Tag Archives: objektivitás

Mennyit “fogyaszt” egy miniszterelnök???

11 Sze

Mióta Mandelblitt főállamügyész (az előzetes meghallgatás függvényében) vádemelési javaslatot terjesztett be Sara Netanjahu ellen,  ez a kardinális kérdés foglalkoztatja az izraeli sajtót és a közvélemény egy részét.

A valódi demokráciák sajátosságai közül, jelen mondandóm szempontjából két alkotóelem érdemel kiemelést:

  1. Senki nem áll a törvények fölött

  2. Független igazságszolgáltatás

Fent említettek között nincs alá/fölé rendeltségi viszony, egymást kiegészítő, egymásra épülő fogalmak. Melyeknek akkor van igazán jelentősége, ha vezető pozícióban lévő személy neve forog közszájon.

Izraelben senki nem tekinti ördögtől való cselekedetnek, ha pártelnök, államelnök, miniszterek, vagy akár a miniszterelnök ellen indul rendőrségi vizsgálat, mely már eddig is nem egy esetben végződött vádemelési javaslattal, vádemeléssel, illetve bírósági ítélettel. Amely a felsorolt közéleti tisztséget betöltők szinte mindegyikénél letöltendő börtönbüntetést vont maga után.

Jelen bejegyzésemben Benjamin Netanjahu miniszterelnök ellen folyamatban lévő vizsgálatokról kívánok – amennyire lehet – szűkszavúan beszámolni.

A személye ellen indított támadások kezdetét pontosan meghatározni nem lehet, de nagyjából az elmúlt tíz évre nyúlnak vissza. Az események azonban a legutóbbi – 2015-ös – választások után felgyorsultak.

Médiamunkások kutatnak múltjában és jelenében olyan események után, melyek révén elérhetik a miniszterelnök lemondását illetve lemondásra kényszeríthetik.

Lehetne, de mondandóm szempontjából nincs jelentősége, részletezni a három megnyitott aktákban szereplő vádakat. A lényeg, hogy mindegyikben szerepel a korrupció, a bizalommal való visszaélés és a közvagyon herdálása. Ez utóbbival elsősorban a miniszterelnök feleségét vádolják.

Megemlítendő az a tény, hogy a nagyjából másfél éve tartó nyomozás során, Netanjahu ellen eredményt még az sem hozott, hogy a vádhatóság két – részben az ügyben, részben más – büntető eljárást maga után vonó esetben – érintett személyt, vádalku keretében koronatanújának nyert meg.

Minden tévhitet eloszlatva leszögezem, hogy amennyiben bírósági tárgyalás után kiderül, hogy Netanjahuról kiderül bármelyik aktával kapcsolatban, hogy visszaélt a köz bizalmával és keze “nem tiszta”, úgy a törvény keze legalább olyan szigorral sújtson le rá, mint bármelyik izraeli állampolgár esetében tenné.

Írásom további részét a magukat “oknyomozó újságíró” kategóriába soroló sajtómunkásoknak, valamint a külföldi hírügyökségek “tudósítóinak” szíves figyelmébe is ajánlom.

A tisztánlátás miatt meg kell jegyezni, – maximálisan elvonatkoztatva Netanjahu személyétől – hogy a mindenkori miniszterelnök, sőt, tovább menve, minden állami alkalmazott finanszírozása az adófizető állampolgárok pénzéből történik. És a mérlegelés során nem árt figyelembe venni, hogy munkaidejük nem korlátozódik napi X órára, mandátumi idejük alatt gyakorlatilag folyamatos.

Mivel a “nagy” hírügynökségek egyike sem adott átfogó képet a történésekről (nem is adhatott, hiszen a hivatalos rendőrségi tudósítások elég szűkszavúak) és mivel mindegyik csak pletyka szintű – a sajtómunkások által feltupírozott –  részletet ragadott ki azokból, azt hiszem, nem árt tájékoztatni az elfogulatlan olvasót arról, hogy az éremnek két oldala van.

Fentebb, nem véletlenül,  említettem a mindenkori miniszterelnök munkaidejének folyamatosságát,ugyanis az egyik elmarasztalásban az szerepel, hogy államilag fizetett ünnepen “maszek” villanyszerelőt hívott a miniszterelnöki rezidencia elektromos berendezésének meghibásodását korrigálandó.

Ebben az esetben el kell mondani, hogy a mindenkori miniszterelnök a hadsereggel, a külüggyel és számos – szintén folyamatosan üzemelő – hivatallal állandó összeköttetésben áll. Tehát a vizsgálat tárgyát nem csak az kell képezze, hogy plusz költséggel terhelte a költségvetést, hanem az is, hogy a folyamatos kapcsolattartás érdekében miért nincs a miniszterelnöki hivatalhoz rendelt folyamatos üzemben dolgozó karbantartó brigád? (nem csak villanyszerelő).

A másik – a közvagyon herdálása – témakör ennél még érdekfeszítőbb, nyilván ezért is élvezi a sajtómunkások (és az önálló gondolkodást mellőző izraeli/külhoni “megmondóemberek” kiemelt figyelmét.

E témakörön belül is a legnagyobb érdeklődés a  “mennyit eszik a miniszterelnök és családja” (magasiot) című fejezet kapja.

A vizsálati anyagból a a főállamügyész megállapította, hogy a Netanjahu család 2010-2013 között közel 360 ezer sekel értékben, előkelő éttermekből hozatott készételt.

Az Állami Ellenőrző Hivatal (mevaker ha-medina) jelentésébőll kiderült, hogy éves szinten 70-158 ezer sekelről van szó, az adott évekre lebontva.

Mivel a Netanjahut megelőző kormányfők (Sharon és Olmert) esetében az Állami Ellenőrző Hivatal vizsgálódása csak a miniszterelnöki rezidencia általános költségvetésére terjedt ki, jelentésében nincs külön feltüntetve, hogy “mit eszik a miniszterelnök?”. Nyilván erre nem is volt szükség, hiszen sem Sharont, sem Olmertet nem akarták törvény elé citálni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a számlák alapján ne lehetne visszakeresni a tételeket.

A számlabizonylatok tanusága szerint 2008. április 7-én Olmert nem kevesebb, mint 29.106 sekel értékben rendelte meg a peszachi menüt a Har Cion nevű szállodából. (Ez az összeg közel a fele a Netanjahu család teljes, 2010-es évei rendelésének.

Egy másik számlát vizsgálva megállapítható, hogy Sharon  2001. október 18-án a Hilton Mamila Szállóból 12.500 sekel értékű ételt hozatott a miniszterelnöki rezidenciára, illetve ugyanebben az évben, valamivel korábban (2001. július 8.) 8.063 sekel értékben frissítőket rendelt magán farmjának címére. Ami összességében három hónapon belül, több mint 20 ezer sekelt tett ki.

Ismételten és nyomatékosan hangsúlyozom, hogy amennyiben Netanjahu keze “nem tiszta”, úgy ő sem állhat a demokrácia törvényei felett.

De legalább ilyen nyomatékkal kijelentem, hogy az egyenlő elbírálás is elengedhetetlen része a demokráciának – nem beszélve a pártfüggetlen, objektív újságírói tájékoztatásról.

11/09/2017

 

Reklámok

A hvg a palesztin propaganda szolgálatában

3 nov

Úgy tűnik, hogy a valaha nagyhírű, objektív hetilapot is elérte az internet negatívuma – a felületet eltartó “kattintásokra” történő törekvés.

Ez több okból is kár, sőt, érthetetlen.

Érthetetlen, mert amíg a békebeli újságíró – kényszerűségből – ha objektív tájékoztatásra törekedett, akkor azon túl, hogy felfrissítette történelmi tudását, sok esetben a helyszínre is utazott. A ma sajtómunkásának ennél lényegesen könnyebb a dolga, hiszen csak be kell lépnie a világhálóra és valós időben pontos tájékoztatást kap a világ legeldugottabb szögletéből is.

Koczka Barnabás, a hvg-ben megjelentetett írása előtt is jobban tette volna, ha előzetesen tájékozódik. Az anyagi kiadáson túl, még az utazás fáradalmaitól is megkímélhette volna magát, nem beszélve a psychés megterhelésről.

Mielőtt azonban nevezett sajtómunkás által megfogalmazottakra konkrétan kitérnék, néhány alapvető tényt – úgy érzem – tisztázni kell. Már csak azért is, hogy a továbbiakban egy nyelven beszéljünk.

Senki ne gondolja, hogy a következők az u.n. mellékvágány kategóriájába tartoznak. Nagyon is szorosan kapcsolódnak az általam górcső alá vett íráshoz, ugyanakkor nem kizárólag a cikk írójának, de az egész magyar  újságíró társadalomnak szíves figyelmébe ajánlom. Ugyanis a tények makacs dolgok és attól, hogy – tudatlanságból, vagy szándékosan félre fogalmazunk – még tények maradnak.

Első lépésben tisztáznunk kell Palesztina fogalmát, ugyanis sok esetben már itt alapvető tárgyi tévedés mutatkozik.

Egyszer és mindenkorra tudomásul kell venni, hogy Palesztina egy földrajzi egység jelölése, pontosan úgy, mint ha azt mondanám: Kárpát-medence!

Ha ezt tisztáztuk, már egy lépéssel közelebb is kerültünk az igazsághoz és nem fordulhat elő, hogy Palesztinát, mint a “palesztin nép” őshazáját emlegetjük.

0000002467_L

A térképen jól látható területet a zsidók Erec Jiszroélnek, a keresztények Szentföldnek nevezték és a Palesztina elnevezést a rómaiaktól.kapta. Az Ottomán birodalom felbomlásakor kikanyarították belőle Szíriát és Libanont, majd 1921-ben a Népszövetség ismét felosztotta a területet (francia és brit mandátum függvényében). Ekkor történt, hogy a nagyobb (sárgával) jelölt részen, mely az Szíria és Libanon leválasztása után mintegy 75%-át tette ki a területnek, megalakult Jordánia. Jordánia a nevét a határán húzódó Jordán folyóról kapta, hiszen mégsem lehetett Palesztina 2-nek nevezni. Funkcióját tekintve ekkor alakult meg a Palesztin állam.

A kisebb (zölddel jelölt) részt 1923-ban, szintén a Népszövetség kanyarította ki és a már meglévő Szíriához csatolta.

A palesztinai zsidók számára maradt a Jordán nyugati partjától (innen a köztudatba átment Nyugati part kifejezés, amely nem más területet, mint az ősi zsidó földet, Juda-Shomront foglalja magába)  a Földközi tengerig terjedő sáv.

Következő tisztázandó fogalom, hogy kik is a palesztinok?

Olyan, hogy palesztin nép nem létezik, politika nomenklatura, melyet a ‘70-es években Arafat honosított meg, kifejezetten Izrael ellenes célzattal. De erről szóljon helyettem más:

1977. március 31- én a Trouw nevű holland újság interjút készített a PLO (PFSZ) végrehajtó bizottsági tagjával Zahir Muhsein-nel. Az illető ezt nyilatkozta:

“Palesztin nép nem létezik. A Palesztin állam megkreálására kizárólag az Izrael elleni erőfeszítéseink továbbvitele, az Arab egyesítés miatt volt szükség. Valójában, ma már nincs különbség jordán, palesztin, szír, vagy libanoni között.

Kizárólag politikai, taktikai okok miatt beszélünk a palesztin nép létezéséről, mivel az arab nemzeti érdekek azt kívánják, hogy rögzítsük a létezését egy elkülönülő “palesztin népnek”, amit szembe tudunk állítani a cionizmussal. Jordánia, mint független állam, meghatározott határvonallal, nem léphet fel területi követeléssel Haifa, vagy Jaffa iránt, míg én, egy palesztinai, kétségtelenül követelhetem Haifát, Jaffát, Beér-Sévát, és Jeruzsálemet. Ugyanakkor azon nyomban, amint visszanyerjük az uralmunkat Palesztina egésze felett, egy percig sem fogunk késlekedni, Jordánia és Palesztina egyesítésével.”

Moreover, Arafat himself made a definitive and unequivocal statement along the same lines as late as 1993, when he declared that, “The question of borders doesn’t interest us… From the Arab standpoint, we mustn’t talk about borders. Palestine is nothing but a drop in an enormous ocean. Our nation is the Arabic nation that stretches from the Atlantic Ocean to the Red Sea and beyond it…The P.L.O. is fighting Israel in the name of Pan-Arabism. What you call “Jordan” is nothing more than Palestine.”

http://chersonandmolschky.com/…/palestinians-invented…/

Abdul Hamid Sharif, Prime Minister of Jordan declared in 1980, “The Palestinians and Jordanians do not belong to different nationalities. They hold the same Jordanian passports, are Arabs and have the same Jordanian culture.”

http://chersonandmolschky.com/…/palestinians-invented…/

Kik azok a palesztinok teszi fel a költői kérdést a Hamász belügyminisztere. És meg is válaszolja: “Testvéreim, a palesztinok fele egyiptomi, a másik fele szaudi.”

http://www.youtube.com/watch?v=sAfENxzv2mc

A kényszerűségből hosszúra nyúlt bevezető után rátérek az obligát írásra, mely az alábbi linken olvasható és természetesen felkerült a hvg facebook oldalára is.

http://hvg.hu/vilag/20151102_hebron_riport

Szerző a bevezetőben azt állítja, hogy a “helyiek” szerint, “aki látja, hogy mi folyik Hevronban, az megérti az izraeli-palesztin konfliktust.”

Ezt a kitételt már csak azért is megkérdőjelezem, mert, mint az írás következő mondatából kiderül, szerzőt egy területi arab kísérte el felfedező útjára, az ő véleménye képezi a riport “objektív” alapját.

A következő, már normál betűvastagsággal szedett rész négy-öt méter magas falról, szögesdrótról és beton útakadályokról szól. – Egyetlen szó sem hangzik el a miértről? – Izraelnek saját polgári lakossága védelmében volt szüksége a védőkerítés felhúzására. Amióta ez a tagadhatatlanul csúf látvány létezik, a beszivárgó terroristák által elkövetett gyilkosságok 85%-kal estek vissza.

Beton útakadályok? – Talán a buszmegállókba telepített, az autós terrortámadások elkerülésére szolgáló betontömbökről van szó? Ez sem más, mint önvédelem. Ha viszont az ellenőrző pontokon felállított terelő elemekről, akkor el kell mondanom, hogy a forgalom lassítás zsidókra ugyan úgy érvényes, mint arabokra.

Itt következik egy viszonylag reális pár sor, amelyben csak apró szépséghibák fedezhetők fel: “… délután a katonák megöltek egy 17 éves lányt…” – Legyen az lány, vagy fiú, legyen bármilyen korú, aki gyilkol, azt a polgári életben is gyilkosnak nevezik, aki pedig faji alapon követi el, az terrorista! A terroristát pedig nem megölik, hanem likvidálják.

Az már szóra sem érdemes, hogy a szokásos számháború folyik. (Itt jegyzem meg, hogy a tavaly Jeruzsálemben a Hár-Nof-i zsinagógában történt késeléses merénylet is négy áldozatról tudósít. Azt már egyetlen sajtótermék sem említi, hogy egy évvel a mészárlás után halt bele a sérüléseibe az ötödik áldozat.)

“Kétségbeesés szülte egyéni akció…” – Hogy lehet ilyesmiről beszélni, amikor a Palesztin Hatóság azzal, hogy hőst csinál a gyilkosokból, hogy utcát nevez el róluk, hogy Abbasz kiemelt pénzjutalomban részesíti a terroristák családját, amikor a mecsetekben a hitszónokok késsel a kezükben a zsidók meggyilkolására szólítják fel a hallgatóságot?

“…És közben mutatja az izraeli telepeket, amelyek a nemzetközi tiltás ellenére… Óriási lakóparkokat kell elképzelni, amiket (szerintem amelyeket) néhány hónap alatt húznak fel…” –  Ismerve a terepet, úgy gondolom, hogy szerző a Gilo nevű jeruzsálemi városnegyeden keresztül utazott Hevron felé, ami valóban egy nagyméretű lakótelep. Ha mégsem, akkor is érdemes lett volna szakembertől megérdeklődni, hogy egy egész lakótelepet technikailag hogyan lehet néhány hónap alatt felépíteni. Arról nem is  beszélve, hogy Izraelben jó esetben is 3-5 évbe kerül eljutni az építési engedélyig és nem volt még Izraelnek olyan kormánya, amely bármilyen politikai okból ezt a bürokratikus gépezetet meg tudta volna kerülni. Egyébként meg kell jegyezzem, hogy minimum 10 éve nincs építkezés a területeken, még a korábban megkezdettek sincsenek befejezve.

“Palesztinában nem találnak munkát, … az országból pedig nem mehetnek ki…” – Palesztina fogalmát a bevezetőben tisztáztuk, de ha az illető arra gondolt, hogy nem mehetnek át Izraelbe dolgozni, akkor is valótlant állított. Izraelben jelenleg 50 ezer területi arab dolgozik hivatalos munkavállalási engedély birtokában és legalább ennyien járnak át illegálisan.

Szerzőnek illett volna rákérdeznie, hogy mit is ért a területi arab “apartheid” alatt. Ugyanis a Palesztin hatóság területén élők a saját területükön abszolút szabadon mozoghatnak. Az pedig,  hogy Izraelbe nem járhatnak át szabadon, talán még a cikk szerzője számára is érthető.

Az, hogy nem távozhatnak külföldre, szintén nem igaz, mert ha a Palesztin Hatóság által kiállított érvényes úti okmánnyal rendelkeznek, Jordánia felé bármikor távozhatnak, mint ahogy az arab országokban dolgozó palesztin tízezrek is tették.

Arra sem ártott volna rákérdezni, hogy mit jelentenek az arab települések határánál felállított “A”, “B” és “C” zóna megjelölések? Ugyanis ezek nem az ott élő arabokra, hanem az arra tévedő zsidókra vonatkoznak. (Engedélyezik a belépést,  belépés csak saját felelősségre, a belépés egyenes tiltása.) És igen, van adminisztratív őrizetbe vétel, amely viszont zsidók esetében is bevett eljárás és még a mandátumi időkből ered.

Érdekelne a dolog, hogy Ismael, az idegenvezető, miért nem jöhet át zsidók lakta negyedbe? Illetve, ha nem jöhet, hogyan jutott el Tel-Avivig, hogy onnan kalauzolja el szerzőt Hevronba?

Nagy az újságírók felelőssége és éppen ezért nem árt, ha szobájuk falára kifüggesztik József AttilaThomas Mann üdvözlése c. művének alábbi sorait:

“…Te jól tudod, a költő sose lódít:

az igazat mondd, ne csak a valódit,…”

03/11/2015

%d blogger ezt kedveli: