészkorszak borzalmairól.

cipőhegy a Bergen-Belsen-i koncentrációs táborban (1945)

Sokszor hallottam gyerekkoromban, hogy a haza az a föld, ahol az ősök nyugszanak. Nem értettem sem akkor, és nem értem ma sem. Ki mondja meg, hol van az én hazám? Ott, ahol születtem, de a sírhantokat egy kezemen meg tudom számolni? Vagy Bécsben, vagy a volt Jugoszlávia területén, ahonnan családom egy része származik? Érsekújvár, ahonnan a felmenőket elhurcolták, Románia, ahol a várossal együtt pusztult a rokonság is. Netalán Auschwitz, ahol nővéreim és anyjuk a gázkamrában végezték, vagy Ukrajna, ahol nagyapámat, mint a Magyar Honvédség ” katonáját” munkaszolgálatosként aknamezőre hajtották?

a magyarországi deportálások térképe

Meggyőződésem, hogy úgy a túlélőknek, mint a háború utáni első, de még a második generációnak is, megvannak a maguk emlékei. Emlékek, amik nem oszthatók meg senkivel, emlékek, amiket egyedül kell cipelni. Van emlékképe annak, aki átélte, de annak is, aki szülők, rokonok nélkül volt kénytelen felnőni, aki soha a száján ki nem ejthette az “édesanyám”, “édesapám” szavakat, aki vér szerinti rokontól soha simogatást nem kapott. Miért jut mindez eszembe? Mert megint elérkezett az idő, a kollektív emlékezés évről-évre ismétlődő ideje. Emlékezünk! Kollektíven! Nem szeretem! A központilag levezényelt megemlékezésen mindig ugyan az a kör hivatott emlékezni, szinte ugyan azokkal a szavakkal, mintegy letudva a kötelességet. Számomra sokkal szívbemarkolóbb, amikor megszólalnak a szirénák, a munka szünetel, a forgalom az utakon leáll. Az autósok az út szélére kormányozzák járműveiket, és a két perces szirénahang alatt főhajtással adóznak az áldozatok emlékének. Ez után, az egész nap folyamán úgy a rádió, mint a televízió széles teret enged a visszaemlékezésnek.

Megszólalnak a túlélők, azok gyerekei és ma már ott vannak az unokák is. Az elmúlt évek valamelyikében történt, hogy három generáció együtt ült a kamerák elé. A nagymama olyan dolgokat elevenített fel, amikről saját lányának – annak többszöri unszolására – sem beszélt. Amikor a 16 éves unokája visszatért az auschwitzi “Az élet menete” látogatásról, átszakadt a gát. A nagymama mesélt, mesélt… És ez így helyes, mondandójának üzenete van, komoly üzenete a háború utáni nemzedéknek!

Mindenki, aki teheti, próbálja szóra bírni a ma már kevés számban körünkben lévőket, tudjon meg egyre többet arról a múltról, arról az időszakról, aminek SOHA visszatérnie nem szabad!

2012. január 27.

Képek forrása: Wikipedia

 

Utolsó frissítés: 26.01.2016

%d blogger ezt szereti: