Jeruzsálemi körséta – Jemin Moshe

30 Júl

Előző alkalommal az Óvárosban tettünk virtuális sétát. Ott említettem, hogy annak területe az idők folyamán nem változott, minden további építkezés a városfalon kívül realizálódott.

Jeruzsálem városrészeit, vagy ahogy a héber nevezi, shunáit külön-külön bemutatni nagy vállalkozás lenne, van azonban néhány, mely mindenképpen említésre méltó.

Most ezek következnek, elsőnek is Jemin Moshe, a Montefioriról elnevezett városrész.

a városrész

Barangolásunk előtt elmondom, hogy hogy zsidók között az adakozás, adományok (truma-trumot) gyűjtése, a szegények, a még szegényebbek támogatása kötelező, a számtalan betartandó micvék (parancsolatok) egyike. Gyakorolja is szinte mindenki, és elmondhatom, hogy még a koldus is megtalálja annak lehetőségét, hogyan viszonozza mások adományait. Ha nem mással, maga készítette és valamelyik (keleti származású) rabbi által megáldott, himzőfonalból készült karkötő, vagy csak keskeny selyemszalag formájában, amit a mizrachi (keleti származású) zsidók szemmelverés ellen szívesen tesznek kisgyerekek karjára, vagy akasztanak ágya fölé.

Ez csak egy kis kitérő, a mai séta nem erről szól, bár az adakozásnak komoly szerepe van benne.

Régen, nagyon régen (1789-1885) élt Angliában egy olasz születésű zsidó, Moshe Hájim Montefiori. Tanulmányai végeztével tőzsdei alkalmazott lett, az itt elért sikerei következtében már nagyon fiatalon szép vagyon birtokosává vált. Házasságkötésével ez még fokozódott. Igen gazdag családból származó lányt vett feleségül, akinek révén rokoni kapcsolatba került a Rotschild családdal.
1824-ben, 40 évesen a zsidó közügyek felé fordult. Európa különböző országaiban képviselte az ott élő zsidók érdekeit, I. Miklós cár Oroszországának zsidósága éppúgy részese jó cselekedeteinek, mint szentföldi testvéreik.  Élete folyamán 7 alkalommal látogatott el Erec Jiszroél (Szentföld) területére és ezeknek a látogatásoknak eredményeképpen az itt élők életminősége folyamatosan változott,  jobbra fordult.
Első látogatásakor (1827) Jeruzsálemben 50 szefárd és 40 askenáz zsidó családot talált, valamint 200 öregkorú özvegyet, akik mélyen a létminimum (a héber a “haszer ha-kol”, “minden hiányzik” kifejezést használja) alatt tengették életüket. Őket pénzadománnyal támogatta.
Későbbi látogatásainak mindegyike arra szolgált, hogy az itt –  de nem csak Jeruzsálemben –  élők lehetőséget kapjanak saját munkájuk általi felemelkedésre. Egészségügyi létesítményt alapít, melynek üzemeltetéséhez Londonból küldött orvosokat és gyógyszereket. Élelmiszer feldolgozó, valamint mezőgazdasági üzemeket szervezett, hajógyárat alapított. Segített  létrehozni egy varrodát, egy nyomdát, valamint új rész hozzáépítésével tette gazdagabbá Rachel síremlékét. 1857-ben, ötödik látogatása alkalmával kész terveket hozott egy zsinagóga megépítéséhez.
90 évesenlátogatott utoljára a Szentföldre, akkor már csak szemlélődött, végignézte munkája eredményét – egy új városrészt az Óváros falain kívül, a földművelés fellendülését, az egészségügy korszerűsödését, a szélmalom (tahanat ha-kemah) gabonaörlő tevékenységét.
Rövid idővel halála előtt ünnepelte a világ zsidósága a nagy mecénás, Montefiori 100. születésnapját.

a 100 éves Montefiori

a városrész a Függetlenségi Háborúban – 1948

1950-ben – még látszanak a háborús károk

és ma – az alacsony építésű házak tartoznak Jamin Moshe városrészhez,  ahol 130 zsidó család lakik

a városrész legismertebb építménye a szélmalom, mely megélhetést biztosított az itt élőknek

belsejében ma múzeum található

Jeruzsálem  régi építésű házai az u.n. jeruzsálemi kőből épültek, a főfalak vastagsága 80-120 cm, a szimpla ablakokat, a bejárati ajtókat festett  fém spaletták, vagy rácsok zárják. Az ilyen házakban télen nincs, vagy alig van szükség fűtésre, nyáron pedig a falvastagság nem engedi át a meleget.

a terepviszonyok miatt jellemző a szinteltolásos építkezés

és ebből adódóan a rengeteg lépcső

a lépcső félköríves lezárása ma is jellemző

kapubejárat – kövek és növények

mi volt előbb – a ház, vagy a fa?

és megint kövek és növények

a malom-múzeum mellett pedig üveg alatt kiállítva az eredeti  batár, amin Montefiori beutazta a Szentföldet

Képek forrása: Wikipédia

2011. július 30.

12 hozzászólás to “Jeruzsálemi körséta – Jemin Moshe”

  1. Gonoszka. 2011. július 31. vasárnap - 08:13 #

    Szép. A lépcsők miatt én nem tudnám bejárni. De jó nézni. A régi dolgoknak “arómája”van.
    Azt gondolom, a mai nem éri meg ,hogy a jövőben múltként emlegessék.

  2. leharisrael 2011. július 31. vasárnap - 08:33 #

    Gonoszka,

    időnként én is megpróbálom kiváltani a lépcsőket, de a domborzati viszonyok miatt a le-föl mászkálás sem könnyű.

    Jeruzsálemet nem féltem, lehetnek ugyan átmeneti nehézségek, de a város ÖRÖK!:)))

  3. Gonoszka. 2011. július 31. vasárnap - 17:14 #

    Örök? :-) Jókedvre deríted az Örökkévalót!

  4. leharisrael 2011. augusztus 1. hétfő - 09:24 #

    Gonoszka.

    :)) Észrevetted, hogy erősebbre állítottam a betűk színét? Csak azért, hogy Te is könnyebben olvashass!

  5. Jimbo 2011. augusztus 1. hétfő - 11:14 #

    Szép ez a városrész. Három éve jártam ott, nekem nagyon tetszett. :)

  6. Gonoszka. 2011. augusztus 1. hétfő - 12:05 #

    Nagyon jól tudom olvasni, bár nem hasonlítottam össze. :) Van olyan, aki az Istennek sem
    hajlandó olvashatóan írni, kérés után sem. Le is szoktam arról, hogy olvassam.

  7. Gonoszka. 2011. augusztus 2. kedd - 18:14 #

    Most látom csak, Sabatkor
    sétálni
    Szabad?
    Van olyan “ismerősöm”, aki péntek estétől vasárnap reggelig elhal. Nem túlzás?

    • leharisrael 2011. augusztus 2. kedd - 19:34 #

      Gonoszka,

      a halacha azt is meghatározza pontosan, hogy milyen távolságra lehet elmenni a lakóhelytől. Ez is a mit szabad, mi tilos Sabatkor kategóriába tartozik. Aki komolyan tartja a vallást, annak ez Izraelen kívül bizony gondot okozhat.
      Azzal együtt, hogy nekem elég nagy terület áll rendelkezésemre még egy szombati gyalogtúrához is, reggel elviszem a kutyát, utána templom, majd az édes semmittevés. Olvasás-tanulás-alvás.:)

  8. Gertrud 2013. március 11. hétfő - 10:09 #

    Nagyon szép városrész, nekem sokkal jobban tetszenek az ilyen házak, mint a modern felhőkarcolók.

    • leharisrael 2013. március 11. hétfő - 19:19 #

      A felhőkarcolók nem az én világom, mint ahogy a szupermarketeknél is jobban szeretem a piaci árusokat v. a kevés személyzettel dolgozó apró üzleteket.

  9. evalajos 2014. augusztus 28. csütörtök - 09:49 #

    Nem csak a hely gyönyörű (különösen az öreg fák, fantasztikus lépcsők), hanem a gondolat és a tett is : “az adakozás, adományok (truma-trumot) gyűjtése, a szegények, a még szegényebbek támogatása kötelező, a számtalan betartandó micvék (parancsolatok) egyike. Gyakorolja is szinte mindenki, és elmondhatom, hogy még a koldus is megtalálja annak lehetőségét, hogyan viszonozza mások adományait. Ha nem mással, maga készítette és valamelyik (keleti származású) rabbi által megáldott, himzőfonalból készült karkötő…” hiszen a másik ember figyelmére, gondoskodására nagy szükség van, ez a legszebb emberi viselkedés, főleg, ha természetes…. sajnos van, ahol nem…
    Megint szépet írtál.

    • leharisrael 2014. augusztus 28. csütörtök - 11:35 #

      Köszönöm Éva! Tudod, hogy ennyi év után sem tudok betelni Jeruzsálemmel, a jeruzsálemi emberekkel. :)

A negatív vélemény is vélemény, de ügyeljünk a hangnemre!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: