Tag Archives: Izrael éves csapadék-mennyisége

“Most akkor van víz Izraelben, vagy nincs…?”

4 Sze

A címadó kérdést Izraelben is időről időre felteszik. Az utóbbi időben azért vált ismét hangsúlyossá, mert a Vízügyi Igazgatóság nemrégiben nyilvánosságra hozott meteorológiai előrejelzése ismét száraz telet jósolt, már a hatodikat egyvégtében.

Tény, hogy Izrael nem hasonlítható a fjordok vidékéhez, de kicsit a  mélyére ásva a kérdésnek, a “drámai” jelző túlnyomórészt érdekmotiváltnak tűnik.

Hogy miért a Vízügyi Igazgatóság foglalkozik meteorológiai előrejelzéssel, arra az írás végén még visszatérek.

Arra a kérdésre, hogy milyen tél elé nézünk, az Országos Meteorológiai Intézettől olyan válasz érkezett, hogy ilyen távoli előrejelzéshez még nem áll rendelkezésükre elegendő adat. A kérdésre októberben érdemes visszatérni, akkor már nagyobb biztonsággal tudnak előrejelzést nyújtani.

 

Az alábbiakban néhány számadattal kívánom megvilágítani Izrael vízhelyzetét.

2015-ös adatokat alapul véve

  • az éves lakossági vízfogyasztás     1100 millió köbméter (továbbiakban: m3),

  • a mezőgazdasági felhasználás      750 millió m3,

  • az ipari felhasználás                         120 millió m3.

Jordániának 50 millió m3-t, a Palesztin Hatóságnak pedig 120 millió m3 vizet adunk át.

Mielőtt a rendelkezésre álló vízforrásokra rátérnék, tudni kell, hogy Izraelben az esős időszak októbertől áprilisig tart, de számottevő csapadék mennyiség gyakorlatilag három hónapra (november, december, január) korlátozódik. Ekkor hull le az éves csapadék mennyiség 85%-a.

Területi megoszlása erősen eltérő, mert amíg a Galilban az éves átlag 8-900 mm, addig az ország középső részén csak 5-600 mm és Eiláton, illetve környékén mindössze 25 milliméter.

Izraelben az átlagos, évi csapadékmennyiség 7 milliárd köbméter, amelyből viszont kevesebb mint 2 milliárd köbmétert gyűjtenek össze felszíni és földalatti tározókban.

Az eső mintegy 70%-a közvetlen a talajról, vagy a növényzetről, párolgás révén tér vissza a környezetbe, 5%-a különböző vízfolyásokba kerül és 25%-a talajvízbe szivárog.

Nézzük a rendelkezésre álló vízforrásokat:

Izraelnek három természetes vízforrása van: a Kineret, tengerparti sáv és az u.n. hegyi víztározó.

A Kineret össz. vízmennyisége – ha tele van –  (ez utoljára 1991/92 telén fordult elő) 4130 millió m3.

A tóba a Jordánból folyik átlagosan 440 millió m3, csapadékból 65 millió m3 származik, a Golánról és Galileából 80 millió m3. A Kineret éves párolgással 230 millió köbméter vizet veszít, ami több mint 1/3-a a befolyó víz mennyiségének.

A tóból gyakorlatilag megszűnt a vízkiemelés, tekintettel arra, hogy a vízszint a katasztrófa szintet jelentő “fekete” vonalhoz közelít.

A tengerparti sávból erősen korlátozott a vízkiemelés mértéke, köszönhetően az előző évek folyamán történt túlszivattyúzásnak, melynek következtében a környezetből szennyező anyagok szivárogtak a kutakba.

A vízkiemelés nagy része az u.n. hegyi tározókból történik.

A felsorolt természetes forrásokból összesen 847 millió m3 kerül kiemelésre.

Izrael öt tengervíz sótalanító üzemének éves kapacitása 660 millió m3 ( egy m3 víz sótalanítása 2.20 sekel)

A teljes képhez hozzátartozik, hogy Izraelben és Szingapúrban a világon a legmagasabb százalékban tisztítják a szennyvizet. Izrael a szennyvíz 85%-át tisztítja, ebből 209 millió m3-t a mezőgazdaságban használnak fel öntözésre. (Rossz nyelvek szerint a Jordán völgy és Arava dinnyéi ettől olyan zamatosak és a szinte csak exportra menő datolyák is ettől nőnek olyan szép nagyra.)

sótalanító telep

A számok tükrében pillanatnyilag nem beszélhetünk drasztikus vízhiányról, azt azonban tudomásul kell venni, hogy számottevő erőfeszítés nélkül a forrásokat növelni nem lehet.

És itt térnék vissza arra a kérdésre, hogy miért a Vízügyi Igazgatóság foglalkozik meteorológiai kérdésekkel, illetve milyen érdeke fűződik feketébbnek láttatni a helyzetet, mint amilyen?

A háttérben felmerülnek a szárazságért állami kártérítésben érdekelt csoportok is és van néhány olyan kérdés, amelyben a Vízügyi Igazgatóságnak már régen lépnie kellett volna. Ugyanis a probléma nem mai keletű.

Mint azt fentebb már említettem, az esővíz nagy része szabadon elfolyik, ugyanakkor van néhány természetes vízfolyás, ami pedig szabadon folyik a tengerbe.

Adva van még az országos gerincvezeték, amely 1964-ben épült, amikor az ország lakossága 2.5 millió volt, szemben a jelenlegi (2018. július) 8.891.800 fővel. Nem beszélve arról, hogy a ‘60-as években heti egy alkalommal, míg ma napi két alkalommal használták/használják.

Nyilvánvaló, hogy a vezeték már régóta megérett a korszerűsítésre. Különösen fontossá teszi ezt Yuval Steinitz energiaügyi miniszter bejelentése, miszerint a közeli években a tengervíz lepárlását kétszeresére kívánják növelni és az országos gerincvezetéken keresztül vizet kívánnak juttatni a Kineretbe és az északi természetes víztárolókba. Erre a hidrológiai egyensúly megőrzése miatt van szükség.

04/09/2018

Reklámok
%d blogger ezt kedveli: