Tag Archives: halacha

Nem a rabbik döntik el, hogy ki a zsidó!

4 dec

A Szombat internetes oldalán megjelent cikknek

http://www.szombat.org/politika/ne-a-rabbik-dontsek-el-ki-a-zsido-veli-a-zsidok-tobbsege-vilagszerte#comment-15109

először csak a címe keltette fel érdeklődésemet. Abban azonban, hogy a témából blogbejegyzés született, egyaránt szerepe van  a közölt felmérésnek és a Szombat FB oldalán kialakult vitának és nem utolsó sorban annak, hogy a jelenség Izraelben is jó ideje beszédtéma.

A felmérés témája – ha jól értem – kimondatlanul is a zsidó közösségen belüli reform irányzatok meghatározóvá válását, illetve annak – általuk vélt – szükségességét sugallja.

Már a felmérés címe is a kérdező tájékozatlanságát tükrözi, ugyanis szó nincs arról, hogy a rabbik döntenék el, ki a zsidó.

Azt, hogy ki a zsidó, a halacha mondja ki. Törvény szerint az a zsidó, aki zsidó anyától született, vagy (a törvények magára vállalásával, hivatalos procedúra után, bét din előtt) zsidó hitre tért. Megjegyzem, a betért mindenben azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik, mint a vallásba beleszületett.

A halachát sem a nürnbergi törvények, sem a “zsidónak érzem magam”személyes érzése nem írja felül.

A halacha nem változtatható egyes rabbik kénye-kedve szerint, viszont minden rabbinak szuverén joga azt magyarázni. A magyarázat azonban – az esetek többségében – a saját közösségükön belül az egyén, vagy egy csoport által felvetett probléma megoldására szolgál és általában biztosra vehető, hogy az a csoporton kívül nem nyer elfogadást.

És ezen a ponton van alapvető problémám a mindenféle reform elképzeléssel, de korántsem azzal, hogy  új közösség teremtésébe fogva könnyíteni akarnak a kötöttségeken. Reformálni lehet. Sőt!  A könnyítésnek számtalan példáját lehet említeni, amely a technikai fejlődést felhasználva a vallástartást megkönnyíti és amit igénybe is vesz szinte minden irányzat. Egyet nem lehet. Nem lehet zsidó vallásnak nevezni azt, amely a halacha kiiktatásával akarja zsidó vallási irányzatnak feltüntetni magát.

Messze nem értek egyet az ultraorthodox zsidóság azon álláspontjával, miszerint akadályozni akarják a Siratófalnál talisszal, tfilinnel imádkozó nőket, – ugyanis sehol nincs leírva, hogy a nők ne imádkozhatnának taliszban, tfilinnel, vagy ne olvashatnának a Tórából. Ez szokásjogon alapul.

Az ellen azonban nőként és pont a nők tekintélyének megőrzése érdekében harcolok, hogy nők provokáljanak a Kotelnál. Márpedig ez történik. Ugyanis a politika rátelepült a “nők a Kotelnél” mozgalomra és  Izrael legvallástalanabb, legszélsőbaloldalibb pártjának (Merec) ateista nő tagjai pózolnak imasálba burkolódzva a Siratófalnál. Mindez ugyan úgy provokáció, mint a Mea Searimban kombiné-vállpántos felsőben, shortban flangáló zsidó nő látványa.

Ami az amerikai (és gondolom más országbeli) reform közösségeket illeti, módomban volt I-tentiszteleteiket követni és  tapasztalva a tudás teljes hiányát, az önmagukkal szembeni igénytelenség látványa is elszomorító volt. (A You Tuob-on is elérhető.)

Természetesen értem én a zsidó közösségek újrateremtésére irányuló törekvést. Hogyne érteném. Hiszen a Soah alatt és azt követően gyakorlatilag két  nemzedék tűnt el és ezzel a folytonosság szűnt meg.

Értem a közösségépítő szándékot, csak – véleményem szerint – nem kellene az ilyen közösségeket reform-zsidó közösségnek nevezni, amikor alapjában véve olyan közösségépítő tevékenységről van szó, ahol a tagok nagy része halachikusan nem tekinthető zsidónak. Megtévesztés ez úgy kifelé,mint a közösség tagjai irányába. Ugyanis a baj és vele együtt a csalódás akkor éri a delikvenst, amikor alijázni akar és kiderül,hogy az, amiről eddig azt hitte, hogy az maga a zsidóság, annak minimális kapcsolata van a vallással, de – sok esetben – még a mindennapi élettel is.

A zsidó vallás (egyik) szépsége, hogy a rabbi nem áll a gyülekezet felett, kizárólag tudásban (ezért ő a rabbi). Vagyis nem “megmondóember”, hanem TANÍTÓ. Feladata nem a közösség igénye szerinti “prédikáció”, hanem saját tudásának a közösség nyelvén történő továbbadása.

A felméréssel kapcsolatban megjegyzem még, hogy a Jewis People Policy Institute (JPPPI) 2002. márciusában alakult. Alapító elnöke Dennis Ross, az USA volt izraeli nagykövete, Obama elnök közvetítője a izraeli-palesztin béketárgyalásokon. Az intézet zsidó politikai kérdésekkel foglalkozik, vallási állásfoglalással ez ideig részükről nem találkoztam. A felmérés forrásaként a Haaretz c. izraeli sajtóterméket nevezi meg fordító, amely már eleve kétségeket ébreszt a tájékozott olvasóban, ugyanis a lapot ma már kizárólag az MTI, illetve a magyar olvasóközönség tekinti autentikus forrásnak. Mindenki más legalább is elfogultságot gyanít, ha nevezett sajtótermék vallási kérdésekkel foglalkozik.

Fentiek ismeretében nem meglepő, hogy egy 715 főből álló – alapvetően nem is homogén – csoport véleménye miért lett nemzetközi hír. Mint ahogy az is, hogy a tájékozódási alapul szolgáló négy ország közül az amerikai megkérdezettek voltak többségben.

Végezetül szeretném ismételten leszögezni, hogy véleményem szerint zsidóságát mindenki úgy éli meg, ahogy az számára a legelfogadhatóbb. Maximálisan toleránsnak érzem magam úgy a haredi világ, mint a reform közösségek tagjaival szemben. Ezért cserébe nem várok el mást, mint hogy ők is legalább ennyire tartsák tiszteletben azt, amit én képviselek és ne akarják rám kényszeríteni vallási elképzeléseiket.

04/12/2016

Reklámok
%d blogger ezt kedveli: