Ultra-ortodoxok és a katonaság Izraelben

4 Már

 

Az idén már két alkalommal hozta lázba a világot az az izraeli hír, mely az ultra- ortodox  (továbbiakban: haredi) lakosság katonai szolgálatba történő bevonásával kapcsolatos törvény-tervezet vitáját ismerteti.

A távirati irodák pár soros összefoglalója nem alkalmas arra, hogy az olvasót objektíven tájékoztassa  olyan történésről, aminek megléte gyakorlatilag az állammal egyidős és valljuk be, a külvilág számára legfeljebb a “színes” rovatban van helye. Ha másért nem, hát azért, mert kizárólag Izrael belügye. Amennyiben az erről szóló híradás mégis a “külföld” rovatban kap helyet, feltételezhető az ismeretterjesztési szándék, ehhez azonban – meglátásom szerint – a hírközlő szervek munkatársainak, a témában publikáló újságíróknak a tárgyi tudása hagy némi kívánnivalót maga után. Ezért fordulhat elő az általánosítás és még jó, ha “csak” az egész haredi réteget és nem Izrael teljes vallásos zsidó lakosságát érinti a megbélyegzés. Egyes publikációk már odáig mennek a téma fejtegetésében, hogy a hadkötelezettség kiterjesztése csak az első lépés a status quo teljes felszámolásához. Mindezt a jelenlegi kormány  “vívmányának” tekintik és összefüggésbe hozzák azzal a ténnyel, hogy abban hosszú idő óta először nem kaptak helyet a haredi párt képviselői.

Mind szinte minden esetben, amikor a zsidóságot érintő valamely kérdés kerül szóba, vissza kell kanyarodnunk a kezdetekhez. Nem véletlen a vicc a két zsidó találkozásáról, ahol is egyikük felteszi a kérdést: – mi újság felétek? Mire a másik: – azt se  tudom, hol kezdjem? Erre  jön a frappáns és tipikus zsidó válasz: – מברשית (miberesit)  “a kezdetektől” ( ami Mózes – I. könyvére utal)

Teljesen természetes igény volt, hogy a II. Világháború feldúlta Európa, a nagyhírű európai jesivák és növendékeik, tanáraik megsemmisítése arra késztette az újonnan alakult Izrael államot, hogy a maroknyi megmaradtaknak biztosítsa a legzavartalanabb elmélyülést a Tóra és magyarázatainak tanulmányozásában. Röviden, a vallás továbbvitelében. Tehát az egész jesiva “ügy” David Ben-Gurion-nal kezdődött. Az ő idejében született törvényi szabályozás a jesiva növendékek jogállásáról. E törvény  értelmében mentesülnek – többek között – a katonai szolgálat alól, tanulmányi idejük munkaviszonynak számít, erre az időre állami támogatást élveznek a jesivát fenntartó alapítványi hozzájárulások kiegészítése-képpen. Tárgyi időszakban összesen 400(!) fiatalról volt szó, ők az akkori 600 ezer fős zsidó lakosság 0,07%-át jelentették.

A köztes állomásokat nem említve, 2011. év végén a különböző szintű jesivákban tanulók létszáma elérte a138.249 főt. (A haredi lakosság a zsidó népesség 8%-át adja, ami 2010. végén 615.000 főt jelent.)

Az az általánosítás, hogy ezek mindegyike megtagadná a katonai szolgálatot, illetve megkérdőjelezné Izrael állam létjogosultságot, nem állja meg a helyét. Már csak azért sem, mert például a Guri haszidok egy jó része eddig is teljesített katonai szolgálatot.

Az ultra-ortodoxia képviselői megtalálhatók úgy a keleti (szefárd) mint az askenáz (elsősorban kelet-európai) és haszid  közösségekben. Ez utóbbiaknál lényegesen nagyobb az előfordulás. Ortodoxnak lenni a vallási előirások szó szeinti betartását jelenti, míg az “ultra” jelző ezek mindenáron való túlteljesítését. Közösségükre jellemző, hogy az állam törvényeit nem, vagy csak annyiban tartják be, amennyit abból a követett rabbijuk jóváhagy. Ebből adódóan még a haredi közösségen belül is lényeges eltérésekkel találkozunk.

A haredi közösségi vezetők “aggodalma” a sorozási kötelezettség kérdésében túlzó és több ponton is sántít. Részben azért, mert ebben a valós számban szerepelnek az izraeli állampolgársággal nem rendelkező növendékek (akikre értelem szerűen nem vonatkozik az állammal szembeni tehervállalás) csakúgy, mint azok, akik esetében nem kétséges a katonai szolgálat vállalása, de a szám tartalmazza a “túlkoros”, illetve “sok gyerekes” jesiva hallgatókat is. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy az állam nem rendelkezik arról, – nem is teheti, hiszen a felvevő közeg a katonaság – hogy az érintett korosztály minden egyes tagját ki kell vonni az eddig megszokott élet-keretei közül. Vagyis a sorozás nem egyenlő a bevonulással.

A kül -és belföldön egyaránt elhangzó kijelentés, hogy a jelenlegi kormánykoalíció “haredi ellenes”, nem állja meg a helyét, mert a társadalmi feszültség – tegyük hozzá, jogos feszülstég – feloldására már korábban is történtek lépések, de ezek nem hozták meg a várt eredményt. Többek között ezért is érthetetlen, hogy néhány európai ország és az USA egyes ortodox közössége tiltakozó nagygyűlések keretében mond ítéletet Izrael felett, holott a törvény rájuk nem vonatkozik, mivel a jesiva növndékek “ügye” kizárólag izraeli probléma. Az meg már egyenesen a vicc kategóriájába tartozik, hogy egyes vallási vezetők az izraeli haredi réteget az ország elhagyására szólítják fel.

Nevetséges, mert a katonai kötelezettség ellen fellépő Izraelen kívül élő közösségek tagjai, miután “jól kitüntették” magukat, szépen elvonulnak megkeresni a létfenntartáshoz szükséges pénzmagot. Tehát dolgoznak, jövedelmük után adót fizetnek és minden egyéb területen betartják az adott ország törvényeit.

Ha ez így van, miért okoz gondot pont Izraelben?

Itt megint csak vissza kell térni a háborút megelőző időszakhoz, amikor is az európai, méltán nagy hírnevet szerzett európai jesivák hallgatói az arra legérdemesebbek közül kerültek ki. Egyszerű példa, ami jól tükrözi az akkori helyzetet: A vallási közösségek adományai tették lehetővé egy-egy kiválasztott fiatal számára, hogy élethivatásul a Tóra tanulmányozását válassza. Röviden, tanulmányaikat a közösség fizette és amikor egy ilyen fiatal házasságra lépett, a házassági szerződés egyik pontjaként szerepelt, hogy a leendő após ezt a kötelezettséget átvállalja.

Ezzel szemben Izraelben a jesivák gombamódra szaporodtak és – tisztelet a kivételnek  – az állomány úgy  tanári, mint tanulói szinten, egyes jesivák tekintetében –  felhígult. Ebben a kérdésben, mint szinte minden másban is, az általánosítás nem helyénvaló, mert nem tükrözi a valóságot. Igenis meg kell említeni, hogy vannak minden korosztály számára kiváló jesiváink, de mellettük azokról is szót kell ejteni, amelyek azon kívül, hogy egy bizonyos réteg gyűjtőhelyét képezik,  még a vallási élethez sem járulnak semmivel  hozzá.

Míg az előbbiekből kikerülők felsőfokú intézményekben folytatják tovább tanulmányaikat és végső soron egyformán jól helyt tudnak állni úgy vallási, mint szakmai téren, az utóbbiaknál nem ritka a nyugdíj korú “bocher”, akinek fő ténykedése kimerül az adomány gyűjtésben.

Megjegyzem, hogy vannak Izraelben olyan haredi közösségek, melyek eleve nem ismerik el a modern zsidó államot. Létrehozását nem tartják legitimnek, felfogásuk szerint a Messiás eljövetele, a Templom újbóli felépítése az egyetlen elfogadható út az új államalapításhoz. A jelenleg  tárgyalt közösség azonban nem ebbe a kategóriába tartozik, képviselőik a Kneszetben ülnek.

Konkrétan arról van szó, hogy az államnak, illetve az államon keresztül az adófizető polgároknak elegük lett abból, hogy a haredi világot  élete végéig eltartsa. Egy társadalmon belül vannak jogok és kötelességek. (Megjegyzem, hogy sem ebben, sem más esetekben nem értek egyet azzal, hogy a jogok előbbre valók a kötelességnél.) Demokráciák jellemzője az állampolgárok egyenlő elbírálása, márpedig ennek szerves tartozéka a rájuk rótt kötelességek egyenlő elosztása is.

A katonai behívó, illetve a sorozáson való részvétel  azonban nem haredi ellenes cselekedet még akkor sem, ha vezetőik így  akarják beállítani. Mivel az ultra-ortodox jesivák többségében – ellentétben az u.n. kipa szrugás jesivák döntő többségével – egyszerűen még nyomokban sem képezi a tananyag részét közismereti tárgy, az  ebből és a nyelvtudás hiányából adódó hátrány az ott tanulók munkábaállásának lehetőségét a nullával  teszi egyenlővé. Ez a  tény ismételten csak az adófizetők plusz tehervállalását eredményezi,  mivel ezekben a családokban nem ritka a 8-10 gyerek és mivel Izraelben az alapfokú egészségügyi ellátás alanyi jogon jár, nem csak a “családfő” eltartásáról van szó. Nem beszélve egyéb, a nagycsaládosokat megillető juttatásokról. A haredi társadalmon belüli, a témában érintett csoport gyakorlatilag az államkasszából – és ismétlem, ezzel az adófizető polgárok zsebéből – csak kivesz és a társadalom most jutott el arra a pontra, hogy már nem csak halad ad, de a halfogás mesterségét is igyekszik megtanítani.

Annak ellenére, hogy közülük számosan vannak, akik kenyérkereső foglalkozást űznek, erről  a rétegről összességében mégis elmondható,  hogy a társadalom többi rétegétől szinte teljesen elszigetelten, saját maguk által kialakított gettókban,  elképesztő szegénységben élnek. A többség fő jövedelmi forrása a társadalombiztosítástól (ahova egy fillért nem fizetnek) átutalt családi pótlék és a  jesivától kapott “fizetés”. Ezen felül minden olyan kedvezmény, amely az adófizetőket is megilleti bizonyos számú gyermek felett.

Ismétlem tehát, a katonai kötelezettségvállalás kiterjesztése nemhogy haredi ellenes, de kifejezetten gyerek -és családbarát intézkedés első lépése. Ugyanis az a fiatal, aki bevonul a hadseregbe, egy addig számára teljesen ismeretlen világot fedezhet fel, ahol tanulásra, szakma-szerzésre is lehetősége van. A katonai szolgálat alatt megszerzett tudásával már munkát vállalhat és nem szorul mások adományára…

Itt közbe kell vetnem, hogy a katonai szolgálat nem jelent feltétlen fegyveres szolgálatot, már eddig is bevett szokás, hogy vallásos fiúk (de leginkább a lányok) polgári területen, tevékenykednek.

Tulajdonképpen az állam nagy fába vágta a fejszéjét ezzel a lépéssel, nem lesz könnyű feladat végrehajtani az elképzelést.

 

2013. július 16.

 

A témával kapcsolatos észrevételeim rögzítésének felfüggesztését a fenti dátum jelzi, mely mellé azt a privát megjegyzést fűztem, hogy “a törvény életbe lépésekor folytatandó”!

 

Bár törvény még nem született, a téma újbóli hírértékét a napokban Jeruzsálemben lezajlott tüntetés adja.
2130220639.jpg

kép forrása:  Google

 

A tüntetés a haredi lakosság sorozása ellen irányult,  amely számomra azért érthetetlen, mert a törvénytervezet jelenlegi formájában az ultra-ortodoxok eddigi életmódjában semmiféle változást nem eredményez. Nagyjából és egészében azt lehet mondani. hogy a törvény kezdeményezői habosítják a semmit!

Ez utóbbit annál is inkább le merem írni, mert egyetlen törvény ezt a problémát nem oldja meg. Árfogó törvényekre van szükség, olyanokra, melyek egyrészt ösztönzőleg hatnak a haredi fiatalokra, amelyek egy elfogadható jövőképet is felvázolnak számukra.

Ezzel együtt a juttatások eddigi rendjén  fokozatosan változtatni kell, de a csökkentésnek mindenképpen az ésszerűség keretein belül kell maradnia. Ennek érdekében az irányelveket nagyon pontosan körül kell határolni és a jesivák működését egyesével vizsgálni szükséges.
A probléma az, hogy a még el sem fogadott törvényt mindkét oldal politikai haszonszerzésre használja és pillanatnyi állás szerint a hozadéka nem kevesebb, mint a vallásos és a vallást nem tartó rétegek egymásnak ugrasztása.

Tény, – mint ahogy azt a bevezető részben is írtam – hogy ilyen számú tömeget egyetlen társadalom sem tud eltartani és erre nem is kötelezhető. Ugyanakkor tény az is, hogy a vallás továbbvitele, hagyományaink átörökítése az ő kezükben van.

 

Egy biztos! A változáshoz hosszú idő szükséges és az, hogy a haredi lakosságra – mégha időlegesen is –  kaftán helyett  katonai mundért húzunk, a fejekben lezajló változást nem segítjük elő.  L.:“ Furkósbottal EURÓPÁBA?”(szerkesztette: Szvák Gyula, 1989. – Új Géniusz). A könyv szemléletesen mutatja be, hogyan próbálta  I. (nagy) Péter cár erőszakkal rákényszeríteni (elsősorban az uralkodó osztályra)  az európai viselkedést, a európai gondolkodást.

Hogy milyen sikerrel, azt most láthatjuk Ukrajnában.

2014. március  4.

 

14 hozzászólás to “Ultra-ortodoxok és a katonaság Izraelben”

  1. Neubauer Alexander 2014. március 4. kedd - 19:17 #

    baromsag!!!!!!
    a haredi egysegek evtizedek ota leteznek ugy a NAHAL,mint a GOLANI,vagy a GIVATI brigadokban!!
    jomagam is haredi egysegben szolgaltam!!

    Date: Tue, 4 Mar 2014 16:58:28 +0000
    To: asheralexander@live.fr

  2. Gavriel 2014. március 4. kedd - 19:58 #

    Írod: ” Ugyanis az a fiatal, aki bevonul a hadseregbe, egy addig számára teljesen ismeretlen világot fedezhet fel, ahol tanulásra, szakma-szerzésre is lehetősége van. ”

    Igen. Ettől félnek a vezetőik. Ha jól tudom miután a fiatalok a katonaságnál megismerik, hogy létezik egy másik világ megugrik a közösséget elhagyók száma.

    Írod: “Jogok és kötelességek”

    Igen. Ez mindenütt így van és jó lenne ha ők is ezt tudomásul vennék. Mi adót fizetünk, fiainkat, lányainkat adjuk a katonaságnak a haza megvédésére akkor vegyék ők is azt a fáradságot és tegyenek valamit. Az is megteszi, ha kisegítő szolgálatot adnak csak tegyenek valamit.

  3. Éva Benay 2014. március 4. kedd - 20:32 #

    Alexander!
    Igen vannak haredi egységek több alakulatnál is, de ezekben az egységekben hány százaléka szolgál a harediknek?
    Indultunk 400 ról, és tartunk 38000 nél. Kell, hogy a hagyományaink megmaradjanak, kell, hogy legyenek rabbijaink, nem veszhet el a vallás! Viszont a másik oldalon, azok a családok, akik nem haredik, és valljuk be ők vannak többen az országban, egyre nehezebben képesek eltartani a saját családjukat, hiszen egy jól kereső ember fizetésének az 50%-a megy el adóba. A fiam például 40000 sékelt keres havonta. Fantasztikusan jó fizetésnek hangzik, de az 50% adó után, már csak 20000 marad. A többi levonásról még nem is beszéltem. Tehát a fizetéséből, még legalább két harédi családot tart el. Olyanokat, akik nem voltak katonák (vele ellentétben!) akik nem fizettek tandíjat (vele ellentétben!),akik nem adóznak (vele ellentétben!) és akik, mert nagy családosok, meg életük végéig nem végeznek, az államnak bármilyen hasznot is hajtó munkát, ezért támogatásokban részesülnek (vele ellentétben!) Ahhoz, hogy saját lakása legyen 12 évet kellett takarékoskodnia, és aztán jöhet élete végéig a maskanta. Tény, csak a második gyereket várják, de ez természetes is, hiszen eddig, a szűk bérlakás nem igazán adott lehetőséget egynél több gyerek nevelésére.
    Tehát nem baromság! Hiszen a saját családja helyett, más családokat tartott el, és tart el egész életében.

  4. Eldrad 2014. március 5. szerda - 15:31 #

    Éva, Asher, Lehar:
    .
    – Van bármilyen hivatalos CAHAL, vagy állami statisztika, hogy hol mennyi haredi szolgál a seregben? Most mindegy, hogy harcoló, nem harcoló alakultnál, vagy civil szolgálatban.
    .
    Írjon valaki egy linket, ha van ilyen.

    • leharisrael 2014. március 5. szerda - 16:45 #

      Utána nézek bővebben. Amit találtam, az a NAHAL-lal kapcsolatos, ahova 15 év alatt 5000 fő vonult be. Ez a tisztán haredi alakulat.

  5. Hiryu2,0 2014. március 6. csütörtök - 17:19 #

    De mi lehet az indoka, hogy ennyire megugrott a létszámuk a lakossághoz képest?

    Érezhető egy ennyire erős vallás felé fordulás, vagy jó részük csak “megélhetési ortodox”?

    • leharisrael 2014. március 6. csütörtök - 20:05 #

      A kérdéseid megválaszolására egy külön bejegyzést kellene írni. Nem fogok! :)
      Egyrészt egy 10-12 gyerekes család minden tagja hagyománykövető, a létszám növekedés ezzel is magyarázható. A megélhetési jelző sem teljesen alaptalan, de ez nem a bóherekre vonatkozik, mert amint írtam is, mély-szegénységben élnek. A jesivák vezetőiről ez már koránt sem mondható el. Ők azok, akiknek a legkevesebb érdeke fűződik ahhoz, hogy a katonaságba bekerülve kinyíljon a fiatalok szeme és rájöjjenek, hogy másként is lehet élni. Ugyanakkor a vallásból sem kell semmit leadni.

  6. izraeli 2014. március 9. vasárnap - 13:37 #

    Itt kozlok egy erdekes- a temaba vago kepet.

    http://www.nrg.co.il/online/11/ART2/563/420.html?hp=11&cat=1102&loc=10

    Adi Grinberger- leszerelt katonalany-egy sajat keszitesu tablaval all
    a haredi tuntetok kozott.
    A tabla felirata:” Halljad Izrael!
    A hugom- a Karakal egyseg harcosa-vedi az orszag hatarat.
    Mi van veled- a Tora harcosa?”

    Mint a cikkbol kiderul- az otlet a lanyok nagyapjatol ered-
    miutan a Karakal egysegben szolgalo lany unokaja megerkezett
    hozza penteken- bakancsban es fegyverrel-hogy nagyapjanal toltse a szombatot.
    Igy- a 76 eves Nagyapo – az 1967-es- “6 napos haboru” harcosa-es
    Adi unokaja aki szinten felelos tisztseget viselt egy harci egysegben,
    egyutt tuntettek a haredi tomeg kozepen.

    Itt -meg egy megjegyzes-reszemrol.
    Most olvastam-hogy a Jesivot Heszder-a Nemzeti Vallasos
    jesivak es kozepiskolak vegzettjei- akik megosztjak a Tora tanulast-
    a jelentos katonai szolgalattal-a 2014 marciusi sorkotelesek
    80%a – harci egyseghez kerte magat.

    Meg valami- nem egeszen ide tartozik- de megis-a mult heten
    a Cahal Tengereszeti egysege elfogta a panamai zaszlo alatt
    utazo KLOS C hajot, amely Iranban gyartott – nagy kapacitasu
    raketak tomegevel- utban volt – Gaza fele.

    http://www.jpost.com/Defense/Israel-Navy-intercepts-Gaza-bound-Iranian-rocket-ship-near-Port-Sudan-344369

    • leharisrael 2014. március 9. vasárnap - 17:37 #

      Köszönjük a kiegészítést. :) A Jesivot Heszder fiataljait mindenképpen ki kell emelni az általam tárgyalt rétegből, ők szinte kivétel nélkül teljesítenek katonai szolgálatot és ahogy írod, igen magas számban harcoló alakulathoz kérik magukat.

  7. csibacsi 2014. március 10. hétfő - 06:23 #

    A napi politika es kozhangulat kizarasaval, teny kent kell tudomasul venni, hogy itt alapvetoen egy eddig letezo kivaltsag megszunteteserol van szo, amit a Tora tanulasra elkotelezett ferfiak es csaladjaik elveztek. Az uj inditvany ket fontos celt szolgal. Egyfelol az elszigetelt kozossegekben elo Haredi fiatalokat segiti vissza az izraeli tarsadalomba, masreszt enyhiti az Izraeli tarsadalomban letezo eloiteleteket a Haredi kozossegekkel es szemelyekkel kapcsolatban. A sorkotelezettseg bevezetese szinten modot ad azoknak a Haredi fiataloknak a csatlakozashoz, akik a kozosseguk, a rabbi vagy akar az apjuk iranti tiszteletbol nem vettek reszt a kikepzesben, de a szivuk szerint megtettek volna.
    Azokrol a “melyen vallasos” zsidokrol akik nem ismerik el Izraelt, nem akarok kulon velemenyt nyilvanitani, pedig van nekem.

  8. Gonoszka 2014. március 31. hétfő - 11:14 #

    Szabadságoltam magam és hiányoltam lehár írásait más portálokon.
    Nos, itt találtam újra tanulni valót.
    Engedtessék meg nekem is, hogy csak súgva ejtsem az ultra-ortodoxoknak,
    hogy a nagy Király, a kis Dávid egy katona volt. Katona, aki győzött a harcban.

    • leharisrael 2014. március 31. hétfő - 13:39 #

      Szia Gonoszka!
      Örülök, hogy ide találtál. :) Kevés az időm új bejegyzéseket írni, mert nyakamon a Peszach, de itt szemezgethetsz a régebbiekből, olyanok is vannak, amelyeket már a NolBlogra nem tettem fel.

  9. izraeli 2014. április 9. szerda - 13:36 #

    Szia Lehar!
    Mindannyian keszulunk Peszachra,megsem tudtam
    megallni, hogy a nagy keszulodes es a sokszor unnepronto
    hirek dacara ne kuldjek nektek – jo es kosher unnepi kivansagot.
    Bar a Hagadat fogjuk olvasni, a hozza tartozo dalokkal-
    itt es most- kuldok valamit- ami egyesiti a zsido szabadsagvagy
    jelkepet- es a zeneszerzot- aki megertette ezt- es peldanak
    allitotta sajat nepe ele.

    • leharisrael 2014. április 9. szerda - 17:48 #

      Drága Izraeli!
      Ezek a napok tényleg úgy telnek, hogy sokszor azt kívánom, egy nap álljon 48 órából!
      Köszönöm/köszönjük kedves megemlékezésedet – a szabadságnál nincs is nagyobb kincs!!!
      חג כשר שמח!!!

A negatív vélemény is vélemény, de ügyeljünk a hangnemre!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: