Cionizmus dióhéjban

16 nov

A szónak – cionista-cionizmus – az esetek döntő többségében pejoratív kicsengése volt/van. Nem túlzás azt állítani, hogy még zsidó körökben sem jelent mindenkinek egyforma fogalmat, nem zsidó körökben pedig fedőnévként, vagy egyenesen szitokszóként szolgál akkor, ha nem akarják nevén nevezni a zsidót, de akkor is, ha a banki szféra “nagyjait” bírálják, sőt alkalmazzák magára a zsidó államra is.

Azt hiszem, ha cionistákról-cionista mozgalomról van szó, szinte mindenki automatikusan Herzl Tivadarra asszociál, ami érthető, hiszen az e téren kifejtett munkássága kapcsán az ő neve vált leginkább ismertté.
Azzal talán sokkal kevesebben vannak tisztában, hogy a cionizmus gyakorlatilag az első szétszórattatással egy időben született.
A próféták írásainak tanulmányozása során Smuel (Sámuel) könyvében találkozunk először a Cion (Sion) kifejezéssel. A bírák korában élt próféta dolgozta fel a zsidó történelmet a királyság megalakulásától Dávid haláláig.
Dávid király városa a Cion-hegyen épült, a szó szimbolikus értelemben kiterjedt Jeruzsálemen kívül az egész országra.

A rózsaszín rész a jeruzsálemi Óváros, a sárga (mint látható benyúlik az óvárosi részbe) a Cion-hegy.

 

A cionizmus két nagy ága a vallásos és a politikai cionizmus. Már nevükben is szerepel a célkitűzés, -vissza Cionba, de míg az első követői azt hirdetik, hogy vallásos zsidó élet elképzelhetetlen a Szentföldön kívül, a második, a politikai cionizmus a szétszórattatásban élő zsidók politikai, egzisztenciális kirekesztésének következtében, végső soron az Európában fellángoló nyílt antiszemitizmus hatására született. Míg a kezdeti, vallásos cionizmus képviselői nemzetállamaban nem gondolkoztak, a politikai cionizmus követői az új zsidó haza megteremtését tűzték zászlajukra.
Menjünk sorjában, térjünk vissza a kezdetekhez.
Hogy Izrael fiait a szétszórattatás éveiben is intenzíven foglalkoztatta a hazatérés gondolata, a 137. zsoltárból is kiviláglik: “Bábel folyamainál – ottan ültünk, zokogtunk is, midőn megemlékeztünk Cionról… Ha elfelednélek Jeruzsálem, feledjen el jobbom…”

Nincs az a magyar gyökerekkel rendelkező zsidó, éljen bárhol a világon, aki ne ismerné Moshe Schreiber, ismertebb nevén Chatam Szofer (1762 Frankfurt am Main-1839 Pozsony) rabbit. A szigorúan orthodox hagyományokat ápoló és tanító rabbi tette világhírűvé a pozsonyi jesivát. Tanításai között szerepelt a zsidók Szentföldre való visszatérésének támogatása.

 

Chatam Szofer

 

A korai cionizmusról beszélve, meg kell említenünk Yehuda ben Slomó, vagyis Yehuda Salamon Alkalay (1798-1878) szarajevói (Bosznia) rabbi nevét, aki a vallásos cionizmust úgy úgy értelmezte, hogy a Messiás eljövetelének előfeltétele, a zsidók mielőbbi visszatérése a Szentföldre.  Annak ellenére, hogy a visszatérést vallási alapon magyarázta, a gyakorlati megközelítésben inkább nevezhető a politikai cionizmus képviselőjének.

Kortársa, a szintén cionista, de egyértelműen vallási alapon álló Zvi Kalischer (1795-1874) lesznói (Poroszország) születésű rabbi. Ő a zsidók visszatérésének módját a Palaesztinában történő földvásárlásban, és tisztán zsidó mezőgazdasági települések létrehozásában látja. Nemzetállamban nem gondolkozott.

Chatam Szofer egyik tanítványa volt  Natonek József (1813-1892). A Komlódon született, majd Bátorban elhunyt rabbi, aki  sikeres pályafutását cserélte fel, hogy  zavartalanul dolgozhasson a zsidóság őshazába való visszatérésének megvalósításán. Cionista gondolkodásmódjában sok évvel előzte meg Herzl-t, s bár intenzív tárgyalásokat folytatott a pénzmágnás Moshe Montefiorival, valamint a török birodalom számos kiemelkedő alakjával, az ő cionizmusa kezdetben megegyezett a Kalischer által képviselttel, viszont a XIX. század közepe táján írásaiban már említést tett a független zsidó államról. Elődeivel ellentétben ő nem vallási, hanem történelmi megközelítésre hivatkozott. Ő tekinthető az első politikai cionistának.
Családi szálak fűzték több olyan magyarországi zsidó családhoz, akik 1878-ban alapítói voltak a Petah Tikva nevű izraeli településnek.

Az újjonan felépítendő zsidó haza iránti törekvés nagy lendületet kapott a Dreyfus-per kapcsán. Az addig teljesen asszimilált zsidó újságíró Max Simon Nordau (Südfeld Simon Miksa, 1849. Pest – 1923. Párizs) a Dreyfus per kapcsán vált a cionsita mozgalom aktív képviselőjévé. Tőle idézek: “Amikor 15 éves lettem, elhagytam a zsidó életmódot és a Tóratanulást…A zsidóság csak egy emlék maradt, s azóta németnek érzem magam. Csak németnek.”
Nordau és Herzl voltak az elsők, akik felismerve az európai politikai életben a zsidók számára rejlő veszélyeket, következetesen munkálkodtak a zsidó haza megteremtésén.  Az ő nevükhöz fűződik a politikai cionizmus megteremtése.
1897-ben, a Bázelben megtartott I. Cionista Világkongresszus létrehozta a Cionsita Világszervezetet, amiről Herzl így írt naplójában: “Bázelben megalapítottam a zsidók országát, s ha most még nevet is ezen valaki, várjatok 5, legfeljebb 50 évet és meglátjátok.” És 1947-ben, 50 évvel e naplóbejegyzés után Palesztinában megszűnt a brit mandátum és az ENSZ  felosztotta a területet zsidó és arab területre.
Úgy gondolom, hogy sem Herzl munkásságát, sem azt az árat, amit ezért a késedelemért a zsidó nép fizetett, nem kell részletezni.

Talán nem is kell mondani, hogy Izrael megalakulása, a hazatérési törvény adta lehetőség változást hozott a galuti zsidóság életében, aminek következtében a cionizmus veszített jelentőségéből. Ehhez járultak még az utóbbi évtizedek olyan intézkedései, melyek következtében mára a világ országainak 85%-a nem támaszt akadályt a zsidók kivándorlásával szemben.
Mindez nem jelenti a cionizmus elsorvadását, csak időleges visszaesését, ami újra és újra feléled,  ha a szétszórattatásban élő zsidóság úgy érzi, hogy ha nem is közvetlen az élete, de egziszenciája, szabad vallásgyakorlása veszélybe kerül.

Ahogy a szemitával egy időben megjelent az anti-szemita, úgy született meg a cionizmussal egy időben ellenlábasa, az anti-cionizmus.
Ésszerű ok-okozati összefüggést egyik esetben sem találtam, mert ésszerűnek ugye nem fogadható el, ha valakit vallása, származása és nem cselekedetei szerint ítélünk meg?  Az anti-cionizmussal kissé más a helyzet. Kiterjedtebb a zsidóellenességnél és egyenesen Izrael legitimációját vonja kétségbe. Ez utóbbiról nem lenne érdemes szót ejteni,  ha nem húzódna meg hátterében a klasszikus antiszemitizmus. De szót érdemel azért is, mert még a zsidóságon belül is vannak csoportok, melyek ambivalens érzelmekkel viszonyulnak Izraelhez. Nem annyira érdekes, mint inkább elszomorító, hogy  míg egyes csoportok a vészkorszak borzalmainak ismeretében is azzal utasítják el Izrael létét, hogy “csak a Messiás eljövetele jogosítja fel a zsidóságot az új haza megteremtésére”, addig a nem vallásosok egy része szintén a vallásra hivatkozik, mikor azt állítja, hogy a zsidóság vallás és nem nép.

2011. január 30.

  • Képek forrása: Wikipédia
  • A szövegben szereplő személyek részletes életrajza, munkássága a keresőbe beütve elérhető.

16 hozzászólás to “Cionizmus dióhéjban”

  1. Geyza 2011. november 16. szerda - 23:17 #

    Na igen.
    Nincs hülyébb a hülye zsidónál.
    Mikor végre sikerült a kétezeréves álom , sőt , regionális középhatalmi státuszba emelkedett Izrael , akkor nagyokosan kétségbe vonnak dolgokat , fejleményeket !
    Az ilyen emberek miatt szoktak szépreményű népek , nagy országok eltűnni a történelem sűlyesztőjében !
    Ami Izrael fiainak sikerült , az jelenleg példanélküli teljesítmény az ismert világtörténelemben….de egyeseknek még ez is kevés.

  2. Jimbo 2011. november 17. csütörtök - 14:30 #

    A zsidóság vallás is meg nép is. Aki ezt kétségbe vonja az tudatlan.
    A különbség a zsidó és a keresztény vallás között:
    -A kereszténység esetében a vallás terjedt el a világon, a mi esetünkben mi szóródtunk szét a világon megtartva a vallásunkat és szokásainkat, megőrízve identitásunkat.
    Nem hiába mondjuk már emberöltők óta : ” jövőre Jeruzsálemben”

    • leharisrael 2011. november 17. csütörtök - 16:23 #

      Izraelben élő számára nem kérdés – nép vagyunk. Egy nép, melynek egy része vallásos, másik része nem.
      Engem az érdekelne, hogy miért képezi ez vita tárgyát a galuti zsidóság körében?

      • Jimbo 2011. november 17. csütörtök - 17:08 #

        Ez jó kérdés…én itt élek a galutban és én is kíváncsi lennék rá.
        És az ateista zsidó, aki apai, anyai ágon is zsidó, akinek a felmenői megjárták a lágereket, az milyen szempontból tartja magát zsidónak, ha egyáltalán annak tartja magát?
        Mert alapvető esetben létezhet ateista zsidó, aki zsidónak tartja magát, ehhez viszont néphez tartozónak kell tekintenie magát.

        Egyszer beszéltem egy nagyon reform rabbinövendékkel.
        Az monta I-ten nem ad senkinek földet, meg, hogy Bengurion fasiszta volt, hogy elrabolták szegény palesztinoktól a földet…
        Mivel, ünnep volt, meg vendég voltam ott, nem akartam kötekedni.
        Pedig szívesen megkérdeztem volna tőle:
        1. Ha azt mondja, hogy baromság amit a Tóra ír, akkor miért akar rabbi lenni
        2. Ha annyira nem ért egyet Izrael állam létével, és úgy gondolja a zsidóknak semmi köze ahhoz a földöhöz /mert miért fogadja el bárki is az igényüket amit a saját könyvükre alapoznak-őszerinte/, akkor mi a fenének vágyódik Erecbe, miért utazik oda olyan gyakran, ahogy csak tud…?

      • leharisrael 2011. november 17. csütörtök - 18:23 #

        Felfogásomtól nagyon távol állnak a sokféle reform gyülekezetek, itthon nem is zavarjuk egymás köreit. Amit most leírtál, hát… se történelmi, se tahachi ismeret? Tényleg, miért is akar rabbi lenni, tudja-e egyáltalán milyen feladatai vannak egy rabbinak? Hogy miért utazik Erecbe? – Mert küldik, nyilván ingyen.
        Szomorú, pedig eddig mindig azt mondtam, hogy a galutban minden – a valláshoz visszavezető, a zsidó tudatot erősítő – szervezetet csak dícséret illet.

  3. Jimbo 2011. november 17. csütörtök - 19:43 #

    Igen, ez szomorú. Engem nagyon felbosszantott…
    Én a lubavicsiekhez szoktam járni, egy barátom vitt el ebbe a reform közösségbe. “Sok ott a fitatal, érdekes, stb”. Pedig ő is vallásosabb.
    És volt még egy dolog, ami nem tetszett: páran túl sokat poénkodtak az amerikai imakönyven / a fonetikus kiejtésen/.

    Jó, meg lehet mosolyogni az angolos fonetikus átírást, de amikor az áldást mondja valaki, és akkor, direkt, az angol fonetikus kiejtést elnagyolva olvassa fel, és nem csak egyszer… ezzel nem csak a szertartást sérti meg, hanem az amerikában élő hittestvéreit is.

    Nem is mentem oda többet…
    :-(

    • leharisrael 2011. november 17. csütörtök - 20:24 #

      Nekem ez már annyira idegen.:) Képzelj el egy országot ahol egy minjánon belül van jelen az amerikai-angol, a magyar, az orosz, a francia, a marokkói, a német a thémani… átírás. És senki nem lepődik meg azon, hogy a 70 éves rabbi, aki 30 éve él az országban, amerikai kiejtéssel imádkozik.
      Mondok valamit. Van egy család, egyik gyereke autista és még beszédhibás is. Mégis megtanulta a bar-micvájára a haftarát, amit az egész közösség – amelyik különben fél percig sem tud csendben maradni – felállva, lélegzet visszafojtva hallgatta.

      • Jimbo 2011. november 17. csütörtök - 20:45 #

        Ez a helyes. Tisztelni kell egymást.
        A galutban senki sem echte Salamon korabeli kiejtéssel beszél :)

        Ettől csak színesebb lett a zsidóság. Sokfélék vagyunk, de mégis egyformák. És ez szép Izraelben -mindenki izraeli,akár askenázi, akár szefárdi,marokkói, jemeni, stb.

      • leharisrael 2011. november 17. csütörtök - 20:47 #

        :))

  4. aser 2011. november 20. vasárnap - 01:49 #

    Nem igaz,hogy mindenhol negatív a cionizmus.Csak a náci-nyilas-kommunista propagandával megfertőzött lakosság körében áll ez meg.Meg persze a zsidók ellen uszított arabok egy részében.
    Mert sokan nem tudják,hogy a cionizmus,egy nemzeti mozgalom,mely célja a 2000 évvel ezelőtti ókori zsidó államból eltávozott zsidók hazatérésének támogatása.

  5. Avi 2011. november 20. vasárnap - 16:53 #

    Ha már a Cionizmusnál tartunk. Mi a frásznak van olyan az Aliyah törvényben amiben kimondják, hogy aki kikeresztelkedett valamikor (mert mondjuk a 40-s években esetleg a szülei próbálták megóvni) az nem kaphatja meg az állampolgárságot és a leszármazottja sem örökli anyai ágon a zsidóságot! Nálunk konkrétan az anyósomat keresztelték meg 1928-ban a születése után majd később az édesanyja 1944-ben Auschwitzban hunyt el. E miatt csak a másodrangú állampolgárságot kapott a lánya, a gyermekeim anyja és a gyerekek is én utánam kapták meg ugyanezt. Nekem be van írva a Teodat Zeutba, hogy zsidó vagyok, nekik pedig nincs. Nem vagyok ortodox vallásos de azért tudtommal nem lehet kikeresztelkedni a zsidóságból és ezért ez a törvény ellenkezik a Tóra tanításaival.

    • leharisrael 2011. november 20. vasárnap - 17:09 #

      Avi!
      Bevallom, kétszer kellett elolvasnom hozzászólásodat, de most sem értem.(Mármint az eljárást.) Először hallok ilyesmiről, de ígérem utána mézek. Meggyőződésem, hogy valami adminisztrációs hiba történt. Amint tudok valamit, jelentkezem.

    • leharisrael 2011. november 20. vasárnap - 18:36 #

      Avi,
      közben találtam valamit, ami esetleg magyarázatul szolgálhat:
      http://zsido.com/cikkek/vegre_minden_zsido_kaphat_alija_jogot_izraelben/10/2658

      • Avi 2011. november 20. vasárnap - 19:37 #

        Igen, pont erről beszélek. Az én felmenőimmel semmi gond, viszont a gyermekeim anyjánál adódtak ezek a gondok és ezáltal a jelenleg is Izraelben élő (11 éve) nagyobbik fiamnál is ez a gond. Annak idején az én jogosultságom alapján mint hozzátartozó kapott állampolgárságot!
        Azért, hogy bonyolítsam a dolgot, az én unokanővérem (aki az anyám nővérének lánya) fiának intézzük az állampolgárságot. Tehát ugyanazok az anyai ági felmenői mint nekem akinek teljes jogú az állampolgárságom. Na mármost a Szochnutban és az izraeli Belügyben abba kötöttek bele, hogy kértek fényképet arról a sírról ahol anyám és az ő anyja közös sírban vannak. A háttérben látszódtak keresztek a sírokon mivel köztemetőben és nem zsidótemetőben lettek eltemetve. Ez olyan gondot okozott a belügyben, hogy megkérdőjelezték az én jogosultságomat is. A vége az lett, hogy egy picit erélyesebb fellépésemre egy temetői igazolással el lett intézve a dolog. Szóval nem igazán egyszerűen intézik ezeket a dolgokat. :(

      • leharisrael 2011. november 20. vasárnap - 19:47 #

        Avi,
        olyan problémát vetettél fel, amivel eddigi életem során nem találkoztam. Igaz, mi mindketten ill. a gyerekek is be voltak jegyezve a hitközségi anyakönyvi kivonatba (onnan másolatot kértünk) és a szülők házasságlevele (ketuba) is a kezünkben volt.
        Merem remélni, hogy a tervezett törvény-módosítás megoldja ezt a gondot, addig természetesen nem árt az erélyes fellépés!

Trackbacks/Pingbacks

  1. Cionizmus dióhéjban | Hírek Izraelből - 2011. november 16. szerda

    […] 2011. január 30./16 nov […]

A negatív vélemény is vélemény, de ügyeljünk a hangnemre!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: