יום השואה – Holocaust emléknap

6 ápr

Az emléknapról kicsit másképp


Versenyt futunk az idővel, amikor be akarjuk pótolni a bepótolhatatlant, amikor autentikus forrásból szeretnénk információkat gyűjteni. Elkéstünk,  hiszen a 192 ezer túlélő (40%-uk egyedülálló) átlag életkora 84 év és közülük naponta 37-en, havonta átlagosan ezren távoznak az élők sorából. (40%-uk állandó félelemben él, retteg, hogy a Soah visszatérhet.) 

[2014-es adat szerint a túlélők száma 180 ezer, 2015-ös adatok alapján 152 ezer és 2018-ra számuk az előrejelzés alapján 118 ezerre zsugorodik]

(Izraelben később emlékezünk: 1943. április 16-án (כ”ז בניסן)*  vette kezdetét a varsói gettófelkelés, ehhez a dátumhoz igazítjuk a vészkorszak áldozatainak és hőseinek emléknapját.)

 Nagy gondban lehetnek az emléknap szervezői, hiszen képtelenség ugyan arról a témáról minden évben valami mást, valami újat mondani. Ezért aztán úgy néz ki, hogy az egyszer megírt, legalább három, az érzelmekre ható mondatot tartalmazó beszéd éveken keresztül, automatikus dátum módosítás után újra felhasználásra kerül. Ettől lesznek az ünnepinek szánt beszédek még  az érdeklődők számára is szinte elviselhetetlenül unalmasak.

Az én megemlékezésem.

Egy ilyen, vagy hasonló megemlékezés az évek folyamán kibővíthető új és újabb információkkal. Most én is ezt teszem.

Tudott, hogy vannak számosan a túlélők között olyanok, akik nem akarnak, nem tudnak beletörődni a megváltoztathatatlanba és minden lehetséges fórumot felhasználnak, hogy nyomára bukkanjanak szeretteiknek. Ahogy az évek telnek, ennek esélye egyre csökken és mégis, nemrég (2013) találkoztam egy felhívással:

“Segítsünk egy holokauszt-túlélő férfinek, aki 68 éve nem látott ikertestvérét keresi! Menachem Bodner Elias Gottesmannként született 1940-ben Munkácson. Ikertestvérével, Jenővel (becenevén Jolli) együtt az auschwitzi haláltáborba kerültek.Mindketten túlélték a borzalmakat, de a tábor felszabadításakor elszakadtak egymástól. Menachem Bodner nevelőszülőkhöz került, és csak tavaly tudta meg, mi is történt vele. Itt, a Facebookon keresi ikertestvérét, Jenőt: A7734. Minden információ, megosztás nagy segítség lenne! Az ikrek történetéről bővebben itt:http://ow.ly/jpRFY”

[ Örömmel írom le, hogy Gottesmann úr keresése eredménnyel járt,  rátalált testvérére!]

 Szintén 2013-as in formáció, hogy  a “Harcosok a békéért” elnevezésű nemzetközi szervezet nyolc palesztin tagja látogatást tett a Yad Vashem Intézetben. Az alábbi mondatok tőlük származnak:

 “A holocaust két éve kezdett érdekelni, miután láttam a Schindler listája” c. filmet és jártam a washingtoni Holocaust Múzeumban is. Többek között ezért is szerveztem meg ezt a látogatást palesztinok részére.

Amikor elmész egy ilyen helyre, elfelejted, hogy ki vagy. Ez egy tragédia, nem lehet szavakkal leírni.

Amikor hallgatom a megszállt területeken élők panaszait, át tudom érezni a helyzetüket, de nagy hiba összehasonlítást tenni. A holocaust egészen más dolog, a kettő nagyon különbözik.

Azt hiszem, ide mindenkinek el kell jönnie.

***

Számomra ez egy megrendítő élmény.

***

“Megértem a zsidók félelmeit.

***

Hallottam embereket beszélni a Yad Vashemről és magam is meg akartam tapasztalni. Láttam filmeket a holocaustról, de sem az elbeszélés, sem a filmek meg sem közelítik azt, amikor magad látod a félelmet az emberek szemében.

Nem értem, hogyan esküdhetett össze az egész világ, ilyen bűncselekmény elkövetésére.

***

Nem értek egyet azzal, hogy a holocaustot összehasonlítják a palesztin menekült problémával.”

 

Hát ennyi!

71 év telt el  és annak ellenére, hogy a szemtanúk, a kor szenvedő alanyai – ha fogyatkozó számban is, de – köztünk vannak, Európán az amnézia tünetei mutatkoznak.

Mi másra vélhető, hogy az antiszemitizmus ismét virágkorát éli?!

Azért ne legyünk igazságtalanok. Van antiszemitizmus és van antiszemitizmus. Különbség köztük nem abban áll, hogy egyik, vagy másik enyhébben, esetlen brutálisabban bánna el a zsidókkal (és általában a bűnbaknak kikiáltott kisebbséggel). Szó sincs róla. A nagy különbség az, hogy amíg egyes országokban kormányszinten kezelik a helyzetet, másokban hathatós állami támogatást élvez.

 Nem szándékom hosszúra nyújtani ezt a bejegyzést, bár lehetne még bőségesen beszélni arról, hogy vajon mit éreznek a túlélők és leszármazottaik, amikor szembesülni kénytelenek az állami szintű zsidózással, de nem kicsit elgondolkoztató az is, hogy milyen traumát élt át az az ős, aki inkább látta nyilasként, mint zsidóként a leszármazottját…

 Befejezésül ide másolom dr. Székely András (1942-2012) Munkácsy-díjas művészettörténész, az internet világában “Medve1942” nicknéven ismert, igen nagy tudású kommentelőm a fent belinkelt megemlékezéshez írt hozzászólását.

Sorai kiemelt figyelmet érdemelnek!

 medve1942 – 2012.04.20.

“Kedves Lehar, gondolom, most már feljött az Esthajnalcsillag, és nem foglalkozol a bloggal…

Valószínűleg soha meg nem valósuló elképzeléseim között szerepel egy ismeretterjesztő szándékú világtörténeti esszé az antiszemitizmusról. De nem abból a szempontból, hogy “szegény zsidók”. Hanem abból, hogy – szegény antiszemiták! Tudniillik a spanyol, angol, holland, amerikai vagy épp osztrák-magyar történelem tökéletesen bizoinyítja, hogy a hivatalos, kormányzati antiszemizmus, például a spanyol kiüldözés 1492-ben tragikus következményekkel jár, míg a befogadás épp fordítva, segíti az állam vagy épp birodalom fejlődését. Az antiszemitizmus – nemzeti önsorsrontás. Ezt mint magyar mondom (aki egy picit azért “galutzsidó” is…) :)))”

2013. április 6.

* Polgári időszámítás szerint 2016-ban ez a nap május 5.

 

Utolsó frissítés: 26.01.2016

 

12 hozzászólás to “יום השואה – Holocaust emléknap”

  1. Gertrud 2013. április 6. szombat - 23:46 #

    Lehár, ahogy megemlékeztél, hogy az új információkat tetted hozzá és mások szavait, akik szintén emlékeztek, nekem nagyon szimpatikus. (medvét meg különösen kedveltem)

  2. Avi 2013. április 7. vasárnap - 18:57 #

    Köszönöm neked az írást. Én aki nem, viszont a szüleim átélték a Holokausztot a mai napig nem tudom megbocsájtani az akkor történteket és félelemmel tölt el az, hogy a mai világban bármikor megtörténhet. A mai Magyarországban már a hatalom cinkos félrenézésével történnek meg zsidóellenes provokációk. Mindennaposak az antiszemíta beszólások, egyetlen magyarországi blog vagy cikk nem jelenhetik meg ahol a hozzászólok nem zsidókat ócsárolnak..

    • leharisrael 2013. április 7. vasárnap - 19:08 #

      Többek között az általad elmondottak adtak lökést ahhoz, hogy írjak erről és ilyen megközelítésben.

  3. Attila 2013. április 8. hétfő - 13:29 #

    Az óriási magyar vidéki-öntudat deficit legfőbb okát a vidéki magyar zsidóság (szinte teljes) elpusztításában látom. Sok példát tudok mondani, ahol a zsidóság volt a település öntudatának alappillére. a népi-urbánus ellentétet is azóta lehet ilyen jól kijátszani kis hazánkban…

    • leharisrael 2013. április 8. hétfő - 19:45 #

      Nem ismertem a vidék zsidóságát, illetve nagyon keveseket a visszatértek közül. Sőt, mondhatom, ha nem érkezik még éppen időben a felmentő sereg, most egyáltalán nem biztos, hogy itt beszélgetnénk.

      • Attila 2013. április 9. kedd - 11:25 #

        Hogy egy kicsit kifejtsem: Magyarországon óriási probléma a Budapest központúság. Nemcsak gazdasági-oktatási-tudományos stb. szinten (amik már csak a következmények) hanem sokkal inkább a vidéki ember mentális, tudati szintjén. Erőszakos budapesti elnyomás van az országban. Ezért is élhetetlen ma Magyarország nagyon sok ember számára. Na most a vidéki zsidóság öntudata volt az, amely soha nem hagyta, hogy másodrangú polgárként kezeljék saját országában (csak azért, mert vidéki). Ez az alappillér a vidéki zsidóság kiirtásával kihullt a magyar társadalomból, és jelenleg nincs olyan szellemiség amely megfordítaná ezt a szörnyű állapotot.

      • leharisrael 2013. április 9. kedd - 15:51 #

        Magyarország mindig is Pest-központú volt. Ez már az én ottlétem alatt is világosan látszott, ha Pesttől csak 10 km-re távolodtál és hatványozottan érvényesült a kilométerek hosszával.
        Tökéletesen igazad van abban, hogy a vidék zsidósága nem csak gazdasági, de morális tartást is adott környezetének.
        Arra nem tudom a választ, hogy ma ki/kik lenne/lennének azok, akik a helyzetet gyökeresen meg tudnák változtatni.:(

  4. arleh 2013. április 8. hétfő - 19:54 #

    A holokauszt tragédiájában mindannyian érintettek vagyunk, zsidók és nem zsidók egyaránt. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie, mindenki számára élhetőbb lenne a világ…

  5. cserepfalu 2015. április 13. hétfő - 10:50 #

    Cserépfaluban így csináljuk: http://cserepflau.kinja.com/hetven-eve-megoltek-egy-ezerfos-kozosseget-sajtokozle-1696201958

    • leharisrael 2015. április 13. hétfő - 13:11 #

      Azt hiszem a FB-on olvastam ezt a beszámolót a napokban. Dicséretes dolog, csak gratulálni tudok hozzá. :)

Trackbacks/Pingbacks

  1. Emlékezz és emlékeztess… | leharblog - 2016. május 5. csütörtök

    […] pár nappal az izraeli holocaust emléknap (az idei polgári évben ez a dátum május 5-re esik) előtt néhány – úgy vélem – […]

A negatív vélemény is vélemény, de ügyeljünk a hangnemre!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: