Jeruzsálemi körséta – a bucharai negyed

17 aug

Jeruzsálem legrégibb városrészeinek egyikét, 65 dunámnyi területen alapították  a Közép-Ázsia térségéből érkezett új bevándorlók. 
Az I. Világháború kitöréséig mintegy 1500 bucharai zsidó élt Erec Jiszroélben, ami az akkori zsidó lakosság 1,8%-a volt. Ugyanakkor Jafón a lakosság  9,4, Jeruzsálemben 3,3%-a származott Közép-Ázsiából.
Az első nagyobb alija a 19. sz. ‘20-as éveiben kezdődött és tartott 1868-ig. Ebben az időben a nagyon gazdag és mélyen vallásos zsidók érkeztek. Útjuk nem volt könnyű, időben 4-6 hónapig tartott, melynek során számtalan veszéllyel kellett számolniuk.
A második alija 1868-91 közé, Ázsia orosz kézre kerülésének idejére tehető. A második alija utolsó évében mintegy 500 fő telepedett le Jeruzsálemben. Ők a megalapítói a jeruzsálemi Buchara negyednek.
A harmadik alija hullám 1891-1914. közé esett, az ő útjuk már lényegesen kevesebb időt, 2-3 hetet vett igénybe.
A bevándorlás szempontjából a harmadik alija időszakát két részre kell bontani:
a) 1891-1901 között a Jeruzsálembe irányuló alija nem volt számottevő, ebben az időben a felnőttek inkább csak látogatóba jöttek a Szentföldre, viszont gyerekeiket már akkor ide küldték tanulni.
b) 1907-’14 között nagyobb hullámban érkeztek, ekkor alapították Rehovotot.

Tadzsikisztán, Kirgisztán, Kazahsztán, Türkmenisztán színeit, szokásait itt is meghonosították.

 

a környék, ahonnan érkeztek

A városrész a maga idejében modernnek, kifejezetten európainak tűnt széles utcáival, melyeket fasor szegélyezett.

a főutca – még autóbusz közlekedés nélkül

Megjegyzem, hogy a kerület keletkezéséhez gyűjtött adatok között ez okozta a legnagyobb meglepetést, annál is inkább, mert viszonylag sűrű ottjártamkor mindig olyan érzésem van, hogy a falak rám dőlnek, levegőtlennek, zsúfoltnak érzékelem a helyet.  Meglehet, ebben szerepet játszik az az Ázsiából hozott építkezési stílus, miszerint a házak belső udvarosak, tehát az utcáról tényleg csak a falak látszanak.

belső udvar

Az első lakók  egy-egy házban tulajdonképpen egy-egy
család voltak. Ezek a házak tágas lakásokat foglaltak magukba, melynek udvarán az ott élők apraja-nagyja osztozott.

Mint említettem, születési helyük színeit is magukkal hozták,

de még a kendő kötés fortélyát is.

Otthonaikba belépve, szemet kápráztató színek falon-földön és díszpárnák formájában az űlő alkalmatosságokon.
Szőnyegek a Kaukázusból, 

Kazahsztánból és

Üzbegisztánból

Az őslakók kifejezetten jómódú emberek voltak, akik a zsidó vallást szülőhelyükön is őrizték és annyira fontosnak tartották, hogy a Szentföldről meghívott vendégrabbik irányításával követték annak előírásait.

Pontos okát nem sikerült kiderítenem, lényeg, hogy a “nagy” családok szép lassan elvándoroltak innen. Nagy család alatt értendők a létszámukban is nagy családok, de ami a kerület gazdasági visszaesését okozta, hogy olyan családok is, mint a dúsgazdag Muszaiev, máshol telepedtek le. Az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy az izlandi elnök felesége is ennek a családnak a leszármazottja.

Mára a negyed arca sokban megváltozott. A lakók cserélődtek, a fiatalabbak elvándorlásával szinte csak az öregek maradtak. A házak belseje is változásokon ment át, az addig nagy lakásokat leválasztották, a megcsappant igényekhez igazítva azonos területen háromszorosára nőtt a számuk. Ebből adódóan a kerület mára elöregedett. Az idős lakók, sokszor örökösök hiányában, valamely jótékonysági intézményre hagyják ingatlanaikat, megmaradt értékeiket, legtöbbször azzal a meghagyással, hogy az ingatlanból befolyt összeget zsinagógák fenntartására, új imahelyek létesítésére kell fordítaniuk.


zsinagóga bejárata – az imaházak általában nem külön épültek, a belső udvarból nyílnak

zsinagóga padozata – a színeken nem fogott az idő

Napjainkban új lakók kezdik felfedezni a helyet, sajnos azzal, hogy askenáz ultraorthodox családok vásárolnak itt lakásokat, a kerület elveszti hangulatát, színeit, ami már kezd megmutatkozni abban is, hogy nagyarányú átépítések, renoválások kezdődtek.

erről beszéltem – a hagyományos színek lassan eltűnnek, helyüket felváltja a fekete-fehér világ

Kár, mert a bucharai negyed jellegzetes színvilága, hangulata semmihez sem hasonlítható jelenség volt Jeruzsálem szívében.

A bucharai negyedben lévő piac a házak aljában-között működik. Az erkélyen lévő holmik azonban nem eladók – a lakók által évek során felhalmozott “hasznos’ tárgyak. A kék szín pedig szemmelverés ellen védi a bentlakókat.

Ellentétben a Jamin-Moshe városrészben tapasztalt csenddel, méltósággal, a Bucharimban szó szerint zajlik – és legtöbbször az utcán – az élet.

Képek forrása: Wikipédia

2011. augusztus 16.

A negatív vélemény is vélemény, de ügyeljünk a hangnemre!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: