Savuot – a hetek ünnepe

A Tóra-adás ünnepe a zsidó naptár szerinti Sziván hónap 5. napján (ה’ סיון) köszönt ránk.

Az ünnep mottója “…titeket pedig vett az Ö-való és kihozott a vaskohóból, Egyiptomból, hogy legyetek Neki örökös népe, amint a mai napon megtörtént…” Mózes V. (D’varim) 4,20

Savuot – Szukkot és Peszach mellett – a zsidó vallás harmadik zarándokünnepe. Önálló helyet foglal el az ünnepek sorában, holott szervesen kapcsolódik az egyiptomi kivonuláshoz, annak mintegy lezárása.
Az ünnepnek több neve is ismert. A “hetek” (seva=hét, savuot=hetek) elnevezés onnan ered, hogy a bibliai időkben Peszach másnapján kezdődött meg az árpa aratása és a következő hét hét alatt minden nap egy ómernyi (űrmérték) árpát, míg az ötvenedik napon – Savuot ünnepén – két, búzalisztből sütött kenyeret mutattak be áldozatként a jeruzsálemi Szentélyben. Ez jelezte a búza aratásának kezdetét. Szintén ekkor mutatták be a mezőgazdasági termények zsengéiből (bikurim) az első áldozatokat. Mezőgazdasági vonatkozását tekintve Savuot az aratóünnepek hangulatát idézi.

“És íme, elhoztam néked Ö-való az első gyümölcsét a földnek, melyet Te adtál nekem” Mózes V. (D’varim) 26,10

Savuotra zsinagógáinkat csakúgy, mint otthonunkat,  virággal díszítjük. Gyerekeink iskolai ünnepség keretében emlékeznek meg a Tóra-adás, a Szináj-hegyi kinyilatkoztatás emléknapjáról, mely az egyiptomi kivonulást követő ötvenedik napon történt.

iskolai ünnepség

Héberül az ünnep – hag matan Tora – (Tóra-adás ünnepe), mely elnevezés arra utal, hogy a Tórát nem elvettük, hanem kaptuk.  Kaptuk, de még nem vettük el, ugyanis elvenni annyit jelent, mint folyamatosan magunkévá tenni a benne foglaltakat, ami ugye a “kapás” pillanatában nem volt minden zsidó számára egyértelmű és nem egyértelmű a mai napig sem.

A zsidóság ezen a napon, a Tóra-adás által vált néppé. Törvényt kapott, olyan törvényt, melynek betartása – mint minden ezt követő törvénynek – kötelező.
A Tóra átvételének pillanata tulajdonképpen egy kettős eskű megpecsételése az Ö-való és a zsidóság között. Az, hogy a  zsidóság a Tóra átvételekor nem érezte át kellőképpen a törvényben foglaltakat, az, hogy a hirtelen rátört szabadság, mely a rabszolgai élettől megszabadította, szabadosságba csapott át, magyarázható azzal, hogy az addigi szolgai lét alatt a szabadság fogalma ismeretlen volt számukra.

A büntetés nem váratott magára, az út, mely a Kánaánba vezetett, nem volt egyenes és negyven évig tartott. Ennyi időre volt szükség ahhoz, hogy a zsidóság valóban néppé váljon, hogy megtanuljon szabadságával úgy élni, hogy közben a törvény tisztelete is élete részévé váljon.

Az ünnepi szokások is erre emlékeztetnek, amikor Savuot éjjelét a Tóra tanulmányozásának szenteljük előadások, csoportos vagy egyéni tanulás formájában. A program összeállításánál nagy gondot helyezünk, hogy a gyerekek részére tartandó előadások olyan időpontban legyenek, amikor még figyelmük nem lankad.
Másnap, a reggeli ima keretében különleges ünnepi dallammal kerül felolvasásra a Tízparancsolat.
Az ünnep külön érdekessége, hogy hagyományosan tejes ételeket fogyasztunk, ezzel is emlékezve arra, hogy a Tóra ugyan úgy táplálja a szellemet, mint a tej a testet.

חג שבועות שמח

2012. május 22.