Nem túl régi írásom-ban már szót ejtettem az intifádák mibenlétéről, melyben szerepelt egy rész,
“ A különbség annyi a jelenlegi helyzet és a mögöttünk lévő két intifáda között, hogy míg azokat felső, központi utasításra, pontosan meghatározott helyeken hajtották végre, a jelenlegi – eddig – semmiféle szervezettséget nem tükröz.”
melyet revideálok.
Az elmúlt időszak alatt megváltozott a véleményem és bár érteni vélem a témában szaktekintélynek számítók azon állásfoglalását, miszerint a jelenlegi,“késeléses” terrorhullám nem hasnlítható az elmúlt intifádákhoz sem a kivitelezés formájában, sem nagyságrendileg, ma már nem fogadom el, hogy a jelenlegi helyzet ne lenne intifáda.
Meggyőződésem, hogy – bár számszerűen a régebbi intifádák során az egy-egy alkalommal elkövetett merényletekben, azonos időben több halálos kimenetelű sérülés történt – az elhúzódó, egyesével végrehajtott esetek – a végeredmény szempontjából – korántsem elhanyagolhatóak.
Az izraeli mentőszolgálat (MÁDA) hivatalos jelentése szerint az elmúlt öt hónapban (2015. december 13 – 2016. február 18.) a terrornak 32 halálos áldozata, 307 sérültje volt. Ezen felül 110 személyt kezeltek sokkos állapot miatt.
Tárgyi időszakban 220 alkalommal volt szükség mentő alakulat kihívására: 91 esetben kődobálás sérültjeit kellett ellátniuk, 91 esetben késelés történt, 23 alkalommal gázolásos merénylet és 15 alkalommal lőfegyverrel elkövetett merénylet.
Annyiban aláírom fent említett szakemberek véleményét, hogy ma nincs az arabok között olyan meghatározó személyiség, aki megszervezné, koordinálná a terrorcselekményeket. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy az évek múlásával a technika sokat fejlődött és ma már nem szükséges egy “mechandesz” (mérnök) a robbanószerek előállításához. Elegendő az interneten utána keresni. Tényként kezelhető, hogy a biztonsági intézkedések következtében nagyobb mennyiségű robbanószer egyidejű izraeli területre juttatása nehézkes, de e mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy erre nincs is szükség, hiszen a terroristák egy része az u.n. zöld vonalon belül van, (Jeruzsálem keleti felében) vagy éppenséggel beépülve a Palesztin Hatóság területére (két esetben az elkövetők a Palesztin Hatóság fegyveres testületében szolgálók voltak), annak integritását élvezve.
De miért a természet adta kövek, (sziklák, beton elemek) miért kés (olló, csavarhúzó, balta, kalapács) és miért gépjárművekkel elkövetett terror? És a fő kérdés: miért csökken az elkövetők életkora? Miért, hogy egyre fiatalabb – sokszor gyerekkorú – az elkövető?
A kő a természet része, az építkezések beton elemei adottak. A háztartások felszereléséhez tartozó szerszámok úgyszintén.
És adott az elkövető – erősen aluliskolázott – réteg, melynek egy jó része (különösen a gyerek -és fiatalkorúak) kizárólag arabul ért, ebből következően kizárólag a belső információkra támaszkodhat.
Itt kell megjegyezni, hogy a Palesztin Hatóság területén élők iskolázottsága az elmúl húsz év alatt 40%-kal csökkent. Nagy részük analfabéta, vagy funkcionális analfabéta.
Tehát a lakosság erősen manipulálható és manipulálják is. Mahmud Abbasz például, ha véletlenül el is ítél egy-egy terrorcselekményt, azt mindig angol nyelven teszi és az arab médiákban soha nem jelenik meg.
És akkor nézzük, mi motiválja az arabokat terrorcselekmények elkövetésére?
Első helyen kell említeni azt, amivel az izraeli sajtóban sem sűrűn lehet találkozni, a világsajtóban pedig egyáltalán nem. Az iszlám világ élethez és halálhoz való viszonya alapvetően különbözik attól, ahogy azt az európai ember ismeri. Ez fokozottan érvényes a magukat palesztinnak nevező arabok körében, ami csakúgy, mint a “palesztin nép”, Arafat nevéhez fűződik. Arafat felismerte, hogy a Korán szövegéből fegyvert is lehet kovácsolni, ugyanis az iszlám szerint a sahid (szó szerinti jelentése “tanú”, aki vallási parancsolat teljesítése közben halt meg, vagyis Allahnak tetsző cselekedetet hajtott végre) nem számít halottnak.
A Korán egyik verse (szúra) így írja le: Ne gondoljátok, hogy akik Allahért haltak, azok valójában halottak. Ők Allah kezéből kapják jutalmukat.
Ha valaki egy sahid temetését gondosan megfigyeli, láthatja, hogy a sahidot mindig hordágyon viszik és az arcát soha nem fedik be. A halottkísérő férfiak pedig papírzsebkendővel a kezükben igyekeznek a halott közelébe férkőzni és annak homlokát, vagy arcát megtörölni. Majd ezzel a zsebkendővel a saját homlokukat, vagy arcukat. Ez a szokás azon alapszik, hogy a sahid már az Édenkertben van és izzad,miközben a 72 szűzzel hancúrozik. A résztvevők ezzel a gesztussal kívánnak részt venni a sahid örömeiben.
A sahid szülei szinte kivétel nélkül büszkék, hogy gyerekük Allahnak tetsző cselekedetet hajtott végre, de természetesen – igaz, csak nagyon elvétve – valódi gyásszal is lehet találkozni a sahidok családjánál. Egy esetben találkoztam egy anya nyilatkozatával, aki – bár a sahid fia után nyugdíjat kap a Palesztin Hatóságtól – megjegyezte, hogy soha nem a vezetők gyerekei halnak meg.
A Palesztin Hatóság és a Hamasz között fennálló belső ellentét is kedvez a terrortámadásoknak. A Hamasz nyiltan hangoztatja, hogy Mahmud Abbasz a népe árulója (amiért Izraellel tárgyalóasztalhoz ül) és azt sulykolja a tömegekbe, hogy a “megszálló hatalommal” szembeni szabadság kivívásának egyetlen módja ha minél több zsidót megölnek. (Közbevetőleg arra is kitér, – amiben igaza is van – hogy Abbasz illegitim vezetője népének, hiszen négy évre szóló mandátumával szemben, megkezdte kormányzásának 12. évét. Választásokat azért nem ír ki, mert bukása borítékolható.)
Az uszítás nagymesterei azonban az imámok, akik a mecsetekben – sokszor plasztikusan szemléltetve, késsel hadonászva – szólítják fel a gyülekezet tagjait minél több zsidó meggyilkolására.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni az óvodákat, iskolákat, a nyári napközis táborokat sem, ahol a tanterv része a gyűlöletre, a sahid létre való nevelés. A vetélkedők ünnepelt győztese az a gyerek, aki több zsidót gyilkolt. A legfogékonyabb korosztály számára természetessé válik, hogy egy-egy “sikeres” terrorakció után, utcai karnevál keretében ünneplik a “megszálló cionisták” feletti győzelmet, ahol a felnőttek egymást is és a gyerekeket is édességgel kínálják.
Szélesítsük a kört. A világ közvéleménye (ide értendők meghatározó politikusok is) Mahmud Abbaszt Izrael békepartnerének tekinti. Aki belelát a kártyáiba, az pontosan tudja, hogy ez szemen szedett hazugság. A “békepartner” ugyanis az egyik legfőbb támogatója a terrornak. Mint fentebb említettem, ez részben abból látszik, hogy az elvétve megjelenő, terrort elítélő nyilatkozatai kizárólag a külvilágnak szólnak, miközben a sahidról közintézményt neveznek el a Palesztin Hatóság területén és családjuk busás anyagi támogatást élvez.
Ha a terror támogatottságát tovább boncolom, a kört még jobban szélesíteni kell és meg kell említeni az izraeli parlament arab képviselőinek néhány tagját, akik kondoleáló látogatáson vesznek részt a terrorista családjánál, ahol néma felállással adóznak a “hős emlékének”. De szólni kell a Merec nevű szélsőbaloldali pártról is, mely eddig “csak” egyenlőségjelet tett gyilkos és áldozat között, de melynek egyik képviselője szintén kondoleált a sahid családjának.
a nyíllal jelölt Merec képviselőnő Tamar Zanberg
Ezen a ponton akár meg is állhatnék, hiszen az ez után következők már túllépnek az ország határán. Mégsem teszem, mert csak a vak nem látja, (meg aki nem akarja látni) hogy a külvilág keze vastagon sáros az izraeli-”palesztin” konfliktus fenntartásában.
Ha valaki azt hiszi, hogy az ENSZ évi 20-22 Izraelt elmarasztaló határozatában az arabok nem az igazságuk megerősítését érzik, az téved. Ha valaki azt hiszi, hogy a svéd külügyminiszter asszony Izrael ellenes kirohanásai terméketlen talajra hullanak, az is téved. És téved az is, aki az izraeli termékek cimékézésében nem a terror támogatását látja. De a terrort támogatja az az újságíró és hírközlő szerv is, aki még véletlenül sem tűzi tollhegyre Jeruzsálemet, mint az ország fővárosát és helyette “tel-avivi vezetés”-t emleget, aki következetesen “nyugati part”-nak nevezi Júda-Somron térségét… és folytathatnám.
És tévedés áldozatai azok az európai polgárok, akiknek adójából országuk vezetése számolatlanul és ellenőrizetlenül segélyezi a “palesztinokat”, mely összegből pont a legrászorultabbak nem látnak egy garast sem. Nem is juthat, hiszen az összeg nagyobb része, a hagyományos korrupció miatt a vezetők bankszámláján landol, a maradék pedig fedezetül szolgál az arab provokátorok fizetésére, akik havi bér ellenében végzik munkájukat úgy a Templom hegyen, mint a közutakon felállított ellenőrző pontoknál.
Izrael – mint mindig – lépéshátrányban van és többnyire utólagos magyarázkodásra szorul, mert nem elég a hazug arab propaganda, a tudatlan külföld (amely nem tudja megkülönböztetni a Golán fennsíkot Gázától), ráadásnak megkapja az újságíró társadalom egy részének tudatos ferdítését.
Ezzel csak úgy tudna szembeszállni, ha a fentiek gyakorlatát követve, egyes híradásaiban nem az objektivitásra, hanem a gyors, hatásvadász megjelenésre törekedne.
A végére hagytam egy videót az elmúlt hónapok terror-cselekményeiről, kizárólag erős idegzetűeknek.
22/02/2016
Címkék: arab, Európa, Hamasz, intifáda, Izrael, palesztin, Palesztin Hatóság, terror
leharblog 
Véleményem szerint tudatos napi ütemezésű gyilkolás folyik. Spontaneitás csak látszólagos amit menet közben tovább finomítottak
– megszaporodtak a gyerektámadók akiknek halálával igen jól lehet diszkreditálni Izraelt. Ugyebár a gyerekgyilkos zsidó képét mutatják be ami nem különb a hagyományos vérvádnál.
– utóbbi időben a katonák elleni támadások szaporodtak meg. Ez azért hasznos nekik mert a míg a civilek elleni támadás a nemzetközi jogban jogsértő és a világban elítélik addig a fegyveresek elleni támadások legitimek a hadijogban bár erről szakembert kellene megkérdezni mivel itt nem államok közötti konfliktusról van szó.
Összességében a szabályosságok szervezettségre utalnak amit szerintem már hosszú ideje készítettek elő.
A magát történelmileg és etnikailag alaptalanul „palesztin népnek” kikiáltó arabok ott tévednek, hogy Izrael esetében nem egy idegen megszálló gyarmatosítóról van szó hanem egy legitim országról ami polgárainak a hazáját jelenti tehát esélyük sincs arra, hogy ezzel a felőrlő harcmodorral amit csinálnak Izraelt és polgárait eltudja üldözni. Nincs háttérben egy anyaország, nincs hova menni. Izrael ha elveszítene egy háborút több már nem lesz tehát nem veszíthet.
Azt hiszem, többször is beszéltünk már arról, hogy a nemzetközi hadijog el van maradva a napi eseményektől. Valahol a második vh. magasságában megállt, a jog háborús helyzetre vonatkozik és nem veszi figyelembe a napi terrort. Márpedig terrorral szemben nincs “arányosság”. Miért is kellene tisztelni annak az életét, aki nem tiszteli a másét?
Kis helyesbítés.
Zsidó szempontból Izrael államának létrehozása, majd konszolidálása Kelet Jeruzsálem, Júda, Shomron és a Golán fennsík területein is valóban nem gyarmatosítás, hanem honfoglalás, illetve újra-honfoglalás. Arab szempontból azonban mindez nagyon is a gyarmatosítás egy fajának tűnik, ami az ő szempontjukból nem sokban különbözik a francia telepesek térfoglalásától a régi Algériában, vagy az Afrikánerek térfoglalásától a régi Dél Afrika bantu néger törzseinek területein.
A helyi arabok már a török birodalom akkói, nabluszi és jeruzsálemi szandzsákjaiban is hevesen tiltakoztak a cionista betelepülések ellen már jóval az első világháború előtt is, mint ahogy folyamatosan azóta is, és ne felejtsük el azt sem, hogy maga a cionista mozgalom is egy gyarmatosító mozgalomként jellemezte magát egészen addig, amíg a gyarmatosítás fogalma és gyakorlata nem vált viselhetetlenné a huszas évek közepétől fogva. Például ez volt az osztrák cionista mozgalom száz évvel ezelőtti egyik pecsétjén: “ZION” verband der oesterreicher Vereine für COLONISATION PALÄSTINAS und SYRIENS.
Itt tehát két alapjaiban összeegyezhetetlen nézet elkerülhetetlen ütközéséről van szó, ami a kérlelhetetlen arab ellenállás következtében zsidó oldalról folyamatos kezelésre szorul, mivel egy ilyen konfliktusnak végleges megoldása nincs és nem is lehet. Zeev Zsabotinszki volt az egyetlen cionista vezér, aki ezt kristálytisztán felismerte az első időktől fogva, és amit ő mondott a “vas falról” a huszas évek közepén az pont annyira igaz ma is, mint akkoriban.
Az már más lapra tartozik, hogy a mértékadó nemzetközi média és az általa befolyásolt nemzetközi közvélemény az arabok pártját fogja részben politikai korrektség által motiválva, részben az arabok és általában a muzulmánok túlsúlya miatt a nemzetközi szervezetekben, részben újságírói hanyagság és szándékos tudatlanság miatt, részben az anti-cionista zsidók romboló áskálódásai miatt mind Izraelben, mind pedig az országon kívül, de nagy részben persze egyszerűen a keresztények és poszt-keresztények hagyományos vallási és faji antiszemitizmusa által fűtve, amit természetesen “csakis” anti-cionizmusként tálalnak fel a mind a nyílt, mint pedig a burkolt antiszemiták, az öngyűlölő zsidókkal egyetemben.
Ezzel kell Izrael népének megküzdeni ma is, holnap is, meg mindennap azután is. Mert nincs mást tenni.
Ja igen, még egy pont.
Csak azt nem értettem meg soha, és ma sem értem, hogy ha egy zsidó anti-cionista, akkor egyáltalán miért él Izraelben? Ha Izrael valóban egy annyira aljas és gyalázatos hely, mint ahogy ezek az öngyűlölő zsidók éjjel nappal panaszkodnak, akkor egyáltalán mit keres Izraelben egy Gideon Levy, Amira Hass, vagy az izraeli zsidó baloldali intellektüelek egy tekintélyes része? Végül is fel is út, le is út, és nagy a világ, nem?
Remek, pontos, lényegretörő írás. Kol hakavod!
Tisztelt leharblog, – engedelmével feltettem a Fecbook oldalomra az Ön irását.
Az antiszemitizmus és a tévhitek eleni közvélemény továbbra is fontos és összekötö folyamata az öszsidóságnak függetlenül hol létezünk.
Baráti üdvözlettel
A.V.Salamon-Stoica
Svédország
Bármi, bármikor vihető/osztható. Én köszönöm.
Köszönöm ezt a jól összeszedett, szemnyitogató írást. Ez a tavasz nem lesz könnyed álom. A zsidóságnak nincs hova hátrálni. És igazából az európaiaknak sem. Erre a sorsközösségre fel kellene ébredni itt Európában is.
Jol mondtad Attila- fel Kel-lene ebredni.
Ugy latszik, tul sokat varsz a “muvelt” Europatol,ahol
Izrael- meg mindeg “foldrablo,gyilkos,rasszista” nepnek
van elkonyvelve.
A spanyol iro, Sebastian Vilar Rodrigez- a kevesek kozott van,
aki megertette, amit te mondasz.
Igen. Minden kincsünk a zsidó-keresztény kultúrából nőtt ki. Még az ateizmus szabadsága is :) Borzasztó nehezen ment, sok vérrel és visszaéléssel, de a XX. század 2.felére stabilizálódott. A muzulmánok pont ezt akarják szétverni.
Egy kis kiegészítés:
Az alábbi videóban (2002-ben készült) 11 éves gyerek-lányok fejtik ki álláspontjukat a témával kapcsolatban.
A kérések között olyanok szerepelnek, hogy miért is jó dolog öngyilkos merényletet elkövetni, hogy jobb-e békében élni úgy,hogy a palesztin nép teljes jogot élvez, vagy inkább a halál? Egyáltalán, a muzulmán gyerekek szeretik a halált? És szóba kerül egy 17 éves lány, aki felrobbantotta magát.
A válaszok egyértelműek:
Sahidának lenni nagyon-nagyon szép dolog. Minden ember abban reménykedik, hogy egyszer sahid lesz. Mi lehet édesebb, mint az Éden Kertbe érkezni?
Én minden jogot megkapok, miután sahiddá váltam.
Természetesen, sahidának lenni édes. Mi az evilági élet helyett a túlvilágit választjuk. Természetes, hogy a fiataloknak előnyös sahiddá válni, hiszen palesztinok.
Mondok valamit, egy 12 éves palesztin gyerek már úgy imádkozik, hogy Istenem, adj nekem egy sahidát.
Természetesen én az öngyilkos merénylet mellett vagyok. Ez a mi jogunk.
Teljesen természetes dolog, ha egy 17 éves lány a sahid-halált választja.
http://www.vmk.co.il/%D7%A6%D7%A4%D7%95-%D7%99%D7%9C%D7%93%D7%95%D7%AA-%D7%91%D7%A0%D7%95%D7%AA-11-%D7%9E%D7%A1%D7%A4%D7%A8%D7%95%D7%AA-%D7%9C%D7%9E%D7%94-%D7%94%D7%9F-%D7%A8%D7%95%D7%A6%D7%95%D7%AA-%D7%9C%D7%9E%D7%95
צפו: ילדות בנות 11 מספרות למה הן רוצות למות שהידיות-הצל – האתר הרשמי
ברוכים הבאים לאתר הרשמי של הצל , האתר הרשמי עם כל העדכונים
VMK.CO.IL