Előző alkalommal az Óvárosban tettünk virtuális sétát. Ott említettem, hogy annak területe az idők folyamán nem változott, minden további építkezés a városfalon kívül realizálódott.
Jeruzsálem városrészeit, vagy ahogy a héber nevezi, shunáit külön-külön bemutatni nagy vállalkozás lenne, van azonban néhány, mely mindenképpen említésre méltó.
Most ezek következnek, elsőnek is Jemin Moshe, a Montefioriról elnevezett városrész.
a városrész
Barangolásunk előtt elmondom, hogy hogy zsidók között az adakozás, adományok (truma-trumot) gyűjtése, a szegények, a még szegényebbek támogatása kötelező, a számtalan betartandó micvék (parancsolatok) egyike. Gyakorolja is szinte mindenki, és elmondhatom, hogy még a koldus is megtalálja annak lehetőségét, hogyan viszonozza mások adományait. Ha nem mással, maga készítette és valamelyik (keleti származású) rabbi által megáldott, himzőfonalból készült karkötő, vagy csak keskeny selyemszalag formájában, amit a mizrachi (keleti származású) zsidók szemmelverés ellen szívesen tesznek kisgyerekek karjára, vagy akasztanak ágya fölé.
Ez csak egy kis kitérő, a mai séta nem erről szól, bár az adakozásnak komoly szerepe van benne.
Régen, nagyon régen (1784-1885) élt Angliában egy olasz születésű zsidó, Moshe Hájim Montefiori. Tanulmányai végeztével tőzsdei alkalmazott lett, az itt elért sikerei következtében már nagyon fiatalon szép vagyon birtokosává vált. Házasságkötésével ez még fokozódott. Igen gazdag családból származó lányt vett feleségül, akinek révén rokoni kapcsolatba került a Rotschild családdal.
1824-ben, 40 évesen a zsidó közügyek felé fordult. Európa különböző országaiban képviselte az ott élő zsidók érdekeit, I. Miklós cár Oroszországának zsidósága éppúgy részese jó cselekedeteinek, mint szentföldi testvéreik. Élete folyamán 7 alkalommal látogatott el Erec Jiszroél (Szentföld) területére és ezeknek a látogatásoknak eredményeképpen az itt élők életminősége folyamatosan változott, jobbra fordult.
Első látogatásakor (1827) Jeruzsálemben 50 szefárd és 40 askenáz zsidó családot talált, valamint 200 öregkorú özvegyet, akik mélyen a létminimum (a héber a “haszer ha-kol”, “minden hiányzik” kifejezést használja) alatt tengették életüket. Őket pénzadománnyal támogatta.
Későbbi látogatásainak mindegyike arra szolgált, hogy az itt – de nem csak Jeruzsálemben – élők lehetőséget kapjanak saját munkájuk általi felemelkedésre. Egészségügyi létesítményt alapít, melynek üzemeltetéséhez Londonból küldött orvosokat és gyógyszereket. Élelmiszer feldolgozó, valamint mezőgazdasági üzemeket szervezett, hajógyárat alapított. Segített létrehozni egy varrodát, egy nyomdát, valamint új rész hozzáépítésével tette gazdagabbá Rachel síremlékét. 1857-ben, ötödik látogatása alkalmával kész terveket hozott egy zsinagóga megépítéséhez.
90 évesenlátogatott utoljára a Szentföldre, akkor már csak szemlélődött, végignézte munkája eredményét – egy új városrészt az Óváros falain kívül, a földművelés fellendülését, az egészségügy korszerűsödését, a szélmalom (tahanat ha-kemah) gabonaörlő tevékenységét.
Rövid idővel halála előtt ünnepelte a világ zsidósága a nagy mecénás, Montefiori 100. születésnapját.
a 100 éves Montefiori
a városrész a Függetlenségi Háborúban – 1948
1950-ben – még látszanak a háborús károk
és ma – az alacsony építésű házak tartoznak Jamin Moshe városrészhez, ahol 130 zsidó család lakik
a városrész legismertebb építménye a szélmalom, mely megélhetést biztosított az itt élőknek
belsejében ma múzeum található
Jeruzsálem régi építésű házai az u.n. jeruzsálemi kőből épültek, a főfalak vastagsága 80-120 cm, a szimpla ablakokat, a bejárati ajtókat festett fém spaletták, vagy rácsok zárják. Az ilyen házakban télen nincs, vagy alig van szükség fűtésre, nyáron pedig a falvastagság nem engedi át a meleget.
a terepviszonyok miatt jellemző a szinteltolásos építkezés
és ebből adódóan a rengeteg lépcső
a lépcső félköríves lezárása ma is jellemző
kapubejárat – kövek és növények
mi volt előbb – a ház, vagy a fa?
és megint kövek és növények
a malom-múzeum mellett pedig üveg alatt kiállítva az eredeti batár, amin Montefiori beutazta a Szentföldet
Képek forrása: Wikipédia
2011. július 30.
