Tag Archives: belső ellenség

70. Függetlenségi Napra – kicsit másképp

18 ápr

A modern Izrael függetlensége kikiáltásának 70. évfordulóján sokan, sokféleképpen tartanak megemlékezést úgy belföldön, mint külföldi országokban.

Izraelen belül, a központi megemlékezésen, felkent szónokok mondják el az ilyenkor szokásos ünnepi beszédet, ezen kívül minden város, akár városrész, település már hetek óta készül az alkalomra műsoros összeállítással is. Az elhangzó beszédek a közösség összetételét, társadalomban elfoglalt helyét tükrözik, a fáklya-gyújtásra felkért személyek életútján keresztül a hely szelleméről is viszonylag pontos képet kapunk.

Ünnepel az ország! De vajon, mennyire lehet felhőtlenül ünnepelni ma (és mennyire lehetett bármikor is az elmúlt évtizedekben)?

Izrael – a zsidó állam – létrehozásában nem észérvek, hanem Európa lelkiismerete játszott döntő szerepet. Ez a lelkiismeret azonban csak addig terjedt, hogy a Herzl Tivadar által sok évvel a holocaust előtt kezdeményezett zsidó állam létrejöttét jóváhagyták. Ugyanakkor már az első (függetlenségi) háború során kimutatták foguk fehérjét azzal, hogy kényelmes távolságból nézték végig, amint öt arab ország egyidejű, összehangolt támadást intéz az alig 24 órás állam ellen…


Aztán jött a többi háború! Nem a magukat ma palesztinnak nevező “mandátumi arabokkal”, hanem gyakorlatilag a teljes arab tömbbel szemben kellett megvédeni hazánkat. Előbbiek rendre a piszkos munkát végezték el, az utcai gyilkosságokat, robbantásokat…(Itt kell megemlíteni, hogy a függetlenségi háború  hivatalosan jóval az állam kikiáltása előtt, pontosan 1947 november 30-án vette kezdetét, egy nappal az után, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete két részre osztotta a már 1920-ban egyszer megcsonkított területet. Ugyanis jogelődje, a Népszövetség, 1922-ben egy tollvonással elcsatolta 77%-át annak érdekében, hogy Jordánia néven megalakuljon a palesztinai arabok országa.)

A polgári időszámítás szerinti 1948. május 14-én – ez évben április 18. (ה’ אייר תש”ח) került kikiáltásra Izrael állama. Ekkor az ország zsidó lakossága mindössze 600-650 ezerre volt (az össz-népesség 860 ezer fő) tehető, de közülük csak mintegy 40 ezer potenciális harcost lehetett kiállítani…

Háborút háború követett, jött egyik a másik után… és Izrael nemhogy talpon tudott maradni, de mára jól prosperáló, demokratikus alapokon nyugvó államot tudhat magáénak.

És ma ezt igyekeznek elvitatni tőlünk… relativizálva a holocaustot, sőt! A létezés jogát is megkérdőjelezve, gőzerővel hazudják el múltunkat – ezzel együtt a sajátjukat is.

Szomorú azt tapasztalni, hogy a frakkba öltöztetett antiszemitizmus, az Izrael-ellenesség, sokak tudatában úgy jelentkezik, mint az “ország jogos bírálata, a szólásszabadság jegyében”…Persze, populista politika mentén lehet erre is hivatkozni, – csak éppen értelme semmi – hogy az Európát elárasztó muzulmánok hozták magukkal ezt a változást. Van ebben igazság, ami jól jön ahhoz, hogy elfedje a meglévő, klasszikus antiszemitizmust. Csakhogy a kelet-európai országokban, melyek kikérik maguknak a vészkorszakban történt aktív részvételt, jószerével nincs muzulmán bevándorlás, de gyakorlatilag zsidó se nagyon.

Európa ismét a saját kudarcát vetíti ki az örök bűnbakra…

De nem kell nekünk Európáig menni, hogy antiszemitizmussal találkozzunk. Van belőle itthon is. Egy hangos, valójában törpe kisebbség, amelyik hazugságaival tápot szolgáltat a külvilág antiszemitizmusának. Mert kérdezem én, milyen közéleti személyiség az, aki Izrael himnuszát a “legundorítóbb dal”-nak nevezi nyilvánosan? Milyen közéleti- és magánszemély az, akit a “zsidó értékek” irritálnak? Menyire gerinc nélküli az, aki “alternatív” megemlékezést tart, vagy egyáltalán részt vesz egy olyan rendezvényen, ahol hős, áldozat és gyilkos közé egyenlőségjel kerül? És mindezt a legmagasabb szintű, elvileg független igazságszolgáltató szerv áldásával? Függetlennek tekinthető az a bírónő, aki ennek kapcsán “inkább emlékezik együtt az arabokkal, mint a zsidó telepesekkel”? Milyen ember egyáltalán az, aki abba a fészekbe piszkít, amelyik befogadta? Amelyik hazát biztosított neki? Ahol nem migránsként, de már az Izraelbe induló repülőgép fedélzetén is állampolgárnak számít? Milyen gyűlöletnekkell felhalmozódnia abban az emberben, aki képtelen felmérni cselekedetei következményeit? És nagy kérdés, hogy kit/mit gyűlöl? Személyeket, netalán az egész országot, vagy a saját zsidóságát???

A felsoroltakon kívül még számos kérdésre keresem az ésszerű magyarázatot – eddig eredménytelenül.

Demokráciában élek. Állampolgári jogom pártoktól és ideológiáktól független, egyéni értékrend kialakítására. Amivel élek is. És annak ellenére, hogy egy apró porszem vagyok, büszkén vállalom, hogy része lehetek a nagy egésznek.

Végezetül pedig, büszkeséggel tölt el a tudat, hogy hárítottam és hárítok minden olyan felkérést, ahol idegen érdekeket kiszolgálva, a fogadó közönség szimpátiáját meglovagolva más kellene írnom, mint amit a becsületem diktál…

Ez az én személyes függetlenségem – és úgy vélem,  ez nem kevés!!!

17/04/2018

 

Reklámok

A Haaretz és az ásóbéka…

13 ápr

Van Izraelben egy napilap, mely szégyenszemre a Haaretz nevet bitorolja. Olvasottsága folyamatosan csökken, jelenleg az összes papír alapú sajtótermék 4%-át teszi ki (szemben a Yediot Ahronotl, illetve az Israel ha-Yom olvasotságával, mely 35-39 százalékos – attól függően,hogy a hét közbeni v. a hétvégi eladást nézzük.

Már az is megkérdőjelezhető, hogy az újság miből tartja fenn magát, hiszen az internetes cikkekhez való hozzáférés fizetős. Ami azt jelenti, hogy a címen és egy pár soros összefoglalón kívül, csak a nagyon elszántak, illetve – gondolom én – a külföldi hírügynökségek ollóznak belőle. (Bár sokszor – olvasva az Izraellel kapcsolatos nemzetközi híreket, figyelve annak valóságtartalmára – felmerül a gyanú, hogy a hírügynökségi tudósítók sok esetben megelégszenek a hangzatos címmel és a szélsőbalos szájíz szerinti összefoglalóval.)

Ennyi az előzmény és most jöjjön az, amiért tulajdonképpen klaviatúrát ragadtam.

Ebben a lapban megjelent egy rövid írás, melynek lényege nem több és nem kevesebb, minthogy a “dati-leumi (vallásos cionisták, kötött kipások) lényegesen veszélyesebbek, mint a Hezbollah nevű terrorszervezet”. A szösszenetet Yoszi Klein, a ‘48-ban Kfar-Szabán született újságíró neve fémjelzi.

Pár mondatot még idéznék “gyöngyszeméből”, hogy az olvasó is érzékelje részben az elvakultságot, részben a primitívséget, ami az írásból kiviláglik. (Bár, az sem lehetetlen, hogy a szélsőbal tehetetlen dühe munkál a szerzőben. Az a fajta düh, ami mögött más nincs, csak “az a demokrácia, amit én annak tartok”.)

A vallásos cionisták szerint az arabokat meg szabad ölni, őket viszont nem. Hogy mit akarnak? Uralmuk alá vonni az országot és megtisztítani az araboktól. De ha kérdezitek őket, letagadják. Tudják, hogy ezt még korai lenne bevallani. Ne higgyetek a cáfolatuknak, a vallásos cionisták szélsőséges nacionalisták, jámbor tiszteletbe burkolva. Háborút vívnak az oktatási rendszerben, erősítik a hadsereget és el akarják lehetetleníteni a legfelsőbb bíróságot. És ők már úton vannak.

Nagyjából ez az a szint, ami már az ásóbéka talpa alatt három centivel található, innen már – külső segítséggel sem – nem lehet lejjebb süllyedni… és úgy tűnik, hogy ez nem csak Izrael többségi állampolgárainál, de már a politikai vezetésnél is kivágta a biztosítékot.

Erre utalnak az – egyéni habitust tükröző – egymás után megjelenő nyilatkozatok is.

Egyetlen párt – a Merec – amelyik nem ítélte el sem a cikk szerzőjét, sem az azt megjelentető újságot. Bár tény, hogy – eddig – ki sem álltak mellette.

Yair Lapid, a Yes Atid párt vezetője egyenesen antiszemitának minősítette az írást, Binjamin Netanjahu miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy átlépték a piros vonalat. Lieberman, belbiztonsági miniszter egyenesen felszólította Izrael lakosságát az újság mellőzésére, valamint megállapodott a vezérkari főnökkel, hogy katonai bázisokra történő megrendelést azonnali hatállyal sztornózzák.

Az egész ügy – bár a ha-Áretz lejtmenetét figyelve nem meglepő – belém fojtotta a szót.

Nem is kívánom túlragozni, csak egyetlen megjegyzésem van: Remélem is, hogy a dati-leumi, a vallásos cionista izraeli veszélyesebb a Hezbollahnál. Ugyanis egy támadás esetén jelentős részben  az ő soraikból kerül ki a haza védelmi ereje… És ők a hazával együtt meg fogják védeni az ilyen “kisjózsik” hátsó felét is.

13/04/2017

%d blogger ezt kedveli: