Forradalom zsákutcában

29 okt

Október 9-én Kairóban 24 kopt keresztény halt meg és több százan megsebesültek, amikor egy dél-egyiptomi templom felégetése miatt tüntettek.
A hatóságok  még a napokban is vizsgálják, hogy ki lőtt? A biztonsági erők, vagy a szélsőséges iszlám emberei, akik meg kívánják tisztítani Egyiptomot a “hitetlenek”-től.
Egyiptom lakosságának 6%-a kopt, mégis ők azok, akik eddig a legmagasabb árat fizették az “arab tavasz” Egyiptomon végigsöprő hullámában. Különösen érvényes ez a déli városokra, ahol a gazdasági és társadalmi helyzet lényegesen rosszabb, mint pl. a fővárosban.
Összességében elmondható, hogy a kopt keresztények viselik a bűnbak szerepét, aminek következtében mindennaposak a sérelmükre elkövetett gyilkosságok, rablás és nemi erőszak. Mindennek a rendőrség általában néma szemlélője.

Tudni kell, hogy a koptok a leggyengébb népcsoport Egyiptomban és a muzulmán lakosság gyakorlatilag rajtuk vezeti le csalódottságát azért, hogy a forradalom következtében nemhogy javult volna a helyzetük. Sőt! Ellenkezőleg!

Mubarak a maga idejében igyekezett úgy-ahogy kordában tartani a kopt ellenes indulatokat. Most azonban, hogy a mecsetek hitszónokai szabadon prédikálhatnak, (ma egyértelműen ők az utca hangulatának meghatározói) megállás nélkül uszítanak a koptok ellen. Egyetlen beszédükből sem hiányzik a megállapítás, miszerint mindenért a keresztények a felelősek. (Él az országban néhány tízezer katolikus is.)
Ami feltűnő, hogy a nyugati keresztény világ egy árva szó nélkül átsiklik az események felett.

Az “arabok hangja Kairóból” nevű rádióállmást az ‘50-es években alapították azzal a céllal, hogy Nasszer szócsöve legyen az arab világ felé. Az arab népeket buzdították felkelésre a helyi “diktátorok”, – a szaudi, a jordán, a marokkói király – valamint a franciák ellen Algériában, a cionisták ellen Izraelben.
Ez az adó ma is működik és olyan erővel sugároz, hogy Izrael egész területén jól fogható. Ma – kihasználva a hirtelen jött szólásszabadságot – mindenről beszélnek, de elsősorban a legfelsőbb katonai tanács lakosságot megcélzó szócsöveként funkcionálnak.
Néhány hete van egy állandó műsoruk, melynek keretében az utca emberét szólaltatják meg. Arról kérdezik, hogy mennyire optimista Egyiptom jövőjét illetően?
Kétféle választ lehet hallani: “Optimista” v. “nagyon optimista”.

Néhány ilyen válasz hallatán az ember óhatatlanul  elgondolkozik azon, hogy  hát senki nincs tisztában a valós gazdasági és társadalmi helyzettel?
Jobban belegondolva azonban kitűnik a szándék – optimista hangulatot sugározva megnyugtatni az embereket, hogy a hajó jó irányba halad.

Több, mint nyolc hónappal ezelőtt kezdődött a forradalom Egyiptomban, ami a korrupt Mubarak rendszer bukásával számos – demokráciára, az emberi jogokra, a poltikai és gazdasági függetlenségre vonatkozó –  reményt hozott a polgároknak. A forradalomban az “új kor hajnalát” látták.
A remény egyik legnagyobb forrása az volt, ahogy a hadsereg a forradalom három hete alatt a tüntetőkkel szemben viselkedett. Nem lőttek, nem léptek fel erőszakkal…

Mubarak bukása után a hadsereg vette át a hatalmat és fél évre hatályon kívül helyezte az alkotmányt. Mindezt a nép legteljesebb támogatásával, hiszen minden egyiptomi tudta, hogy a hadsereg az egyetlen szervezett erő, ami a társadalmi-gazdasági zűrzavaron úrrá tud lenni. Tantaui többször hangsúlyozta, hogy ő nem Mubarkot váltja fel, hanem az állam stabilitását akarja megőrizni és rendezetten akarja átadni a hatalmat a demokratikus választás győztesének.
Mindenki hitt neki és hitt benne.

A helyzet azonban azóta sokat változott. Vég nélküli vita folyik a sorrendiségről – először alkotmányt változtatni és az új alkotmány alapján kiírni a választásokat, vagy először megválasztani a parlamentet és majd az változtatja meg az alkotányt? Komoly vita folyik az iszlám társadalomban és az állami életben betöltött szerepéről. A saria legyen-e az alkotmány alapja? Milyen legyen a koptok alkotányban rögzített szerepe? (Amennyiben a saria lenne az alkotmány alapja, a koptok eleve nem lehetnek egyenrangú állampolgárok!)
Ez a vita különös fényt kaphat a tunéziai választások tükrében, ahol az iszlamista párt szerzett többséget  egy olyan országban, melyben a modern időkben az iszlamizmusnak nem volt hagyománya. ez a párt a választási kampányban a saria alapján álló demokratikus államot ígért. Akárhonnan nézem, ez az igazi fából vaskarika!

Az Izraellel kötött béke is komoly vitákat generál. Az egyiptomiak többsége szemében nem legitim, mivel a saria alapján nem elfogadható, hogy az alacsonyabb kasztba tartozó zsidóknak önálló államuk legyen. A terület a Jordán folyó  és a tenger között szent iszlám föld, amely a világ összes muszlemjének tulajdona. Más oldalról viszont Egyiptomnak, mint államnak a nemzetközi kötelezettségeket be kell tartania, különben a külföldi befektetők és a segélyek elmaradhatnak.

A kérdés, ami szintén komoly viták tárgya, a válsztások időpontja. Az eredeti változat szerint a választásoknak fél évvel az alkotmány hatályon kívül helyezése után (azaz augusztusban) kellett volna lezajlania. Ezt novemberre halasztották, azután februárra, de senki sem biztos abban, hogy ez az utolsó halasztás.
Másik probléma az elnök és a parlament hatáskörének kérdése. Az egyik oldalon áll a keserű tapasztalat, az 1952-es forradalom óta regnáló elnökökkel, a másik oldalon a félelem, hogy a parlamenti pártok a nép érdeke elé helyezik a pártérdeket.
Vita tárgya az alkotmányt előkészítő bizottság összetétele is. Az iszlamista pártok egyáltalán nem akarnak bizottságot, amit azzal magyaráznak, hogy a saria törvénye maga az alkotmány. A baloldali és liberális pártok ragaszkodnak a bizottsághoz, de ha fele-fele arányban osztják el a képviseletet, az alkotmányelőkészítő bizottság nagy valószínűséggel döntésképtelen lesz.

Egyiptomban 52 vallásos politikai szervezet működik. Közülük több az utóbbi időben párttá szerveződött. Az egyik párt pl. az “al-Dzsama al-Iszlam” felelős Szadat meggyilkolásáért, a másik, a “ha -Dzsihád”, melynek az élén az az  el-Zavahi állt, aki megszökött Egyiptomból és bin-Laden helyettese (talán örököse) lett. Ezeknek a pártoknak a müködését abban a reményben engedték, hogy így talán a “ládafiában” őrzött fegyver továbbra is ott marad.

Nagyon fontos kérdés, hogy a hihetetlen számú párt választáson való indulása esetén nem aprózódnak-e szét úgy a mandátumok, hogy végül nem sikerül stabil krmányt alakítani. (Irakban jelenleg ez a helyzet.)
Kevés túlzással azt lehet mondani, hogy minden sejk vallásos pártot, minden intellektüell  liberális pártot alapított. A félelem oka valós – az instabilitás a terror feléledéséhez vezet.
Az utóbbi időben néhány értelmiségi annak a véleményének adott hangot, hogy a káosz elkerülésére a legjobb megoldás, ha a hatalom a hadsereg kezében marad. Ez azonban az utca embere számára teljesen elfogadhatatlan.

Végezetül, de nem utolsó sorban, szólni kell a szuperszonikus sebességgel romló gazdasági helyzetről. A turizmus szinte teljesen megszűnt, a külföldi befektetés a 2010-es évinek a tíz százalákára csökkent. A munkanélküliség jelenleg 50%-os, az államadósság 1000(ezer) milliárd dollár.

Az egyiptomi kisembert ma már egyre kevésbé foglalkoztatja a forradalom jövője, ami érthető, hiszen legfőbb gondja, hogy mit adjon enni a családjának.
Ezt figyelembe véve, nem elképzelhetetlen, hogy Egyiptomban a közeljövőben újabb lázadással kell szembenéznie, ami már valójában éhséglázadás lesz!

 

2011. október 29.

10 hozzászólás to “Forradalom zsákutcában”

  1. aser 2011. október 30. vasárnap - 12:56 #

    Kérdés,hogy a Tunéziai iszlám előretörésen felbátorodott arab olajállamok akarnak -e pénzt befektetni az egyiptomi választások megnyerésébe? Szaud-Arábia,Katar,és talán Irán?Vagy elviselik az arab értelem első számú államának polgári fejlődését? Mert azt tudjuk,hogy egy arab milliárdostól pénzt kihúzni,majdnem a lehetetlenséggel egyenlő.

    • leharisrael 2011. október 30. vasárnap - 13:47 #

      Iránnal mindenképpen számolni kell.:( Szaud-Arábia ígér, de ha jól tudom, eddig kevés kézzel foghatót nyújtott. Katar???

  2. Avi 2011. október 30. vasárnap - 18:12 #

    http://bit.ly/tQ7g27
    Ezt olvassátok el!!!

    • leharisrael 2011. október 30. vasárnap - 18:27 #

      Jó, mi!? A múlt héten olvastam nálunk, de nem volt olyan cikk a közbeszédben, ahova passzolt volna, ezért nem is linkeltem.

  3. Galak 2011. október 31. hétfő - 00:43 #

    Ez a zsákutca borítékolható volt, elvégre olyan emberekről beszélünk, kik nem olyan rég még teveszart ettek és ráadásul mind be vannak zsúfolva a Nílus deltájába (1 nuke oda és gameover..haha), azt meg jól tudjuk hogy a tömegnyomor árt a paranoid skizofrénnek. Szerény véleményem szerint ha az egyiptomi muzulmánok kiírtják az egyiptomi keresztényeket, akkor hatmillió egyiptomival és arabbal lesz kevesebb. Ez pedig izraeli szemszögből kedvező fejlemény.

    • leharisrael 2011. október 31. hétfő - 07:33 #

      Én, és rajtam kívül még sokan, tudjuk, hogy ennyire elmaradott közegben demokráciáról nem beszélhetünk. Gyakorlatilag a szó maga még fogalmi szinten sincs az emberek tudatában. A Nyugat ennek ellenére élteti a változást, ami nem lesz más, mint egy újabb (kérdés, hogy gyengébb v. erősebb kezű) diktátor fellépése.
      Ami szomorú, hogy beavatkozás csak ott történik, ahol érdek fűződik hozzá – ma pedig az ember nem érték.:(

    • Ahava 2011. október 31. hétfő - 20:21 #

      Izraelnek nem érdeke senki kiirtása – legkevésbé a keresztényeké, akik elég stabil háttértámogatást jelentenek manapság az országnak. (Nem kívánok itt szekularizációs kérdéseket feszegetni, mert az egy külön tanulmány.)
      Amúgy egyetlen ember halála sem “fejlemény”, hanem szomorú tény. Maga a Mindenható sem örül még a gonosz ember halálának sem, hanem sokkal inkább a megtérésének.

  4. Avi 2011. november 1. kedd - 07:13 #

    Bocs Ahava!
    Elméletileg egyet lehet érteni veled, viszont amikor az ellenséged (direkt nem írtam ellenfelet) a halálodat kívánja akkor te nem lobogtathatod neki a Tórát és a Bibliát, hogy legyél jó mert a Mindenható nem örül a cselekedetednek.
    Akkor sajnos már csak a fegyvereké a szó.

    • Ahava 2011. november 2. szerda - 22:03 #

      Így van Avi. De a Cahal állományában harcolók sem élvezettel teszik a kötelességüket. Ezt azért jó leszögeznünk ezen a helyen (is). A Szentírást pedig ők sem az ellenség felé lobogtatják.
      Semmi baj egyébként. Előző hozzászólásodból annyi látszik csupán, hogy nem vagy katonaember.

      • Avi 2011. november 3. csütörtök - 11:45 #

        ” Előző hozzászólásodból annyi látszik csupán, hogy nem vagy katonaember.”
        Voltam!!!
        Egyébként sem azt mondtam, hogy élvezetből kell megsemmisíteni az ellenséget aki fegyverrel támad rád és a népedre!…. Muszáj.

A negatív vélemény is vélemény, de ügyeljünk a hangnemre!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: