Vallás, vagy nép – és egyáltalán, ki a zsidó?

22 Júl

Ezen bejegyzésem  az időközben megszűnt NolBlog-on fellángolt vita (Ábrahám szövetségébe való felvétel)   jobb érthetősége miatt született.

 

 

Sokan, sokszor foglalkoztak már ezzel a témával, a zsidóságon belül is időről-időre napvilágot látnak olyan tanulmányok, melyek  a kérdésre választ keresnek.

Elismerem, a  válasz nem egyszerű. Ennek ellenére azon a nézeten vagyok, hogy nem is lehetetlen.

Mint említettem, a kérdés bonyolult és valószínűnek tartom, hogy ahány zsidó, annyiféle válasz lehetséges. A válaszokat minden esetben a szerint kell értékelni, hogy a megkérdezett hol él, gyakorolja-e vallását, vagy sem, de még az sem elhanyagolható szempont, hogy ki a kérdező és milyen célból kérdez?

Vallás, vagy nép kérdése nem tehető fel önmagában, az alapkérdés definiálása nélkül, ami úgy hangzik: Ki a zsidó?

Ha szigorúan a zsidó vallási törvények szerinti meghatározást alkalmazom: Zsidó az, akinek anyja zsidó. (Figyelem, egy szó sem esik vallásról!) Ide tartoznak a betértek, akiket a továbbiakban nem említek külön, hisz a betértet  semmi nem különbözeti meg a született zsidótól.

A zsidóság körének kiszélesítése a nürnbergi törvénnyel vette kezdetét – e szerint minden személy zsidónak tekintendő, akinek négy nagyszülője közül akár csak egy is zsidó. Ez azonban már politikai meghatározás, mint ahogy az is, hogy a vegyes házasságban élők nem zsidó tagját is hátrányos megkülönböztetés érte, illetve a korábban keresztény hitre tértek sem mentesültek a zsidóságot ért  megaláztatás alól. (Mint politikai érdekből létrejött, mondhatni mesterséges meghatározással a későbbiekben nem foglalkozom, mint ahogy az olyan meghatározásokkal sem, hogy “az a zsidó, aki annak vallja magát”, vagy “az, akit a környezete annak tart” – ezek szintén manipulatív célzattal kreált állítások.)

 

Fentiekből, azt hiszem, világosan kítűnik, ki a zsidó? Innen áttérhetünk a vallás és/vagy nép bonyolultabb témakörére, aminek megértéséhez elengedhetetlenül szükséges a zsidó nép történetében legalább alapfokon elmélyedni.

A zsidó hagyomány úgy tartja, hogy a mezopotámiai születésű Ábrahám Kánaán földjére vándorolva ott családot alapított. Fia, Izsák, aki már Kánaán földjén született, élete végéig nem hagyta el a földet, nem úgy, mint az ő fia Jákob , akinek második neve Jiszráel. Ő 12 fiával (a későbbi 12 törzs ősatyáival) és azok családjával Egyiptomba vándorolt, ahol több száz évig ették a rabszolgaság kenyerét. Közben megszületett Mózes, aki Jiszrael (itt családfő) népét kivezette Egyiptomból. Már a rabszolga létből való szabadulás is a csodák birodalmába tartozott, ami folytatódott egy természeti jelenséggel, egy szélvihar kiváltotta felhőoszlop keletkezésével,  ami elzárta az üldözők útját és biztosította a menekülők  Nádas-tengeren való átkelését.

Mindezen csodák csak megerősítették a zsidókat Mózes vezető szerepének elfogadásában, és vándorlásuk során így értek el a Sináj-hegy lábához, ahol megtörtént az I-teni kinyilatkoztatás (L. Mózes II. 20,2-17). Ezt követte negyven év  sivatagi vándorlás, ami alatt az azonos, immár egy I-tenhiten lévő emberek  államalapításra érett néppé kovácsolódtak… és megkezdődhetett Kánaán országának elfoglalása, felosztása, betelepítése.

Eddigi  ismereteink alapján van egy izraelita vallású csoport, mely a vallási és szociális törvények elfogadásával nemzeti keretet kapott – néppé vált. (Itt belemélyedhetnénk a történelembe visszamenőleg a polgári időszámítást megelőző 1100-as évekig és folytathatnánk a sort az i.u.-i 70-ben elpusztult II. Templom korán át egészen a spanyol kiüzetésig, az oroszországi progromokon át az első cionista kongresszusig, az angol mandátumi időktől a Vészkorszakot követő modern Izrael kikiáltásáig.)

Terjedelmi okokra való tekintettel igyekszem a témát még az érthetőség határain belül süríteni.

… Majd 400 éves fennállás után elpusztult a jeruzsálemi I. Templom, ezzel Dávid király leszármazottainak uralkodása is véget ért. A zsidó nép nagy részét a Babilón birodalomba száműzték, akiket nem, azok önként vállalt számüzetésbe Egyiptomba távoztak. Innen datálódnak a kisebb-nagyobb diaszpórai közösségek…  Mintegy 50 év elteltével a galutból visszatértek egy csoportja, majd az utánuk folyamatosan érkezők Jeruzsálemben felépítették a II. Templomot, s mintegy 70 éves megszakítás után a Szentély ismét betöltötte hivatását…

Nagy Sándor hódító hadjáratai során kerültek a zsidók első ízben kapcsolatba a görög kultúrával s a viszonylag rövid időn belüli töbszöri uralkodóváltás eredményeként  a Ptolemaiosok uralkodásának idejére Alexandriában nagyszámú zsidó közösség létesült…  Ebben az időben fordították görög nyelvre a Tórát, aminek célja a két ellentétes kultúra összeegyeztetése volt…  A több, mint 200 éves egyiptomi uralmat Júda közel száz éves függetlensége követte, de végül is i.u. 70-ben bekövetkezett a II. Templom pusztulása is, ami a zsidóság életében a második, az előzőnél jóval hosszabb ideig tartó galuti lét kezdetét jelentette, ami csak a modern-kori Izrael állam kikiáltásával és az állam elsők között meghozott törvényével, a Hazatérési Törvénnyel nyitott utat a galutból való hazatérésre.

Egy mondatban összefoglalva: Adott egy népcsoport, mely egy I-tenhitre tér, majd a történelem folyamán háromszor alapít hazát – mindezt közel 3000 év alatt, de mindháromszor ugyan azon a területen.

A modern Izrael létrejötte lehetőséget biztosít minden zsidó származású embernek, bármely életkorban a hazatelepülésre. A II. Világháború rémségei szolgáltattak alapot a törvény olyan értelmű megfogalmazására, hogy azok a halachikusan zsidónak nem minősülő személyek, akik a nürnbergi törvények értelmében (mint írtam ez politikai kategória) üldöztetésnek lehetnek kitéve, szintén jogosultak az izraeli állampolgárságra, továbbá a más vallású családtagjaik is. Az igasághoz hozzátartozik azonban, hogy a hazatérés lehetősége nem egyenlő a hazatérőről való teljes gondoskodással. Magyarul ez annyit jelent, hogy bár az állam bizonyos ideig anyagilag is támogatja az új bevándorlókat, de nem tartja el!  A beilleszkedés, a munkahely keresés-teremtés rögös útját mindenkinek egyénileg kell végigjárnia. Aki arra számít, hogy az “ígéret földjére” érkezve anyagi gondjai maguktól (az államtól) egy csapásra megoldódnak, súlyos kudarcot kénytelen megélni, ami nem egy esetben vezetett (tapasztalati tény) az ország elhagyásához, a szülőhelyre való visszatelepüléshez.

Arra nem térek ki, hogy mikor, honnan és hányan érkeztek/érkeznek az országba, tény, hogy Izraelen kívül még ma is számos, kisebb-nagyobb létszámú zsidó közösség található (leszámítva az USA-t, ahol a zsidók száma nem sokkal marad alatta az izraelben élők létszámának.) Hogy a hazatelepülés lehetőségét kihasználva miért nem éltek ezzel a más országokban élő zsidók, annak több oka is lehet, sőt nyilvánvaló, hogy minden ez irányban megkérdezett több nyomós okkal tudna szolgálni arra nézve, miért is vállaja továbbra is a diaszpórai életet?

A következő példák a teljesség igénye nélkül valók, de reményeim szerint megismertetésük nyújt némi támpontot az igencsak összetett probléma megértéséhez.

Alapvető dolog, és ez nem kizárólag galuti jelenség, hogy a ma emberének a vallás már lényegesen kevesebbet jelent, mint az előző nemzedékeknek. Ha ehhez még azt is hozzáteszem, hogy a zsidó vallás teljes embert kíván abban az értelemben, hogy vallásosságunk nem merül ki a napi imák elmondásában, életünket számtalan törvény szövi át, (étkezésre, születésre, temetésre, a Szombat megtartására vonatkozóak – hogy a legfontosabbakat említsem) melyeknek egy része szinte betarthatatlan a befogadó ország  egészségügi, munkajogi és egyéb, a halachikus előírásokkal nem egyező törvényei miatt. Említettem a “befogadó országot”, amit ma emlegetni több, mint nevetséges, hiszen nem egy családfa tanuskodik olyan esetről, hogy az ősök már 300-350 évvel ez előtt ott születtek, az adott ország kultúráját, szokásait, nemzeti ünnepeit magukénak tekintve részt vesznek a haza védelmében, tudásukat az adott ország rendelkezésére bocsájtják stb.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy számos olyan halachikusan zsidónak született, ma a galutban élő embertársunk van, aki identitását feladta, zsidó gyökereit eltépve teljes mértékben asszimilálódott.  Természetesen  vannak egyedi esetek, amikor egyéni-családi körülmények teszik lehetetlenné a hazatérést.

Godolom,  mindenki számára nyilvánvaló, hogy amikor felmerül a nép/vallás kérdése, ez kizárólag a diaszpóra zsidóságára vonatkozik.  Amit nem értek, az a kérdésfeltevés oka. Az, hogy a zsidóság esetében milyen alapon kérdőjelezhető meg az adott nemzethez való  tartozás?

A kérdést már csak azért is provokatív jellegűnek tartom, mert tapasztalati tény, hogy a zsidóság asszimilációja a kelet-európai országokban volt a legáltalánosabb.

Az elmondottak alapján – és nem lepődök meg, ha ezzel a nézetemmel egyedül maradok – a ma diaszpórában élő zsidókat sokkal szorosabb (nyelvi, kultúrális és nem utolsó sorban financiális) szál köti az u.n. befogadó országhoz, mint Izraelhez, ami egyben azt is jelenti, hogy rájuk nézve – ha mindenáron ragaszkodunk meghatározásukhoz –  a helyes definíció: vagy “zsidó származású … állampolgár”, vagy “izraelita vallású … állampolgár”.

 

 

2010. július 11.

 

 

11 hozzászólás to “Vallás, vagy nép – és egyáltalán, ki a zsidó?”

  1. Avi 2012. július 23. hétfő - 08:13 #

    Kedves Lehár!
    Azért ne feledjük, hogy a mostani Alijah törvények (gyakorlat) alapján a kikeresztelkedett zsidók és azok leszármazottjai nem kapnak bevándorlási engedélyt. Családunkban volt olyan eset, hogy pl. az anyósom édesanyja Auschwitzban pusztult el de mivel anyósom születésekor (kényszerűségből) vállalta, hogy gyermekét keresztényként neveli, ezért anyósom nem kapta meg a bevándorlási engedélyt.

    • leharisrael 2012. július 23. hétfő - 09:11 #

      Kedves Avi, nem vagyok naprakész az alija gyakorlati kivitelezésében. Egyéni sérelmei mindenkinek lehetnek, amit emberileg meg is értek. Ne haragudj, de a sok orosz “zsidó” beözönlése miatt érthető a törvény módosítása.

  2. Max Birca 2012. július 27. péntek - 09:06 #

    Alapvetően ez a téma túl van misztifikálva.

    Az ókorban eleve a zsidóság példája volt a norma. Az alap az volt, hogy x népnek van x vallása, s a kettő egymáshoz kapcsolódott szétszakíthatatlanul. Pl. egy perzsa nem lehetett híve az egyiptomi vallásnak, mert nem volt egyiptomi, ha viszont elkerült Egyiptomba és ott letelepedett, akkor meg egyiptomi lett belőle is.

    Ez az univerzális, nem egyetlen néphez kötödő vallások megjelenésével szűnt meg nyugaton. Keleten mind a mai napig ez sok helyen ugyanígy van, pl. a hinduizmus még a judaizmusnál is szigorúbb: oda még betérni se lehet, ha az embernek nincsenek hindu ősei.

    A zsidóknál az értelmezésem szerint egyszerűen az történt, hogy az ókori zsidó állam I. században történt megszűnése után megszűnt a közös nyelv, nagyrészt a közös kultúra is, s egyetlen identitásképző elem a vallás maradt. Ezért az alapja mind a mai napig az identitásnak a vallás, s ezért nem fogadják el zsidónak pl. a színzsidó keresztényeket.

  3. laci 2012. augusztus 17. péntek - 15:56 #

    Úgy gondolom az utolsó bekezdésben odacsapsz a galuti zsidóknak. “Ti már nem vagytok zsidók, maximum zsidó származásúak!”. Számomra az derül ki a blogbejegyzéseidből, mintha felsőbbrendűnek tartanád Izrael zsidóságát a diaszpóra zsidóságánál. Megfeledkezel az ősöknek arról a több 100 éves, hatalmas fizikai, szellemi, morális munkájáról, örömről és szenvedésről amely elvezetett a Te megszületésedig. Megtagadod (inkább elfelejted!) a múltat, múltadat. Legalizálod azt, amit a holokauszt tett. Legalizálod az antiszemiták állítását, hogy nincs és nem is volt jogunk itt élni. Nekünk fontosabb Izrael, mint azt gondolod, hiszen Izrael jelenti a zsidó nép (így a diaszpóra) országát, nem “izraelita vallású magyar állampolgárok”, hanem zsidó-magyarok (és annak minden változata) laknak itt!

    • leharisrael 2012. augusztus 17. péntek - 16:33 #

      Sajnálom, de nem értem, mi volt ebben az “odacsapás”. Nekem az a véleményem, hogy ha valahol nem tudok (nem hagynak) zsidóként élni, onnan elmegyek. A magyarországi zsidóság soha nem volt élenjáró a cionizmusban, annak ellenére sem, hogy az első cionista vezetők között több magyar származású is volt.
      Nagy örömömre szolgál, ha azt mondod, hogy Nektek fontos Izrael – a tapasztalatom az, hogy a magyarországi zsidóság honlapján megjelenő “izraeli híradások” 99%-ban az MTI-től átvett “rémhírek” formájában jelennek meg.
      Fordított esetben Te mit gondolnál?
      Sajnálom továbbá, hogy nem érzed, hogy a “zsidó-magyarok” (akkor már jobban hangzik a “magyar-zsidók” kifejezés) olyan, mintha a sváb azt mondaná “sváb-magyar”, vagy a tót, hogy “tót-magyar” – nincs értelme, míg az izraelita vallású (zsidó személy), aki magyar állampolgár – tökéletesen érthető.

      Azt természetesen nem vitatom, hogy én, aki évtizedek óta élek Izraelben, ma már más szemüvegen keresztül nézem a világot. De, ide másolom egy alig fél éve alijázott kedves barátom másik bejegyzésemhez írt hozzászólását:

      “Mint minden írásod, ez is az utolsó szóig igaz. Én is sokat mérlegeltem, hogy túl a 60-on lehet-e még új életet kezdeni. Én is sorra vettem a miért igen és miért nemeket. Győztek az igenek. Ha valamit a döntésemmel kapcsolatban bánok – de nagyon – az az, hogy miért csak most. Ez az új életem most nem a nehézségekről, problémákról szól – bár gyenge nyelvtudásom miatt abból is akad, de azért minden megoldódik – hanem arról, hogy 7 hónapos ittlétem után is még mindíg eufórikus hangulatban vagyok, boldog vagyok, úgy érzem 20 évet fiatalodtam, élvezem az életet, amiről eddig azt hittem, hogy 60-on túl már nem sokat nyújthat. Már nem szorongok, nem félek semmi újtól. Ma sem értem, hogy a sok ember, aki hülyének nézett és megpróbált lebeszélni arról hogy ebben a korban nekivágjak az ismeretlennek, mitől féltett. Szerintem aki aliyázik – bármilyen korban – csak a láncait veszítheti.
      Sajnos erről nem tudom meggyőzni a Magyarországon maradt barátaimat, csak a várható nehézségeket sorolják és ragaszkodnak az ott már meglévő kis lakásaikhoz, tárgyaikhoz, már ismert, meghitt nyomorukhoz. Elviselik csöndben, meghunyászkodva, hogy megtűrt, másodrangú állampolgárok egy olyan országban, ahol – tisztelet az egyre kevesebb kivételnek – gyűlölnek bennünket. Nem is tudják elképzelni, milyen érzés emelt fővel járni egy saját hazában, ahol senki nem mondja azt, hogy “menj haza”, itt nincs rád szükség.
      Kis bérelt lakásomban néha eszembe jut a hátrahagyott saját házam, a mosogatógépem, az autóm, stb., de nem sírok vissza semmit, legyintek egyet, áldozatok nélkül nincs győzelem.
      Bár hosszúra nyúlt az írásom, tudom, hogy ez sem tudta hűen visszaadni azt, amit érzek és ez sem elég ahhoz, hogy meggyőzze a döntésképteleneket.”

      • rothlaci 2012. augusztus 17. péntek - 18:32 #

        Kezdem a végéről. Korábban örömmel olvastam Mirjam hozzászólását, a hazatérésről, mert ez plusz erőt ad minden nehézség leküzdéséhez. Igazad van a nyelvi, kulturális, gazdasági kötődés jellegét illetően, ami (ha valaki megéli zsidó identitását is) kettős identitást jelent. Ezért kell megjelölnöm és ezért van más tartalma, mint egy sváb vagy tót esetében. Nekem nincs bajom azzal, milyen a sorrend, mert pontosan ismerheted az itteniek identitását, hiszen Te magad is ebből táplálkozol. Pontosan tudod mennyi változatban találod meg a hazai zsidóságot (ahány zsidó annyi féle), de ha azt mondod csak “zsidó származású”, azzal azt is jelzed jó-jó zsidók vagytok, de nem az igazi. Egy kicsit erős példaként Radnóti “zsidó származású” volt, meg is ölték ezért, pedig soha nem akart zsidó lenni, sőt. És nem jó a másik változat sem, mert a nem vallásos zsidóknak nem hagyod meg zsidó identitásuk, választását, megélését. Lehet erős szó volt az “odacsapás”. Talán azért használtam, mert más fórumon éppen a zsidó identitás meghatározásáról beszélgetünk, és fontosnak tartom a megerősítését, nem pedig a gyengítését. Látom nem elég, ha Herzl Tivadart adunk, és a holokauszt idején sem tétlenkedtek a cionisták. Ne felejtsd el hogyan üldözték a diktatúra idején minden tevékenységüket, még az ösztönös cionizmust is. Börtön járt érte, karrierek félbeszakítása. Ami az MTI híradásokat illeti, annak egyoldalúságában sajnos egyetértünk.

      • leharisrael 2012. augusztus 18. szombat - 21:26 #

        Mindenek előtt, savua tov és hódes tov!

        Ez egy elég régi írásom,ezért bele kellett olvasnom, hogy értelmezni tudjam, miért elfogadhatatlan számodra a “zsidó származású” kifejezés.
        Érdekes, hogy Te vagy az egyetlen, aki ezen fennakadt, de őszintén örülök neki, mert ezzel visszajelzést kaptam arra nézve, hogy esetleg a fogalmazásommal van probléma.
        Azt mondod, hogy a sorrendet nem tartod fontosnak, én pedig erre azt mondom, hogy nem is a zsidóságon belül fontos a sorrend felállítása, hanem a külvilág felé. Ők azok, akik elfogadhatatlannak tartják a kettős identitást és úgy vélekednek, hogy a magyarországi (és általában a galuti) zsidók mindig azt veszik elő, amelyikkel “jobban járnak”.
        Nézd, ez a blogom most múlt egy éves, de a Nolblog “Nollerek külföldiából” elnevezésű blogjában negyedik éve jelennek meg írásaim. Célközösségemnek nem a magyaországi zsidó közösséget tekintem, sokkal inkább ismeretterjesztést kívánok adni az érdeklődő, más vallásúak számára, valamint igyakszem eloszlatni – amennyire lehet – a tudatlanságból irányunkba megnyilvánuló gyűlöletet.
        Tehát, amikor én azt írom, hogy zsidó származású magyar állampolgár, azt azt jelenti, hogy nem egy kikösösítendő idegen azért, mert vallási szokásai különböznek a többség vallási szokásaitól.
        Anélkül, hogy fényezném magam, el kell mondanom, hogy a négy év alatt nagy utat tettem meg és nem egy, kezdetben zsigeri gyűlölködőt sikerült legalább az elfogadás szintjére “szelidítenem”.

  4. Dusho Arnon 2012. szeptember 4. kedd - 00:43 #

    A Zsidó (Jew, Jude, Juif, Zsid stb.) elnevezés eredetije Jehudi, héber név. Saul, majd Dávid királyok alapozták meg a hébernyelvű – egyistenhivő – Izrael államát, amelyből később két önálló testvér állam alakult ki: Izrael és Jehuda. Izrael állama az Asszir háború nyomán megszünt, lakosait elhurcolták és nyomuk veszett. Jehuda állama azonban századokig fennmaradt, amig végülis a macedon Nagy Sándor utódai meghóditották, majd később Róma fennhatósága alá került. A rómaiak elleni felszabaditó háború Kr.u. 70-ben kudarcba fulladt, a rómaiak lerombolták Jeruzsálemet, lakóssága nagy többségét legyilkolták, az életben maradottak nagyját kiűzték. Jehuda népe, – a Jehudi-ak – nagy része szétszéledt az akkor ismert világban.
    Pannoniában – a mai Dunántúlon – már a második században emlitenek zsidó lakosokat, amikor az avaroknak és a magyaroknak ott még hire sem volt. A zsidók tehát 2000 éve Kárpát-medencei őslakosok, egy nép, amelynek DNS-e megtalálható a magyarok sejtjeiben is, az évszázadok keveredései nyomán. Igy lettek a zsidók népi kisebbség a későbbi Magyarországon.
    Egyébként úgy hirlik, kortárs magyar történészek kutatásai szerint a 9-ik századvégi honfoglalás előtt a magyar vezérek egy része Álmos fia, Árpád vezetésével, a kazár király ösztönzésére, áttértek a zsidó hitre. Legenda.

  5. gold account 2012. október 3. szerda - 11:00 #

    Ezzel jelezve, hogy itt bizony többé már nem számít sem a keresztény, sem az izraelita vallás! Azaz hivatalosan is – faji alapon – használatos a „zsidó” szó és fogalom, ahogy az a törvény közismert nevébe is belekerült! Azzal, hogy az akkori magyar államvezetés a kikeresztelkedetteket továbbra is „zsidónak” tekintette, nemcsak a kereszténységből, de a magyarság szentistváni ezer évéből is csúfot űzött.

    • Max Birca 2012. október 3. szerda - 14:46 #

      Kevéssé ismert tény, hogy a magyar zsidótörvények szigorúbbak voltak a németeknél. Németországban aki tudott igazolni 3 nem-zsidó nagyszülőt, az árjának minősült. Mo-n 1 zsidó nagyszülővel már zsidónak számított az ember. S nagyon komolyan vették.

      Anyai nagyapám akkoriban nyomozó volt a pénzügyőrségnél, azon az osztályon dolgozott, ahol az illegális alkoholárusítással foglalkoztak (mai szóval: jóvedéki adócsalás). Amikor bejött a zsidótörvény, a pénzügyőrség is a hatálya alá tartozott. Nagyapám kapott 1 hónap kényszerszabadságot, hogy a hónap végéig mutassa be az igazolást 4 nagyszülője nem-zsidó mivoltáról – ha addig nem sikerül, akkor el van bocsátva mint “zsidógyanús személy”. Nagyapa nagy ateista volt, de munkáját nem akarta elveszteni, így elkezdett keresni rokonoknál és egyházközségeknél, s sikerült végül prezentálnia a 4 darab keresztlevelet.

  6. slaszlos 2015. június 24. szerda - 18:07 #

    A nép-vallás kérdésre “amit nem értek milyen alapon kérdöjelezhetö meg az adott nemzethez való tartozás” ime a válaszom az érzésvilágunk körül kialakitott személyes magyarázat az “egyáltalán ki a zsidó”? margójára . èrdekes és jogos kérdezése az irónak,gratulálok…Kétségtelen ahány zsidó annyiféleképpen magyarázhatja önmagának a feleletet erre. A közös nevezö a különbségekben található a sokszinü zsidóság több népelemböl összetevö eredet a magyarázatra. Az elfogadott törvény vallási rendszabálya utáni származás érvényes amely meghatározza embertársaink felfogásában a zsidó az zsidó bárhol is létezik függetlenül több generációs beütéssel vagy éppen anélkül, – tudhatólag szülei származási eredetének.

    Az a boldog zsidó / erröl nem szól az irás sem,de a hozzászólások sem / akinek sokszinü génjai gazdagitják személyiségi jellemvonásait és megoszlik származásának többféle öröklött behatásával,amely gazdagitja de úgyanakkor független marad mindenféle szélsöséges érzelemtöl,ami a nemzet fogalmát és érzésvilágát illeti,hogy kényszerüljön igazódni ahhoz amely éppen személyesen elönyben részesiti valamiért.

    Nem csak a különbség kovácsolja össze az összsidóságot a világban,hanem a többi népcsoportok másságához visszonyitva a Tudat,hogy a zsidó tudatában van az ellene irányuló elöitéleteknek és fajgyülöleti atrocitásoknak akár egységben,szórványban vagy diaszpórában létezik valahol a Földön…Micsoda öröklött szellemi gazdagság amely különbséget tesz nép és nép között…Ennek tudatában a zsidó mindenhol zsidó Izrael határain belül vagy túl akár elfogadva akár nem a zsidó nemzet álltal.

    Talán sokunknak ez magyarázat az antiszemitizmus világ-jelenségre,mert ahogy George Bernard Shaw / 1856 – 1950 / ir drámairó találóan mondotta ” nem tudom élnek-e emberek a Holdon,de ha igen akkor a Földet használják elmegyógyintézetnek “.

    Ami mindig a zsidóságot továbbra összeköti az eddigi megteremtett álmában,hogy Izrael Állam mindnyájunk hazája,szent szülöföldünk akár itt vagy ott vagy máshol létezünk, – a Lélek-harang mindnyájunknak és mindnyájunkért szól .

A negatív vélemény is vélemény, de ügyeljünk a hangnemre!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: