Izraeli-palesztin béketárgyalások – 2010. II.

15 Júl

Előző postomban azt ígértem, hogy az újra kezdett izraeli-palesztin béketárgyalások kapcsán elsősorban olyan eseményekre hívom fel a figyelmet, ami a tömegtájékoztatásban nem, vagy csak nagyon érintőlegesen kap helyet, ugyanakkor a lakosságot mindkét oldalon igen érzékenyen érinti.
Egyik ilyen téma a terrorizmus, melynek értelemszerűen a zsidó lakosság a szenvedő alanya.
Eredeti szándékom szerint most a tárgyalásokat megelőző,  de azokkal összefüggésbe hozható, illetve azokat folyamatosan kísérő terror-cselekményekről kívántam szólni, mivel ez a téma annál is inkább érdekes, mert az ezekről nagyon elvétve szóló tudósítások a magyar nyelvű online oldalakon nem vonzzák a hozzászólókat, legalábbis közel sem olyan számban, mint az “Izrael ügyben” egyébként megszokott. Tovább gondolva a témát rá kellett jönnöm, hogy napjainkban nem elég a fizikai terror különböző megjelenési formáit önmagában tárgyalni , a valós képhez mindenképpen hozzátartozik a psychologiai háború, amire az internet kiválóan alkalmas.
Mielőtt kifejteném, mire is gondolok, meg kell jegyeznem, hogy rossz úton jár aki a telepépítések és a terror között egyenes összefüggést vél felfedezni.  Ha ez így igaz lenne, akkor a Libanonból, illetve Gázából való kivonulásunk után egyik területről sem szabadott volna egyetlen eltévedt golyónak, nemhogy rakéták tömkelegének izraeli földre hullani. Ha ez igaz lenne, akkor a Hamasz és a Fatah közös nevezőre tudna jutni és amikor a független palesztin állam kikiáltása karnyújtásnyi távolságban van, a terroristák nem igyekeznének minden módon megakadályozni a tárgyalások folytatását. Ez az akadályépítés már hónapokkal az újra indult párbeszéd előtt megkezdődött, amihez az emberjogi harcosoknak álcázott, de évtizedek óta tudottan terrorizmust támogató szervezetek nyújtottak hathatós segítéget. Senkit ne tévesszen meg a gázai blokádtörő hajók térségbe irányítása még akkor sem, ha az akciókban résztvevők jogvédő maszkot használva humanitárius segítségnyújtásról szónokolnak.
Sajnálom, de egy cseppnyi szimpátiát sem érzek azon emberjogi harcosok tevékenységével kapcsolatban, akik a segítségük alanyát minden kontroll nélkül támogatják. Gázával kapcsolatban ez azért is nyilvánvaló, mert a humánum jegyében akár az ENSZ, akár az EU emberjogi harcosainak módot kellett volna találniuk arra, hogy legalább a Nemzetközi Vöröskereszt képviselői láthassák az 5 éve Hamasz fogságban lévő izraeli katonát.

Feltétlenül meg kívánom jegyezni, hogy a fegyveres támadásokon túl a terrorizmusnak van egy kifinomultabb formája is, amit én egyszerűen fehérkesztyűs terrornak minősítek, amiben a politikusok játsszák a döntő szerepet.  Jó példa erre az EU külügyminisztere Ashton asszony, aki augusztusi látogatása során a térségben kialakult helyzetet  “alapokig ismerő” kijelentésével kápráztatta el a zsidó közvéleményt, miszerint a biztonsági kerítés törvényellenes. Csak csendben kérdezem, a polgári zsidó lakosságot ölni nem törvényellenes?
Az egyszerű ember azt gondolná,  másfél hónap elegendő idő arra, hogy mélyére nézzen a dolgoknak. De nem. Október legelején kijelenti, hogy: “csak azért jöttem, hogy kinyilvánítsam véleményemet – az építési moratóriumot folytatni kell.” Továbbá hangsúlyozza, hogy szívén viseli a Gázában élők sorsát és nyomatékosan felhívja Netanjahu figyelmét, hogy a zárlatot azonnal szüntesse meg, az ott élők Izraelbe való átjárása elé pedig ne gördítsen akadályt. Utóbbi mondatával kapcsolatban megint csak csendben kérdezem – a zsidók legyilkolása elé nem lehetne akadályt gördíteni?
Nem a teljes szívvel való mellénk állást hiányolom, csak némi humánus magatartást, de ami ennél lényegesen fontosabb, hely -és helyzetismeretet.

A másik sarkalatos pont, az építési moratórium, illetve annak feloldása, ami tulajdonképpen a tárgyalások gerincét képezi.
Az építési moratórium feloldását követő nemzetközi észrevételekből – melyek szinte már természetes módon marasztalják el Izraelt – számomra egyértelművé vált, hogy a politikusok döntő többsége éppúgy nem érti, vagy nem akarja érteni a dolog lényegét, mint a mezei hírolvasó.
A politikai vezetők hozzáállása egy bizonyos fokig még akkor is érthető, ha figyelembe veszem, hogy szinte kivétel nélkül mindegyiküknek komoly, szakmailag  a témában felkészült apparátus áll rendelkezésére a valós információk beszerzéséhez.  Egyet viszont javukra kell írni – sommás véleményalkotásukkor egyikük sem hivatkozik arra, amit a laikus hozzászólók előszeretettel emlegetnek. Nevezetesen azt, hogy az internet jóvoltából tájékozottságuk széleskörű.
Van azonban egy dolog, amit az elektronikus sajtó, a különféle blogfelületek, honlapok tanulmányozása során nem hagyhat figyelmen kívül a tájékozódni és főleg  sommás ítéletet alkotni kívánó ember. Ez nem más, mint,  hogy az információ dömping mögött  is emberek állnak, akik különböző szintű tudással, tudás átadási képességgel,  érzelmi- és érdekbeli kötődéssel röpítik világgá megállapításaikat.

Még egy ideig az építési moratóriumnál időzve felhívom a figyelmet annak sarkalatos pontjára, amiről   sem a tárgyalások újraindítása előtt, sem a lezajlott pár találkozó kapcsán nem esett szó:   Izael egy pillanatig sem tartotta  titokban – az építkezések 10 hónapos felfüggesztés után, szeptember 26-án újra indulnak!

Mivel az izraeli kormány ezen bejelentését előzetesen sem az USA, sem a palesztin fél nem vétózta meg, sőt az Egyesült Államok mindenképpen a moratórium lejárta előtt kívánta  tárgyalóasztalhoz ültetni a feleket, számomra értelmezhetetlen a jelen csalódásuk, amiért azt kormányunk nem hosszabbítja meg. Még érthetetlenebb,  hogy az ajánlásukban szereplő további 3-4 hónapra szóló meghosszabbítás mennyiben befolyásolja a tárgyalások kimenetelét?
Mahmud Abbasz hangot adott ugyan nemtetszésének, mégis tárgyalóasztalhoz ült, igaz, folyamatosan fenyegetőzött, hogy amennyiben a moratóriumot felfüggesztjük, azonnal megszakítja az együttműködést.

A tömegtájékoztatásban megjelent híradások, ha jól emlékszem, 13.000 felépítendő lakásról szólnak, hogy ennek semmiféle reális alapja nincs, arra már nem térnek ki. A valóság az, hogy összesen 2.000 (!) építkezés indult újra a moratórium felfüggesztése után, mivel ezekre még az építési tilalom életbe lépése előtt kiadták a megfelelő hatósági engedélyeket. Ezek visszavonására a jelenleg érvényben évő törvények értelmében az államnak nincs lehetősége, viszont azt mindannyian tudjuk, – erre vonatkozó utalások már közszájon forognak –  hogy új építési engedély kiadását az eddigieknél szigorúbban bírálják el, ami a sorok között olvasva egyértelműen azt jelenti, hogy remény sincs annak kézhez vételére. Röviden arról van szó, hogy a moratórium, ha burkoltan is, de tovább él.

Amiről az építkezések kapcsán egyáltalán nem esett szó, az az, hogy a hozzávetőlegesen 100-120.000 területen élő arab munkás a moratórium ideje alatt növelte a területen amúgy is 60% felett lévő munkanélküliek arányát. Az arab munkások lázadoztak a moratórium ellen, és szó szerint tűkön ülve várták annak lejártát. Ehhez hozzájárul az is, hogy a területeken azonos munkakörben foglalkoztatott dolgozók a napi  9-10 órás munkáért 50-60 shekel bért tudhatnak magukénak, addig az izraeli építkezésen dolgozóknak napi 8 óráért 160 shekelt számolnak el.

Függetlenül a fentiekben részletezettektől, arról sem szabad megfeledkezni, hogy mindkét oldal politikusai között vannak olyanok, akik a tárgyalások kapcsán próbálják karrierjüket tovább építeni, egyes kijelentéseikkel további szavazókat szerezni.
Ezzel kapcsolatban el kell mondanom, hogy Lieberman, az “Izrael az Otthonunk” párt vezetője pontosan úgy viselkedik, ahogy minden választó szeretné, ha az általa választott képviselő viselkedne. Nevezetesen, hogy elsősorban a választók érdekeit képviselje, a választóinak tett ígéreteit tartsa be. Megnyilatkozásai hemzsegnek  a  minden valóságalapot nélkülöző vagdalkozásoktól, ugyanakkor nem árt tudni, hogy egyetlen választási ígéretét sem sikerült betartania. Jelen esetben, mint külügyminiszter azt is sérelmezi, hogy nem vonták bele a tárgyalásokba.

A másik oldalon is vannak olyan momentumok, melyekről senki nem beszél. Nem szól a fáma arról, hogy Abu Mázennek nincs legitimációja a tárgyalások lebonyolítására azon egyszerű oknál fogva, hogy mandátuma már évekkel ez előtt lejárt és új választásokat csak azért nem írnak ki, mert félő a Hamasz újabb térhódítása. Ezért aztán fenyegetése is komolytalan, uganis ő csak akkor fogja a tárgyalásokat megszakítani, ha erre legitimációt kap  az  Arab Ligától.

Jelen pillanatban Izraelnek az lenne az érdeke, hogy a tárgyalások folytatódjanak és minél előbb felkerüljön a pont az “i”-re. A palesztin félnek viszont érdeke az időhúzás. Fajjad, a palesztin miniszterelnök már a tárgyalások előtt úgy nyilatkozott, hogy a megegyezésnek nincs tétje, hiszen ők már kidolgozták az államalakításra vonatkozó terveiket, amibe az államigazgatási szervek felépítésétől egészen az úthálózat kialakításáig minden benne foglaltatik, ezek megszervezése, kialakítása saját állításuk szerint két évet venne igénybe, és akkor az ENSZ-hez fordulnának a palesztin állam egyoldalú kikiáltásának kérelmével.

Végezetül pedig lássuk ez ügyben az “amerikai csavart”.  Az USA továbbra is kardoskodik az építési moratórium 2-3 nónappal történő meghosszabbítása mellett, amire, ha szóbeli garanciát kap Izraeltől, megakadályozza az ENSZ-nél a palesztin állam egyoldalú kikiáltását, valamint támogatni fogja, hogy a Jordán völgye továbbra is izraeli ellenőrzés alatt álljon.
Tudni kell, hogy Jordánia  már az oslói egyezmény óta folyamatosan tiltakozik az ellen, hogy a határőrizet palesztin kézbe kerüljön.
Azon meg érdemes elgondolkozni, hogy milyen következményekkel járna egy egyoldalúan kikiáltott palesztin állam.

Tulajdonképpen, hogy a tárgyalások folytatódnak-e vagy sem, kizárólag az Arab Liga döntésén múlik, ami nem akadályozza őket, hogy az esetleges kudarcért a felelősséget már most Izraelre hárítsák.

A negatív vélemény is vélemény, de ügyeljünk a hangnemre!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: