Obama izraeli látogatása után…

2 ápr

Avagy sok hűhó a (majdnem) semmiért.

Előzmény

Két okból is nehéz Obama elnök izraeli látogatásáról szót ejteni. Részben, mert a világ valamennyi televízió állomása egyenes adásban közvetítette az eseményeket, részben pedig – mint arra az alcímben utaltam is – nem került sor átütő erejű bejelentésre.


érkezés


némi malőr – az elnöki autó mentésre szorul

 

Ami a tárgyalásokról kiszivárgott – nyilván csak egy töredéke az elhangzottaknak – az csak nüanszokban tér el a már eddig is tudottaktól.

Ilyen, hogy Obama rávette Netanjahut az Iránnal kapcsolatos elképzeléseinek elfogadására.
Ez azt jelenti, hogy meg kell várni a júniusban esedékes iráni elnökválasztást, majd azt követően három-négy hónap türelmi idő múltán kell megvonni a mérleget. Akkor lehet dönteni a szankciók esetleges fokozásáról, vagy a katonai akcióról.

Szintén a tárgyalás részeként, Netanjahu hivatalosan is bejelentette, hogy a palesztin kérdést a “két állam-két nép” elv keretében kell megoldani.

Ezzel kapcsolatban Obama semmiféle tervet nem hozott, ugyanakkor többször kijelentette, hogy a problémát az érintett feleknek kell megoldaniuk, amihez a maga részéről minden szükséges támogatást megad. Ezzel át is adta a közvetítő szerepet John Kerry külügyminiszternek.

Ebben sem volt semmi meglepő, legfeljebb még nyilvánvalóbbá vált, amit már előzetesen is tudni lehetett, hogy az USA szemében a közel-keleti térség elveszítette elsőrendű stratégiai jelentőségét. Ha rangsort akarunk állítani, akkor besorolása a harmadik-negyedik helyre tehető. Ennek egyik oka, hogy Amerika sokkal kevésbé szorul rá az arab olajra, hiszen az elmúlt három év alatt 70%-kal csökkentette a térségből származó behozatalát.

(Ezzel szemben Európában ez a mutató növekedett, s bármennyire is abszurdnak tűnik, pont ez növeli némileg az USA szemében Izrael fontosságát, legalább is ami a katonai-biztonsági kérdéseket illeti.)

Mindezek ellenére, vagy ezzel együtt is, a látogatás nem volt tanulságok nélküli.

Hogy az idő rövidsége hozta így, vagy eleve ez volt a cél, minden esetre egy napra esett Obama Ramallah-ban, a Palesztin Hatóság területén tett látogatása, illetve este, a jeruzsálemi kongresszusi központban, egyetemi hallgatók előtt elmondott beszéde.

Mielőtt a két helyen elhangzottakra rátérnék, le kell szögezni, hogy Obama rendkívüli színészi adottságokkal rendelkező, ragyogó szónok, akinek egészen kiváló képességű beszédírói és propaganda tanácsadói vannak. Látogatása az első pillanattól az utolsóig gondosan tervezett koreográfia szerint zajlott.


Obama az Izrael Múzeumba érkezik

 

Aki figyelemmel kísérte az eseményeket, úgy érezhette, hogy nem is az amerikai elnök, hanem maga Amerika jött el a “kis testvérhez” azzal a céllal, hogy kapcsolatukat minél szorosabbá tegye. Erre utalt a többször, héber nyelven hangoztatott szlogen: “אתם לא לבד” – vagyis “nem vagytok egyedül”!

A politikában járatos “vájt fülűek”, azért kiérezték, hogy a valóság ennél árnyaltabb, sőt, azok előtt, akik figyelemmel kísérték Netanjahu beszédét az amerikai kongresszus előtt, nem volt kétséges, hogy a jó szervezés csodákra képes.

Mint említettem a Ramallah-i látogatásra a reggeli órákban került sor és az azt lezáró sajtóértekezleten, ha valaki nem tudta, hogy Obama állt Mahmud Abbasz mellett, akár azt is hihette, hogy az izraeli kormány egyik képviselőjét hallja.

Obama többek között azt mondta, hogy a palesztinoknak el kell ismerniük Izrael, mint zsidó állam létét és a tárgyalások előfeltételének nem szabhatják a telepeken folyó építkezések leállítását, ugyanis a béke megkötésével ez a probléma megoldódik. (Értsd: a telepek többségét úgyis ki kell üríteni.) Hangsúlyozta tovább, hogy a palesztinok ne várják mindig másoktól a problémáik megoldását.


palesztin tiltakozás


a rakéta támadás is a tiltakozás része


Ezek után mindenki szinte mindenki azt várta, hogy az esti, jeruzsálemi beszéde felér majd egy “könnyes, szerelmi vallomással”.

Nem egészen így történt.

Fentebb utaltam Netanjahu kongresszusi beszédére, amit a hallgatóság több ízben felállva, viharos tapssal jutalmazott. Nem volt ez másként Obama esetében Jeruzsálemben sem. A hatszáz gondosan kiválogatott egyetemista annak ellenére formában volt,  hogy az este 7 óra körül kezdődött rendezvényre a reggeli órákban, szervezett utaztatással mindenkinek meg kellett érkeznie. A szervezésnek volt azonban egy szépséghibája, nevezetesen az, hogy az amerikai elnök előre megüzente, hogy a telepen létesített egyetem ifjúságával nem kíván találkozni. Ariel település egyetemi hallgatói joggal érezhették, hogy Obama szemében ők másodrangú állampolgárok.(Az egyetemi hallgatók 40%-a palesztin fiatal.)

Nos, Obama beszédének első felét tarthatta volna akár a Likud párt egy prominens személyisége is, hiszen a polgári lakosság személyi biztonságáról volt szó, meg arról, hogy az USA nem tűri, hogy Irán atomfegyverhez jusson és ismét a szlogen – Izrael nincs egyedül.

Beszédének második része azonban kísértetiesen emlékeztetett a “שלום עכשיו” (békét most) szélsőbalos szervezet programbeszédére. A reggeli, Ramallah-i beszédével szöges ellentétben itt azt hangsúlyozta, hogy a telepesek képezik a béke akadályát és a palesztinokkal szembeni atrocitásaik nem maradhatnak büntetlenül. A hallgatók figyelmét felhívta, hogy nekik kell nyomást gyakorolni a kormányra a béke érdekében.

 

Végül is a jövő fogja eldönteni, hogy Obama a történelembe, mint a békeszerződés megteremtője, vagy mint karizmatikus szónok fog-e bekerülni.


a legjobb szervezést is felülírta az időjárás, így a repülőtéri protokoll elmaradt

 

Befejezésül még annyit, hogy Obama eme turista útja Izraelnek 40 millió shekelébe (~ 12 millió dollár) került, de elnézve az óriási kíséretet, az ide szállított eszközök sokaságát (helikopterek, autók) az amerikai adófizetőknek még sokkal többe.

 

2013. április 2.

 

Képek forrása: Google

 

 

 

8 hozzászólás to “Obama izraeli látogatása után…”

  1. Halmos László 2013. április 2. kedd - 23:10 #

    Kedves LEHAR היקרה, az összeállítás jó, a képanyagot is beleértve.
    Szépséghiba: mindkét héber idézetben hiba van.

    Keep up the good workץ

    Blog-kollégád,

    Halmos Laci
    Rehovot,
    Izraeli Hírlevél
    http://izraeli-hirlevel.blogspot.co.il

    • leharisrael 2013. április 3. szerda - 07:10 #

      Kösz az észrevételt, javítottam!:)

  2. aser 2013. április 4. csütörtök - 03:11 #

    2 állami megoldás?
    1.Létezik már Palesztin Állam:Jordánia
    2,Juda-Somron(Ciszjordánia)a PAh ellenőrzése alatt.
    3,Gázai övezet,mely a Hamasz terror állama.
    Vajon mi okból képezi ki Izrael az egyetemeken palesztinokat ilyen nagy számban(40%)?
    Azt olvastam,hogy csak 25% az arabok létszáma.Vagy már elérte a 40%-ot?

    • leharisrael 2013. április 4. csütörtök - 12:27 #

      Drága Aser! Kérdésfeltevésed jogos, régebben már én is foglalkoztam ezzel.
      Az egyetemi képzéshez annyit, hogy aki meg tudja fizetni a tandíjat, tanuljon. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az lenne a jó, ha minél több palesztin tanulna, kitekintést nyerne a nagyvilágba, látná, hogy a terroron kívül is van élet, sőt!)
      Az izraeli arabok és a palesztinok létszámaránya nem keverendő. A statisztika 20%- körülire (valamivel alatta) teszi az izraeli arabok arányát, az összlakossághoz viszonyítva. A 40%-os tanulói létszámot palesztinok adják, a PH területén élőkből.

  3. csibacsi 2013. április 5. péntek - 09:29 #

    Obama tortenelmi kiertekelesehez nem kell tortenelmi tavlatra varni. Feltehetoen mar husz eve pontos elkepzelese volt arrol, hogy mit akar Amerikaval csinalni, es mi a velemenye Izraelrol. A bizamasai es kinevezettjei tobbsege egyaltalan nem partolja a zsido allamot, es nemelyikuk terrorista kapcsolatokat is apolo amerikai arab szervezetekkel kokettal. Irant Obama soha nem akarta akar egy katonai akcio fenyegetesevel terhelni, meg mindig azt hiszi, hogy az o szalemalejkum diplomaciaja azt az eszement teokraciat amerika baratta teszi majd. Roviden, Obama kesz elkepzelesekkel kezdte meg az elnokseget, es most, a masodik negy evben egyaltalan nem hagyja, hogy az ellentmondo tenyek megzavarjak. Szamara az egyetlen valosag az, amit a sajat politikai celjai es vagyai delibabjaban lat.
    A Jo Isten segitse Izraelt, hogy ne fuggjunk Obama joszandekain.

    • leharisrael 2013. április 5. péntek - 11:06 #

      Csibacsi! Nagyon köszönöm ezt a hozzászólást. Jót nevettem a “szalemalejkum diplomácia” kifejezésen, (bár ezen nekünk inkább sírni kellene) ha megengeded, ezt használni fogom.
      Igen, Obama kész elképzeléssel startolt, aztán kénytelen volt észrevenni, hogy ahova nyúl, ott fű nem terem. Hangsúlyozom észrevette, de még nem fogta fel.
      Azt hiszem Netanjahuval is a legfőbb baja, hogy az mert neki ellent mondani, illetve ahelyett, hogy vakon – Izrael kárára – teljesítette volna a követeléseit, ellenállt és tényekkel igazolta, hogy mit, miért nem lehet.
      Az utolsó mondatodra csak annyit, hogy ámen v’ámen!:))

  4. csibacsi 2013. április 5. péntek - 15:45 #

    Koszonom, Lehar.
    Sajnos mi soha nem fogjuk megtudni, mi lehetett az a zsarolas vagy fenyegetes aminek hatasara Netanyahu azonnal felhivta telefonon a moszlemfasiszta Tajip Arrogant, hogy sajat meggyozodese ellenere Izrael neveben “bocsanatot kerjen” ettol az Izraelt gyulolo zsidoellenes kenyszerszovetsegestol. Meghozza rogton a repuloterrol, hogy ne legyen ketseges a moszlem vilagban, Obama elnoknek jar a koszonet Izrael megalazasaert.
    Nem titok, hogy a torok elnok barmi aron az arab-moszlem vilag vezeto szemelyisegeve szeretne valni, es Izrael ellenessege az egyetlen hivatkozasi alap, mert ugy a politikajaval mint a diplomaciajaval csodot mondott, jelentektelenne valt, es az orszagat a sotet kozepkorba vezeti vissza.
    Annak ellenere, igy is Obama kedvence maradt.

    • leharisrael 2013. április 5. péntek - 17:57 #

      Csibacsi! Az időzítést én sem értem. Nem tudom, miért volt erre szükség pont akkor, hiszen mindenki tudta, hogy már hónapok óta folynak az ez irányú egyeztetések. Az összefüggést a szír helyzetben kell keresni. Mindenkinek kellenek a stratégiai szövetségesek.

A negatív vélemény is vélemény, de ügyeljünk a hangnemre!