Tag Archives: útlevél

Lehetek őszinte?

26 Júl

Izraeli alijáról (bevándorlás)  és jeridáról (Izrael elhagyása) – történelmi és társadalmi ismeretek nélkül, de annál magabiztosabban.

. – .
A cikk végén, mely írásra késztet, a “vitaindító” megjelöléssel találkoztam, a kesztyűt felveszem. Bár vitáról – véleményem szerint – csak azonos tájékozottsággal,  tudásszinttel rendelekző partnerek esetében beszélhetünk, adott esetben helyesebb kiigazításról beszélni.
Ennek annál is inkább szükségét érzem, mer a cikkíró Baumann Zsófia, akinek nyilvános profiljáról megtudható, hogy igencsak fiatal és ennek megfelelően tanulmányait már bőven a magyarországi rendszerváltás időszakában végezte, oly mértékű tájékozatlanságról tesz tanubizonyságot, ami vitaképtelenné teszi.Írását, mely a Kitekintő.hu-n olvasható, azzal indítja, hogy “Annak idején… és itt hivatkozik zsidó törvényekre, II. világháborúra és a Holocaustra.A témával kicsit is foglalkozó olvasó számára már ebből a pár mondatból is kitűnik, hogy Szerző a Szentföldre irányuló aliját a modern kor szükségszerű menekülési lehetőségének tekinti. Holott ez koránt sincs így! A zsidó nép az első szétszórattatás óta – kisebb-nagyobb csoportokban, vagy magányosan – folyamatosan keresi a visszatérés lehetőségét.
A soha nem szűnő visszatérési vágy eklatáns példája Verdi Nabucco c. operája, melynek ősbemutatójára 1842. március 9-én a milánói Teatro alla Scalában került sor és amit Magyarországon 1847. január 2-án a Nemzeti Színház is műsorára tűzött. A címszereplő Nabucco, babilónia királya, a  cselekmény i.e. 587- 586-ban játszódik, melynek helyszínei Jeruzsálem és Babilon.
De nézzük a 137. zsoltár szövegét: “Bábel folyamainál – ottan ültünk és sírtunk, mikor emlékeztünk Cionról… Hogyan dalolhatnánk az Ö-való dalát idegen földön?…Ha elfelednélek Jeruzsálem, feledjen el jobbom. Tapadjon a nyelvem ínyemhez…”De legyen elég ennyi a történelmi visszatekintésből, nézzük az írás további részeit.Szerző az izraeli Bar-Ilan Egyetem tanulmányára hivatkozva említést tesz az izraeli állampolgárok második útleveléről, kiemelve a nagyszámú német és orosz útlevéllel rendelkezőket.Ez az állítás nem vonható kétségbe már csak azért sem, mert “annak idején” az Európából érkezők  tudvalevőleg nem önként és koránt sem dalolva hagyták el születési helyüket, erre a kor politikája miatt kényszerültek. Ugyanakkor, mivel semmiféle államellenes, vagy egyéb olyan  cselekedet nem terhelte őket, amiért minden országban az állampolgárság megvonása jár, a vészkorszak elől menekülők állampolgársága a mai napig él. Itt jegyzem meg, hogy ez nem német és nem orosz kiváltság, a Magyarországról elszármazottak – amennyiben önként nem mondtak le állampolgárságukról – a mai napig is rendelkeznek azzal. (Kivételt képeznek azok az iszlám országok, ahol a zsidókat automatikusan megfosztották állampolgárságuktól és ahova ma, izraeli útlevéllel sem nyernek bebocsátást.)Az európai országokba szóló útlevél-kérelmek felszaporodása sem mai keletű és szoros összefüggésben van u.n. szocialista tömb szétesésével, valamint a második, de inkább a harmadik generáció gyökereket kutató törekvésével. Ezen túlmenően nem elhanyagolható azon izraeli állampolgárok száma, akik a Világ különböző részén végeznek munkát, vagy saját vállalkozással rendelkeznek. Mindez viszont nem jelenti azt, hogy a második-harmadik útlevél birtokában az ország elhagyására készülnének. Természetesen ilyen is van, de érdemes lenne megvizsgálni, hogy az USA állampolgárai, akik szintén szerte a világban tartósan távol vannak születési helyüktől, mind az Államok elhagyására készülnek-e?Fentiek miatt értelmezhetetlen megállapítás a külföldi útlevél és az ezzel járó állampolgárság egy mondaton belüli említése, ugyanis erre, a fentiek értelmében semmi szükség.Hogy példával illusztráljam: Egy Izraelben élő amerikai-magyar gyökerű házaspár gyerekei számára magától értetődő, hogy az izraeli állampolgárság mellé – amennyiben akarják – felvehetik az amerikai és a magyar állampolgárságot is. De ugyan ez vonatkozik a francia gyarmatosítás alatt Marokkóban született, majd lengyel állampolgárral házasságra lépett egyén gyerekeire is, akik így izraeli-francia-lengyel állampolgársággal rendelkelkezhetnek.Ami az orosz aliját illeti, fentiektől mindenképpen külön ismertetést igényel.
Az orosz nyelvterületről történő, modern kori  tömeges alija a Szovjetunió tagállamokra történt szétesésének idejére tehető.
Cikkíró hivatkozik Oroszország főrabbijára, aki elmondja, hogy anno nem volt zsidó közösség, zsidó élet Oroszországban. Nem tudom, hogy a főrabbi mire gondolt, mikor így nyilatkozott, csak feltételezem, hogy nem Oroszországra, hanem a Szovjetunióra asszociált, melynek fennállása alatt ténylegesen tiltva volt minden vallás nyilvános gyakorlása, ami nem akadályozta a zsidókat abban, hogy a már orosz iskolába járó gyerekeikkel otthon ne jiddisül beszéltek volna. Továbbá, a nagy számok törvénye alapján, kategorikusan nem lehet kijelenteni, hogy az oroszországi zsidók azért alijáztak Izraelbe, mert zsidóként akartak élni. Ez a feltételezés homlokegyenest ellentmond a mindennapi tapasztalatnak, ami azt mutatja, hogy egyrészt az oroszországi zsidók döntő hányadának a zsidó vallás mibenlétéről még hozzávetőleges fogalma sem volt az országba érkezéskor, viszont kialakították a maguk zárt közösségét, ami igencsak ellentmond a beilleszkedési, a zsidó élet iránti vágynak. (Mellesleg a “vagyonos” orosz eleve nem Izraelt, hanem Németországot, az USA-t esetleg Franciaországot tekintette célállomásnak izraeli tranziton keresztül.)Szerző végül hivatkozik Jonathan Rynhold,  a Bar Ilan Egyetem izraeli-amerikai kapcsolatokkal foglalkozó professzorára, aki úgy véli, hogy az izraeli társadalom fiatalabb generációjának “egyre nehezebb megmagyarázni, hogy miért is élnek olyan városokban, olyan házakban, amely egykor másoké volt, olyanoké, akik évszázadok óta éltek ott és nem a világ egy teljesen másik részéről vándoroltak oda… Akik “Európában és Amerikában, de akár még Iránban is nagyobb biztonságban vannak, mint Izraelben”Ehhez az utolsó bekezdéshez egyetlen rövid megjegyzésem van:
  • Szeretném ha Szerző hozzáférést biztosítana az eredeti szöveghez (hol olvasható eredetiben?)
Fentiek ismeretében az már teljesen elhanyagolható, hogy Cikkíró a vitaindítónak szánt anyagot azzal zárja, hogy írása fényében nem tartja véletlennek, hogy egy friss felmérés alapján az izraeliek 81%-a támogatná az ország EU-csatlakozását.Mivel a 81%-ot igen magasnak tartottam, utánanézve a felmérésnek kiderült, hogy a közvélemény kutatásba összesen 1000 főt vontak be vegyesen zsidókat és izraeli arabokat (hibaszázalék: 3.3) és mindezt reprezentatív felmérésként értékelték.A felmérés az Európai Unió Integrációs Alapjának támogatásával készült és egy kérdéssel zárul: “Hogyan tetszett a cikk?”Lehetek őszinte?Mivel nap-napi tapasztalatom a cikkel ellentétes, ellátogattam a Befogadási Minisztérium honlapjára, az ő adataikból emelek ki néhány lényegeset:Mindenek előtt a 2010-es év összesített adataiból annyit, hogy a megelőző évhez képest az alija 16%-os növekedést mutat, ami 19.133 új bevándorlót jelent. Ebből 7.700 fő (~ 40%) a volt Szovjetunió tagállamaiból, Kelet-urópából és Németországból érkezett.  Az USA és Kanada vonatkozásában 6%, míg a legjelentősebb növekedést (19%) Latin-Amerikából regisztrálták.
A minisztérium szóvívője naprakész adatokat közöl az idei bevándorlásokról. Ezek szerint 2011. július 12-én 489 új olé érkezett, közülük 245-en Észak-Amerikából, csoportos bevándorlás keretében.A2011. július 24-ei – legfrissebb – adatok szerint úgy tűnik, hogy július-augusztus nem csak a nyaralás, de a bevándorlás szempontjából is főszezonnak számít. Az elmúlt héten egy nap alatt 310 fő érkezett, főleg Dél-Amerikából és Etiópiából. Négy nap alatt 725 fő érkezett Franciaországból, Amerikából és az Egyesült Királyságból.
Az előjegyzések szerint július hónapban összesen 2.000 új bevándorlóval számolhatunk.Az írás eredetiben ide kattintva olvasható.
2011. július 26.
Reklámok
%d blogger ezt kedveli: