Jeruzsálemi körséta – “A” piac

Nem hiszem, hogy messze járok az igazságtól, ha azt mondom, hogy Jeruzsálem harmadik leglátogatottabb nevezetessége – az Óváros és a Siratófal után – a  Shuk Mahané Yehuda – jeruzsálemiesen “Mahnéjuda”, vagyis Júda tábora piac!

Érzésemet az is alátámasztja, hogy az utóbbi években a közönséges vásárló nem csak a külföldiek hadát kénytelen kerülgetni, de Izrael más városaiból, településeiről is jut csoportos látogató bőven a hét minden napjára.

Jeruzsálem legnagyobb piaca a 19. század végén kezdett kialakulni, amikor a várostól  nyugatra lévő arab falvak lakosai ezen a hatalmas, beépítetlen területen értékesítették terményeiket.

Amint a képen is látszik, a mai értelemben nem volt ez egy rendezett piac. A fellahok földre terített zsákokról, kosarakból árultak. A zsidók arabul, az arabok jiddisül próbálták megértetni magukat.

Nem találtam utalást, pedig érdekes lenne kideríteni, hogy a gyors ütemben terjedő piac miért nem keltette fel az ottomán hatóságok érdeklődését. Annyira nem, hogy sem kereskedelmi ellenőrzést nem folytattak, nem gondoskodtak a terület árnyékolásáról, de még valamiféle vízvételi lehetőségről sem. A forró nyári napokon a környező zsidó kerületek lakói látták el vízzel a fellahokat.

Az árusok lassan kezdték a saját kezükbe venni a “piacépítést” és nagyjából 15 év alatt a kezdeti vászon -és deszkatákolmáyokat felváltotta az állandó bádog -és deszkaépületek sokasága.

A változások a brit mandátummal kezdődtek. A város első brit kormányzója elsőrendű fontosságot tulajdonított a piacnak. Ezzel a kereskedelmi hagyományok megőrzésén túl munkaalkalmat kívánt teremteni a lakosságnak. Ezért megbízást adott egy minden közművel felszerelt új piac megtervezésére.

A tervrajz szerint fallal kerítették volna le a teret melyről négy kapun lehetett volna megközelíteni a falak mentén és közepén szimmetrikusan elhelyezett üzleteket. A Jaffó út felől fasorral képzelték elválasztani a komplexumot. A terv költségvetési okokból nem valósult meg, a piac maradt a rendezetlen, elhanyagolt állapotban.

A vásárlók száma ugyanakkor gyorsan növekedett, hiszen a ‘20-as években egymást érő zavargások miatt zsidóknak nem volt tanácsos az Óvárosba belépni.

1920. március 8. – anti cionista tüntetés a Damaszkuszi kapunál

Erre az időre tehető a piac arculatának első gyökeres változása. Az arab őstermelőket felváltották az újonnan  bevándorló zsidó kereskedők és a környező kerületek lakosai.Ezt a helyzetet használta ki a piac nyugati oldalán fekvő Etz Chaim (az élet fája) jesiva vezetősége, amikor a jesiva kerítése mentén üzletek építését kezdeményezte. Egyrészt a város zsidó lakosságát akarták jövedelemhez juttatni, másrészt a bérleti díjakból a jesiva bevételét akarták növelni.

Igazán gyökeres változást és a mai napig tartó átalakítást a “Városi Bizottság” – mely Jeruzsálem zsidó polgárait képviselte a brit városi hatósággal szemben – érte el azzal, hogy  kölcsönökből és több részletben sikerült megvásárolnia a földet az eredeti tulajdonosától és megkezdődhetett az első 40 állandó üzlet kialakítása.

1931-ben új üzletsor létesült a Ben Yehuda utcával párhuzamosan. Mivel a kereskedők iraki származásúak voltak, a mai piacnak ez a része továbbra is “iraki piac” néven ismert.

A brit városi hatóságok az építkezés során szigorú feltételeket szabtak. Az üzleteknek egységes méretűeknek és kinézetűnek kellett lenniük, szabályozták a szemétgyűjtés módját és a szabályok betartását szigorúan ellenőrizték. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy itt létesült Jeruzsálem első nyilvános WC-je.

Ma a piacot önkormányzat irányítja, amely szakemberekből, a városháza és a kereskedők képviselőiből áll. Ők tartják fenn és üzemeltetik a piacot és minden vitás kérdésben is ők döntenek.

Az évek folyamán – nem kis mértékben a rohamosan növekvő idegenforgalomnak köszönhetően – a piac egyszerű élelmiszer és ruházati piacból “butik piaccá” alakult.

Iparművészeti és ruházati üzletek, különleges kínálatot nyújtó csemegeüzletek és a régi “etetőhelyek” helyén igényes éttermek, kávézók, fagylaltozók nyíltak. A változásnak másik oka, hogy az elaggott kereskedők gyerekeiknek, unokáiknak adták át az üzletek egy részét, akik már a mai kor igényeinek megfelelően alakítják áruválasztékukat. Így fordult elő, hogy a vásárlásimat még a papánál kezdtem, aki a piac legnagyobb sajtkínálatával rendelkezett, e mellett házi készítésű salátái is híresek voltak. Amikor a fiai átvették az üzletet, teljes átalakítást végeztek, ma is ők a legnagyobbak a piacon, elvesztették ugyan a jeruzsálemi vásárlóközönség egy jó részét, ugyankkor megnyerték az abszolút különlegességre vágyó turistákat és a hazai látogatókat.

A piacot két utca, a Jaffó és az Agripasz határolja és két hosszanti (egy nyitott és egy zárt) utcából áll. Ezeket – létrafok szerűen – kötik össze a mellékutcák.

az u.n. zárt utca

és a nyitott

turistáknak és helybélieknek egyaránt kedvence az energiabomba “halva” különböző ízesítéssel (őrölt szezámmag)

szárított gyümölcs felhozatal

és még aszalt gyümölcs, valamint számomra egy jó időpont – kevés vásárlóval

gyümölcs minden mennyiségben

és olajbogyó

és müzli

És a képek sora végtelen. A választás nehéz, mert máson akad meg a szeme az ide látogatónak és mást keres az, aki nap-napi vásárlását végzi. Igaz, hogy “A” shuk minden nap, minden órájában változatos képet mutat, de  vannak figurák, akiket talán még a végítélet sem tart távol kedves helyüktől. Ők azok, akik a kora reggeli órákban egy jó reggelt erejéig körbe járják a piac minden árusát, majd a nap hátralévő részében kedvenc időtöltésüknek, a shes-beshnek hódolnak.

Képek forrása:  1-3. HE Wikipédia

                       4-8. és 15. Google

                       9-14. saját

19. augusztus 2013.