“Új” antiszemiták

Nehezen emészthető, hogy az utca emberétől, a világ vezető politikusain át, a különböző ideológiákat képviselő pártkatonákig, az emberi jogokért protestáló szervezeteket is magába foglaló, a zsidó gyökerekkel rendelkező “megmondó” emberekig bezárólag, ha Izrael kerül szóba, agyukra vörös lepel hull és értelem helyett az érzelmeik kerülnek előtérbe.

Gyanítom, hogy ennek oka nem tájékozatlanságból ered, inkább a tömegeknek való megfelelni akarás, annak a tömegnek, melynek gondolkodását pont a fentebb említettek formálták/formálják.

Ez a 22-es csapdája!

Van a tömeg, amely háborog a rossz életkörülmények miatt és van a “hatalom”, mely burkolt, vagy kevésbé burkolt formában elhiteti, hogy ezért a zsidók a felelősek. Régi, bevált patent, minden korban, minden politikai berendezkedés esetén bátran elhőhúzható. Mikor a kisember úgy gondolja, hogy tenni kellene valamit a “mocskos zsidók” ellen és ez utcai atrocitásokban, vallási helyek és temetők rongálásában manifesztálódik – többnyire hallgatás övezi, esetleg látszatintézkedések sorozata.

Azt mégsem mondhatja egyetlen hatalom sem, hogy “emberek, hisz ez nem igaz, hazudtunk, amikor erre hivatkoztunk, ahelyett, hogy saját impotenciánkkal magyaráztuk volna a gazdasági helyzet milyenségét”…

Ez az a pillanat, amikor minden rendszer nagy hasznát veszi a széles körben elismert publicistáknak csakúgy, mint a “futottak még” sajtómunkások széles táborának.

Ma, az internet korában,  amikor a világ eseményei valós időben, több megközelítésben is, szinte élőben követhetők, nehéz elfogadni az agytekervények teljes mellőzését, helyette bőszen bólogatni a valamilyen érdeket – sok esetben csak saját tájékozatlanságát – követő, “megmondó emberek” sulykolta félinformációk halmazát.

Időnként döbbenetes dolgok kerülnek be a köztudatba és a hangsebességnél is gyorsabban találnak “értő” fülekre.

(Nem szándékom kitérni az Izrael és a gázai terrorszervezetek között jelenleg folyó háborúskodás okaira, a terrorszervezet céljára – megtettem ezt az Tűzszünet, vagy amit akartok… c. blogbejegyzésemben.)

Olvasom egy francia lány (nem muzulmán) posztját, amely arról szól,  hogy “A három zsidó fiatalt – gazdasági okokból – zsidók ölték meg.”

Szerzője az egyik német TV állomás tudósításából kombinál, mely azt állítja, hogy az izraeli biztonsági szervek eltitkolják az igazságot. Az írás lényege, hogy a gyilkosok – akik természetesen nem palesztinok – szolgáltatták az ürügyet a Cahal gázai akciójához.

Ez a hír rekordsebességgel terjed a hálón és annak ellenére, hogy az elkövetők egyike kézre került, hogy mára a Hamasz is elismerte, az emberrablás és gyilkosság az ő megrendelésükre történt. – Lényegtelen, senkit nem érdekel.

Ez is tökéletes példája annak, hogy amennyiben Izraelt akarjuk vádolni, akár hazudhatunk is.

Egy másik gyöngyszem, a magát “ifjú francia forradalmárok”-nak nevező csoport az interneten keresztül uszít zsidók megtámadására. A felhíváshoz 32 francia zsidó fényképét és lakcímét mellékeli.

Ennyi talán elég is, bár lehetne folytatni a sort a Dávid csillagot viselő norvég hölgy brutális megverésével, azzal, hogy egyes európai országokban a hagyományos zsidó viselet sem ajánlott.

Annak ellenére, hogy ma Európa szerves egység, a keleti és nyugati tömb között, zsidó kérdésben, a határvonal élesen meghúzható.

Erről már korábban kifejtettem álláspontomat úgy Magyarország, mint általában Európa vonatkozásában.

Az írások itt és itt elérhetők.

Úgy érzem, hogy gondolataimat egyik esetben sem kell revideálnom, viszont szükségesnek tartok néhány kiegészítést.

Az első, hogy a volt szocialista tömb országaiban a mai napig a klasszikus antiszemitizmus virágzik, mely egy részről mindenért a zsidókat okolja és olyan patentok mentén kommunikál, amelyért a vészkorszakot megelőző idők antiszemitái is pirulnának. Nem elég, hogy fennen hangoztatja, miszerint Hitler félmunkát végzett és ha rajta múlna az összes zsidót hazaküldené. Haza Izraelbe, mely országnak még a létjogosultságát is megkérdőjelezi.

Teszi ezt úgy, hogy még csak bele sem pirul. Talán, ha belegondolna a szavak puszta értelmébe, (L. cionizmus, cionista rezsim, globális tőke…) a tudatlanságát okkal szégyellhetné.

A nyugat-európai országokban kicsit más a helyzet. Ott az antiszemita/anticionista hangadók elsősorban a  nagyszámú muzulmán bevándorlók köréből kerülnek ki, hozzájuk csapódik a helyi lakosság erre fogékony rétege.

A kétfajta antiszemitizmus/anticionizmus szószólói közösek abban, hogy a forgatókönyvet előre megírták, a részletek nem számítanak. Szinte kikérik maguknak, hogy tényekkel megzavarják egysíku gondokodásukat. Közösek abban is, hogy – ellentétben több arab országgal – a Hamasz nem terrorszervezet és gond nélkül átsiklanak Izrael polgári lakosságának mintegy 14 éve tartó terrorizálása felett. Egységesek abban is, hogy “egy zsidó mindenre képes” és ennek érdekében a legprimitívebb hazugságtól sem riadnak vissza.

Viszont van valami, amiben tökéletesen igazuk van, ami létük mozgatórugója: Európában kizárólag a zsidók egyetemes gyűlölete képes összehozni a muzulmánok, a szélsőjobb és a radikális baloldal közötti koalíciót.

Ennek köszönhető, hogy Európa kormányai átsiklanak az európai utcákon egyre gyakoribb, sokszor erőszakba torkolló történések felett.

Figyelmes szemlélőnek szemet kell szúrjon, hogy a tüntetések jelszava “halál a zsidókra”, “gázba a zsidókkal”… nem Izrael, hanem a helyi zsidó közösség tagjai ellen irányul, csakúgy, mint a fizikai atrocitások.

Ennek ismeretében leszögezhető, hogy  Gáza csak ürügy az antiszemita szellem palackból történő kiengedésére.

Mondom ezt azért, mert nem tapasztalom, hogy Európában tömegtüntetésen ítélnék el Aszadot a 200 ezer halott miatt, vagy ugyan úgy felháborodnának az Iszlám Állam Irakban jól dokumentált tömeggyilkossága miatt, de akár Ukrajna 2000 polgári áldozata miatt is…

Van egy tippem: Az elkövetők egyike sem zsidó!

Ha Európa csak egy percre megállna és elgondolkodna, akkor kénytelen lenne beismerni, hogy Izrael nem a gázai arabok, hanem a radikális iszlám és a terror ellen harcol, hogy Izrael nem a probléma, hanem a megoldás része!

2014. augusztus 21.