Tag Archives: cionizmus

A hvg a palesztin propaganda szolgálatában

3 nov

Úgy tűnik, hogy a valaha nagyhírű, objektív hetilapot is elérte az internet negatívuma – a felületet eltartó “kattintásokra” történő törekvés.

Ez több okból is kár, sőt, érthetetlen.

Érthetetlen, mert amíg a békebeli újságíró – kényszerűségből – ha objektív tájékoztatásra törekedett, akkor azon túl, hogy felfrissítette történelmi tudását, sok esetben a helyszínre is utazott. A ma sajtómunkásának ennél lényegesen könnyebb a dolga, hiszen csak be kell lépnie a világhálóra és valós időben pontos tájékoztatást kap a világ legeldugottabb szögletéből is.

Koczka Barnabás, a hvg-ben megjelentetett írása előtt is jobban tette volna, ha előzetesen tájékozódik. Az anyagi kiadáson túl, még az utazás fáradalmaitól is megkímélhette volna magát, nem beszélve a psychés megterhelésről.

Mielőtt azonban nevezett sajtómunkás által megfogalmazottakra konkrétan kitérnék, néhány alapvető tényt – úgy érzem – tisztázni kell. Már csak azért is, hogy a továbbiakban egy nyelven beszéljünk.

Senki ne gondolja, hogy a következők az u.n. mellékvágány kategóriájába tartoznak. Nagyon is szorosan kapcsolódnak az általam górcső alá vett íráshoz, ugyanakkor nem kizárólag a cikk írójának, de az egész magyar  újságíró társadalomnak szíves figyelmébe ajánlom. Ugyanis a tények makacs dolgok és attól, hogy – tudatlanságból, vagy szándékosan félre fogalmazunk – még tények maradnak.

Első lépésben tisztáznunk kell Palesztina fogalmát, ugyanis sok esetben már itt alapvető tárgyi tévedés mutatkozik.

Egyszer és mindenkorra tudomásul kell venni, hogy Palesztina egy földrajzi egység jelölése, pontosan úgy, mint ha azt mondanám: Kárpát-medence!

Ha ezt tisztáztuk, már egy lépéssel közelebb is kerültünk az igazsághoz és nem fordulhat elő, hogy Palesztinát, mint a “palesztin nép” őshazáját emlegetjük.

0000002467_L

A térképen jól látható területet a zsidók Erec Jiszroélnek, a keresztények Szentföldnek nevezték és a Palesztina elnevezést a rómaiaktól.kapta. Az Ottomán birodalom felbomlásakor kikanyarították belőle Szíriát és Libanont, majd 1921-ben a Népszövetség ismét felosztotta a területet (francia és brit mandátum függvényében). Ekkor történt, hogy a nagyobb (sárgával) jelölt részen, mely az Szíria és Libanon leválasztása után mintegy 75%-át tette ki a területnek, megalakult Jordánia. Jordánia a nevét a határán húzódó Jordán folyóról kapta, hiszen mégsem lehetett Palesztina 2-nek nevezni. Funkcióját tekintve ekkor alakult meg a Palesztin állam.

A kisebb (zölddel jelölt) részt 1923-ban, szintén a Népszövetség kanyarította ki és a már meglévő Szíriához csatolta.

A palesztinai zsidók számára maradt a Jordán nyugati partjától (innen a köztudatba átment Nyugati part kifejezés, amely nem más területet, mint az ősi zsidó földet, Juda-Shomront foglalja magába)  a Földközi tengerig terjedő sáv.

Következő tisztázandó fogalom, hogy kik is a palesztinok?

Olyan, hogy palesztin nép nem létezik, politika nomenklatura, melyet a ‘70-es években Arafat honosított meg, kifejezetten Izrael ellenes célzattal. De erről szóljon helyettem más:

1977. március 31- én a Trouw nevű holland újság interjút készített a PLO (PFSZ) végrehajtó bizottsági tagjával Zahir Muhsein-nel. Az illető ezt nyilatkozta:

“Palesztin nép nem létezik. A Palesztin állam megkreálására kizárólag az Izrael elleni erőfeszítéseink továbbvitele, az Arab egyesítés miatt volt szükség. Valójában, ma már nincs különbség jordán, palesztin, szír, vagy libanoni között.

Kizárólag politikai, taktikai okok miatt beszélünk a palesztin nép létezéséről, mivel az arab nemzeti érdekek azt kívánják, hogy rögzítsük a létezését egy elkülönülő “palesztin népnek”, amit szembe tudunk állítani a cionizmussal. Jordánia, mint független állam, meghatározott határvonallal, nem léphet fel területi követeléssel Haifa, vagy Jaffa iránt, míg én, egy palesztinai, kétségtelenül követelhetem Haifát, Jaffát, Beér-Sévát, és Jeruzsálemet. Ugyanakkor azon nyomban, amint visszanyerjük az uralmunkat Palesztina egésze felett, egy percig sem fogunk késlekedni, Jordánia és Palesztina egyesítésével.”

Moreover, Arafat himself made a definitive and unequivocal statement along the same lines as late as 1993, when he declared that, “The question of borders doesn’t interest us… From the Arab standpoint, we mustn’t talk about borders. Palestine is nothing but a drop in an enormous ocean. Our nation is the Arabic nation that stretches from the Atlantic Ocean to the Red Sea and beyond it…The P.L.O. is fighting Israel in the name of Pan-Arabism. What you call “Jordan” is nothing more than Palestine.”

http://chersonandmolschky.com/…/palestinians-invented…/

Abdul Hamid Sharif, Prime Minister of Jordan declared in 1980, “The Palestinians and Jordanians do not belong to different nationalities. They hold the same Jordanian passports, are Arabs and have the same Jordanian culture.”

http://chersonandmolschky.com/…/palestinians-invented…/

Kik azok a palesztinok teszi fel a költői kérdést a Hamász belügyminisztere. És meg is válaszolja: “Testvéreim, a palesztinok fele egyiptomi, a másik fele szaudi.”

http://www.youtube.com/watch?v=sAfENxzv2mc

A kényszerűségből hosszúra nyúlt bevezető után rátérek az obligát írásra, mely az alábbi linken olvasható és természetesen felkerült a hvg facebook oldalára is.

http://hvg.hu/vilag/20151102_hebron_riport

Szerző a bevezetőben azt állítja, hogy a “helyiek” szerint, “aki látja, hogy mi folyik Hevronban, az megérti az izraeli-palesztin konfliktust.”

Ezt a kitételt már csak azért is megkérdőjelezem, mert, mint az írás következő mondatából kiderül, szerzőt egy területi arab kísérte el felfedező útjára, az ő véleménye képezi a riport “objektív” alapját.

A következő, már normál betűvastagsággal szedett rész négy-öt méter magas falról, szögesdrótról és beton útakadályokról szól. – Egyetlen szó sem hangzik el a miértről? – Izraelnek saját polgári lakossága védelmében volt szüksége a védőkerítés felhúzására. Amióta ez a tagadhatatlanul csúf látvány létezik, a beszivárgó terroristák által elkövetett gyilkosságok 85%-kal estek vissza.

Beton útakadályok? – Talán a buszmegállókba telepített, az autós terrortámadások elkerülésére szolgáló betontömbökről van szó? Ez sem más, mint önvédelem. Ha viszont az ellenőrző pontokon felállított terelő elemekről, akkor el kell mondanom, hogy a forgalom lassítás zsidókra ugyan úgy érvényes, mint arabokra.

Itt következik egy viszonylag reális pár sor, amelyben csak apró szépséghibák fedezhetők fel: “… délután a katonák megöltek egy 17 éves lányt…” – Legyen az lány, vagy fiú, legyen bármilyen korú, aki gyilkol, azt a polgári életben is gyilkosnak nevezik, aki pedig faji alapon követi el, az terrorista! A terroristát pedig nem megölik, hanem likvidálják.

Az már szóra sem érdemes, hogy a szokásos számháború folyik. (Itt jegyzem meg, hogy a tavaly Jeruzsálemben a Hár-Nof-i zsinagógában történt késeléses merénylet is négy áldozatról tudósít. Azt már egyetlen sajtótermék sem említi, hogy egy évvel a mészárlás után halt bele a sérüléseibe az ötödik áldozat.)

“Kétségbeesés szülte egyéni akció…” – Hogy lehet ilyesmiről beszélni, amikor a Palesztin Hatóság azzal, hogy hőst csinál a gyilkosokból, hogy utcát nevez el róluk, hogy Abbasz kiemelt pénzjutalomban részesíti a terroristák családját, amikor a mecsetekben a hitszónokok késsel a kezükben a zsidók meggyilkolására szólítják fel a hallgatóságot?

“…És közben mutatja az izraeli telepeket, amelyek a nemzetközi tiltás ellenére… Óriási lakóparkokat kell elképzelni, amiket (szerintem amelyeket) néhány hónap alatt húznak fel…” –  Ismerve a terepet, úgy gondolom, hogy szerző a Gilo nevű jeruzsálemi városnegyeden keresztül utazott Hevron felé, ami valóban egy nagyméretű lakótelep. Ha mégsem, akkor is érdemes lett volna szakembertől megérdeklődni, hogy egy egész lakótelepet technikailag hogyan lehet néhány hónap alatt felépíteni. Arról nem is  beszélve, hogy Izraelben jó esetben is 3-5 évbe kerül eljutni az építési engedélyig és nem volt még Izraelnek olyan kormánya, amely bármilyen politikai okból ezt a bürokratikus gépezetet meg tudta volna kerülni. Egyébként meg kell jegyezzem, hogy minimum 10 éve nincs építkezés a területeken, még a korábban megkezdettek sincsenek befejezve.

“Palesztinában nem találnak munkát, … az országból pedig nem mehetnek ki…” – Palesztina fogalmát a bevezetőben tisztáztuk, de ha az illető arra gondolt, hogy nem mehetnek át Izraelbe dolgozni, akkor is valótlant állított. Izraelben jelenleg 50 ezer területi arab dolgozik hivatalos munkavállalási engedély birtokában és legalább ennyien járnak át illegálisan.

Szerzőnek illett volna rákérdeznie, hogy mit is ért a területi arab “apartheid” alatt. Ugyanis a Palesztin hatóság területén élők a saját területükön abszolút szabadon mozoghatnak. Az pedig,  hogy Izraelbe nem járhatnak át szabadon, talán még a cikk szerzője számára is érthető.

Az, hogy nem távozhatnak külföldre, szintén nem igaz, mert ha a Palesztin Hatóság által kiállított érvényes úti okmánnyal rendelkeznek, Jordánia felé bármikor távozhatnak, mint ahogy az arab országokban dolgozó palesztin tízezrek is tették.

Arra sem ártott volna rákérdezni, hogy mit jelentenek az arab települések határánál felállított “A”, “B” és “C” zóna megjelölések? Ugyanis ezek nem az ott élő arabokra, hanem az arra tévedő zsidókra vonatkoznak. (Engedélyezik a belépést,  belépés csak saját felelősségre, a belépés egyenes tiltása.) És igen, van adminisztratív őrizetbe vétel, amely viszont zsidók esetében is bevett eljárás és még a mandátumi időkből ered.

Érdekelne a dolog, hogy Ismael, az idegenvezető, miért nem jöhet át zsidók lakta negyedbe? Illetve, ha nem jöhet, hogyan jutott el Tel-Avivig, hogy onnan kalauzolja el szerzőt Hevronba?

Nagy az újságírók felelőssége és éppen ezért nem árt, ha szobájuk falára kifüggesztik József AttilaThomas Mann üdvözlése c. művének alábbi sorait:

“…Te jól tudod, a költő sose lódít:

az igazat mondd, ne csak a valódit,…”

03/11/2015

Reklámok

Cionizmus dióhéjban

16 nov

A szónak – cionista-cionizmus – az esetek döntő többségében pejoratív kicsengése volt/van. Nem túlzás azt állítani, hogy még zsidó körökben sem jelent mindenkinek egyforma fogalmat, nem zsidó körökben pedig fedőnévként, vagy egyenesen szitokszóként szolgál akkor, ha nem akarják nevén nevezni a zsidót, de akkor is, ha a banki szféra “nagyjait” bírálják, sőt alkalmazzák magára a zsidó államra is.

Azt hiszem, ha cionistákról-cionista mozgalomról van szó, szinte mindenki automatikusan Herzl Tivadarra asszociál, ami érthető, hiszen az e téren kifejtett munkássága kapcsán az ő neve vált leginkább ismertté.
Azzal talán sokkal kevesebben vannak tisztában, hogy a cionizmus gyakorlatilag az első szétszórattatással egy időben született.
A próféták írásainak tanulmányozása során Smuel (Sámuel) könyvében találkozunk először a Cion (Sion) kifejezéssel. A bírák korában élt próféta dolgozta fel a zsidó történelmet a királyság megalakulásától Dávid haláláig.
Dávid király városa a Cion-hegyen épült, a szó szimbolikus értelemben kiterjedt Jeruzsálemen kívül az egész országra.

A rózsaszín rész a jeruzsálemi Óváros, a sárga (mint látható benyúlik az óvárosi részbe) a Cion-hegy.

 

A cionizmus két nagy ága a vallásos és a politikai cionizmus. Már nevükben is szerepel a célkitűzés, -vissza Cionba, de míg az első követői azt hirdetik, hogy vallásos zsidó élet elképzelhetetlen a Szentföldön kívül, a második, a politikai cionizmus a szétszórattatásban élő zsidók politikai, egzisztenciális kirekesztésének következtében, végső soron az Európában fellángoló nyílt antiszemitizmus hatására született. Míg a kezdeti, vallásos cionizmus képviselői nemzetállamaban nem gondolkoztak, a politikai cionizmus követői az új zsidó haza megteremtését tűzték zászlajukra.
Menjünk sorjában, térjünk vissza a kezdetekhez.
Hogy Izrael fiait a szétszórattatás éveiben is intenzíven foglalkoztatta a hazatérés gondolata, a 137. zsoltárból is kiviláglik: “Bábel folyamainál – ottan ültünk, zokogtunk is, midőn megemlékeztünk Cionról… Ha elfelednélek Jeruzsálem, feledjen el jobbom…”

Nincs az a magyar gyökerekkel rendelkező zsidó, éljen bárhol a világon, aki ne ismerné Moshe Schreiber, ismertebb nevén Chatam Szofer (1762 Frankfurt am Main-1839 Pozsony) rabbit. A szigorúan orthodox hagyományokat ápoló és tanító rabbi tette világhírűvé a pozsonyi jesivát. Tanításai között szerepelt a zsidók Szentföldre való visszatérésének támogatása.

 

Chatam Szofer

 

A korai cionizmusról beszélve, meg kell említenünk Yehuda ben Slomó, vagyis Yehuda Salamon Alkalay (1798-1878) szarajevói (Bosznia) rabbi nevét, aki a vallásos cionizmust úgy úgy értelmezte, hogy a Messiás eljövetelének előfeltétele, a zsidók mielőbbi visszatérése a Szentföldre.  Annak ellenére, hogy a visszatérést vallási alapon magyarázta, a gyakorlati megközelítésben inkább nevezhető a politikai cionizmus képviselőjének.

Kortársa, a szintén cionista, de egyértelműen vallási alapon álló Zvi Kalischer (1795-1874) lesznói (Poroszország) születésű rabbi. Ő a zsidók visszatérésének módját a Palaesztinában történő földvásárlásban, és tisztán zsidó mezőgazdasági települések létrehozásában látja. Nemzetállamban nem gondolkozott.

Chatam Szofer egyik tanítványa volt  Natonek József (1813-1892). A Komlódon született, majd Bátorban elhunyt rabbi, aki  sikeres pályafutását cserélte fel, hogy  zavartalanul dolgozhasson a zsidóság őshazába való visszatérésének megvalósításán. Cionista gondolkodásmódjában sok évvel előzte meg Herzl-t, s bár intenzív tárgyalásokat folytatott a pénzmágnás Moshe Montefiorival, valamint a török birodalom számos kiemelkedő alakjával, az ő cionizmusa kezdetben megegyezett a Kalischer által képviselttel, viszont a XIX. század közepe táján írásaiban már említést tett a független zsidó államról. Elődeivel ellentétben ő nem vallási, hanem történelmi megközelítésre hivatkozott. Ő tekinthető az első politikai cionistának.
Családi szálak fűzték több olyan magyarországi zsidó családhoz, akik 1878-ban alapítói voltak a Petah Tikva nevű izraeli településnek.

Az újjonan felépítendő zsidó haza iránti törekvés nagy lendületet kapott a Dreyfus-per kapcsán. Az addig teljesen asszimilált zsidó újságíró Max Simon Nordau (Südfeld Simon Miksa, 1849. Pest – 1923. Párizs) a Dreyfus per kapcsán vált a cionsita mozgalom aktív képviselőjévé. Tőle idézek: “Amikor 15 éves lettem, elhagytam a zsidó életmódot és a Tóratanulást…A zsidóság csak egy emlék maradt, s azóta németnek érzem magam. Csak németnek.”
Nordau és Herzl voltak az elsők, akik felismerve az európai politikai életben a zsidók számára rejlő veszélyeket, következetesen munkálkodtak a zsidó haza megteremtésén.  Az ő nevükhöz fűződik a politikai cionizmus megteremtése.
1897-ben, a Bázelben megtartott I. Cionista Világkongresszus létrehozta a Cionsita Világszervezetet, amiről Herzl így írt naplójában: “Bázelben megalapítottam a zsidók országát, s ha most még nevet is ezen valaki, várjatok 5, legfeljebb 50 évet és meglátjátok.” És 1947-ben, 50 évvel e naplóbejegyzés után Palesztinában megszűnt a brit mandátum és az ENSZ  felosztotta a területet zsidó és arab területre.
Úgy gondolom, hogy sem Herzl munkásságát, sem azt az árat, amit ezért a késedelemért a zsidó nép fizetett, nem kell részletezni.

Talán nem is kell mondani, hogy Izrael megalakulása, a hazatérési törvény adta lehetőség változást hozott a galuti zsidóság életében, aminek következtében a cionizmus veszített jelentőségéből. Ehhez járultak még az utóbbi évtizedek olyan intézkedései, melyek következtében mára a világ országainak 85%-a nem támaszt akadályt a zsidók kivándorlásával szemben.
Mindez nem jelenti a cionizmus elsorvadását, csak időleges visszaesését, ami újra és újra feléled,  ha a szétszórattatásban élő zsidóság úgy érzi, hogy ha nem is közvetlen az élete, de egziszenciája, szabad vallásgyakorlása veszélybe kerül.

Ahogy a szemitával egy időben megjelent az anti-szemita, úgy született meg a cionizmussal egy időben ellenlábasa, az anti-cionizmus.
Ésszerű ok-okozati összefüggést egyik esetben sem találtam, mert ésszerűnek ugye nem fogadható el, ha valakit vallása, származása és nem cselekedetei szerint ítélünk meg?  Az anti-cionizmussal kissé más a helyzet. Kiterjedtebb a zsidóellenességnél és egyenesen Izrael legitimációját vonja kétségbe. Ez utóbbiról nem lenne érdemes szót ejteni,  ha nem húzódna meg hátterében a klasszikus antiszemitizmus. De szót érdemel azért is, mert még a zsidóságon belül is vannak csoportok, melyek ambivalens érzelmekkel viszonyulnak Izraelhez. Nem annyira érdekes, mint inkább elszomorító, hogy  míg egyes csoportok a vészkorszak borzalmainak ismeretében is azzal utasítják el Izrael létét, hogy “csak a Messiás eljövetele jogosítja fel a zsidóságot az új haza megteremtésére”, addig a nem vallásosok egy része szintén a vallásra hivatkozik, mikor azt állítja, hogy a zsidóság vallás és nem nép.

2011. január 30.

  • Képek forrása: Wikipédia
  • A szövegben szereplő személyek részletes életrajza, munkássága a keresőbe beütve elérhető.
%d blogger ezt kedveli: