Tag Archives: Mea Saarim

Jeruzsálemi körséta – Mea Saarim

28 aug

Néhány lépésre a bucharai negyedtől,  a keleti színek világát egy fekete-fehér világ váltja fel, aminek mélyén nem kevesebb, csak éppen másfajta színvilággal találkozunk. A két városrész, az előző írásomban bemutatott bucharai negyed, és a Mea Saarim (száz kapu) városrész közvetlen szomszédok.

Ez utóbbi 1874-ben, ötödikként jött létre az Óváros falain kívül, de elsőként olyan szempontból, hogy itt a házhelyeket is és az építési költségeket is részletekben volt módjuk fizetni az ide települőknek. Lakóinak többsége azon fiatalokból került ki, akik elhagyván az óvárosi szülői házat új, önálló életet akartak kezdeni.  A mintegy 150 önálló egzisztenciával rendelkező, fiatalokból álló csoport ezen kívül tagja volt a “Jeruzsálem építői” nevet viselő egyesületnek. Valószínű, hogy a tagság tagdíjfizetési kötelezettséggel is járt, hiszen a testület a telekvásárlás és az építkezés költségeit a testület megelőlegezte tagjainak. Első ízben fodult elő, hogy egy egyesület kért és kapott  engedélyt kerület alapítására.

Mea Saarim az ‘50-es években

Különböző források más és más teóriát állítanak fel a kerület nevének eredetével kapcsolatban. Ezek közül az egyik, hogy a száz kapu a tervezett épületek számát jelöli – ugyanakkor tudjuk, hogy a kezdetekkor mindössze 60 lakás készült el. A városrész történetét kutatva találtam egy feljegyzést, ez a következő magyarázatot adja: Az első kapavágás ideje Mózes öt könyvének I. (B’resit, vagyis a Kezdetek) olvasására esett. Toldot (történetek) heti szakaszban szerepel a mea saarim kifejezés. (B’resit 26,10).Az akkori biztonsági előírásoknak megfelelően a házak négyszögletes, zárt alakzatban épültek, ahol a lakások bejárata a központi udvar felé nézett. Egy-egy ilyen háztömbnek egyetlen bejárata volt, amit éjszakára lakattal zártak le.

jellemző építkezési stílus – belső udvarról nyíló lakások

Írásomban folyamatosan múlt időt használok, hiszen a település a múltban keletkezett, ugyanakkor ez Jeruzsálemnek azon negyede, ahol az évek során semmi nem változott, és akik később találtak itt otthonra, azok is visszaléptek az időben. Ebből következik, hogy a városrész a mai napig az ultraorthodox zsidóság lakhelye,

hétköznap az utcán…

ünnepi öltözetben

végtelenül zárt közösség úgy a vallást, mint minden egyéb hagyományt illetően. Erős ellenállást tanusítanak minden általuk modernizációnak vélt változtatással szemben.
Meghatározott, szinte mértanilag kiszámítható körben élnek, gyakorlatilag területük határát nem lépik át. A negyedben minden megtalálható, ami életükhöz nélkülözhetetlen, vannak pékségeik, zöldség- és húspiacuk, ruházati- és cipőüzleteik.

a városrész saját piaca – jellemzően férfiak vásárolnak

a tömegközlekedést bonyolító “EGED” autóbuszok behajtása tilos, mivel azon együtt utaznak férfiak és nők (a zömében orthodoxok lakta részt érintő járatokon a nők elkülönítve, a jármű hátsó részében foglalhatnak helyet, felszállás is a középső ajtón történik

Azok a zsidók, akik kevésbé járatosak a vallási előírásokban, legalább annyira csodabogárként kezelik őket, mint az idegenek.
Köreikben elképzelhetetlen, hogy férfi-nő kezet fogjanak egymással és a házasságokat a mai napig sadhen (házasságközvetítő) igénybevételével ütik nyélbe.
Férfiak, nők, de már a gyerekek is nagyon szolidan öltöznek. A nők ma is kizárólag hosszú ujjú, mandzsettával záródó, nyakig gombolt felsőrészben, és bokáig érő (de legalább vádli középig) szoknyában, nyáron is harisnyával viselt zárt cipőben járnak. Hétköznapi kendőjüket a Szombat tiszteletére parókára cserélik és attól függően, hogy melyik rabbi tanításának követői, ezt még kis kalappal, esetleg háromszögletű kendővel is kiegészítik. A férfiak öltözéke is a választott rabbi által képviselt szokások függvénye.

Mivel a negyed lakói nem lelkesednek a turistákért, de még az általuk modernnek (borotvált, európai öltözetű) ítélt zsidókért sem, a kerület bejáratainál tábla hívja fel a látogatók figyelmét  a köreikben  megkívánt öltözékre.

tábla a városrész bejáratánál, mely elhívja a figyelmet az elvárt öltözködésre

 

Kérik, hogy a nők legalább térdet takaró szoknyában és a könyököt takaró felsőrészben lépjenek az általuk lakott területre. Fényképezni őket majdnem lehetetlen.

Szombat bejövetele előtt a rendőrség az egész negyedet kordonokkal zárja le, de ennek ellenére időnként fellángolnak a tüntetések, ritkán indokolt, többször indokolatlan igényeiknek így akarva érvényt szerezni.

tüntetéseikre jellemző a kuka borogatás és a szemét égetés

Jeruzsálem ezen negyedében nagyon sok magyar származású zsidó él, annyira sok, hogy a kerületen belül, mint állam az államban, kialakult egy magyar negyed, a báté hungarim (magyar házak). Az itt élő magyar származású zsidók tulajdonképpen egy maguk alkotta gettóban élnek. Házaik négy emeletesek és háromszöget alkotva épültek. A benne lévő lakások alapterülete nem több 65 m2-nél. A háromszög elrendezés nem öncélú megoldás, funkciója van. Ezek a belső udvarok adnak helyet a zsinagógának,  mely egyben a tanház szerepét is betölti. A kövezett udvar a vallási életen kívül még számtalan célt szolgál. Játszótér a gyerekeknek, társasági élet tere a felnőtteknek, de itt szárad a mosott ruha is. A lakásajtók is erre az udvarra nyílnak, és sok helyen még ma is áll a közös kenyérsütő kemence, amiben a szombati sólet sül télen-nyáron. Az itt élők még étkezési szokásaikban sem alkalmazkodtak a helyi éghajlathoz.

magyar házak és az általuk közrefogott belső tér

Igaz, hogy ez a fekete-fehér világ számos rabbi követőiből tevődik össze, vannak azonban egységes jegyeik. Ezek közé tartozik, hogy egy részük Izrael államot vallási okokból nem ismeri el.  Az a részük, amelyik tudomásul veszi az állam létét, az sem vesz részt a közéletben. Olyannyira nem, hogy többnyire még adót sem fizet, katonai szolgálatot nem teljesít, munkahellyel nem rendelkezik. (A katonai szolgálattal és a munkavállalással kapcsolatban az utóbbi időben történtek változások, de ezek mérlegét megvonni még korai lenne.) Megélhetésüket a jesiváktól kapott juttatás és a családi pótlék jelenti. Parlamenti képviselőik állandó harcban állnak a mindenkori kormánnyal ezen juttatások kiszélesítése érdekében. A héber nyelvet csak a legszükségesebb esetben használják. Otthon többnyire jiddis, magyar és az amerikai angol a társalgási nyelv.  Ez a kör magába foglalja még a lubavicsi rabbi francia ajkú követőit is.
A magyar kolónia tagjai több generáción át is megőrizték anyanyelvüket, nem elsősorban azért, mert magyarnak tartják magukat, hanem mert ez is része a hagyománynak, amit őrizni kell.


a kalapból és a kaftán helyett viselt “ferencjóskából” ítélve magyarok

Képek forrása: Wikipédia és Google

2011. augusztus 28.

%d blogger ezt szereti: