Tag Archives: Szefer-Tora

Szefer-Tora

22 nov

Nagyjából egy éve, hogy a  MAZSIHISZ honlapján találkoztam egy örömteli esemény bejelentésével, miszerint a  Hegedűs Gyula utcai zsinagóga adomány útján egy új szefer-Torával bővült. Az eseményről készült videofelvétel régi, ismert arcokkal örvendeztetett meg, mégis hiányérzetem maradt.
És bár az év folyamán más zsinagógai közösséget is ért hasonló öröm, a hiányérzet megmaradt.
Ezen túltettem magam,  hiszen a zsidó honlapok  elsősorban zsidókról szólnak –  zsidóknak.
A hír azonban túllépett a zsidó hírportálok keretein, úgy érzem, hogy a laikus érdeklődők kedvéért érdemes a tájékoztatást néhány mondattal kiegészíteni.

Az érthetőség kedvéért mindenek előtt néhány szómagyarázat:

A héber nyelvben a szefer szó könyvet jelent, amit többek között a Tóra tekercs alakú formájára is használunk – szefer-Tora. Ugyanakkor a könyv alakú, nyomtatott formáját, Mózes öt könyvét Humas-nak (hames=öt) nevezzük.
A két változat, annak ellenére, hogy szövegében teljesen azonos, több részletben mégis eltérést mutat.  Alapvető eltérés, hogy az első kézzel íródik, míg a másodikat nyomtatással sokszorosítják, az első (az olvasást nagyban megkönnyítő, a magánhangzókat helyettesítő) pontozás nélkül készül, addig a Humás szövege nem csak, hogy kipontozott, de tartalmazza az olvasás során alkalmazandó dallam jelölését is.
Az I-tentisztelet részeként felolvasásra kerülő heti Tóra-szakasz (parasat-savua) minden esetben szefer-Torából történik. A szefer-Tora anyagának, a felhasználható tintának ősidők óta létező és ma is megtartott szabályai vannak.
A szofer (itt: Tóramásoló) munkája szakma, méghozzá nagy odafigyelést, precizitást, az írásban való jártasságot igénylő foglalkozás.

Tórát az ősidőktöl fogva bőrre írják, méghozzá olyan vad -illetve háziállat bőrére, ami egyébként a halacha  (a zsidó élet törvényei) fogyasztásra engedélyez, vagyis kóser.  A bőr kikészítése során nyert “klaf”-ra írják, minden esetben fekete tintával. A tinta olajjal kevert korom, aminek a bőrre való felviteléhez kezdetben írónádat, később madártollat használtak. Ma többnyire speciális patronos tollal írják. Az írásversek a klafon hasábokra osztva jelennek meg, a Tóra nagyságától függően soronként 40-50 betűt tartalmaznak és egy-egy lapon 40-50 sor található, egy lap azonban nem tartalmazhat 8 hasábnál többet.
Mikor egy-egy lap elkészül, azokat úgy varrják össze, hogy alsó és felső részük nyitva maradjon, erre azért van szükség, hogy feltekerés során a klafok ne sérüljenek. Varrófonalként a bőrből sodrott fonalat használják.

Írás során a bőrt megkarcolni, arra “pacát” ejteni nem szabad, ha mégis előfordul, az ilyen hibás Tórából tilos felolvasni.
Javítani természetesen szabad, sőt kell is.
A szofer nem Humásból másol, hanem mindig egy másik szefer-Torából. Amennyiben egy betűt téveszt, azt ki kell vakarnia és helyére a megfelelőt kell írnia, ha azonban egy egész szó kimarad, azt már csak a sorközbe szabad beilleszteni.
Mivel héber szavakat nem választunk, a sor még akkor is teljes szóval végződik, ha több betűhelynyi üres rész marad a sor végéig.

Szokás, hogy halottaink, vagy más kimagasló családi esemény emlékére Tórát iratunk, amit általában annak a zsinagógának adományozunk, ahol rendszeresen imádkozunk. Szokás az is, hogy a Tóra írás befejezése nyilvánosan, meghívott vendégek jelenlétében történik. Ezt énekkel, tánccal tarkított ünnepség követi, melynek keretében az új Tórát “betáncoljuk” , majd a Frigyszekrénybe helyezzük. Mint szinte minden zsidó esemény, úgy ez is közös  étkezéssel zárul.

Ami a videóból nem derül ki: A fiatal, akinek emlékére a szefer-Tora íródott, egy volt a négy áldozat közül, akiknek életét az Iszlám Dzsihád két merénylője oltotta ki, miközben jesivájuk konyhájában a Szombat esti szeuda előkészítésével foglalatoskodtak.


2011. november 22.

%d blogger ezt szereti: